Nógrád, 1971. október (27. évfolyam. 231-257. szám)

1971-10-14 / 242. szám

Mit lehetne itthon hasznosítani? (TU.) 63sSiseiat ® si ® i»I«iiSei case sslresJieaasstcElig Az élelmiszer-gazdaság ter­melési folyamatainak egyre magasabb szintű szervezettsé­ge, a szakosodás és az iparo­sodás lehetővé tette a terme­lés, feldolgozás és értékesítés egységének létrehozását, a ver­tikumok kialakítását. Mit is jelent tulajdonképpen a vertikum? A gazdasági ter­­melőfolyamatok olyan lánco­latát, amikor egy-egy ágazat a termeléstől az áruértékesíté­sig minden láncszemet magá­ban foglal. Számtalan változa­ta képzelhető el. Korszerű technológiával dolgozó szarvas­marha-tenyésztésben nemcsak a tej és a hús előállítása lehet a célkitűzés, hanem a feldol­gozás is tejtermékké, illetve különböző minőségű húsáruk­ká. Bogyósgyümölcs-termesztő tsz nemcsak málnát, vagy fe­­keteribizlit termel, hanem sa­ját üzemében, egyszerű, társu­lásos formában közkedvelt szörp előállításával és forgal­mazásával is foglalkozik. Ezek azonban csak kiragadott pél­dák, mert még igen sokféle lehetőséget lehetne felsorolni. Háromnapos tapasztalatcse­rénk során egyik fő célkitűzé­sünk az volt, hogy Bács-Kis­­kun megyében — megyénk sa­játos viszonyaitól eltérő ter­melési és közgazdasági adott­ságok között — tapasztalato­kat szerezzünk egyes élelmi­szer-gazdasági vertikumok ki­alakításának közgazdasági kérdéseiről. A kecskeméti Magyar—Szovjet Barátság Mg Termelőszövetkezetben a gabonavertikumot tanulmá­nyoztuk. Gabonavertikum szűkebb ér­telemben a kenyérgabona ter­mesztésének, feldolgozásának és értékesítésének egy üzemben való összpontosítását jelenti. Lényege: a termelőszövetkezet a vetőmag termesztésétől, az őrlésen, illetve feldolgozáson keresztül, egészen a kenyér és pékáru sütéséig, illetve érté­kesítéséig valamennyi munka­­folyamatot elvégzi. Amint feltétlenül el kell mondanunk, hogy m­aga a fo­lyamat végtelen egyszerű. Az egyes szakaszok könnyen át­tekinthetők. Nyilvánvaló, hogy a gabona­gazdaság ilyen jellegű szerve­zéséhez jelentős beruházások­ra volt szükség. Új magtisztí­tót, őrlő- és sütőüzemet épí­tettek, illetve rekonstruáltak. A termelőszövetkezet 1100 hol­don, a szántóterület negyedén búzát, 6—700 holdon, a szántó­­terület hatodán pedig tritica­­lét termel. A búza önköltsége 20,6 mázsa holdankénti átlag­termés mellett mázsánként 131 forint volt. A jövedelmezőségi kérdések megítéléséhez összehasonlító vizsgálat szükséges, ezért a folyamatot láncszemeire bont­va értékeljük. Az közismert, hogy egy mázsa kenyérgabo­nából 54 kilogramm kenyér­liszt, 20 kilogramm 0-ás liszt és 26 kilogramm korpa nyer­hető, összességében mintegy 366 forintos értékben. Ebből is látható, hogy a kenyérga­bona feldolgozása már az őr­lésig is jövedelmező. Ha a ke­­nyé­­lisztet kisütjük, akkor egy mázsa kenyérgabonából már csaknem 420 forintot érhetünk el. A kenyérgabonát megőrül­ve és feldolgozva, valamint a 0-ás lisztet is kisütve, és érté­kesítve, egy mázsa kenyérga­bonából 501 forintot állítha­tunk elő. A termelőszövetke­zet számításai szerint az egész vertikum megvalósításával megközelítőleg 200 forint nye­reségre