Nógrád, 1971. október (27. évfolyam. 231-257. szám)
1971-10-24 / 251. szám
A szovjet afroázsiai szolidaritási bizottság meghívására Moszkvában tárgyal a palesztin felszabadítási szervezet Arafat vezette delegációja Közös erővel a társadalom érdekében . (Folytatás az 1. oldalról) vélekedett: ez nem minden esetben fenntartás nélkül elfogadható igazság. Arra, hogy a munkásokat kell célszerűen foglalkoztatni, a miniszterelnök két konkrét példát említett: Az öntödét és a nyomcadát. Mert nyilvánvaló, ha például egy nagy állami nyomdában a gépeket nem használják ki három műszakban, az sokkal több kárt jelent a népgazdaságnak, mintha a házi nyomdaglgf^dék Mindig“nöntotón dat akar 200 tsz-nel azonnal egybeessék. Hosszabb távon becsukják. Említést tett a kilépők fizetett szabadságának megvonása, táppénzének csökkentése. • Ez pedig nem lenne kívánatos. Kitért a miniszterelnök arra — a vitában is elhangzott — óhajta: gondoskodni kell arról, hogy a népgazdasági és a vállalati érdek mindenkor teljes összhangban legyen. Megjegyezte: nem tudunk kialakítani olyan rendszert — egyébként ez sehol a világon még nem sikerült —, hogy a vállalati és a népgázkormány elnöke olyan várható rendszabályról, amely megszabja, milyen esetekben és mennyivel fizethetnek többet a szakmunkásoknak a tsz melléküzemágában, mint állami vállalatnál. Az építőiparról szólva kifogásolta, hogy esetenként összehasonlítanak össze nem hasonlítható dolgokat például az állami építőipar és a házilagos építkezés egy főre jutó termelési értékét Nem lehet egybevetni a gépesített ipari, házgyári építkezéseket a hagyományos építéssel, a malterozással, a téglarakással, a javítómunkával. Az utóbbi tevékenységre , továbbra is szükség van. Példák egész sora igazolja, hogy szükség van a szövetkezeti, a tanácsi iparban, tszmelléküzemágakban azokra a kis üzemekre is, amelyek — méretüknél fogva — mozgékonyabban működhetnek, ez megvalósítható, de a kétféle érdek mindenkori állandó összhangját nem lehet biztosítani. Ugyanakkor elvárjuk, hogy ahol a népgazdasági és a váláztalati érdek közötti ellentmondás nagyon is kiélezett bátran és kellő időben hívják fel erre a felsőbb párt- és kormányzati szervek inyelmét. Az irányító szervek pedig intézkedjenek. Nem változtatunk az árformán Kik járjanak jól? Ebben a témakörben foglalkozott a miniszterelnök azzal az észrevétellel, miszerint — legalábbis rövid távon — ráfizet az a vállalat, szövetkezet, amely következetesen érvényesíti a társadalmi érdeket. Példaként emlékeztetett rá, két évvel ezelőtt a képviselők parlamenti felszólalásokban bírálták, hogy eltűnnek a boltokból az olcsóbb, divatos cikkek. A ruházati kar és a belkereskedelem igyekezete ezt a hiányt pótolni. Elismerésre méltó eredményeket értek el, de az is tény, hogy amelyik vállalat nem vette figyelembe a parlamenti vitát, a kormányzat intézkedését, az ebben a két évben jobban járt, mert drágább anyagokat dolgozott fel, s nagyobb nyereséget ért el, mint az, amelyik a közérdeket tartotta szem előtt. Ebből szabad olyan következtetésre jutni, miszerint nem kell törődni a társadalmi érdekkel. A párt és a kormány vezetőinek gondoskodniuk kell arról, hogy azok járjanak jobban, akik az egész közösség érdekében cselekszenek. Ez nemcsak vállalati szinten igaz, hanem a vállalaton belül az egyes emberekre nézve Ezzel kapcsolatban tett említést a miniszterelnök a tv egyik sportműsoráról. Az abban