Nógrád, 1969. május (25. évfolyam, 98-123. szám)
1969-05-01 / 98. szám
VILÁG PROLETÁRJA!. EGYESÜLJETEK ! XXV. CVF.. 98. SZÁM ARA: 1 FORINT 1969. MÁJUS U CSÜTÖRTÖK Májusi köszöntő IRTA: LIPTÁK JÓZSEF, a Szakszervezetek Nógrád megyei Tanácsának vezető titkára A mai napon szerte a világon a munkásosztály, a dollgozó emberek milliód kis- és nagyvárosokban, eldugott távoli településeken pirosbetűs ünnepet ülnek: a munka, a béke, a haladás napját, május elsejét. 1890-ben ünnepelt először együtt a világ forradalmi proletariátusa ezen a napon. Ekkor még nem volt szó május elseje rendszeres, évenként visszatérő megünnepléséről. Az első nagyszabású demonstráció sikere után azonban a munkásság világszerte természetesnek tartotta, hogy évről évre megünnepli e napot, így vált ez a dátum a munkásosztály harci ünnepévé. Május elsején minden esztendőben a nemzetközi proletárszolidaritás és a szocialista társadalmi rend mellett tesz hitet a világ munkássága. Május elseje a munkásosztály ünnepe. A munkásosztályé, amely a kapitalizmus szülötte, de egyben sírásója is. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom diadala, a szovjet állam létrejötte reménységet váltott ki az egész világon az elnyomott munkásokban és megváltoztatta május elseje ünnepének jelentőségét is. Míg korábban a világ munkásai ezen a napon egy reménybeli jövő társadalomért harcoltak az egész világon uralkodó kapitalista rendszer ellen, 1817. novemberétől május elseje a világ egyhatodán már a győzedelmeskedő proletariátus ünnepe lett. Meghatottan és tisztelettel emlékezünk 1919-re, amikor a magyar munkásosztály első szabad májusára készülődött. 1919 május elseje Magyarországon az első, igazi vörös május elseje volt! A Forradalmi Kormányzótanács kiadta a jelszót: „Erre a napra vörösbe kell öltözni Budapestnek. .S ennek nyomán a vörös szín tengerében tündökölt e napon hazánk fővárosa. Most is szívet dobogtató, ha visszaidézzük az akkori szónok, Landler Jenő ünnepi szavait: „Aki egyszer a Napban nézett, az nem tud hozzászokni a bűzös petróleumlámpához, aki egyszer összetörte rabbilincseit, az nem lesz olyan ostoba, hogy megint összekovácsolja azokat. Aki megásta a kapitalizmus sírját és aki egyszer összetörte a kapitalizmust, az nem fog soha vállalkozni arra, hogy újra felépítse... Ezen a nagy vörös májuson a magyarországi proletariátusnak hinni, akarni és merni kell. Hinni a mi nagy, elévülhetetlen igazságunkban, hinni a a proletariátusban.” Ez a hit beigazolódott! Az ellenforradalmi rendszer huszonöt esztendeje sem tudta megtörni a proletariátus jövőbe vetett hitét! S elérkezett a felszabadulás! A Szovjetunió áldozatkész segítsége folytán hazánkban valósággá váltak mindazok az eszmék, amelyekért hősi elődeink küzdöttek. Öröm számunkra, hogy eredményesen haladunk kitűzött céljaink eléréséhez. A munkások, vezetők, fizikaiak és műszakiak eredményes munkája folytán az új gazdasági mechanizmus nemcsak politikai, hanem gazdasági győzelmet is aratott Az eredményes munkának köszönhető, hogy megyénk üzemeiben javult a gazdasági hatékonyság, éves nyereségi tervüket teljesítették, túlteljesítették. Jelentősen fejlődött a tanácsi és szövetkezeti ipar. A mezőgazdaságban is nagy előrehaladás történt. A mérleg tehát, amit készítünk — legyen az országos, megyei, vagy akár szűkebb környezetünké — jogos büszkeség érzetét keltheti mindenkiben, aki azonosul szocialista fejlődésünkkel. Az eredmények azonban köteleznek is. Azok a tennivalók, amelyek még előttünk állnak, nem kevesebbek és nem is könnyebbek az eddigieknél. Jellegük sok tekintetben más, bizonyos mértékben bonyolultabbak. Pártunk vezetésével bizton