Nógrád, 1969. május (25. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-01 / 98. szám

VILÁG PROLETÁRJA!. EGYESÜLJETEK ! XXV. CVF.. 98. SZÁM ARA: 1 FORINT 1969. MÁJUS U CSÜTÖRTÖK Májusi köszöntő IRTA: LIPTÁK JÓZSEF, a Szakszervezetek Nógrád megyei Tanácsának vezető titkára A­­­ mai napon szerte a világon a munkásosztály, a dol­­­l­gozó emberek milliód kis- és nagyvárosokban, eldu­gott távoli településeken pirosbetűs ünnepet ülnek: a mun­ka, a béke, a haladás napját, május elsejét. 1890-ben ünnepelt először együtt a világ forradalmi pro­letariátusa ezen a napon. Ekkor még nem volt szó május el­seje rendszeres, évenként visszatérő megünnepléséről. Az első nagyszabású demonstráció sikere után azonban a mun­kásság világszerte természetesnek tartotta, hogy évről évre megünnepli e napot, így vált ez a dátum a munkásosztály harci ünnepévé. Május elsején minden esztendőben a nemzetközi prole­társzolidaritás és a szocialista társadalmi rend mellett tesz hitet a világ munkássága. Május elseje a munkásosztály ün­nepe. A munkásosztályé, amely a kapitalizmus szülötte, de egyben sírásója is. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom diadala, a szovjet állam létrejötte reménységet váltott ki az egész vi­lágon az elnyomott munkásokban és megváltoztatta május elseje ünnepének jelentőségét is. Míg korábban a világ munkásai ezen a napon egy reménybeli jövő társadalomért harcoltak az egész világon uralkodó kapitalista rendszer ellen, 1817. novemberétől május elseje a világ egyhatodán már a győzedelmeskedő proletariátus ünnepe lett. M­­eghatottan és tisztelettel emlékezünk 1919-re, amikor a magyar­ munkásosztály első szabad májusára ké­szülődött. 1919 május elseje Magyarországon az első, igazi vörös május elseje volt! A Forradalmi Kormányzótanács ki­adta a jelszót: „Erre a napra vörösbe kell öltözni Budapest­nek. .S ennek nyomán a vörös szín tengerében tündökölt e napon hazánk fővárosa. Most is szívet dobogtató, ha vis­­­szaidézzük az akkori szónok, Landler Jenő ünnepi szavait: „Aki egyszer a Napban nézett, az nem tud hozzászokni a bűzös petróleumlámpához, aki egyszer összetörte rabbilin­­cseit, az nem lesz olyan ostoba, hogy megint összekovácsol­ja azokat. Aki megásta a kapitalizmus sírját és aki egyszer összetörte a kapitalizmust, az nem fog soha vállalkozni ar­ra, hogy újra felépítse... Ezen a nagy vörös májuson a magyarországi proletariátusnak hinni, akarni és merni kell. Hinni a mi nagy, elévülhetetlen igazságunkban, hinni a a proletariátusban.” Ez a hit beigazolódott! Az ellenforradalmi rendszer hu­szonöt esztendeje sem tudta megtörni a proletariátus jövőbe vetett hitét! S elérkezett a felszabadulás! A Szovjetunió ál­dozatkész segítsége folytán hazánkban valósággá váltak mindazok az eszmék, amelyekért hősi elődeink küzdöttek. Öröm számunkra, hogy eredményesen haladunk kitű­zött céljaink eléréséhez. A munkások, vezetők, fizi­kaiak és műszakiak eredményes munkája folytán az új gazdasági mechanizmus nemcsak politikai, hanem gazda­sági győzelmet is aratott Az eredményes munkának köszön­hető, hogy megyénk üzemeiben javult a gazdasági haté­konyság, éves nyereségi tervüket teljesítették, túlteljesítet­ték. Jelentősen fejlődött a tanácsi és szövetkezeti ipar. A mezőgazdaságban is nagy előrehaladás történt. A mérleg tehát, amit készítünk — legyen az országos, megyei, vagy akár szűkebb környezetünké — jogos büsz­keség érzetét keltheti mindenkiben, aki azonosul szocialista fejlődésünkkel. Az eredmények azonban köteleznek is. Azok­ a tennivalók, amelyek még előttünk állnak, nem kevesebbek és nem is könnyebbek az eddigieknél. Jellegük sok­ tekintet­ben más, bizonyos mértékben bonyolultabbak. Pártunk ve­zetésével bizton