Nógrád, 1973. június (29. évfolyam. 126-151. szám)

1973-06-10 / 134. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! NÓGRÁD »­ Ai. Ml­­.MI‘ 7«-ü<*Rai> MI GYEI 81 Z OT­T S­A ü­A­I S­ A ■ M­I GY­E­I T­A­N­ÁCSI LA KJ I. XXIX. ÉVF., 134. SZÁM ARA: 1 FORINT 1973. JÚNIUS 10., VASÁRNAP A EGYSÉGBEN ki igazán szívén viselte a magyar nemzet sorsát, az mind századokon át elmaradásunkon kesergett és szomjasan áhította a kort, amelyben egyszer majd pótoljuk, amit törökvészen, labancdúláson, úri dőzsölésen és félgyarmati szolgaságunkon elvesztettünk. Kossuth „félkarú óriás ’-nak nevezte az ipar nélküli magyarságot. Berzsenyi a paraszti szövetkezésben kutatta mezőgazdaságunk betegsé­geinek a gyógyszerét, az ifjú Vasvári Pál, a szabadságharc hajnalán írta le: „Világnézeteket kell szereznünk, melyek iránytűül szolgálnak az események hulláma között...” 1919-ben már a legszervezettebb erő, a magyar munkás­­osztály világnézete, egyesített pártjának hangja nyomán lob­bant forradalomra a magyar nép elkeseredése, szabadság­­vágya, felemelkedési törekvése. Ebben a forradalomban már a munkásosztály messzemenő céljai fejeződtek ki. Az 1919- es forradalom magában foglalta, mert történelmileg elke­rülhetetlenül magában kellett foglalnia, az egész nép száza­dok alatt felgyűlt, megoldatlan gondját-baját. A Tanácsköztársaság leverése után, az ellenforradalom sötét éjszakája borult az országra. De a munkásosztály soha nem tagadta meg 1919 emlékét, eszméit, soha nem mondott le a politikai harcról, egy ígéretesebb holnapról. A negyve­nes évek elején, amikor a fasizmus árnyéka egyre nyomasz­tóbb mértékben vetődött a magyar politikai égboltozatra is, a két munkáspárt, a Kommunista Párt és a Szociáldemok­rata Párt vezetői egyre több jelét adták együttműködési szándékuknak. Ezt példázza a szabadsághősök síremlékének megkoszorúzása 1941. november 1-én, a Népszava híressé vált karácsonyi száma, a Történelmi Emlékbizottság mun­kássága és a Petőfi-szobornál 1942. március 15-én rendezett nagygyűlés, majd az utána kibontakozott béketüntetés „So­ha nem fogjuk elfelejteni — írta később a Szabad Nép —, hogy a legsúlyosabb pillanatokban, a szociáldemokrata veze­tés alatt álló szakszervezetekben és pártszervezetekben, a szocialista ifjúsági mozgalom vezetésén keresztül, sőt, a Népszava hasábjain is szólhattunk mi, kommunisták, né­pünkhöz. Ha volt valami eredménye harcunknak, ha han­gunk messzebbre hallatszott a földalatti agitáció és illegális röpiratok hatókörén, akkor azt a két munkáspárt egyre szo­rosabb együttműködésének is köszönhetjük­­ Ismernünk kell a magyar munkásmozgalomnak ezt a korszakát, mert csak így érthetjük meg a harcot, amelynek eredményeként 1948. június 12-én a két nagy munkáspártra — kommunistákra és baloldali szociáldemokratákra — az a feladat várt, hogy szervezetileg és politikailag is egyesít­se a magyar munkásosztályt, annak a történelmi missziónak a betöltésére, amelyre hazánkban egyedül a szervezett mun­kásság és egységes pártja volt képes. Ismernünk kell az előzményeket, hogy láthassuk: a negyedszázada egyesült két nagy munkáspárt évtizedek harcában kovácsolódott, merít­ve a Tanácsköztársaság napjaiban létrejött pártegyesítés, a Horthy-fasizmus elleni éles és súlyos osztályküzdelem, majd a felszabadulást követő politikai ütközetek tanulságaiból. M­ire tanít az elmúlt negyedszázad tapasztalata? Min­denekelőtt arra, hogy hatványozottak voltak a párt erői mindig, amikor