Nógrád, 1971. augusztus (27. évfolyam. 180-204. szám)

1971-08-05 / 183. szám

SALGÓTARJÁN. Szedik a burgonyát Hugyagon Az őrhalmi Hazafias Népfront Termelőszövetkezet hugyagi üzemegységében száz holdon termelnek az idén kisvárdai rózsaburgonyát. Hétfőn kezdték meg a szedését, s a szövet­kezeti tagságnak két gép is segít a burgonya betakarításában Holdanként 110 mázsa jó minőségű burgonyát takarítanak be a közös gazdaság százholdas területéről Koppány György felvételei Kitartanak a skót munkások A gyárfoglaló skóciai hajó­gyári munkások immár csak­nem egy hete töretlen harci kedvvel folytatják a nagy­üzem irányítását a kommunis­ta James Reid vezette bizalmi testület igazgatásával. A kö­zép-, sőt felsőfokú tisztviselői kar számos tagja is csatlako­zott a „fordított sztrájkhoz”, s számos kooperáló gyár mun­kásai kötelezték magukat, hogy az UCS munkásaival vállalt szolidaritásuk jeléül, folytatják az anyagszállítást. A dolgozók mintaszerű fegyelmet tartanak a gyárakban, nem tűrnek iszákosságot, gépron­gálást, provokációt. James Reid szerdán bejelentette, haj­landók ismét tárgyalni John Davies kereskedelem- és ipar­ügyi csúcsminiszterrel, aki­vel kedden megszakították a megbeszéléseket, mert Davies (volt GYOSZ-főtitkár) semmi­lyen konkrét javaslatot nem tett. Reid szerint Davies a hely­színen megbizonyosodott ar­ról, hogy az egész skót tár­sadalom csaknem egységes el­lenállásával kell szembenéz­nie. „Ma, azonban a kormány hajlandó felülvizsgálni állás­pontját, mi készek vagyunk ismét találkozni Davies-szel, hogy­­ kialakítsuk a helyes megoldást” — mondotta. Szerdán Harold Wilson el­lenzéki vezér kereste fel a hajógyári munkásokat és „az egész brit labour-mozgalom” támogatásáról biztosította a fordított sztrájkot. VILÁG PROLETÁRJA!. EGYESÜLJETEK! XXVII. ÉVF„ 183. SZÁM MSZMP BÓGRÁD MEGYE! BIZOTTS­ÁG­A ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA ÁRA: 80 FILLÉR 1971. AUGUSZTUS 5., CSÜTÖRTÖK A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és a Magyar Forradalmi Munkás- Paraszt Kormány 1071. augusztus 4-én Kádár János elvtárs elnökletével együttes ülést tar­tott. Az ülésen a Központi Bizottság és a Minisztertanács tagjain kívül részt vettek: a Központi Ellenőrző Bizottság elnöke, a Köz­ponti Bizottság osztályvezetői, a budapesti pártbizottság titkárai, a megyei pártbizottsá­gok első titkárai, a Szakszervezetek Országos Tanácsának titkárai, a Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsának főtitkára, az államtitká­rok, valamint a központi sajtó vezetői. A Központi Bizottság és a kormány együt­tes ülése — megvitatta és elfogadta Komócsin Zol­tán elvtársnak, a Központi Bizottság titká­rának tájékoztatóját időszerű nemzetközi kérdésekről; — megvitatta és elfogadta Nyers Rezső elvtársnak, a Központi Bizottság titkárának előterjesztése alapján a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa XXV. ülésszakáról, vala­mint az 1971. évi népgazdasági terv telje­sítésének helyzetéről szóló jelentést. 1. A Központi Bizottság és a Minisztertanács együttes ülé­se. a nemzetközi helyzet idő­szerű kérdéseit megvitatva megállapította: " A nemzetközi helyzetet "­ változatlanul, a szocia­lizmus, a haladás és a béke erőinek, valamint az imperia­lizmus, a reakció, és a hábo­rú erőinek a politika, a gaz­daság és az ideológia síkján zajló éles és bonyolult küzdel­me jellemzi. E harcban a szo­cializmus, a haladás, a béke pozíciói erősek, a világ né­peinek antiimperialista egy­ségfrontja szilárdul, békemoz­galma szélesedik. Eközben az imperialisták, mindenekelőtt az Egyesült Államok vezető körei meg-megújuló próbálko­zásokat tesznek az antiimpe­rialista egységfront és a szo­cializmus erőinek megbontásá­ra, gyengítésére ami fokozott éberséget kíván a szocializ­mus, a haladás a béke erői­től, az antiimperialista harc híveitől. A Központi Bizottság és a Minisztertanács ismételten ki­fejezte elvi meggyőződését és törekvését, hogy­­ a Központi­­ Bizottság végrehajtó szerveinek nemzet­közi tevékenységükben, a kor­mányszerveknek diplomáciai munkájukban egyaránt foko­zott erőfeszítéseket kell ten­niük a Varsói Szerződés, a KGST, a szocialista világ­­rendszer országai közötti egy­ség