Nógrád, 1974. március (30. évfolyam. 50-76. szám)

1974-03-01 / 50. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! AZ MSZMP NÓGRÁD MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TAN­ÁCS LAPJA XXX. ÉVF., 50. SZÁM ÁRA: 80 FILLÉR 1974. MÁRCIUS 1., PÉNTEK Köszönet a bizalomért Ennek a lapnak, melyet az olvasó a kezében tart, a jogelődje az a Munkás című heti újsá­g volt, amelynek első száma 1945. február 24-én, éppen két hónappal Sal­gótarján szabaddá válása után jelent meg. Nógrád megye első demokratikus szellemű újsága — hirdeti róla tisz­telő emlékezéssel a nyomdavállalat előcsarnokában egy szerény márványtábla. Nincsenek hiteles adataink róla, kikhez és hány pél­dányban jutott el a Munkás, némely számai is jószerint csak a Széchenyi Könyvtár hírlaposztályán találhatók meg. Az azonban, hogy a NÓGRÁD mai, 1974. március 1-i számának fejlécén a XXX. évfolyam, 50. szám meg­jelölés olvasható, a Munkás létéből és fényéből követke­zik. Mert bár az idők, évtizedek során változott a me­gyei kommunista sajtó neve — Szabad Nógrád, Nógrádi Népújság, s most NÓGRÁD —, a cél változatlan és követ­kezetes: az agitáció, az információ eszközeivel azokat szolgálni, akikért és akiknek 1945. februárjában létrehí­­vatot­t a lenini sajtóeszmék szellemében. Ez hát múltunk tükre, amelybe ma tekinthetünk. S ez az az alap, amelyből a növekvő várossal együtt mi is felnövekedtünk. Nem voltak könnyűek kamaszodó éveink. A külső és benső igényeiben növekedő megye kívánal­mainak megfelelni hovatovább szükségszerűvé tette a korszerű megyei napisajtó megteremtését, amely a heti két alkalommal megjelenő Nógrádi Népújság után rend­szeresen informál az időszerű politikai, gazdasági, tudo­mányos, kulturális-művészeti történésekről-feladatokról, közös célokra szervez, mozgósít és agitál. Itt, nálunk pe­dig nem­ voltak százados történeti hagyományai az újság­­csinálásnak, nem vághattunk a feladatnak olyan fényes elődök nyomán, mint más helyeken például Adyén, Krú­­dyén, Móriczén vagy Mikszáthén és Tömörkényén. Hátrányos helyzetű újságcsináló-tanulók voltunk vala­­hányan. Szerte az ország legmesszebb tájairól: Szombat­helybről, Veszprémből, Kaposvárról, Kecskemétről, Nyír­egyházáról, Debreceniből, Szolnokról, Budapestről, s ki tudná már mind, honnan verbuváltak, akik a korábbi törzsgárdával azt vállaltuk, hogy az izamos növekedésű megyeszékhely és a m­egye életében megfeleljünk annak a bizalomnak és követelménynek, amely a szocialista új­ságtól és csinálók­tól elvárható. Valóságos idegenlégiós különítmény volt az, mely az akkori szerkesztőség három szűkös szobáját a napilappá válás évétől egyszeriben megtöltötte. S be kell vallani, az eltelt évtizedben némelyüktől elváltak az útjaink. Sze­rencsét próbálok, alkalmatlanok is voltak közöttünk, de akik meghonosodtak a honosak között, azok bátran néz­hetnek bárki szemébe, mert tudják, hogy hibáikat vétve is becsülettel szolgálták az ügyet, amelyre szegődtek; nemcsak munkát, hanem hivatást töltöttek és töltenek be. Lerakták a szocialista újságírás hagyományait Nógrád megyében, mert talán egyikőjükre, másikójukra majdan úgy hivatkozhatnak e pályán később következő utódok, mint Szegeden tehetik Miksaátkkal, Tömörkénnyel, Mórá­val, Debrecenben Adyval, Krúdyval, vagy Móricz Zsig­­mond­dal. Talán szerénytelenség ez a hivatkozás a Nógrád me­gyei sajtó napilappá válásának tizedik évfordulóján, de kit lát teljes bizonyossággal a holnapi, holnaputáni jövőbe, amikor felettünk, e kor mindennapi krónikásai fölött vég­legesen ítélkeznek majd. Egy azonban bizonyos: mi be­csülettel megtettünk és megteszünk