Nógrád, 1973. szeptember (29. évfolyam. 204-229. szám)
1973-09-29 / 228. szám
főüt&enap Karancskesziben Szabó Gáspár ízlésesen megtervezett plakátja hívogatja a salgótarjáni járás művészeti csoportjait, szeptember 30-ra Karancskeszibe, ahol a ni. palócnap eseményeire kerül sor. Egy-egy ilyen ritka esemény jó művészeti seregszemlének, de számvetésnek is: hogyan állunk népi hagyományaink őrzésével, ápolásával. Kodály Zoltán írta, hogy a régi Velencében törvény volt: időnként búvárok szálltak a mélybe, hogy megvizsgálják, épek-e a várost tartó cölöpök, nem kell-e felújítani, javítani őket. így kell minden egyes korszaknak is időnként alászállni a népművészet tiszta forrásaihoz, hogy azokból erősödve, felfrissülve építkezhessen tovább a mának. Nekünk, Nógrád megyeieknek ilyen gazdag forrásunk a palóc népművészet, amelyet ápolnunk, továbbéltetnünk megtisztelő kötelességünk. Csak dicséret illetheti a salgótarjáni járás népművelési irányítóit, hogy immár harmadik alkalommal rendezik meg a járásban a palóc művészet seregszemléjét. Amikor Mikszáth Kálmán elragadtatással kiáltott fel: „Öh, kedves vir»»ni a palócföldnek! A tündérkert se szebb talán”, nemcsak a természeti virágokra, hanem a palóc községekben harmonikusan kifejlődött színpompás népviseletbe öltözött lányokra is gondolhatott. Hollókő, Rimóc, Sipek, Varsány, Buják a leghíresebbek. De nem marad el Kazár, Mátramindszent, Nemti, Maconka, Somoskőújfalu sem. Ezek népviseletbe öltözött lányaiban gyönyörködhetnek majd a nézők Karancskesziben. A legtöbb palóc faluban ma már csak kuriózumként láthatók jeles ünnepeken népviseletbe öltözött lányok. Marad hát a népi tánc, ahol tovább él az öltözék. Jó nézni az ütemesen ringó, sokszínű, tulipánforma kasmírszoknyában lépegető lányokat, olyanok, mintha a mezők vadvirágai keltek volna szárnyra. Aranysárga brokátselyem, rózsaszín, kék, meg égő piros atlaszselyem, a fehértől a sötétbarnáig terjedő árnyalatokban megjelenő gyolcs az anyaga ezeknek a ruhavirágoknak, ezeknek a csípőre kötött, harang alakú szoknyáknak. A ráncba szedett bő igaváll fölé ujjatlan pruszlik kerül, s a szoknyát színes hímzésű kötényke takarja. A gyöngyökkel díszített, arany- és ezüstcsipkével szegett, csillogó főkötők adják a fej ékességét. Ezekről a palóc főkötőkről írta elragadtatással Petőfi: „Ha megházasodom, onnan hozatok fejkötőket a feleségem számára.” A hagyományos népi tánc mellett Luciáivá szlovák táncokkal és dalokkal, Mátraverebély pedig cigány népi együttesével mutatkozik be. Színes dalcsokor is szerepel: Nagybátony, Karancskeszi, Nemti, Szuha szerepel kórusaival, több citerazenekar is emeli a hangulatot. A megszólaló dalok is őrzik a palócvilágot. Beszélnek a díszítő művészetekben uralkodó piros és kék színről. „Megüzentem a szeretőm anyjának,/ Csipkés párnát szőjön fejem aljának./ Csipkés párnát, csipkés legyen a széle,/ Hogy a piros kivirítson belőle." A művészeti csoportok szereplése mellett a rendezők gondoskodnak arról is, hogy kiállítás formájában megismerkedhessenek a látogatók a palócok mindennapi tárgyaival. Egy eredeti palóc szobát is „felépítenek” erre az alkalomra, hogy azok is megismerhessék az előreugró, széles ereszpárkányos, lépcsőzetes zsúfolású, fapilléres tornácú, ősi motívumokkal díszített oromfalú építészetet, akik ma már ilyet legfeljebb Hollókőn láthatnak eredeti állapotában. Látványosnak és mozgalmasnak ígérkezik tehát a III. járási palócnap. Reméljük, megyénkből sokan gyönyörködnek majd