remélhetjük, hogy képesek leszünk megvalósítani a IX. pártkongresszus és a megyei pártértekezlet határozatait, ha mindenki a maga posztján becsületesen elvégzi a rábízott feladatokat. Ennek szellemében köszöntjük a munkásokat, bányászokat, építőket, vasasokat. A vállalatok, üzemek, intézmények, hivatalok dolgozóit, mindazokat, akiknek lelkiismeretes munkája nyomán gazdagodik életünk, épül a szocalizmus. Köszöntjük megyénk szövetkezeti parasztjait, akik szoros szövetségben munkástestvéreikkel, fáradoznak gazdaságunk gyarapításán, hazánk felvirágoztatásán. Köszöntjük az értelmiségieket, azokat a szellemi és műszaki dolgozókat, akik alkotó munkájukkal gazdagítják, erősítik a nép hatalmát, segítik céljaink valóraváltását. Köszöntjük ifjúságunkkal! Azokat a fiatalokat, akik folytatják a megkezdett utat, amiért a munkásosztály, a nép legjobb fiai életüket áldozták '■ 1.Különös szeretettel köszöntjük a 19-es veteránokat, a nagy idők élő harcosait, szemtanúit, mostani életünk előfutárait! Felszabadulásunk 25 éves évfordulójának előestéjén tisztelettel adózunk a szovjet hősöknek, akiknek áldozatvállalása segített bennünket ahhoz, hogy ma ilyen körülmények között ünnepelhessünk. S amikor a tavasz ébredését köszöntjük, együttérzéssel gondolunk a hős vietnami népre, amely napról napra szembeszáll az amerikai agresszorok brutális támadásával, hősiesen harcol szabadságáért. A szocializmus, a haladás, a béke eszméje napról napra újabb tömegeket hódít meg Újabb és újabb milliók értik meg, hogy a dolgozók szabadságát, jobb életét, boldog jövőjét csak a tömegek összefogása biztosíthatja. Ez volt mindig május legfőbb mondanivalója. Igaz, a jelszavak változhatnak időben és országonként, de ez természetes is, mert másra gondol az afrikai és másra a párizsi munkás. De egy mindig közös volt és lesz a májusi jelszavakban: „Világ proletárjai, egyesüljetek!’’ Közös volt és marad, hogy véglegesen legyőzzük a kapitalizmust, felépítjük a kizsákmányolástól mentes társadalmat. Örömtüzek Salgótarjánban Megkezdődött megyénkben is a május 1-i ünnepségsorozat. Délelőtt a megye valamennyi iskolájában, üzemében és intézményében röpgyűléseken emlékeztek a nemzetközi munkásosztály nagy ünnepére. Több üzemben rendeztek ünnepséget abból az alkalomból, hogy elnyerték a Kiváló vállalat és az Élüzem megtisztelő címet. A munkásosztály nagy ünnepe előestéjén tegnap, a Salgótarjánt övező hegycsúcsokon örömtüzet gyújtottak a város fiataljai. Ma reggel zenés ébresztő köszönti Salgótarjánban és Balassagyarmaton megyénk községeinek dolgozóit. Délelőtt 10 órakor kezdődik a salgótarjáni központi ünnepség, amelyet három robbantás és a megye szignálja jelez. Az ünnepi köszöntőt Lipták József, a Szakszervezetek Megyei Tanácsának vezető titkára mondja, majd megtartják a város és a járás dolgozóinak színpompás, ünnepi felvonulását. A város üzemeinek, és hivatalainak dolgozói négy helyen: a Felszabadulás úton, a November 7. téren, a Rákóczi úton és a Bartók Béla úton gyülekeznek. A felvonulást a hagyományoknak megfelelőért, a dicsőséges Magyar Tanácsköztársaság egykori harcosai, a hősi harcok veteránjai nyitják meg. Őket a kisdobosok és úttörők, a város középiskolásai, szakmunkástanulói követik. Az üzemek dolgozóinak sorát a Kiváló Vállalat és Éltszem címmel kitüntetett kollektívák nyitják meg. A Magyar Televízió helyszíni közvetítésben számol be a megyeszékhely dolgozóinak felvonulásáról. A vállalatok, hivatalok és intézmények megyeszerte majálisokat rendeznek az ünnep alkalmából. (Mohácsi Regős Ferenc rajza) MÁJUS 1. Külpolitikai tükör A hatnapos háború kétszázadik napja Tart a válság Libanonban Pezsgő politikai élet