tudnak szert tenni minden mázsa búza után. Milyen következtetéseket vonhatunk le a látottakból? Elsősorban azt, hogy a gabo­navertikum megteremtése egy termelőszövetkezeten belül is lehetséges és jövedelmező, ha a gabonaüzem mérete, a ter­mesztés színvonala, ,a fejlesz­tési alap mértéke, valamint a városi közelség, illetve a pia­con való elhelyezhetőség ezt lehetővé teszi. A termelés, feldolgozás és értékesítés egysége, amit pél­daként felhoztunk, nem új jelenség megyénk tsz-eiben sem. Annak felismerése, hogy a jövedelem további emelésé­nek egyik forrása a magasabb szervezettséggel működő ver­tikumokban van, egyben elő­re vetíti a jövőt is: az üzemi szinten vagy a kooperációs formában megvalósuló kapcso­latok kiszélesítésének további lehetőségeit. Dr. Gyöngyösi István Haladni kell Hajnalban indulnak... Okos szerkezet a kombájn­ra szerelt kukoricaszedő gép. Enélkül lehetetlen volna beta­karítani annyi kukoricát, mint amennyi a diós­jen­ői tsz-nek is van. Háromszáz hold. Közel száz hold Borsosberény, a nagyobbik része pedig Diósje­­nő határában. Két ember ta­karítja be. Faggyas András, a tapasztalt traktoros, és a fia­tal Szabó Béla, akinek tulaj­donképpen szerelői képesítése van. A két ember olyan jó megértésben dolgozik, hogy naponta 220 mázsa termést küldenek fejenként a magtár­ba. Az igazság, hogy a szállí­tók nem minden esetben győ­zik őket. Amíg Borsos­­berényből Diósjenőig az utat megteszik, a kombájnok tar­tályai megtelnek. A napokban, az estébe for­dulás előtt is, a­ két szállító traktor alig ért Hátságra, Sza­bó Béla kombájnja már éles dudaszóval jelezte, hogy meg­telt a tárolója, tovább nem mehet. Most az srvatagban, lakott hely­től távol, egy völgyben dolgoznak. A kom­bájnok éktelen bajt csapnak, Dübörgésüktől reszket a leve­gő. Tépik a szál­at, törik a kukoricát, kopaszodik a nagy tábla. Azt gondolná az em­ber, hogy fáradt gépvezetőket talál ilyen nehéz nap után. Faggyas Andrási jókedvű, Sza­bó Béla is. Porosak, olajosak. — Minden rendben van. Reggel hat órától talpon va­gyunk. Amikor­­ itt végzünk, megyünk a jenei határba. Ott még ennél is jobb a termés... Faggyas András ilyen rövi­den számol be munkájukról. Jól mondta a tsz elnöke, hogy ha érdekel bennünket, milyen emberek náluk a traktorosok, menjünk a határba. . Sinka Gábort, a fiatal gépészmér­nök-gyakornokot bízta meg, hogy kalauzoljon. Érdemes volt az ük­ért. Olyan emberek­kel találkoztunk, hogy lelke­sedni lehet értük. Messze vannak a gazdaságtól, ha gép­hiba jelentkezik, maguk kija­vítják. Faggyas mondta: — Az őszi munka idején géphiba miatt még nem áll­tak. Azaz, Szabó kombájnjának eltörött egyik fogaskereke Senkire sem vártak. Kisze­relték, Borsosberény­ben, az állami gazdaságban meghe­gesztették és indult a gép. Addig, amíg Szabó elkészült, Faggyas „ráhúzott”, hogy na­gyobb lemaradás ne legyen a kukorica betakarításánál. Szorgalmas két ember Faggyas András és Szabó Bé­la. Úgy vannak ők, mint apa meg a fia. Faggyasnak igen nagy tapasztalata van. Egy év híján évtizede dolgozik a tsz­­ben, mint traktoros. Tagja is a közös gazdaságnak. Róla mondjak a községben, neki első a munka. Hányszor