és együttműködés erősíté­sére; minden kísérletet, amely ennek bomlasztását célozza, vissza kell utasítani; — a proletár internaciona­lizmus eszméitől vezérelve, változatlanul teljes szolidari­tást vállalunk a kapitalista országok munkásosztályainak a társadalmi haladásért folyó harcával; — továbbra is tevékenyen támogatjuk a népek szabad­ságáért, függetlenségéért, az imperialista gyarmatosítás és újgyarmatosítás ellen küzdő nemzeti felszabadító mozgal­makat, sokrétű együttműkö­désre törekszünk Ázsia, Afri­ka és Latin-Amerika fejlődő országaival­ — a gazdaságilag fejlett tőkés országaikkal — általában a kapitalista országok vi­szonylatában —, változatlanul a békés egymás mellett élés elvének érvényesítését, a kap­csolatok normalizálását és fej­lesztését szorgalmazzuk. Pártunkat és kormányun­kat nemzetközi politikai te­­vékenységében az a meggyő­ződés vezeti, hogy külpolitikai erőfeszítéseinknek a Szovjet­unióval való szövetséget, a szocialista országok közötti egységet, a haladást, a népek közös érdekeit, a békét kell szolgálnia.­­ A Központi Bizottság és “■ a Minisztertanács vál­tozatlanul nagy jelentőséget tulajdonít az európai bizton­sági értekezlet létrehozásának. A Szovjetunió, a szocialista országok, a békeszerető erők erőfeszítéseinek eddigi ered­ményei lehetővé teszik, hogy a kétoldalú eszmecserék mel­lett sokoldalú konzultációk szervezésével az előkészítés aktívabb fázisába lépjünk. Az együttes ülés üdvözli Európa politikai és társadalmi erőinek a béke, a biztonság és az együttműködés elősegí­tésére irányuló törekvéseit. Pártunk és kormányunk mint eddig, a jövőben is mindent megtesz az európai békéért és biztonságért. •­ A Központi Bizottság és '*• a Minisztertanács '."7 vV.vt­h teljes szolidaritásá­ról biztosítja az indokínai né­peket az amerikai agresszorok és csatlósaik elleni igazságos és hősi küzdelmükben. Szilárd meggyőződésünk, hogy egye­dül az indokínai népek jogo­sultak dönteni a saját sorsu­kat érintő kérdésekben. A világ haladó közvélemé­nyével együtt a mi népünk, pártunk és kormányunk is elutasít minden olyan kísérle­tet, hogy az indokínai népek háta mögött próbálkozzon bárki is egyezkedni. A Dél­vietnami Ideiglenes Forradal­mi Kormány hétpontos javas­lata reális, minden érdekelt fél számára méltányos megol­dást kínál és alkalmas a béke és biztonság helyreállítására Délkelet-Ázsiában. Az ameri­kai kormánynak e javaslatok alapján az indokínai népek képviselőivel közvetlen tár­gyalások útján kell megegye­zésre jutnia. E cél elérése a vietnami néppel, az indokínai népekkel rokonszenvezők fo­kozott szolidaritását követeli az egész világon. A A Központi Bizottság és a Minisztertanács elíté­li az Egyesült Államok kor­mányának az izraeli agresszo­­rokat támogató és bátorító politikáját, amellyel akadá­lyozza a békés rendezést a Közel-Keleten Miközben különböző manőverekkel arra törekszik, hogy közvetítőként tüntesse fel magát, mind nyil­vánvalóbbá válik igazi szán­déka: az agresszió következ­ményeinek elismertetése és megszilárdítása. A magyar nép továbbra is támogatja az arab népek igaz ügyét az iz­raeli agresszorokkal és az im­perializmus mesterkedéseivel szemben.­­ Az együttes ülés elítéli a palesztin nép és füg­getlenségi mozgalom elleni jordániai irtóhadjáratot. A jordániai hatóságok eljárása súlyos támadás az arab egy­ség és az arab népek igaz­ságos harcával szemben, amelyből csak az amerikai imperialisták és az izraeli ag­­resszorok húzhatnak hasznot.­­ A Központi Bizottság és­­ a Minisztertanács ismé­telten kifejezi mély meggyő­ződését, hogy a népek — köz­tük az arab népek — anti­imperialista harca a béke, a haladás, a szocializmus összes erőinek összefogását, szilárd együttműködését, akcióegysé­gét követeli meg. Minden, ami ezt elősegíti, a népek ügyét szolgálja, min­den, ami ezt akadályozza, ká­ros, árt a népek közös érde­keinek. A magyar nép szoli­dáris a szabadságukért, a nemzeti függetlenségükért harcoló népekkel, így az arab népekkel is. A világ haladó és antiimperialista erőivel együtt népünk is mélységes megdöbbenéssel értesült a Szudánban lezajlott tragikus eseményekről. Elítéli az arab népek igaz ügyéért, nemzeti függetlenségéért harcoló