remélhetjük, hogy képesek leszünk megva­lósítani a IX. pártkongresszus és a megyei pártértekezlet ha­tározatait, ha mindenki a maga posztján becsületesen elvég­zi a rábízott feladatokat. E­­nnek szellemében köszöntjük a munkásokat, bányá­­­­szokat, építőket, vasasokat. A vállalatok, üzemek, in­tézmények, hivatalok dolgozóit, mindazokat, akiknek lelki­­ismeretes munkája nyomán gazdagodik életünk, épül a szo­­calizmus. Köszöntjük megyénk szövetkezeti parasztjait, akik szoros szövetségben munkástestvéreikkel, fáradoznak gazda­ságunk gyarapításán, hazánk felvirágoztatásán. Köszöntjük az értelmiségieket, azokat a szellemi és műszaki dolgozókat, akik alkotó­ munkájukkal gazdagítják, erősítik a nép hatal­mát, segítik céljaink valóraváltását. Köszöntjük ifjúságunk­kal! Azokat a fiatalokat, akik folytatják a megkezdett utat, amiért a munkásosztály, a nép legjobb fiai életüket áldoz­ták '■ 1.Különös szeretettel köszöntjük a 19-es veteránokat, a nagy idők élő harcosait, szemtanúit, mostani életünk elő­futárait! Felszabadulásunk 25 éves évfordulójának előestéjén tisztelettel adózunk a szovjet hősöknek, akiknek áldozatvál­lalása segített bennünket ahhoz, hogy ma ilyen körülmények között ünnepelhessünk.­­ S amikor a tavasz ébredését köszön­tjük, együttérzéssel gondolunk a hős vietnami népre, amely napról napra szem­beszáll az amerikai agresszorok brutális támadásával, hő­siesen harcol szabadságáért. A szocializmus, a haladás, a béke eszméje napról napra újabb tömegeket hódít meg Újabb és újabb milliók értik meg, hogy a dolgozók szabadságát, jobb életét, boldog jövő­jét csak a tömegek összefogása biztosíthatja. Ez volt min­dig május legfőbb mondanivalója. Igaz, a jelszavak változ­hatnak időben és országonként, de ez természetes is, mert másra gondol az afrikai és másra a párizsi munkás. De egy mindig közös volt és lesz a májusi jelszavakban: „Világ pro­letárjai, egyesüljetek!’’ Közös volt és marad, hogy véglegesen legyőzzük a kapitalizmust, felépítjük a kizsákmányolástól mentes társadalmat. Örömtüzek Salgótarjánban Megkezdődött megyénkben is a május 1-i ünnepség­­sorozat. Délelőtt a megye va­lamennyi iskolájában, üzemé­ben és intézményében röpgyű­­léseken emlékeztek a nemzet­közi munkásosztály nagy ün­nepére. Több üzemben rendez­tek ünnepséget abból az alka­lomból, hogy elnyerték a Kivá­ló vállalat és az Élüzem meg­tisztelő címet. A munkásosztály nagy ünne­pe előestéjén tegnap, a Salgó­tarjánt övező hegycsúcsokon örömtüzet gyújtottak a város fiataljai. Ma reggel zenés ébresztő kö­szönti Salgótarjánban és Ba­lassagyarmaton megyénk köz­ségeinek dolgozóit. Délelőtt 10 órakor kezdődik a salgótarjá­ni központi ünnepség, ame­lyet három robbantás és a me­gye szignálja jelez. Az ünnepi köszöntőt Lipták József, a Szakszervezetek Megyei Taná­csának vezető titkára mondja, majd megtartják a város és a járás dolgozóinak színpompás, ünnepi felvonulását. A város üzemeinek, és hiva­talainak dolgozói négy helyen: a Felszabadulás úton, a No­vember 7. téren, a Rákóczi úton és a Bartók Béla úton gyülekeznek. A felvonulást a hagyományoknak megfelelőért, a dicsőséges Magyar Tanács­­köztársaság egykori harcosai, a hősi harcok veteránjai nyit­ják meg. Őket a kisdobosok és úttörők, a város középiskolá­sai, szakmunkástanulói köve­tik. Az üzemek dolgozóinak sorát a Kiváló Vállalat és Él­­tszem címmel kitüntetett kol­lektívák nyitják meg. A Ma­gyar Televízió helyszíni közve­títésben számol be a megye­­székhely dolgozóinak felvonu­lásáról. A vállalatok, hivatalok és intézmények megyeszerte ma­jálisokat rendeznek az ünnep alkalmából. (Mohácsi Regős Ferenc rajza) MÁJUS 1. Külpolitikai tükör A hatnapos háború kétszázadik napja Tart a válság Libanonban Pezsgő