elő­fordult, hogy addig nem tért haza, amíg ki nem javította elromlott gépét. Ha a mű­helyben senki nem volt, ak­kor maga látott a munkához. A fiatal Szabó Bélának ilyen munkatársa van. A termelőszövetkezet veze­tői Diósjenőn nagy becsben tartják a jó munkásokat. A két traktoros is elmondta, hogy a kora reggeli órákban megegyeznek a napi munká­ról és ehhez megkapják a se­gítséget. Időben ott az üzem­anyag. Az alkatrészt — bár nehéz körülmények között —, de biztosítják. Talán a szállí­tást kéne jobban megszervez­ni, hogy emiatt sem álljanak. Mert sok az a kukorica, amit be kell takarítaniuk. Haladni kell a munkával. — B — Mátraszőllősön egymásra figyelnek A NÓGRÁD október 9-i számában arról olvashattunk, hogy fiatalodnak a pásztói járás pártalapszervezetei, az utóbbi időben főleg a fiata­lok közül lépnek be többen a pártba. De feltűnő, hogy a pásztói járásban is vannak fe­hér foltok, húsz olyan alap­­szerv akad — köztük Mátra­­sz­őllős — ahol régen nem vettek fel új párttagot. Mi az oka, mi a véleménye az alap­szervezet vezetőségének és fő­leg mit szándékoznak tenni, hogy legyen utánpótlás a pártban? A hosszú utca italbolttal kezdődik és a 21-es műúttól a hegy lábáig húzódik. A porta­lan­ított út két oldalán villa­szerű új házak sorakoznak, vagy egyiket-másikait éppen most korszerűsítik, csinosít­ják. Tágas porták, gyümöl­csös, vagy gondosan ápolt szőlőlugas és emeletes laká­sok bizonyítják, hogy az 1908 lélekszámú község lakóinak többsége tehetős, sőt jómódú. Aki szorgalmasan dolgozik, tisztes jövedelmet ér el a helybeli termelőszövetkezet­ben, de több családból — fő­leg a fiatalabbak — Salgó­tarjánba, vagy a környező ipari üzemekbe járnak dol­gozni. Ahol több kereső akad a családban, ott kevés gond­dal, jól élnek az emberek. Elégedetlenek lennének a párt és a kormány politikájával? Nem, ezt senki sem állítja. Többen a felszabadulás után beléptek a pártba, a későbbi években sem volt baj. Talán csak az idén akadt el a párt­­építés munkája, vagy az ar­ra alkalmas emberek többsé­ge már párttag? A kérdésekre nemmel vála­szolt Tóth József, az alap­szerv titkára és Veres Zoltán, gazdaságvezető is. Nemcsak az idén, de tavaly se vettek fel új párttagot. Pontosabban az idén, a szeptemberi tag­gyűlésen lett­­ párttag Szálkai Jenő, a KISZ-titkár. Azt se lehet mondani, hogy Mária­­szőllősön sok a párttag, hi­szen mindössze 26-ot számlál az alapszervezet. Tehát az 1908 lakosú községben nem kell attól tartani, hogy túlsá­gosan felhúzták a sorompót, s „felhígul” a párttagság. •ÍI TARTJA vissza az em­bereket? Minden évben, veze­tőségi ülésen vagy taggyűlé­sen tették fel a kérdést, vi­tatkoztak, de előbbre nem ju­tottak. A termelőszövetkezet­ben és a községben nincs ele­gendő felvilágosult fiatal, aki példát mutat a munkában, aki megérett arra, hogy a párt tagja legyen? Eddig is akadt, beszéltek is velük, de a párttitkárnak az a vélemé­nye, hogy a piros könyv és az imakönyv nem fér meg egy­más mellett. Többször ott tar­tottak, hogy egy-egy fiatalem­ber belép a pártba, de ezt a lányos háznál ellenezték. A régi gondolkodású nász azt mondta, ha nem esküsznek templomban, nem