szereplő munkás joggal sérelmezte, hogy azért rakosgatják egyik munkahelyről a másikra, mert kiváló munkával mindenütt magas teljesítményt ér el. Ilyennek — mondotta — nem szabad megtörténnie és ez az, ami nem kormányzati intézkedést követel, hanem üzemi, pért-, szakszervezeti, művezetői magatartást, közbelépést. Befejezésül a közgazdasági propaganda és tájékoztatás kérdéséről szólt a miniszterelnök. Kifejezte meggyőződését, hogy a gazdasági életről nyújtott tájékoztatás nyílt, őszinte és megfelelő. A közgazdasági propaganda azonban nem kielégítő, nem eléggé hatékony A Parlamentben a kormány expozéjában is felszólítottuk a közgazdászokat arra, hogy most elsősorban az üzemen belüli szervezettség kérdéseivel foglalkozzanak. Jó tájékoztatást Ami a tájékoztatásnak a tömegek körében elért hatását illeti, a miniszterelnök annak a véleményének adott hangot, hogy a gazdasági helyzet megítélésében mind a lakosság, mind az üzemek és intézmények körében sok a szélsőséges vélemény. Intézményeink, vállalataink, helyzetünket a valóságosnál jobbnak ítélve a költségvetést feneketlen zsáknak tekintik, amiből tetszésük szembe markolhatnak. Sok vállalat, és sok állampolgár viszont a saját helyzetét másokéhoz hasonlítva rosszabbnak látja. Én viszont — mondotta Fock Jenő — helyzetünket, úgy ítélem meg, hogy semmi okunk sincs az idegességre, nincs szükség gyökeres változtatásra a gazdaságpolitikában. A hiányosságokat viszont minél gyorsabban fel kell számolni, s ehhez határozott kormányzati intézkedések is kellenek. A problémákat közös erővel, együttesen kell megoldani. Összhangban kell dolgozni, mert enélkül a legjobb kormányzati intézkedés sem hozhat eredményt. Meggyőződésem, hogy a párt és a kormány politikájának megvalósításához megkapja a szükséges támogatást, fejezte be összefoglalóját Fock Jenő. (MTI) Az árak kérdését érintve Fock Jenő kijelentette: " mind a termelői, mind a fogyasztói árak tekintetében továbbra is fenntartjuk a kötött, a maximált és a szabad árak kategóriáját. Természetesen előfordulhat például a világpiaci árak változása következtében, hogy az L rJ/ITl árak korrekciójára van szükség, ez azonban nem azt jelenti, hogy az említett három árformán kell változtatnunk. A munkaerőkérdésre térve Fock Jenő bírálta azokat az álláspontokat, amelyek szerint nem lehet fegyelmet tartani, nem lehet elbocsátani a lógósokat, és nem lehet igazságosan bérezni, mert akkor a dolgozók egy része otthagyja a vállalatot. Ha megvan az egyetértés és egységesért cselekedve a hanyagokat, a lógósokat, a fegyelmezetlenkedőket felelősségre vonják, elbocsátják, akkor, végül is rendre lehet őket tanítani, mert nem lesz munkahely, amely befogadja őket, így elejét lehet venni annak, hogy az egyik vállalat a másik vállalattól elküldött lógóst fölveszi, e tekintetben is szemléletbeli változásra, egységes gondolkodásra és határozott cselekvésre van szükség. Különben olyan adminisztratív rendszabályozás jelenthetne csak megoldást, mint például: a NÓGRÁD , 137L október 24. vasárnap 1 így lálja a hetet hírmagyarázónk, Pálfy József: Of provokoolftk — régi eszközükkel A NEMZETKÖZI életet, azt mondják: ha nem lenne , amelynek egyik legfontosabb eleme az, hogy a békés egymás mellett élés elve mind nagyobb teret hódít, a visszahúzódó, reakciós erők újra meg újra igyekeznek provokációikkal az enyhülésbenszocialista országok támogatása, északír probléma se lenne. .. Amszterdam