Párizsban Az International Herald Tribune című, Párizsban megjelenő amerikai napilap egyik minapi számának karikatúrája két tüzelőállásba beásott izraeli katonát ábrázol. A képaláírás szerint ezt mondják egymásnak: „ez a mi hatnapos háborúnk hétszázadik napja”. Nasszer elnök a francia televíziónak adott minapi interjújában hasonló kijelentést tett Rámutatott: „A Thant ENSZ-főtitkárnak igaza volt, amikor valóságos hadiállapotról beszélt. A megszállás egyenlő a hadiállapottal Amennyiben Izrael elfogadja és végrehajtja a Biztonsági Tanács határozatát, a hadiállapot véget ér”. Csakhogy Izrael nem hajlandó végrehajtani a BT-határozatot. A minap tartott sajtóértekezleten Abba Eban izraeli külügyminiszter ismét a kétoldalú béketárgyalások követelését hangoztatta. S hogy a hadiállapot mennyire nem ért véget, sőt, napról napra súlyosabbá válik, azt mutatja az is, hogy szerdán izraeli rohamcsapatok átkeltek a Szuezi-csatornán, betörtek Felső-Egyiptom térségébe, és egyiptomi célpontokat semmisítettek meg. Károkat okoztak magasfeszültségű távvezetékekben és a Nilus hidakban. Ugyanakkor Kantara térségében, a Szuezi-csatorna túlsó, izraeli megszállás alatt tartott felén, négy és fél órás tűzpárbajt vívtak egyiptomi erők és izraeli csapatok. Tisztázatlan még a libanoni helyzet is. Egy kormányszóvivő bejelentése szerint Palesztinai gerillák és a libanoni hadsereg egységei között „nézeteltérésre került sor”. Helyi sajtójelentések szerint a hadsereg szerdán elzárta az utat egy gerillaegység előtt, amely a tűzszüneti vonalon át, az Izrael által megszállt területre akart behatolni. Bejrúti lapok szerint a gerillák körülzártak egy katonai helyőrséget, amely később erősítést kapott. S miközben ilyen helyi csatározásokra kerül sor, a libanoni politikai és katonai vezetők még mindig nem tudták eldönteni, mi legyen az ország hivatalos álláspontja a Palesztinai ellenállók ügyében. A lemondott, de még hivatalban levő miniszterelnök, Karami szerint Libanon minden politikai csoportosulása támogatja az ellenállókat — elvileg. Ugyanakkor egyetértenek abban is, hogy köztük, és a libanoni hatóságok között egyfajta koordinációra van szükség. Franciaországban megpezsdült a politikai élet. Pompidou után hivatalosan még nincs újabb elnökjelölt, mert a szocialisták csak vasárnapi konferenciájukon döntik el, csakugyan jelölik-e az ajánlkozó Deferre-t. Pompidou mindenesetre magával akarja ragadni a gaulleistákon kívül a Centrum híveit is, és ha ez sikerül neki, a centrista Poher aligha jelölteti magát. Az sem eldöntött még, hogy a kommunisták csakugyan nem támogatják-e majd Deferre-t, amennyiben ő lesz a szocialisták elnöke, abban az esetben ugyanis Miterand-rnak alig van esélye, hogy valamiféle egyesült baloldal elnökjelöltje legyen. Salgótarjánból soha nem lesz igazi város, mondották évekkel ezelőtt. Azóta a város építésének szinte országszerte csodájára járnak. Egymás után érkeznek a delegációk, hogy tanulmányozzák, miként lehet egy várost bontani és egyben újjáépíteni. Eltűnnek-e a régi,korszerűtlen kis házak, amelyek a régi Tarjánt jellemezték. A fejlődés és a történelem lebontásra ítélte őket, hogy helyet adjanak a karcsú toronyházaknak és az elnyúló, nagy, erkélyes, napfényes, sokemeletes épületeknek. Felépült egy városközpont, amilyet keveset lehet találni az országban. A fejlesztés tovább folyik. A városközponti lakótelepen az ősszel adták át az Arany János utcai 23-as jelű épületet, amelyben százhatvan család jutott korszerű, távfűtéses, szép otthonhoz. Ezekben a hetekben fejeződik be a 22-es épület részleges átadása, s máris megkezdődött a költözködés ÉLJEN A SZOCIALIZMUS ÉS A REMEI