Nógrád, 1974. október (30. évfolyam. 229-255. szám)

1974-10-06 / 234. szám

Őszi könyvhetek őszi megyei könyvheteket tartanak október 6-tól 27-ig. Ez a rendezvény elsősorban a falusi könyvterjesztés ünne­pe. Beszélhetünk arról hogy ez rangos kultúrpolitikai ese­mény, megállapíthatjuk azt is, hogy ez ma már természetes, nem szükséges ünnnepi jelleg­gel felruházni. Akár így vesszük, akár úgy, ez ügy lényegén semmit nem változtat. Olvasna­k-e eleget Magyarországon ? A kérdés még élesebben vetődik fel, ha a falura gondolunk.­­ Ne kerülgessük a választ.­ A falu még nem olvas eleget. Bár az se igaz, hogy az elmúlt évek erőfeszítései nyomán so­ha ennyien még nem olvas­tak. Falusi, községi könyvtá­rak statisztikái is bizonyítják ezt, de emellett szól a falun vásárolt könyvek száma, az ezekért kifizetett forintok is. A tendencia megnyugtató, az eredmény még korántsem az. Ezért is nagy jelentősége van az őszi könyvheteknek falvainkban. Az ÁFÉSZ-ek könyvesboltjaikon keresztül Nógrád megyében is fontos k­ul­tu­rpoliti­kai tevékenysé­g­et látnak el. Bizományos hálóza­­tuk segítségével minden falu­ba élj utalak, terjesztik a könyvet. ’ Az őszi könyvhetekre me­gyénkben gondosan felkészül­tek. Ünnepi rendezvényekre kerül sor ebből az alkalomból — többi között — Kistere­­nyén, Pásztón, Szécsényben, Balassagyarmaton, Rékságon, illetve Romhányiban is. Írókat hívnak meg író-olvasó talál­kozókra, könyvkiállítást nyit­­n­ak, és így tovább. A bizomá­nyosok szintén elviszik az ün­nepi események hírét a leg­kisebb falvaikba is. Nem mellékes természete­sen az sem, hogy azok a fa­lusiak, akik könyvet vesznek a kezükbe, mit olvasnak. Is­mert a tény: elsősorban ma­gyar klasszikusokat. Nagyon lényeges és megbecsülendő ez, mert egyben azt is jelzi, hogy a klasszikusok olvasói a ma­gyar irodalom magas szintjén lépnek az olvasók táborába. A tárgyilagos szemlélet azonban felveti a kérdést: olvassák-e falun a mai magyar irodal­mat? Csak elvétve. S ezt már né­mi nyugtlansággal állapíthat­juk meg. Mai irodalmunk egy tőről fakad gondjainkkal, re­ményeinkkel, eredményeink­kel. Vajon a mai falu élete nem része-e ennek? De bizony az. A mai magyar irodalomra vonatkoztatva is igaz a mon­dás: „róluk is szól a mese!” Hol a kérdés nyitja? Az MSZMP legutóbbi köz­­művelődési határozata is meg­állapította, hogy a falu társa­dalmi struktúrájának átala­kulása a közművelődési mun­ka elé is új feladatokat állít, vagyis az új helyzethez alkal­mazkodó differenciált tevé­kenységet kell folytatni, így van ez megyénkben is. S ez azt jelenti, hogy falvain­kban is csökkenteni kell a művelt­ségi színvonalban és művelő­dési lehetőségeikben meglevő viszonylagos hátrányt A korszerű ismeretek ter­jesztésében, a klasszikus és mai magyar irodalom közvetít­­ésében nyernek hivatást és rangot az őszi megyei könyv­hetek. S mindaz ami ennek keretén belül történik me­gyénkben, a könyvankétok, irodalmi estek, az író-olvasó találkozók. A könyv ezzel is­mét egy lépéssel közelebb ke­rül a faluhoz , és a nógrádi falvak is a könyvhöz. Feltehető a kérdés: van-e szükség erre a telekommuni­kációs eszközök, a tv, a rádió és a ma még előre nem látha­tó technikai vívmányok elter­jedése mellett? Egyértelműen igennel vá­laszolhatunk. A kultúra és a civilizáció régi és új értékei­nek nagy részét az írott szó őrzi, s ezekről a kincsekről soha nem mondhatunk le. Szocialista kultúránknak tár­sadalmi problémája ez: az olvasás terjesztése, az értel­mes emberi­­ életnek, az em­ber kiteljesedésének jelené­hez és távlatához is hozzátar­tozik. Ez önmagában érték­mérője az idén is megrende­zésre­ kerülő őszi megyei tény­v heteknek. Világ proletárjai, egyesüljetek! A­Z M­S­Z. P­yoc-p P MIOY.El BISOfílS ÁGA íl A MEDVEI TAKtkCS LAPJA XXX. ÉVF., 234. SZÁM