adják a lányt. Ha a fiatalok ellent mondanának, nem lesz lakái, nem adják a hozományt. A régi pap nagyon értett a ma­radi szülők és az ingatag fia­talok nyelvén, a vita vége templomi esküvő lett, a tag­felvétel pedig elmaradt. A párttitkár a gépműhely­ben, a gazdaságvezető az ál­lattenyésztők között irányít. Az egyiknek keze alatt főleg fiatalemberek, a másiknál nők dolgoznak. Mindkét munka­körben több kiváló dolgozót emlegetnek. Párttagnak egyik se lenne alkalmas? A 32 ál­lattenyésztő közül csak 8 a férfi, 24 a nő. Mátraszőllősön valahogy még úgy van, hogy a munkában egyenrangú a férfi és a nő, de a moziban, vagy a pártházban külön hú­zódnál­: a lányok, a fiatalas­­­szonyok és az idősebbek. Amikor fiatal nővel beszéltek, hogy lépjen be a­­ pártba, hú­zódozott, mondván,, hogy „em­berek” közé, meg két idősebb asszony mellé, hogyan és mi­nek menjen a fiatal, megszól­ná a falu is. Furcsának, túl­haladottnak látszik ez a vé­lemény, de Mátraszőllősön még túlságosan tartja magát a régi; az emberek gondolko­dását, magatartását nem min­dig az értelem, sokszor a régi szokások irányítják. Talán taktikai hiba volt, hogy hosszú ideig minden áron fizikai munkásokat akartak felvenni a pártba, vagy leg­alábbis velük akarták kezde­ni a sort. A helyzet azt dik­tálja, hogy most fordítsanak a sorrenden; a tanácsi dolgo­zókhoz és a pedagógusok felé fordul az alapszerv — mond­ja a titkár. Az öt tagú veze­tőség személy szerint kijelöl­te, hogy a számításba jövő tíz új párttaggal ki foglalkozzék, ki készítse elő őket, hogy megismerjék a szervezeti sza­bályzatot, a párttagok köte­lességeit és jogait. Olyan em­berekről van szó,­ akik eddig is részt vettek a párt munká­jában, akiket szorgalmuk, pél­damutatásuk után becsül a falu. Mi az akadály, hogy erő­södjék, gyarapodjék a helyi alapszerv? Nehéz lenne ezt meghatározni, inkább egy ha­sonlattal utalunk rá. A köz­ség rangos házai szép rend­ben sorakoznak. Egyik sem lóg ki a sorból, de a hegy lábáig húzódó házak ablakai kissé mereven figyelik egy­mást. Az emberek is nehezen mozdulnak, talán arra vár­nak, hogy ki lesz az első. De hiszen szeptemberben a KISZ- titkár volt az első, mielőtt megnősült, belépett a pártba. Az egyik asszonyka útját pe­dig a férje egyengeti a párt­hoz. Mire beköszönt a tél, jobban ráérnek a traktorosok és az állattenyésztők is, újra kezdődik a pártoktatás. Ez megfelelő alkalom arra, hogy Mátraszőllősön szót értsenek az emberekkel, őszinte beszél­getésekre kerüljön sor. A PARTÉPÍTÉS munkája nemcsak a titkár, hanem a vezetőség, sőt az egész tagság kötelessége. Ha ehhez a köz­ség és a tsz gazdasági vezetői minden segítséget megadnak, akkor új tagokkal erősödik a pártszervezet, a pásztói járás­ban sorra eltűnnek a fehér foltok. — fazekas — Megtiltották Határoson­ fellépés a feketeberuházások ellen Az 1971. január­­ 1-től mó­dosított gazdasági szabályo­zók figyelemre intik a vál­lalatokat, hogy megfelelően és gazdaságosan bánjanak pénzeszközeikkel. Korábban kevés olyan vállalat volt, ahol a tényleges vagy a vélt szükség ne hozott volna lét­re egy-egy tiltott feketebe­ruházást. A módosított gaz­dasági szabályozók