a színes seregszemlében és együtt örülnek a vendégséget ülő, vendéglátó Karancskeszi lakóival együtt. Csukly László Megyei népi díszítőművészeti tanfolyam — A balassagyarmati népművelők népművészet-ápolása, -terjesztése túlnőtt a helyi feladatokon. Egyrészt egész megyénkre kiterjedő mozgalommá lett. — A palóc föld élő népművészettel rendelkező terület, a palóc művészet méltó arra, hogy jobban megismerjük és másokkal is megismertessük — magyarázza a megyei szakreferens. Éppen az októberben kezdődő megyei tanfolyam levelezése közben találom, a megye mind az öt járásából érkeznek jelentkezések erre a két és fél éves tanfolyamra. — Mi a célja ezzel a nagy tanfolyammal a gyarmati művelődési központnak? — Elmélyültebb kézimunkázói ismeretek nyújtása, szerzése. Azok számára pedig, akik tehetséget és kedvet éreznek arra, hogy tovább is adják amit itt tanulnak, illetve akik lakó- és munkahelyükön tanítani szeretnék a kézimunkát, azok a tanfolyam végeztével vizsgát is tehetnek. Ez a vizsga működési engedélyt is ad. — Nehéz lesz a tematika? — A programban figyelembe vettük a manuális tevékenység mellett az elméleti ismeretek oktatását is, például, a népi hímzések tájjellegét, felépítését, színezését, és ölzéstechnikáját is tanítják majd a főiskolai tanárnő, illetve a többi szakemberek és tudományos munkatársak a néprajzi múzeumoktól, pedagógiai főiskolától. A témához kirándulások, múzeumlátogatások és kiállítások kapcsolódnak. A tanfolyamot Balassagyarmaton szervezik, mivel Nógrádban itt van a népművészet bázisközpontja. Csak az előkészítő tanfolyamot rendeztük meg Hollókőn. — Ki fedezi a költségeket? — Minimális összeggé a hallgatók is hozzájárulnak, de a legtöbb segítséget a megye adja. A megyei művelődési központ anyagi támogatását élveztük, reméljük, továbbra is gondozásukban tevékenykedhetünk. A szakkörünket pedig a megyei tanács művelődésügyi osztálya segíti kiemelten. — Milyen szakköről van szó? — Népi díszítőművészeti szakkörről, amely 1971. őszén alakult meg a Mikszáth Művelődési Központban. Ide azok járnak, akiik hímzéssel, fafaragással és tojásfestéssel foglalkoznak. Felfigyeltek rájuk a megyén tűt is, az észak-magyarországi, szerencsi kiállításon, valamint az első országos népművészeti kiállításon, Nyíregyházán. Ez az év sok örömet, sikert hozott a palóc népi díszítőművészeknek. A gyarmati fafa*rágócsoport vezetője Egri István, a fiatal MÁV-műszerész elnyerte a Népművészet Ifjú Mestere megtisztelő címet, sőt pályamunkája a VIT- re is kikerült, a szovjet delegációt ajándékozták meg vele. Így nem csak Nógrádi megyét, hazánkat is képviselte remekművű fafaragásaival. A napokban Dejtáron, a tsz művelődési otthonában rendeztek kiállítást, de Drégelypalánk is kérte a kiállítási anyagot. Tiszta forrás a Nógrád megyei palóc népművészet, érdemes kutatni, érdemes támogatni. — elekes — Vándorkiállítás (30.) Az akna nem robban Peszcov elgondolkodott, a válaszra várva Ivadék is hallgatott. — Ügy ... úgy ... — szólalt meg végül Peszcov elnyújtva a szavakat. — A dolog valóban komoly és szükséges, másként nem kockáztatnád az életedet. Csakhogy te nem mehetsz be az üzembe, a csomagot magam helyezem el a vörösöknek. Tudom, hol a gyár érzékeny pontja. Azonkívül senkinek se jutna eszébe, hogy rám gyanakodjon. — Azt hiszem, igaza van, Nyíl Tyimofejevics. — Adj egy kis időt, alaposan meg kell rágni a dolgot. Soha nem vállalnám el, ha nem érezném: a vörösöknek hamarosan végük. Az előcsarnokból ismét lárma