az egyesülés alapelve, a mar­xizmus a leninizmus szellemében cselekedett, amikor eszmei­leg, politikailag és szervezetileg egyaránt őrködött ezen az egységen. Nemcsak a hazai, hanem a nemzetközi munkás­­mozgalom egész története intő példa rá: erőtlenné válik a munkásosztály forradalmi élcsapata, ha megosztják a frak­ciók és különféle irányzatok. Az ötvenes évek elején ilyen helyzetbe kerültünk. Pártunk, az MSZMP komolyan vette a történelmi ta­pasztalatot: helyreállította az elvi politikát, a pártegységet, eredményesen munkálkodik nagy céljaink valóra váltásán. Ennek legfőbb záloga, hogy tisztán őrzi a marxizmus—leni­nizmus elveit, maradéktalanul élvezi a dolgozó tömegek cselekvő támogatását. Miközben az MSZMP megtisztította politikáját mindenfajta torzulástól, végérvényesen kialakult a munkásosztály teljes politikai, eszmei, szervezeti és cse­lekvési egysége. Még nekünk is, akik benne élünk,­ a változás oly üte­mét jelenti a most megidézett negyedszázad, hogy szinte ámulunk, ha visszapillantunk a megtett útra. Talpra állt a lerongyolódott, kifosztott magyar ipar és megsokszorozta a háború előtti termelést. Sorsfordulón esett át mezőgazdasá­gunk is. Ma hatszor annyi mérnök kerül ki az egyetemekről, mint a kapitalizmus idején. Hazánkban, ahol egykor min­denfajta népbetegség tizedelte az embereket, ma több orvos jut egy lakosra, mint az Egyesült Államokban. Az eredményekben oroszlán része van a magyar mun­kásosztálynak, amelynek osztagai mindig a munka frontjá­nak az élvonalában voltak, amikor áldozatot kellett hozni azért, hogy a döntő lépéseket megtehessük. Ez csendül ki az MSZMP Központi Bizottsága 1972. novemberi határozatából is, amely ismételten megerősítette: az országot formáló harc legelső soraiban a munkásosztály halad, s ennek a kormány céltudatos intézkedésekkel nyomatékot is adott. A munkás­­osztály tettekkel felelt osztályhű pártja határozatára. A szocializmus azonban nemcsak több bért, nagyobb darab kenyeret, új lakást, hűtőszekrényt, esetleg hétvégi telket és autót jelent, hanem mindenekelőtt új társadalmi viszonyokat: az egyén és a közösség új, harmonikus kapcso­latát. A kommunista szombatok, az egyre terebélyesedő szo­cialista brigádmozgalom, az üzemek, műhelyek, termelőszö­vetkezetek belső demokráciája, s közéletünk más, ma még kibontakozóban levő megannyi szocialista vívmánya nem­csak a termelést, hanem a kulturálódást és ezzel együtt a szocialista életformát, az emberek közösségi formálódását is szolgálja. K­i tudja hányan álmodoztak­ a magyar munkásosztály soraiban mindarról, ami ma már a szocializmus el­évülhetetlen vívmánya? Sokan közülünk nem érhet­ték meg ezt a napot, a két munkáspárt egyesülésének ne­gyedszázados jubileumát. Fáj, hogy nincsenek már közöt­tünk, de büszkén gondolunk arra, hogy pártunk, munkás­osztályunk, a magyar nép oly sok kiváló harcost nevelt és adott az igaz ügynek, amelynek letéteményesei, örökösei, folytatói vagyunk. Pártunk szervezetei és tagjai, a magyar kommunisták abban a szilárd meggyőződésben emlékeznek meg 1948. június 12-ről, hogy a következő negyedszázad megbonthatatlan egységben tovább viszi munkásosztályunkat végső célja, a szocializmus teljes felépítése, a kommunizmus útján. Kőszegi Frigye* fi Mi hoztuk az időt Politikai vándorkiállítás a megyében A tervek szerint június 15- én, pénteken délután három órakor nyílik meg a „Mi hoz­tuk az időt” című politikai vándorkiállítás a salgótarjáni József