politikai élet Párizsban Az International­­ Herald Tribune című, Pá­rizsban megjelenő amerikai napilap egyik minapi számának karikatúrája két tüzelőál­lásba beásott izraeli katonát ábrázol. A kép­aláírás szerint ezt mondják egymásnak: „ez a mi hatnapos háborúnk hétszázadik napja”. Nasszer elnök a francia televíziónak adott minapi interjújában hasonló kijelentést tett Rámutatott: „A Thant ENSZ-főtitkárnak iga­za volt, amikor valóságos hadiállapotról be­szélt. A megszállás egyenlő a hadiállapottal Amennyiben Izrael elfogadja és végrehajtja a Biztonsági Tanács határozatát, a hadiállapot véget ér”. Csakhogy Izrael nem hajlandó végrehajtani a BT-határozatot. A minap tartott sajtóérte­kezleten Abba Eban izraeli külügyminiszter ismét a kétoldalú béketárgyalások követelését hangoztatta. S hogy a hadiállapot mennyire nem ért vé­get, sőt, napról napra súlyosabbá válik, azt mutatja az is, hogy szerdán izraeli roham­csapatok átkelte­k a Szuezi-csatornán, betör­tek Felső-Egyiptom térségébe, és egyiptomi célpontokat semmisítettek meg. Károkat okoz­tak magasfeszültségű távvezetékekben és a Nilus hidak­ban. Ugyanakkor Kantara térségé­ben, a Szuezi-csatorna túlsó, izraeli megszál­lás alatt tartott felén, négy és fél órás tűz­­párbajt vívtak egyiptomi erők és izraeli csa­patok. Tisztázatlan még a libanoni helyzet is. Egy kormányszóvivő bejelentése szerint Paleszti­nai gerillák és a libanoni hadsereg egységei között „nézeteltérésre került sor”. Helyi sajtó­­jelentések szerint a hadsereg szerdán elzárta az utat egy gerillaegység előtt, amely a tűz­­szüneti vonalon át, az Izrael által megszállt területre akart behatolni. Bejrúti lapok sze­rint a gerillák körülzártak egy katonai hely­őrséget, amely később erősítést kapott. S mi­közben ilyen helyi csatározásokra kerül sor, a libanoni politikai és katonai vezetők még mindig nem tudták eldönteni, mi legyen az ország hivatalos álláspontja a Palesztinai el­lenállók ügyében. A lemondott, de még hi­vatalban levő miniszterelnök, Karami szerint Libanon minden politikai csoportosulása tá­mogatja az ellenállókat — elvileg. Ugyanak­kor egyetértenek abban is, hogy köztük, és a libanoni hatóságok között egyfajta koordi­nációra van szükség. Franciaországban megpezsdült a politikai élet. Pompidou után hivatalosan még nincs újabb elnökjelölt, mert a szocialisták csak vasárnapi konferenciájukon döntik el, csak­ugyan jelölik-e az ajánlkozó Deferre-t. Pom­pidou mindenesetre magával akarja ragadni a gaulleistákon kívül a Centrum híveit is, és ha ez sikerül neki, a centrista Poher aligha jelöl­teti magát. Az sem eldöntött még, hogy a kommunisták csakugyan nem támogatják-e majd Deferre-t, amennyiben ő lesz a szo­cialisták elnöke, abban az esetben ugyanis Miterand-rnak alig van esélye, hogy valami­féle egyesült baloldal elnökjelöltje legyen. Salgótarjánból soha nem lesz i­gazi város, mondották évekkel ezelőtt. Azóta a város építésének szinte országszerte csodá­jára járnak. Egymás után érkeznek a delegációk, hogy tanulmányozzák, miként lehet egy várost bontani és egyben újjá­építeni. Eltűnnek-e a régi,korszerűtlen kis házak, amelyek a régi Tarjánt jellemezték. A fejlődés és a történelem lebon­tásra ítélte őket, hogy helyet adjanak a karcsú toronyházaknak és az elnyúló, nagy, erkélyes, napfényes, sokemeletes épületeknek. Felépült egy városközpont, amilyet keveset lehet találni az országban. A fejlesztés tovább folyik. A vá­rosközponti lakótelepen az ősszel adták át az Arany János utcai 23-as jelű épületet, amelyben százhatvan család jutott korszerű, távfűtéses, szép otthonhoz. Ezekben a hetekben fejeződik be a 22-es épület rész­leges átadása, s máris megkez­dődött a költözködés ÉLJEN A SZOCIALIZMUS ÉS A REMEI

Next