mindent, hogy a hol­nap ítélkezése javunkra szóljon. A hibákat, melyeket elkövettünk és bizonyára elkö­vetünk még nem egyszer, a mesterség mindennapos ro­hanásában és lázában, kérjük, ne ítéljék meg keményen. Legyenek elnézők, amiben lehet, de legyenek kemény bí­rálóink is, ha kell, amiben tévednünk, botlanunk nem szabad. Közös ügy ez, melyben támogató barátokra van szükségünk. S úgy véljük, érezzük, vannak is, mind so­­kasodóbb számban. Kitartó szövetségeseink az olvasók, a levelezők, a tudósítók táborában, akiknek közelségét nap mint nap, ezernyi megnyilvánulásban érezzük. Most, hogy a NÓGRÁD tizedik évfordulójához érkez­tünk, nem az önünneplés szándéka adta a krónikás kezé­be a tollat. Úgy szokták mondani: az újság a legromlan­dóbb portéka, mert csak 24 óráig friss. E napra követke­zik az új, a NÓGRÁD életében a tizenegyedik évfolyam első száma, a megyei kommunista sajtóéban a harmin­cadik évfolyam 51. száma. Nincs megállás. A menetelve emlékezésünk: hűséges barátainknak, olvasóinknak szó­ló köszönet évtizedes és sok évtizedes barátságukért és hűségükért. A megtisztelő ragaszkodásért, amellyel la­punkat nap nap után várják, kézbe veszik és olvassák, szeretik és segítő szóval bírálják. Az évfordulón olvasóinkat, barátainkat köszöntjük. É­s köszönjük eddigi bizalmukat, mely nélkül légszomjas közegben élnénk. Hisszük, hogy ezt a serkentő oxigént, amelyet barát­ságuk és bizalmuk jelent, a jövőben sem kell megvonni­uk tőlünk, sőt mind dúsabban árasztják felénk. S ez elsősorban mirajtunk múlik. Barna Tibor Kissinger Kairóban Csütörtökön délelőtt Jeru­zsálemből Kairóba érkezett Henry Kissinger amerikai külügyminiszter. Az előzetesen bejelentett tervek szerint az amerikai diplomácia vezetője 22 órás­ra tervezett egyiptomi tartóz­kodása idején a szíriai—izra­eli csapatszétválasztás kér­déséről és ezzel összefüggés­­ben a genfi konferencia fel­újításának lehetőségeiről folytat majd eszmecserét Sza­dat egyiptomi elnökkel és Iszmail Fahmi külügyminisz­terrel. Kairói megfigyelők emellett majdnem biztosra veszik azt is, hogy Kissin­ger mostani tárgyalásainak befejeztével bejelentik az Egyesült Államok és Egyip­tom teljes jogú diplomáciai kapcsolatainak újrafelvéte­­lét. Kádár János fogadta Ion Gheorghe Ma­urert Koszorúzás — Városnézés — Találkozások Kádár János, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára csü­törtökön délelőtt a Központi Bizottság székházában fogad­ta Ion Gheorghe Maurert, a Román Szocialista Köztársa­ság Minisztertanácsának elnö­két. A szívélyes, baráti találko­zón jelen volt dr. Tímár Má­tyás, a Minisztertanács elnök­­helyettese, Roska István kül­ügyminiszter-helyettes, Mar­tin Ferenc, a Magyar Népköz­­társaság bukaresti nagykövete, illetve Virgil Trofin, a Román Szocialista Köztársaság Mi­nisztertanácsának elnökhelyet­tese, Cornel Pacoste külügy­miniszter-helyettes és Ion Co­­tot, a Román Szocialista Köz­társaság budapesti nagyköve­te. Ion Gheorghe Maurer és kí­sérete a Magyar Hősök em­lékművének megkoszorúzása után Budapest nevezetességei­vel ismerkedett. A vendégeket a városnézésre elkísérte Szép­­völgyi Zoltán, a Fővárosi Ta­nács elnöke, Roska István kül­ügyminiszter-helyettes, és Martin Ferenc, a Magyar Nép­­köztársaság bukaresti nagykö­vete. A városnézés metróutazás­sal kezdődött. A vendégek a továbbiak során megtekintet­ték a budapesti Mátyás-temp­lomot, ahol dr. Fábián János kanonok ismertette a nagy múltú templom történetét. Ezt követően a Halászbástyáról a főváros panorámájában gyö­nyörködtek, közben a lakás­építésekről, a városrekonst­rukcióról beszélgetett a román kormányfő, a Fővárosi Tanács elnökével. A városnézés a Bu­dapesti Történeti Múzeumban fejeződött be, ahol dr. Horváth Miklós főigazgató fogadta a vendégeket, akik megtekintet­ték a középkori királyi palota­kiállítást. Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke csütörtökön ebédet adott Ion Gheorghe Maurer, a Román Szocialista Köztársa­ság Minisztertanácsa elnöké­nek tiszteletére az Országház Vadásztermében. A szívélyes, baráti hangu­latú ebéden Fock Jenő és Ion Gheorghe Maurer pohárkö­szöntőt mondott. Losonczi Pál, a Népköztár­saság Elnöki Tanácsának el­nöke csütörtökön délután az Országházban fogadta Ion Gheorghe Maurert. (MTI) Pattintó — így hívják a munkakörét. Magulya Györgyné, 1963-tól dolgozik az öblösüveggyárban, az üvegfúvók mellett a kemencéknél, s bizony nem éppen könnyű a feladata. Ke­e szorgosan forgatja a forró, izzó üveget tartó szerkezetet - kj - Ülést tear­t ott a M­inisztertanács Bérrendezés áprilistól — Család- és nővédelmi feladatok — Segítség tanuló házaspároknak A kormány Tájékoztatási Hivatala közli: A Miniszter­­tanács csütörtökön ülést tar­tott. Fock Jenő, a Miniszterta­nács elnöke tájékoztatást adott Abduszalem Dzsalludnak, a Líbiai Arab Köztársaság mi­niszterelnökének hazánkban tett látogatásáról. A tárgyalá­sokon megvizsgálták a ma­gyar—líbiai kapcsolatok hely­zetét, továbbfejlesztésének le­hetőségeit. Eszmecserét foly­tattak az időszerű nemzetiközi kérdésekről, különös figyelmet szentelve a közel-keleti ese­ményeknek. Megelégedéssel ál­lapították meg, hogy a két or­szág kapcsolatai mindkét fél előnyére fejlődnek, és további lehetőségek állnak fenn az együttműködés sokoldalú szé­lesítésére. Egyetértettek abban, hogy a látogatás nagyban hozzájárult a két ország kap­csolatainak erősítéséhez. A kormány a jelentést jóváha­gyólag tudomásul vette. A külügyminiszter beszámolt Ausztriában tett látogatásáról, amelynek során megbeszélése­ket folytatott dr. Rudolf Kirchschläger külügyminisz­terrel a nemzetközi helyzet és a kétoldalú kapcsolatok időszerű kérdéseiről. Fogadta őt Franz Jonas állammelnök és dr. Bruno Kreisky szövetségi kancellár is. A tárgyalások szívélyes légkörben, a jószom­­szédság jegyében folytak le. A kormány a jelentést jóváha­gyólag tudomásul vette. A munkait a miniszter elő­terjesztése­ s­ tin a kormány megtárgyal­t és elfogadta az állami szektor iparon és épí­tőiparon kívüli ágazataiban az ipari és kivitelező építőipari tevékenységet végző munkások és közvetlen termelésirányí­tók, továbbá az ipar és a ki­vitelező építőipar állami szek­torában dolgozó kisegítő al­kalmazottak bérrendezésére vonatkozó javaslatokat. A Mi­nisztertanács úgy határozott, hogy a béremelésekre április 1-i hatállyal ke­rüljön sor. A munka­ügyi és a művelődésügyi miniszter előterjesztése alap­ján a Minisztertanács határo­zatot hozott a színházak és a szín­házjellegű zenei intézmé­nyek dolgozóinak bérrendezé­sére is. A kormány felkérte a SZOT főtitkárságát, hogy a szakszervezeti szervek nyújt­sanak hatékony segítséget az intézkedések végrehajtásaihoz. Az igazságügy-miniszter elő­terjesztése alapján a kormány megtárgyalta a Családjogi Törvény módosításáról szóló tervezetet, és úgy határozott, hogy azt törvényjavaslatként az országgyűlés elé terjeszti. Az egészségügyi miniszter javaslatot tett a család- és nő­védelmi tanácsadó-hálózat or­szágos kialakítására. A nők és a születendő gyermekek egész­ségének hatékonyabb megóvá­sa érdekében szükséges, hogy — a házasulóknak a csa­lád- és nővédelmi tanácsadá­son való kötelező részvétele mellett — a tanácsadás az egész érintett lakosságra ki­terjedjen. Ennek érdekében