hallatszott. — Szünet van. Nem lenne jó Rácsik, ha itt látnának téged. Igaz, sokan járnak hozzám gazdasági ügyekben, de nem árt az óvatosság. — így igaz, Nyíl bácsi. — Gyere vissza két-három nap múlva, addig mindent átgondolok. Eltelt egy hét. Ivadék ismét elindult, hogy felkeresse a klubban Feszcovot, az aknát aktatáskában hozta magával. Enyhe remegését és rossz előérzetét gyorsan leküzdötte, de azért bátortalanul, vissza-visszatekintve haladt. Pontosan a klub előtt, az épület sarka mögül váratlanul két férfi lépett hozzá és megragadta a karját. Ivadék elhajította a táskát, karjait kiszakítva az ölelésből egy pisztolyt kapott elő. Tudta, hogy lebukott, belelőtt a lábánál heverő aktatáskába. Azonnal lefegyverezték. Mialatt elszedték a revolverét, értetlenül nézett a táskára. Az akna valamiért nem robbant fel. Nehéz szorítás fullasztotta a torkát. Megértette, hogy az aknát előre hatástalanították, őt pedig az orránál fogva vezették. Este Jakov, Kulijev társaságában, lekopogtatta a rejtjelzett rádióüzenetet a meghiúsult akcióról: „... Ivadék gyárbeli ismerőse árulónak bizonyult. Akkor fogták el az aknával együtt, amikor hozzá igyekezett. Megfelelő távolságból kísértem Ivadékot, láttam, amint a csekisták egy gépkocsihoz vezettek. A beszállás pillanatát kihasználva Ivadék elővett egy méregampullát és a szájába vette. Alíaverdi.” — Nem rossz fedőnév, egy istenség neve — jegyezte meg Kulijev, amikor Jakov átnyújtotta neki az üzenet utolsó sorait. — Nem véletlenül gondolták ki. A németek nagy reményeket fűznek hozzád. — A németek gyanakodni fognak, von Schönhafen ugyancsak bizalmatlan ember. — Bizonnyal megpróbálnak leellenőrizni. Jobbik eset, ha ezt Kazancev útján teszik. Ha másként próbálkoznak, na V. üegorov dokumentumregénye A szálak Schönhausen tábornokhoz vezetnek Fordította : Havas Ervin gyon résen kell lennünk.NOGRAD — 1973. szeptember 29., szombat Előzetes a A televízió gondol idősebb nézőire is. A kedden (17.30) sugárzásra kerülő „Életet az éveknek”, a nyugdíjasok műsoraként jelentkezik, de megtalálhatják benne szórakozásukat a kevésbé korosabbak is. Kazimir Károly, a Thália Színház újonnan kinevezett igazgatója hozta létre másfél évtizeddel ezelőtt a budapesti Körszínházat. Azóta szinte valamennyi előadása művészeti életünk nagy érdeklődéssel kísért eseménye. A Színházi Album különszáma (20.50) ennek az eltelt tizenöt évnek izgalmas krónikája. A föld szíve című olasz filmsorozat befejező részét szerdán (20.00 óra) láthatjuk, s Brazília legszegényebb vidékének, a hatalmas cukornádültetvényekkel tele Sertaonak társadalmi, gazdasági, politikai életével, problémáival ismerkedhetünk meg. A Színészmúzeum a néhány évvel ezelőtt elhunyt nagyszerű színészt és színházpedagógust, Rózsahegyi Kálmánt mutatja be. (20.50). Megmérettünk és nehéznek találtattunk... (17.40), ez a címe annak a csütörtök délután bemutatásra kerülő műsornak, amelyet orvosok, biológusok, szociológusok bevonásával Kárpáti György rendezett a túltáplálkozásról. A helyes táplálkozás objektív okok függvénye is, de fontos tényezője a kellő ismeret: mit, mennyit és hogyan. A tizenkét héten át felváltva jelentkező adássorozat ezekre a kérdésekre próbál válaszolni. A Tv Galériája (20.45) Király József belsőépítésszel ismerteti meg Tv jövő heti a nézőket. A Párbeszéd?! című műsor a Hosszú, forró nyár című filmsorozat közönségkritikus szembesítése a műsorából mű valós és vélt értékeiről. Az alkotók nem kívánnak a döntőbíró