kikötőjében állítólag lefoglaltak szocialista országból ír címekre küldött fegyverszállítmányokat. A héten viszont - éppen denciájával szemben, a fő- egy neves amerikai politikus, szükség, a bizalmatlanság felé taszítani. E provokációk természetesen elsősorban a Szovjetunió, a szocialista nagyhatalom ellen irányulnak, hiszen súlyánál, tekintélyénél, erejénél fogva és a következetes békepolitikájával mindenekelőtt a Szovjetunió az, amely keresztül tudja húzni az imperializmus agresszív terveit Amikor például a Szovjetunió a többi szocialista országgal együtt roppant erőfeszítéseket tesz az európai biztonság megteremtésére, amikor az összeurópai értekezlet összehívása már-már küszöbön állna, az imperialista „lélektani hadviselés” új — valójában rég kicsorbult — fegyvert alkalmaz: kémhisztériát igyekszik teremteni a Szovjetunió ellen. Az emlékezetes angliai eset után most Edward Kennedy szenátor mutatott rá, hogy az északírországi válságért a brit birodalmi politika a felelős, amely most Ulsterben éppúgy polgárháborút idéz elő, mint ahogyan nemzeti tragédiákat okozott annak idején Indiában, Palesztinában és Ciprus szigetén... New York kikötőjében ugyanekkor fegyverszállítmányokat koboztak el: amerikai írek küldték volna Észak-Írországba az angolok ellen harcoló testvéreiknek. A szovjetellenes provokációkból jutott Kanadára is, éppen akkor, amikor ott Koszigin szovjet kormányfő a szovjet—kanadai együttműködés fokozásáról tárgyalt. (Egyébként igen eredményesen! A szovjet kormányfő azt mondta Trudeau kanadai miniszterelnöknek a súlyos incidens után: „Szóra sem érdemes”.) Sajnálatos, hogy az ot Belgium van soron: a NATO tawai eset „magyar vonatkóközpontját befogadó kis ország hatóságai — bár láthatóan kényszeredetten,, amerikai közlésekre hivatkozva — a NATO elleni szovjet kémtevékenységről beszélnek. Teljesen felelőtlenül és minden bizonyíték nélkül szovjet diplomaták, újságírók, üzletemberek nevét emlegetik. Persze Belgium kis ország, kiutasításig még nem jutottak el... De nem is az a lényeg, hanem a nyugati közvéleményre gyakorlandó sokkhatás: „nem lehet a Szovjetunióval európai biztonságról tárgyalni, hiszen lám, a mi biztonságunkat ilyen eszközökkel fenyegeti. ..” Anglia, amely már túlvan a mesterségesen szított kémzású”, egy Mátrai Géza nevű, 27 esztendős fodrász, egy ellenforradalmi szervezet tagja támadt rá Koszigin miniszterelnökre és majdnem letépte róla a kabátját... A SZOVJETELLENES provokációk következő csoportja az, amelyet egy cionista szervezet követ el az amerikai hatóságok hallgatólagos beleegyezésével, legfeljebb tesséklássék ellenintézkedései közepette. Az úgynevezett Zsidó Védelmi Liga Koszigin kanadai látogatását éppúgy igyekezett tüntetésekkel megzavarni, mint ahogyan egyremásra készített elő orvtámadásokat szovjet diplomáciai és gazdasági képviseletek ellen hisztérián, most Újabb suta Amerikában. Újra feltűnt az váddal próbál antikommu- egyszer már Izraelbe szökött nista hangulatot kelteni, még Meir Kahame rabbi, a liga hozzá úgy, hogy egy csapás vezetője, aki Montrealban ra az ország egy súlyos gond- akarta híveit a szovjet venját is a kommunisták nyaké e^en vezetni, ha varrja. Nem kevesebbet ál A provokációk sorába tarul ma a londoni félhivatalos tozik az a merénylet is, amipropagandagépezet, mint azt, lyet a New York-i szovjet hogy Észak-Írország angol és ENSZ-misszió székhelye ellenlenes, katolikus és