Attila Megyei Művelő­dési Központ üvegcsarnoká­­ban. A kiállításon, amelynek fő jelmondata: „Korunk törté­nelmének főszereplője a mun­kásosztály”, kilencvenhat vas­vázon rögzített tabló hirdeti a munkásosztály helyét, vezető szerepét, belső rétegeződését, a munkások gazdasági és szoci­ális helyzetét, valamint álta­lános és szakmai műveltségét, képzésének és továbbképzésé­nek lehetőségeit. A kiállítást megyei, járási és városi anyagokkal egészí­tették ki. Az összeállításokon, szocialista brigádtagok portréi, munkások élete, ábrák, grafi­konok, fotók, lakásépítés, kul­turális élet stb. lesznek lát­hatók. A kiállítással egyidejűleg a Kossuth Könyvkiadó megyei kirendeltsége könyvkiállítást rendez a munkásosztályt be­mutató könyvekből. A Nógrád megyei Mozi­üzemi Vállalat a kiállításához kapcsolódóan jú­nius, július, augusztus hóna­pokban a megye filmszínhá­zaiban rövidfilmeket mutat be. A kiállításra közös látogatá­sokat szerveznek a szocialista brigádok, valamint az üzemek, vállalatok, intézmények kol­lektívái. A salgótarjáni központi megnyitó után a kilencvenhat tabló megkezdi vándorlását és július 6—15-ig a salgótarjáni Kohász Művelődési Központ­ban, július 20—23-ig a mátra­­nováki klubkönyvtárban, július 27-től augusztus 5-ig Nagybá­­tonyb­an a Bányász Művelődé­si Házban, augusztus 8—14-ig Pásztón a Lovász József Mű­velődési Központban, augusz­tus 19—29-ig Balassagyarma­ton tekinthető meg. .­,öv " *5» , «v ___: i­­­sÁlögUWÁV Vén kapuban fiatalok Kulcsár­ József felvétele Növekvő felhozatal Sokféle áru9 A nyár elején tartunk, ezt tükrözik a piacon kínált áruk is. Zöldborsóhegyek, pirosló cseresznyekupacok, szebbnél­­szebb eprek, új hagyma, hatal­mas kosarakban salátafejek és egyre szaporodó mennyiség­ben új krumpli. Választék bőven van, nem panaszkodhatnak a háziasszo­nyok. Ami az árakat illeti, már nem teljes az elégedett­ség. Lassan csökken a leg­keresettebb zöldségfélék, így a paprika, paradicsom, újburgo­nya, karfiol ára. Jó felhozatallal jelentkezett a Nógrád megyei Élelmiszer­kiskereskedelmi Vállalat a teg­napi napon. Nyolcezer darab paprika várta a vevőket, ára nyolcvan fillértől egy forint húsz fillér darabonként. Emellett kétezer tölteni való paprikát szállítottak 1,50—2,50 forintig terjedően. Árultak paprikát bőven a termelőszö;, nagy választék a piacon vetkezetek és az őstermelők is. Fejes káposztából öt mázsa érkezett, kilónkénti ára hét forint. Az újburgonyát — három mázsa — csomagolva hozták forgalomba a vállalat boltjai, ára kilónként egyelő­szövetkezetek, az árak a leg­több helyen megegyeztek. Az őstermelők is hatalmas kosa­rakkal jelentkeztek, virágtól kezdve egészen a gyümölcsig árusítottak, így nem csoda, ha forgalmas is volt a szom­bati piaci nap, de még tizenkét forint. Para­dicsomból nyolc mázsa érke­zett, egy kiló harmincnyolc forintba került. A főzőhagyma csomagja két forint nyolcvan fillér, eb­ből hatszáz csomagot árultak. Három mázsa zöldborsó várt gazdára, kilója hat ötven. Öt­száz csomó kék karalábé ér­kezett, egy csomó kilenc fo­rint­­, öt karalábé található egy csomóban. Eperből száz kilót árult a piacon az Élelmiszer-kisker. Vállalat, kilója huszonöt fo­rint. Hasonlóan sok és sokfajta árut hoztak piacra a termelő­ Aki nem akart a piacon vá­sárolni, az üzletekben is meg­találta a zöldségfélét, mert az élelmiszerboltokba, főként­ a peremboltokba mintegy har­minc-negyven mázsa zöld­árut vittek tegnap a vállalat kocsijai. Így