ARA: 1 FORINT 1974. OKTÓBER 6. VASÁRNAP Huszonöt éve alakult az NDK Leonyid Brezsnyev Berlinben A szovjet párt- és kor­mányküldöttség Leonyid Brezsnyevnek, az SZKP Köz­ponti Bizottsága főtitkárának vezetésével szombaton Berlin­be utazott, ahol részt vesz a Német Demokratikus Köztár­saság megalakulásának 25. év­fordulója alkalmából rende­zendő ünnepségeken. A küldöttség tagjai: Andrej Grecsko marsall, a Szovjet­unió honvédelmi minisztere, Andrej Gromiko külügymi­niszter, Pjotr Maserov, a Be­lorusz Kommunista Párt Köz­ponti Bizottságának első tit­kára, Konsztantyin Katusin, az SZKP Központi Bizottsá­gának titkára, Iván Arhipov, a Szovjetunió Minisztertaná­csának elnökhelyettese, Pjat­­rasz Griskjavicsusz, a Litván Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára és Mihail Jefremov, a Szovjet­unió berlini nagykövete. Leonyid Brezsnyevet és a küldöttség tagjait Alekszej Koszigin, Nyikolaj Podgornij, valamint az SZKP és a szov­jet kormány más vezetői bú­csúztattak a repülőtéren. Leonyid Brezsnyevnek, az SZKP Központi Bizottsága fő­titkárának vezetésével szom­baton Berlinbe érkezett a szovjet párt- és kormánykül­döttség, amely részt vesz az NDK megalakulása 25. évfor­dulójának ünnepségein. A küldöttséget Erich Ho­­necker, a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottsá­gának első titkára, az NSZEB más vezetői és a Német De­mokratikus Köztársaság kor­mányának tagjai fogadták a repülőtéren. (MTI) toek Jenő köszöntötte az építőket Felavatták az új orosházi síküveggyárat Szombaton a Békés megye felszabadulásának 30. évfor­dulóját köszöntő ünnepségek keretében felavatták az új orosházi síküveggyárat. Üzembe helyezésével Oros­háza üvegiparának új ter­melési értéke meghaladja az 1 milliárd forintot. Az ünnepségen jelen volt Fod­c Jenő, az MSZMP Poli­tikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnöke, Bon­den­ József építésügyi és vá­rosfejlesztési miniszter, B. D. Sevikin, a Szovjetunió buda­pesti nagykövetségének ügy­vivője, Frank Ferenc, az MSZMP Békés megyei Bizott­ságának első titkára, Klaukó Mátyás, a Békés megyei Ta­nács elnöke. A magyar és a szovjet him­nusz elhangzása után Gonda József, az MSZMP Orosházi városi Bizottságának első tit­kára köszöntötte az ünnepi avatáson megjelenteket, majd Bondor József mondott ünne­pi beszédet. Hangsúlyozta: a gyár avatása kétszeresen is ünnep a viharsarokban, amelynek minden városa, községe három évtizede szabadult fel. Ezt köve­tően arról beszélt, hogy a ki­emelt beruházásként épült lé­tesítmény kézzelfogható bi­zonyítéka a Szovjetunió segít­ségének, hiszen az üzemek gé­pei a szovjet ipar termékei, és a gyár tervezésében, építé­sében, a gépek szerelésében is jelentős segítséget nyújtot­tak a magyar szakemberek­nek a szovjet specialisták. Bondor József avatóbeszé­de után Fock Jenő, a párt Köz­ponti Bizottsága és a kor­mány nevében köszöntötte a gyár építőit és dolgozóit. Mél­tatta az új létesítmény kap­csán a magyar—szovjet ba­rátság és együttműködés je­lentőségét. Meleg szavakkal köszönte meg segítségét azok­nak a szovjet szakemberek­nek, akik közreműködtek a gyár tervezésében, építésében, végül pedig kitüntetéseket adott át. A Munka Érdem­rend arany fokozatát kapta Balázs István, a 31. sz. Álla­mi Építőipari Vállalat brigád­vezetője, ezüst fokozatát Ba­­ritz Árpád, a Szilikátipari Ku­tató és Tervező­ Intézet beru­házási főmérnöke, bronz fo­kozatát pedig Tajti Nándor, az orosházi üveggyár terme­lési osztályvezetője. A kitüntetések átadását követően felszólalt B. D. Se­vikin, a Szovjetunió buda­pesti nagykövetségének ügy­vivője, majd a gyár építői kö­zül több mint negyvenen vet­ték át az Építőipar Kiváló Dolgozója jelvényt. Közöttük volt L. P. Krepak, a szovjet szakcsoport vezetője és F. M. Polikoporovics