szegény Iá- követtek el és amely ellen a sadóit a szocialista országok- Szovjetunió tiltakozott mindból érkezett fegyverek teszik a világszervezet plénumán, veszélyessé... Majdhogynem mind pedig diplomáciai úton. Nem lehet véletlen, hogy egyszerre ennyi és ilyen súlyos vagy otromba provokáció történt: minden bizonnyal ez a nemzetközi reakció párhuzamos magatartása azzal együtt, hogy más vonalon tárgyalásokra kényszerül... Képzeljük csak el, mekkora jelentősége van a szovjet—kanadai viszony szorosabbra fűződésének! A Szovjetunió az Egyesült Államok közvetlen, északi szomszédjával tudott az utóbbi egy-két évben igen gyümölcsöző kapcsolatokat teremteni. Kanada szerepe még Európa szempontjából is érdekes, tekintettel arra, hogy még vannak kanadai katonák a NATO zászlaja alatt Nyugat-Európában, az ottawai kormány egyformán érdekelt a mostanában előtérbe került kölcsönös fegyverzet- és létszámcsökkentési tervekben csakúgy, mint az európai biztonsági értekezletet illetően. Ez utóbbira Kanada kormánya is kap meghívót! A hét feltűnő híre volt, hogy Willy Brandt nyugatnémet kancellár kapta meg a Nobel-békedíjat. A bonni szociáldemokrata politikus számára természetesen nem a 450 000 svéd korona vagy az aranyérem és a kitüntető oklevél a fontos, hanem az az erkölcsi-politikai tőke, amit a nyugatnémet belpolitikai életben kamatoztathat, például az 1073-as választásokon. Joggal hivatkozhatok arra, hogy neki sikerült 28 évvel a második világháború befejezése után — amelyet a német imperializmus robbantott ki — a német béketörekvések megszemélyesítőjeként feltűnni a világ szemében. KÍNA is a világ érdeklődésének középpontjában állt az elmúlt héten: egyfelől az ENSZ-közgyűlés vitája kapcsán, másrészt Nixon bizalmi emberének, Kiss Ingernek pekingi tárgyalásai révén. Mindkét vonatkozásban a jövő hét hoz majd döntést, illetve bővebb információkat. Hazárd dolognak látszik ma megjósolni, mi lesz a világszervezetben a szavazás eredménye, mint ahogy felelőtlenség lenne állást foglalni a Kissinger-utazás nyomán ismét felmerült találgatások dolgában. A legnagyobb fokú tartózkodás lehet csak ildomos és hasznos a kínai vezetésben állítólag végbement vagy várható személyi változásokat illetően. Egyes — eléggé felelőtlennek látszó —■ nyugati források szerint akár még Nixon tervezett pekingi látogatása is kútba eshetnek a pekingi események következtében... Kissinger utazásának puszta ténye az ilyen spekulációknak ellentmondani látszik. Mindenesetre a jövő hét végén alighanem erről is többet tudunk majd. Az ENSZ-Vita állása 65:41 a Kínai Népköztársaság javára. Az Egyesült Államok két Kína koncepciója szövetségesei nagy részénél sem talált megértésre. Feltehetően ezzel van összefügésben, hogy Nixon elnök tegnap a Fehér Ház Hózsa-kertjében megbeszélést folytatott George Bush-sal az USA ENSZ-delegátusával, valamint William P. Rogera külügyminiszterrel Mozgósítás Indiában Indiában szombaton megkezdődött a szárazföldi hadsereg, a légierő és a haditengerészet tartalékosainak mozgósítása, amelyet pénteken rendeltek el egy hosszan tartó kormányülés után. Az intézkedésre azért került sor, mert napok óta éleződik a helyzet az indiai—pakisztáni határon, és kisebb incidensek is előfordultak. A hadügyminisztérium szóvivője nem nyilatkozott újságíróknak a mozgósított tartalékosok számáról. Utoljára az 1965-ös indiai—pakisztáni háború idején hívták be a tartalékosokat. (MTI)