most ar­ra sarkallják a vállalatokat, hogy maguk harcoljanak a feketeberuházások minden­féle jelensége ellen. A szabályozók egyértelmű­en leszögezik, hogy az álló­eszköz-állomány után elszá­molt értékcsökenési leírásnak 40 százalékát minden válla­lat az állami költségvetés ja­vára köteles befizetni. A Sal­gótarjáni Kohászati Üzemek 1870. év végéig az 1967. évi bázisszinten 10 százalékot tarthatott vissza, mivel a be­ruházás üteme nem haladta meg az előírt szintet. Nos, 1971-től ezt a kedvezményt a vállalat nem veheti igénybe. A módosított gazdasági sza­bályozó a fejlesztési alapra éves kihatásként, mintegy 5,4 millió forintos szűkítést je­lent. A gazdaságirányítás új rendszere és a módosított gazdasági szabályozók arra késztették a gyár vezetőit, hogy szigorú rendelkezést léptessenek életbe, a vállala­ti beruházásokra és fejlesz­tésekre vonatkozóan. Szükség volt erre a belső intézke­désre, mert a vállalat hosszú távlatokban csakis vállalati kategóriájú beruházásokat va­lósíthat meg, s ezek egyetlen forrása a vállalat saját fej­lesztési alapja. Érthetően ke­rült napirendre a saját fej­lesztési alappal való haté­konyabb gazdálkodás. A vál­lalat igazgatósága egyértel­műen megtiltotta, hogy a vállalat bármelyik szerve, sa­ját elgondolása alapján, kel­lő megalapozottság nékül, vállalati költségek terhére beruházásnak minősülő mun­kát indítson és valósítson meg. A beruházásoknak fe­kete úton történő megvalósí­tása ugyanis számos hátrány­ával jár. A vállalatnál külön rendel­kezésben tisztázták a fogal­makat, hogy mi minősül ál­lóeszköznek, beruházásnak, állóeszköz-fenntartásnak. A feketeberuházás igen kedvezőtlen helyzetet teremt a vállalati gazdálkodásban. Nincs szükség arra, hogy ily módon elkészült állóeszköz különféle revízió útján ke­rüljön napvilágra. Előfordul­hat, hogy egy-egy ilyen meg­oldás többletnyereséget hoz, és ebből pillanatnyi előny is származik, ezekből azonban nem képződhet annyi fej­lesztési alap, amelyet beru­házásként lehetne elszámolni. A tilalom megszegése esetén számolni kell azzal, hogy az ilyen feketemunka nem bo­ríthatja fel a tervszerű és ki­egyensúlyozott termelés­­ előre megtervezett fejlesztési rend­szerét, így hát annak fedezé­sére csak a tartalékalap, il­letve a részesedési alap szol­gálhat. A részesedés viszont a vállalat minden dolgozójá­nak érdekével összefügg. Az ilyen ügyek rendezése során a jelentkező többletnyereség 50 százalékáig a pénzügymi­nisztérium szervei adóbírsá­got szabnak ki a vállalatra. Ezt a bírságot szintén az eredmény terhére kell el­számolni. A vállalat igazgatósága ab­ban bízik, hogy a feketebe­ruházások káros hatását is­merve, mindenki a törvényes és járható utat választja, mert csakis ez felel meg a vállalat kollektív és személyi érdekeinek.Orosz Béla Szeretem a szakmámat... - így válaszolt kérdésünkre a Salgótarjáni Kohászati Üze­mek tanműhelyében Oláh István, első éves kovácstanuló, egyelőre, persze, csak az alapelemekkel ismerkedik, és elméletben tanulja jövendő szakmáját. Képünkön a lemez­vágó gép használatát gyakorolja az ifjú szakemberjelölt ! 1 " ■ NÓGRÁD — 1971. október 14., csütörtök 3

Next