a tanácsadói, a gyógyító-meg­előző tevékenységet az anya- és gyermekvédelmi hálózaton belül a jelenlegi ötéves terv­időszak végéig kibővítik, a már működő szervezetek meg­erősítik, ahol pedig ilyen szol­gálat még nem működik, ott annak feltételeit megteremtik. A kormány az előterjesztést elfogadta. (Folytató­ a 2. oldalon) Megyei békeaktíva-ülés Salgótarjánban „A béke győzni fog .. .” is­métlődött sokszor abban a pattogó ütemű dalban, amely a béketanácskozás résztvevőit köszöntötte tegnap délelőtt 10 órakor Salgótarjánban, a Szakszervezetek Nógrád me­gyei Tanácsa székháza nagy­termében. A hosszú asztalok­­: ott munkások és orvosok, háztartásbeli asszonyok, bolti eladók, pedagógusok, termelő­­szövetkezetek tagjai ültek. Je­len volt az értekezleten Se­bestyén Nándorné, az Orszá­gos Béketanács főtitkára, a Béke-világtanács tagja, a me­gyei pártbizottság, az SZMT és a KISZ megyei bizottságá­nak vezetői. Nógrád megye békeszerető embereinek ta­nácskozására Salgótarjánba érkeztek Magyarországon tar­tózkodó külföldi békeharcosok is, így üdvözölhettük dr. José Solis Castrót, az ecuadori bé­ketanács főtitkárát és dr. Juan J. Zorillát, az argentin béke­tanács titkárát. A Hazafias Népfront me­gyei bizottsága a társadalmi és tömegszervezetekkel közö­sen rendezte meg a békeaktí­va-ülést, amelyen a megye egész lakossága képviseltette magát, élénk érdeklődéssel kí­sérve a tájékoztatókat. A tanácskozás résztvevőit Marczinek István, a Hazafias Népfront megyei titkára kö­szöntötte. Majd elmondotta, hogy a nemrégiben megtartott VIII. magyar békekongres­­­szus, az azt követő békeerők moszkvai világkongresszusa, illetőleg a Béke-vilá­gtanács legutóbbi szófiai ülése jelen­tős állomása volt a nemzet­közi és magyar békemozga­lom továbblépésének, az egy­re erősödő és cselekvő egység kibontakozásának. Utalt arra, hogy minden egyes ember tu­datában van annak, hogy a békéért a jövőben is tenni és cselekedni kell. Az előttünk álló feladatokat csak tudatos munkával leszünk képesek megvalósítani. Mindezekhez szorosan kapcsolódik, hogy a béke erőinek gyarapítása, az akcióegység erősítése nap­jainkban az egyik legjelentő­sebb feladat. Az üdvözlő szavak után Se­bestyén Nándorné tartott tá­jékoztatót az említett három fontos tanácskozásról. Első­ként arról szólott, hogy a két kongresszus és a szófiai ta­nácskozás olyan időszakban került megrendezésre, amikor a nemzetközi helyzetben ked­vező folyamatok, az enyhülés, és az együttműködés irányza­ta bontakozott ki a szocialis­ta közösség sorozatos diplo­máciai eredményei nyomán Ezért nőtt a népek reménye, hogy a békét meg lehet vé­deni. Az elmúlt esztendőt méltán tartja úgy számon az emberiség, mint a békéért küzdő erők, győzelmeinek évét. A továbbiakban részletesen ismertette a világpolitika je­lentős eseményeit, a Szovjet­unió és az USA kapcsolatá­nak alakulását, az indokínai térség eseményeit, a nemzeti felszabadítási mozgalmak eredményeit, a közel-keleti békés rendezés előkészítését. Ma már megvan a remény ar­ra, hogy Európa a béke kon­tinensévé váljék. A németkér­dés megoldódott azzal, hogy az NDK nemzetközi jogi elisme­rése ma már tény, és száz or­szággal van diplomáciai kap­csolatban. A két német állam felvétele az ENSZ-be azt jelzi, hogy Európában valami véget ért, és egy jobb, egy újabb szakasz kezdődött. A megváltozott nemzetközi helyzetben a nemzetközi béke­­mozgalom számára új lehető­ségek nyíltak, és egyben új feladatok jelentkeztek. Egy­részt a békés egymás mellett élés gyakorlati előmozdítása, másrészt a hidegháborús törek­vések visszaszorítása. Ma már (Folytatás a 2. oldalon)

Next