szerepében tündökölni, a döntést — kinek van igaza — a nézőkre bízzék. A péntek délután a fiataloké. Az úttörők honismereti expedíciója, a „Nekvr szülőhazám. .című adás (17.15) az általános iskolásokhoz, a Radar című ifjúsági érdekvédelmi műsor (18.05) a KISZ-korosztályú fiatalokhoz szól. Különös vadászat (20.00) címmel Kígyós Sándor kémfilmjének első része kerül képernyőre. Ezen a héten is jelentkezik a Négy kerékkel, okosan (20.55) című játékos autóverseny. Szombaton Szabó Sípos Tamás rajzfilmsorozatának, a Magyarázom magunkat.. .-nak hatodik része kerül képernyőre este nyolc órakor. Majd a Különös vadászat című film második részét sugározzák. A televízió a nagy szovjet filmrendező, Grigorij Csuhraj munkásságát mutatja be öt egymás utáni szombat estén. Elsőként az 1956-ban forgatott és nagy nemzetközi visszhangot keltett A negyvenegyedik című munkája kerül vetítésre. (21.45). A vasárnapi programból a Csipkerózsika című zenés mesejátékot (9.40) a gyermekeknek, a Bevezetés a filmelemzésbe című műsort (14.10) a filmművészet iránt érdeklődőknek ajánljuk. Az Úriemberek vagyunk (20.05) Szép Ernőt mutatja be, néhány írásának televíziós feldolgozásán keresztül. A sanzonok szerelmesei az est befejezéseként Gilbert Bécaud-t hallhatják, illetve láthatják. Képünkön: az Egy hölgy arcképe című angol filmsorozat (csütörtök, 20.00) egyik férfiszereplője látható Tolmácsi asszonyok Ä család gondja • Nőnapi ajándék AZ ASSZONYOK egymás mellett ülnek a szobát keresztbe érő asztal előtt. Rajzszenet csiszolnak és csomagolnak. Kormos arcukat meglepett érdeklődéssel emelik felénk: vajon hogyan vetődtünk ide, ebbe a pici, eldugott szobába, s mit akarhatunk? A Budapesti Erdőkémia IV. számú tolmácsi üzemvezetőségének mintegy kétszáz dolgozójából ötven a nő. Többségükben a könnyebb munkát végzik, a faszénnek közvetlenül a szállításra való előkészítését, ahogyan szaknyelven mondják, a kiszerelését. A most munkában levő brigád, amelynek vezetője Dávid János párttitkár, nyolc asszonyból áll. Valamennyien már több éve dolgoznak az üzemben; van aki kilenc, sőt tizenöt esztendő óta. Itt dolgoznak a férjek is. — Engem a férjem hozott ide, mondja Varsányi Istvánná, aki négy gyermek — három leány és’egy fiú — édesanyja. A legidősebb kislány tizennégy éves, a legkisebb, a fiú másfél. — Sok dolgom van a gyerekekkel — folytatja. — De szívesen csinálom. Főzök, mosok, vasalok rájuk, hogy mindig tisztában járjanak. Esténként, mikor van egy kis időm, a televíziót nézem, de hamar elálmosodom a fáradtságtól. Moziba sem voltam már vagy négy-öt év óta. — És színházban? — Színház nem jár hozzánk, mert kicsi a kultúrház színpada. De márciusban fent jártunk Pesten, a József Attila Színházban és megnéztük a Névnapot. Nagyon tetszett. Az üzemtől kaptuk ezt az utat nőnapi ajándékként. Minden női dolgozó eljöhetett, aki akart. AMIKOR A szórakozás és önművelés lehetőségei felől érdeklődöm, a többi asszony — Laki Jánosáé, Dávid Jánosné, és Fejes Jánosné — is azt panaszolja, amit Varsányiné: bizony arra kevés az idejük. Mindannyian családosak. Otthoni idejük jó részét a házi és a ház körüli teendők kötik le, tavasztól őszig pedig jobbára a földi munkák. Télen több a szabad idő, de azt is munkára fordítják: kézimunkáznak. Mert szép, és olcsóbb — mondják, ha az ember magának csinálja meg az ablakfüggönyöket vagy asztalterítőket. Megértem, hogy örülnek saját kezük munkájának, de egy kicsit sajnálom is, hogy ennyire hajszolják maguk, s csak