kom­munisták és más hazafiak ül­dözését és fizikai megsemmi­sítését, az ellenük­­ folytatott­ terrorhadjáratot. A­ szudáni nép létérdeke, az izraeli ag­resszió elleni eredményes harc követelménye, hogy Szudán­ban létrejöjjön és erősödjön az imperialistaellenes és ha­ladó erők egysége. A szocia­lista országok, a világ hala­dó erői, az arab népek ös­­­szefogása az agresszorok fe­letti győzelem legfőbb bizto­si Loka. A Központi Bizottság és a Minisztertanács együttes ülése meghallgatva a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsá­nak XXV. (bukaresti) ülés­szakáról szóló tájékoztatót, jóváhagyta a magyar kor­mányküldöttség munkáját, megelégedését fejezte ki, hogy a XXV. ülésszak elfo­gadta az együttműködés to­vábbi elmélyítését, és tökéle­­tesítését, valamint a KGST- tagállamok szocialista gazda­sági integrációjának fejleszté­sét célzó komplex program­ot.­­ A Központi Bizottság és­­­ a Minisztertanács egyet­értését fejezi ki a KGST XXV. ülésszakán elfogadott határo­zatokkal. A szocialista gazda­sági integráció programjának jóváhagyása jelentősen járul hozzá a KGST-be tömörült országok politikai egységének megszilárdításához és gazda­sági erejének műveléséhez: — tovább erősíti a tagálla­mok közötti internacionalista kapcsolatokat, a­­ szocialista világrendszert, s annak védel­mi képességét: — elősegíti a tagállamokban a termelőerők gyorsabb fej­(Folytatás a 2. oldalon.) I ® Hil @ a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és a Magyar F­orradalmi Munkás-Paraszt Kormány 1971. augusztus 4-i együttes üléséről Mérlegen az első félév Műszaki tanácskozás a textilipari vállalatnál Három telephely — Balas­sagyarmat, Salgótarján és Jobbágyi — képviselőinek je­lenlétében műszaki tanácsko­zást tartott tegnap a Nógrád megyei Textilipari Vállalat az első félévben elért termelési eredményekről, a második fél­évi feladatokról a felmerült hiányosságok megszüntetésé­nek lehetőségeiről. A kis megszakítással öt órán át tartó megbeszélésen Nyúl Gyula főmérnök és Kon­ti Ferenc főkönyvelő nem számolhatott be a múlt évi­hez hasonló kedvező eredmé­nyekről. A tervezett hatvan­hatmillió forint termelési ér­ték helyett csupán negyven­nyolcmilliót sikerült teljesí­teni, a lemaradás tizennyolc­­millió forint, ennek következ­tében a nyereség sem érte el a kívánt szintet. Különöseb­ben nincs mit a telephelyek­nek egymás szemére vetni, bár a lemaradás Jobbágyiban a legmagasabb, s aránylag Balassagyarmaton a legkisebb, valójában mindhárom rész­legnél rendeléshiány, anyag­­ellátási és szervezési zökke­nők hátráltatták a termelést. A felmerülő problémák a második negyedévtől kezdve fokozatosan éreztették­­ hatá­sukat. Júniusig húzódott na­gyobb tételű megrendelések lekötése, a dolgozókat szabad­ságra kellett küldeni. Például Balassagyarmaton — bár a tényleges állásidő csupán két­százötvennégy óra volt — a kiesett munkanapok száma mintegy ezerre tehető, a be­tegállományban töltött napo­kat is leszámítva, pedig hu­szonötezer normaóra helyett csak húszezer normaóra volt a teljesítés. Ráadásul nem­csak a megrendelések hiánya, de a gyártott termékek ked­vezőtlen összetétele is gondot okozott. Természetesen, ezek a nehézségek a vezetők és a dolgozók hangulatában, a ter­melő munkát végzők kerese­tében is tükröződtek. A vállalat vezetői nem ta­láltak eléggé gyorsan megoldást a nehézségekre. Ennek követ­keztében lazult a munkafe­gyelem, légüres térbe került a szocialista munkaverseny és a brigádmozgalom. Csökkent az első osztályú termékek ará­nya, amely még a nyolcvan­­­négy százalékot sem érte el az első félévben, s a dolgozók­nak mintegy kilencvennyolc százaléka a vállalati átlag alatt keresett. Számos hozzászóló kereste a kivezető utat a hullám­völgyből. A javasolt intézke­dések arra engednek követ­keztetni, hogy Nyúl Gyula fő­mérnök zárszavában joggal jelenthette ki: ennek ellené­re nincsen ok a vészharan­gok megkongatására. A kon­fekcióipar mindig is ki volt téve a bizonytalanságnak. A vállalatnak, a dolgozóknak és a vezetőknek egyaránt azon kell lenni, hogy áthidalják az átmeneti nehézségeket és az év végéig bepótolják, vagy legalábbis a lehető legkisebb­re csökkentsék a lemaradást.

Next