Nógrád, 1968. május (24. évfolyam, 101-126. szám)

1968-05-16 / 113. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! NÓGRÁD AZ MSZMP NÓGRÁD MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI T­Átt­A CS LAPJA XXIV. ÉVF., 113. SZÁM ARA: 70 FILLÉR 1968. MÁJUS 16., CSÜTÖRTÖK Megérkezett hazánkba a lengyel párt- és kormányküld­tség Szeretettel várt kedves vendégeket foga­dott szerdán a magyar főváros: Budapestre érkezett a Lengyel Egyesült Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának és a Lengyel Népköztár­saság kormányának küldöttsége, amely a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bi­zottsága és a Magyar Forradalmi Munkás- Paraszt Kormány meghívására hivatalos, ba­ráti látogatást tesz hazánkban. A küldöttséget Wladyslaw Gomulka, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bi­zottságának első titkára és Józef Cyrankie­­wicz, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Politi­kai Bizottságának tagja, a minisztertanács el­nöke vezeti. A küldöttség tagjai: Boleslaw Jaszczuk, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Po­litikai Bizottságának póttagja, a Központi Bi­zottság titkára, Józef Winiewicz, a külügymi­nisztérium megbízott vezetője, Kazimierz Ol­szewski, a Külföldi Gazdasági Együttműködé­si Bizottság első elnökhelyettese és Jan Kil­­janczyk, a Lengyel Népköztársaság magyar­­országi rendkívüli és meghatalmazott nagy­követe, aki Budapesten csatlakozott a kül­döttséghez. A vendégek fogadására több ezren gyűltek össze a Ferihegyi repülőtéren, amely az ünne­pi alkalomra zászlódíszbe öltözött. A főépület bejáratánál lengyel zászlókat, nemzeti színű és vörös lobogókat lengetett a szél, a homlok­zaton magyar és lengyel nyelvű felirat kö­szöntötte az érkező vendégeket. A lengyel vendégek fogadására megjelent Kádár János, az MSZMP Központi Bizottsá­gának első titkára, Losonczi Pál, a Népköz­­társaság Elnöki Tanácsának elnöke, Fock Je­nő, a forradalmi munkás—paraszt kormány elnöke, Fehér Lajos, Gáspár Sándor, Komó­csin Zoltán, Nemes Dezső, Nyers Rezső, Szir­mai István, az­ MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagjai, dr. Ajtai Miklós, Czinege Lajos, Németh Károly, a Politikai Bizottság póttag­jai, Aczél György, a Központi Bizottság tit­kára, Kisházi Ödön, az Elnöki Tanács he­lyettes elnöke, dr. Tímár Mátyás, a kormány elnökhelyettese. Ott volt a fogadtatásnál a politikai, gazdasági és a kul­turális élet sok más vezető személyisége. Jelen volt a bu­dapesti diplomáciai képvise­letek számos vezetője és tag­ja. Tíz óra előtt néhány perc­cel tűnt fel a légtérben a küldöttség különrepülőgépe, amelyet a határtól a magyar légierők vadászgépköteléke kísért. Amikor a vendégek kül­öngépe az épület elé gör­dült, a repülőtér betonjára lépő Wladyslaw Gomulkát és Józef Cyrankiewiczet, vala­mint a küldöttség többi tag­ját elsőként Kádár János, Losonczi Pál, Fock Jenő, Nyers Rezső és Péter János külügyminiszter üdvözölte. Kádár János szívélyesen ke­zet rázott­ a lengyel küldöttség vezetőivel és tagjaival. Disztel harsant, a díszzász­­lóalj parancsnoka jelentést tett Wladyslaw Gomulkának, majd felcsendült a lengyel és a magyar himnusz. Eköz­ben 21 tüzérségi díszlövés adta hírül, hogy a kedves vendégek hazánkba érkeztek. Wladyslaw Gomulka Kádár János társaságában ellépett a díszzászlóalj arcvonala előtt, s köszöntötte az egységet. Ha­talmas virágcsokrokkal, piros­­nyakkendős úttörők fogták körül a lengyel vezetőket, akik mosolyogva köszönték meg a kedvességet. A vendégek ezután a fo­gadtatásukra megjelent ma­gyar közéleti vezetőket és a diplomáciai testület képvise­lőit üdvözölték. Zúgott a taps, amikor Wla­dyslaw Gomulka, Józef Cy­­rankiewicz Kádár János, Lo­sonczi Pál és Fock Jenő tár­saságában az üdvözlések után a fogadtatásukra megjelent budapestieket köszöntötte. A megjelentek vörös és nemzeti­­színű zászlókat lengetve él­tették a magyar—lengyel ba­rátságot, a delegáció vezetőit. A küldöttség tagjai integetve, szívélyes mosollyal viszonoz­ták az üdvözlést. Ezután Kádár János mon­dott üdvözlő beszédet. Kádár