minimális időt hagynak pihenésre, szórakozásra, művelődésre. — Arra van ideje az embernek, amire akarja — vélekedik társnőitől eltérően Garancz Joachimné, s azt hiszem, ebben többé-kevésbé igaza van. A többiekhez hasonlóan ő is családot gondoz, kézimunkázik, kapál, néha vasárnaponként eljár a „jenei” — diósjenői — tóihoz. Rendszeresen néz televíziót, de ha nem tetszik neki a műsor, akkor nyugodt lélekkel otthagyja, vagy kikapcsolja és olvas. Néhány könyveim, amit a közelmúltban olvasott: Szilvási: Apassionata, Maupassant: A szépfiú, Solohov: Csendes Don. A legjobban ez utóbbi tetszett neki. — Miért? — tűnődik el egy pillanatra. — Mert olyan mint az élet, valóságos történetről szól, egy szimpatikus női alak történetéről. Hogy is hívták azt a nőt?... Segítsen már főnök! — szól oda Dávid Jánosnak, aki maga is olvasó ember, s rendszerint elolvassa azokat a könyveket, amelyeket Garanczné és némely más asszony olvas. Később már csak vele beszélgetünk a szocialista brigádok kulturális tevékenységéről. — Nemrég tartottuk meg üzemi szinten a szocialista brigádok munkájának féléves értékelését. A hármas követelménynek általában jól megfelelnek a brigádok. Csak kulturális téren tapasztalható lemaradás. Ezért fő feladatul a a művelődés és önművelés további fokozását tűztük a brigádok elé. A jövőben szeretnénk a kulturális tevékenység értékelésének megbízhatóbb formáit megvalósítani, kialakítani valamilyen módon. ÚGY VÉLJÜK, erre sok más termelőegységben is gondot fordíthatnának. Hogy ne csak a többé-kevésbé esetleges beszélgetésekből értesüljünk a brigádok kulturális munkájáról, eredményeiről, vagy éppen eredménytelenségeiről. Ki kellene dolgozni valamennyi gyárban és üzemben a művelődésre, az önművelésre való ösztönzés legmegfelelőbb rendszerét, a jelenlegi gyakorlat felülvizsgálata alapján. Sulyok László Vendég az égből Eljött 1911. augusztusa. A város, a tengerre ereszkedő amfiteátrum felett a hőségtől szinte megállt a levegő. A Kaspi-tenger felől már napok óta nem érkezett egyetlen enyhítő szellő sem. Jakov kinyitotta lakása minden ablakát, mégis nehezen vett lélegzetet. Ezek a napok eléggé megviselték. Romlott a közérzete, a frontról érkező hírek is keserítették. Ráadásul Ivadék lebukása óta Schönhausen is hallgat. Semmi megbízatás. Mit jelent ez — gyanúba keveredett? Fel kell adni a játékot? Egészségi állapota romlik. Ma különösen gyöngének érzi magát — éppen az orvost várja. Ehelyett a postás érkezik. Levél Lidától. Jakov kényelmesen végignyúlt a heverőn, olvasni kezdett. Meleg hangú, kedves levél. Lida már számolgatja a napokat, ami a viszontlátásig hátravan. Szeptemberben visszatérhet a hazájába. Azt is megírta, hogy családját Moszkvából Novoszibirszkbe evakuálták. Jakov gondolataiba mélyedt. Még egy hónap a találkozásig. Körülnézett a szobában, rendbe kellene tennie Lida érkezéséig. Bizony, csak a nagytakarítás segít. Az utóbbi hónapok eseményforgatagában teljesen elhanyagolta a lakást. (FolykU uk) Jancsó-sorozat A Nógrád megyei Moziüzemi Vállalat szervezésében a salgótarjáni József Attila Megyei Művelődési Központban kéthetenként rendszeresen pénteken Art Kino előadásokat tartanak. Az idei év hátralevő három hónapjában Jancsó-sorok Salgótarjánban zajot mutatnak be Jancsó Miklós filmművészete címmel. A sorozatban szereplő hat, nagy sikereket elért és sok vitát kiváltott film a következő: Oldás és kötés, így jöttem, Szegénylegények, Fényes szelek, Csillagosok, katonák, Még kér a nép._„, _