itt is megfelelő volt a választék. Egyébként a vállalat vezetői elmondották, hogy a jövő hé­ten még nagyobb lesz a fel­hozatal, elsősorban a gyümöl­csök mennyisége gyarapodik. Újdonságként pedig a salgó­tarjáni piacon és üzletekben megjelenik a nyár másik ked­velt gyümölcse, a meggy is. v Mintegy 1500 SE­­-dolgozó kommunista műszakon Nagy visszhangra talált a gyár KISZ-eseinek kezdeményezése A Salgótarjáni Kohászati Üzemekben június 9-e hivata­los szabad szombat. Ha a sza­bad szombatokra jellemző csend és nyugalom­­ helyett na­gyon is aktív és élénk mun­kával találkozhatott az ember, az azért volt, mert a gyárban nagy visszhangra talált a ko­vácsológyári „Gábor Áron”­ sajtoló ifjúsági szocialista bri­gád felhívása. A KISZ-brigád azzal fordult a gyár dolgozói­hoz, hogy június 9-ét minősít­sék olyan kommunista szom­battá, amelyen önkéntes mun­kával anyagi alapot teremte­nek a Világifjúsági Találkozón való részvételhez és a megyei ifjúsági váltótábor felépítésé­hez. A felhívásra benépesült a gyár területe és környéke. Nemcsak a helybeliek, de a környező községekből bejáró dolgozók is nagy számban fog­lalták el helyüket az előre megtervezett munkánál. Több mint 1500 dolgozó részvételé­vel zajlott le a kommunista műszak. Ez alkalommal csak kisebb számban irányították a dolgo­zókat a termelő munkahelyek­re. Nagyrészt olyan feladato­kat oldottak meg, amelyekre különben sem volt elég mun­kaerő, vagy amelyekhez eset­leg a termelői munka rová­sára kellett volna munkaerőt biztosítani. Több helyen, így a Zagyva­rakodó térségében, a Techni­ka Háza szomszédságában, a védőgázüzemnél is jelentős ta­karítási és területrendezési munkát végeztek. A Zagyva­rakodó térségében a gyár új üzem­ megépítését tervezi. Itt az anyagellátás 40, a munka­ügyi osztály 20 fős brigádja is részt vett az előre megterve­zett feladatokban. A terület­, rendezés és takarítás mellett 93 oszlopot állítottak be a védkerítéshez. A GYGO teljes létszáma 225 fő. Ha számításba vesszük, hogy közülük többen dolgoz­tak az éjjeles műszakban, ak­kor a kommunista műszakon megjelent mintegy 150 GYGO- dolgozó csaknem teljes létszá­mú részvételt jelent. Ezúttal sokan vettek részt a vasöntö­dei formaszekrény-rendezés­nél, miközben kovácsológyári fontos szerszámok és a DEXI­­ON-saroklemez szerszámai ké­szültek el. A kovácsológyár dolgozói közül 167-en voltak jelen. Kö­zülük 58-an az új pácoló be­ruházási munkálatainál tevé­kenykedtek. Közben készült az új ellenütésű kalapács pa­dozatának betonozása is. A kommunista műszakon Oravecz László csákánynyújtó brigád­ja mintegy 700, Fodor Mátyás brigádja pedig mintegy 500 darab csákányt készített. A vizesköszörűben Varga József, Matuszka Tibor, Köblő Gyula, Liszkó György és Bata István mintegy 2000 darab csákány köszörülésével végzett a kom­munista műszak végére. A kommunista fiatalok fel­hívása az értelemhez szólt, és indítványuk teljes egyetértés­re talált a gyár dolgozói kö­rében. Mert a cél, aminek ér­dekében tenni kellett, nemes és jó szándékú. Ezúttal az if­júság ügyéről van szó, hiszen a megyei ifjúsági váltótábor megépítése csakúgy, mint a X­­VIT-re készülő magyar fi­atalok támogatása közös ügy. S bár a kommunista műszak teljes anyagi értékéről még nincs pontos és megbízható szám, hozzávetőlegesen ne­gyedmillióra taksálják a mun­ka teljes értékét. S ha ez va­lamivel több lenne, az csak növeli egy ilyen nagy, nemes és önkéntes összefogás erköl­csi értékét is.

Next