János üdvözlő beszéde Kedves Gomulka elvtárs! Kedves Cyrankiewicz elv­társ! Kedves elvtársak, baráta­ink! Kiváló alkalom és nagy öröm számunkra, hogy ked­ves vendégként hazánk fő­városában, Budapesten üdvö­zölhetjük a testvéri lengyel nép képviselőit. A Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Taná­csa és kormánya, az egész magyar nép nevében tiszte­lettel és szeretettel köszön­töm Gomulka elvtársat, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának első titkárát, Cyrankiewicz elv­társat, a Lengyel Népköztár­saság miniszterelnökét, a len­gyel párt- és kormányküldött­ség minden tagját, valaman­­nyi kedves lengyel vendégün­ket. (tap­s) Elvtársak, barátaim! A szocializmust építő len­gyel és magyar nép képvise­lőinek találkozói mindig nagy fontosságúak számunkra, mert ezek eredményeképpen to­vább erősödnek és szélesed­nek az országainkat összefűző baráti kapcsolatok, amelyek eszméink, céljaink és érde­keink közösségére épülnek. Mostani találkozásunknak megkülönböztetett jelentősé­get ad, hogy ez alkalommal nagy fontosságú okmányt, új barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződést kívánunk aláírni a Magyar Népköztársaság és a Lengyel Népköztársaság kö­zött. Mély meggyőződésünk, hogy az új barátsági szerződéssel további évtizedekre megszi­lárdítjuk testvéri kapcsola­tainkat. Bizonyosak vagyunk abban is, hogy az Önök mos­tani látogatása lehetőséget ad­­ az őszinte, elvtársi és gyü­mölcsöző eszmecserére az or­szágainkat és pártjainkat köl­csönösen érdeklő időszerű kér­désekről és közös hozzájárulá­sunkról a szocialista országok, a kommunista és munkáspár­tok egységének megszilárdítá­sához, az antiimperialista bé­keerők újabb győzelméhez. Köszönjük, hogy meghívá­sunkat elfogadva eljöttek hoz­zánk, kérjük, érezzék jól ma­gukat nálunk. Éljen, erősödjék a magyar és a lengyel nép barátsága! Éljen a szocializmus és a béke! (nagy taps) Kádár János szavaira Wla­­dyslaw Gomulka válaszolt. Wladyslaw Gomulka válasza Kedves Kádár elvtárs! Ked­ves Losonczi elvtárs! Kedves Fock elvtárs! Kedves elvtár­sak, barátaim! A lengyel párt- és kor­mányküldöttség nevében elő­ször is szeretném kifejezni örömünket, hogy baráti lá­togatásra a testvéri Magyar Népköztársaságba érkezhet­tünk. Teljes szívből köszön­jük a delegációnkhoz és a lengyel néphez intézett meleg, üdvözlő szavakat. Engedjék meg kedves barátaink, hogy átadjam önöknek, fővárosuk valamennyi lakójának, az egész magyar népnek a Len­gyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottsága, a Len­gyel Népköztársaság kormá­nya és a lengyel nép baráti üdvözleteit. (taps) Nem először vagyunk Önök­nél vendégségben, s Len­gyelországban szintén nem egy alkalommal fogadtuk a Magyar Népköztársaság kép­viselőit. Ezek a találkozók mindig hasznosak voltak or­szágaink és népeink számá­ra. Mélyen meg vagyunk győ­ződve arról, hogy a mos­tani látogatás és a vélemény­­csere különösen nagy jelen­tőségű lesz. A lengyel nép képviselői­ként új barátsági, együttmű­ködési és kölcsönös segítség­­nyújtási szerződést írunk alá a Lengyel Népköztársaság és a Magyar Népköztársaság kö­zött. Forró óhajunk, hogy ez az új szerződés mindkét or­szág további fejlődését szol­gálja, alapját képezze a párt­jaink, országaink és népeink közötti baráti kapcsolatok és együttműködés további erő­sítésének, elősegítse a szocia­lista országok egységének megszilárdítását. A barátság, a szövetség és az egyre szélesebb körű együttműködés Lengyelország és Magyarország között jól szolgálja mind az országaink, mind a szocialista közösség valamennyi államának érde­keit, s döntő tényezője az imperializmus agresszív ak­ciói elleni eredményes harc­nak. Még egyszer köszönjük a szívélyes üdvözlést. Éljen a Magyar Népköztár­saság! Éljen a lengyel—ma­gyar barátság! (hosszantartó taps.) Az ünnepélyes fogadtatás a díszzászlóalj díszmeneté­­vel zárult. A lengyel párt- és kor­mányküldöttség tagjai a ma­(Folytatás a 2. oldalon.) A gyógyítás szolgálatában A kórház ott áll a Baglyasi úton. Dr. Hagara László és munkatársa, dr. Szantner Tibor (Képes riport a 4. oldalon) Tegnap folytatódtak a párizsi titkos tárgyalások Vietnam agresszió áldozata PÁRIZS (MTI A párizsi tanácskozások második ülése előtt szerdán mind az Egyesült Államok, mind a VDK képviselője a tanácskozások titkossága mel­lett foglalt állást. Xuan Thuy szerda reggel az érte­kezlet színhelyére indulóban elhárította az újságírók hozzá intézett kérdéseit, illetve azo­kat válasz nélkül hagyva és széles mosollyal integetve szállt be kocsijába. Harriman nagykövet­ a riportereknek hangsúlyozta, hogy néha na­gyon hasznos, ha a közönség mindenről tud, de néha van­nak dolgok, amelyeket jobb csak a kétoldalú megvitatás stádiumában hagyni. Amikor egyenesen nekiszegezték a kérdést: „Hogy mennek a dolgok? Harriman azt vála­szolta, szeretné, ha a sajtó nem tenne fel olyan kérdéseket, amelyekre nem lehet vála­szolni. Az Humanitéban Yves Mo­reau megállapítja: Harriman kijelentései ellenére is a viet­nami delegáció optimista. Tudja, hogy a jog és az igaz­ság az S oldalán van, azok a tényezők, amelyek arra kény­szerítették az Egyesült Álla­mokat, hogy elfogadja a pári­zsi megbeszéléseket, a bom­bázások feltétel nélküli és végleges megszüntetésére is rá fogják kényszeríteni John­­sont. Tabouis asszony a Paris- Jourban megállapítja, hogy a hétfőn kifejtett két álláspont nemcsak ellentétesnek, ha­nem összeegyeztethetetlennek is tűnik. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy a nyilvános­ságnak szóló nyilatkozatokról van szó, amelyek a tárgyalás elején hangzottak el, és ezek­nek a tárgyalásoknak ered­ményre kell vezetniük. Viet­nam agresszió áldozatának te­kinti magát, s ezért az ag­resszió feltétel nélküli meg­szüntetését követeli. Ez elvi kérdés, — jelentette ki a vi­etnami delegáció egy tagja — olyan elvi kérdés, amiért a vietnamiak ezrei áldozták életüket, olyan elv, amelyből lehetetlen engedni. Partizánok villámtámadása SAIGON (MTI) A dél-vietnami szabadság­­harcosok — a saigoni ameri­­kai parancsnokság szerdai közlése szerint — keddre vir­radó éjjel villámtámadást in­téztek a kambodzsai határtól mintegy 30 kilométernyi tá­volságban fekvő Nui Ba Ben katonai tábora ellen. Azt megszállták és részben le­bombázták, súlyos vesztesége­ket okozva a táborban elhe­lyezett dél-vietnami katonák és amerikai kiképzőtisztek so­raiban. Jó jelben Párizsból, a vietnami tár­gyalások színhelyéről jelenti Pálfy József, Napóleon Strasbourg-i szü­letésű hadvezéréről („Csak a neve német, a kardja fran­cia!’’ — mondta róla a csá­szár) nevezték el azt a párizsi sugárutat, amely a diadalívet körülölelő csillag­térbe tor­kollik. Az Avanue Kléber és a 19. szám alatt magasodó épülettömb most újra bevo­nul a történelembe: itt tör­tént meg az első kézfogás vietnami és amerikai diplo­maták között a világ szeme­­láttára. A párizsiak csak Majestic­­nak mondják a hatalmas, öt emeletes, építészetileg jelleg­telen, meglehetősen komor épületet. Az egykori szálloda­név megmaradt akkor is, ami­kor a második világháború szomorú éveiben a francia főváros német megszállásá­nak idején a név gyűlöletes csengésű lett, amikor a pári­zsiak tehetetlen dühvel te­kintettek az épületre: ott szé­kelt a hitlerista várospa­rancsnok és a Gestapo. A ha­ kezdődtek korú után először az ENSZ kulturális, tudományos és ne­velésügyi szervezetét, az UNESCO-t fogadta be az épület, aztán a francia kül­ügyminisztérium kapta meg és itt rendezte be a „Nem­zetközi Konferenciák Köz­pontjáét Technikailag sok előnyt nyújt az épület fontos nem­­zetközi tárgyalások lebonyo­lításához: számos termet tud rendelkezésre bocsátani és megvannak itt a tolmács-be­rendezések ; Párizsban köz­ponti helyen van, könnyen, gyorsan megközelíthető; a biztonsági szempontokat is érvényesíteni lehet, mivel nem nehéz körülzárni az épü­lettömböt és így meg tudják védeni minden külső fenyege­téstől. .. Ezekben a napokban (és valószínűleg hetekig, ha ép­pen nem hosszú hónapokig) rendőrkordon veszi körül az egykori Majestic-ot, három oldalról elzárták a forgalom elől a környező utcákat. Az épületnek csupán a főbejára­(Folytatás a 2. oldalon)

Next