mérnök. Ki­tüntették Jurij Klujev és Jev­­genyij Povorov szovjet mun­kásokat is. (MTI) -------s--------------------------------------­ Veteránok egymás között Közös a harc, az élmény, a múlt... Salgótarjánban, az I-es kör­zet pártszékházában idős em­berek gyülekeznek. Salgótar­jáni veteránok. Kedves ven­dégeket, régi ismerősöket vár­nak Vácról, a váci járás öreg harcosait, a Szocialista Ha­záért Érdemrend kitüntetett­jeit. Egy korábbi látogatást viszonoztak tegnap a váciak. Ősz hajú asszonyok, görnyedt hátú, ősz, vagy kopasz fér­fiak, a harcokban, a munká­ban megfáradt emberek. A kitüntetések egész sora dí­szeleg a mellükön ... A házigazdák között sok az ismerős arc. Alics János, Oro­szt Károly, Nagy József, Rei­ner Sándor, Spagina Béla és felesége, Osztelnik Vilma, meg a többiek. Valamennyien iz­gatottak, várják az újabb ta­­­álkozást. — Erőt, egészséget, elvtár­sak! — Szabadság, elvtársak! — Szervusztok, el­vtársak! — hangzanak az üdvözlések, s meleg kézszorítások követik az őszinte köszöntést. Szabó Aladár, a salgótarjáni városi pártbizottság titkára is keresi a szavakat. — Ami ebben a városban megvalósult, azért minden ér­dem a dolgozóké. Az idősek, a veterán elvtársak tapaszta­lataival, a fiatalok lendületé­vel építjük ezt a várost.. . Érezzék jól magukat Salgótar­jánban. Szikom Pál, a váci csoport vezetője is röviden fogalmaz. — Nagy örömmel jöttünk újra Salgótarjánba. Most, amikor Balassagyarmaton megálltunk egy kis pihenőre, s kezünkbe vettük az újságot, a NÓGRÁD-ot, olvasva benne a köszöntőt, bizony elérzé­­kenyültünk egy kicsit. Kö­szönjük a figyelmességet. Azt kívánjuk, hogy a mai talál­kozó erősítse tovább barátsá­gunkat ... Ezzel véget is ért a hivata­los­ protokoll. Valamennyien ismerik a programot. Prumn­­er Jánosné, aki Dunakeszin alapítója volt a pártnak, mindjárt hozzá is teszi: — Külön öröm számomra, hogy az öblösüveggyárat ke­ressük fel, hiszen valamikor magam is üvegfúvó voltam... Szövődnek a barátságok. Új és régi ismerősök köszöntik egymást. Reiner Sándor Heincz Antalnak mondja el történetét. Szabó József, a Dunakeszi Hűtőház igazgató­ja, a Szocialista Hazáért Érdemrend tulajdonosa. La­­czó András, Asztalos József, Kocsa Mihály Gödről, vala­mennyien alapító tagjai a pártnak. Megyes Tiborné, a férjével együtt illegalitásban dolgoztak a Horthy-fasizmus ideje alatt. Sokan részt vet­tek közülük a dicsőséges Ta­nácsköztársaság északi had­járatában. Ahány ember, an­­­nyi élmény. : — Közös a harc, az élmény, a múlt... — így fogalmaz S­­ikora Pál, aki valamikor Füleken élt, s a salgótarjáni Kádasi Pállal volt összekötő a füleki, a losonci és a sal­gótarjáni illegális kommunis­ták között. Van közös ismerős több is. Oroszi Károly a felszabadulás után, mint kommunista, tevé­kenykedett Fóton, a váci já­rásban ... Meg kell szakítani az emlé­kezéseket. Az öblösüveggyár­ban már várják a nyugdíja­sok a veteránokat. A nyugdí­jasok veszik át a házigazda szerepét, ők töltik be az „ide­genvezető” tisztet, s kalauzol­ják végig a gyáron a veterá­nokat. A látottakról a legna­gyobb az elismerés. A városnézés is meglepetés. Az­ idő ugyan nem kedvez, de amit a vendégeink látnak, megelégedéssel tölti el vala­­mennyiüket. Különösen ak­kor, amikor a szemük előtt pereg a film, s amit a gya­korlatban láttak, azt a vászo­­non viszontlátják, csak a múlttal együtt. A munkás­mozgalmi­ múzeum után úgy fogalmaztak: — Ebben a városban félt­ve őrzik a munkásmozgalom hagyományait, nagy-nagy tisz­teletben tartják a város vete­ránjainak emlékeit... Későre jár már az idő. A pártszékházban úttörők kö­szöntik a váci járás veterán­jait. Mindenkinek jut egy kedves kis ajándék... És megint megindul a szóáradat, az élménybeszámoló. A múlt­ról, ami a máért történt. —So— Egyidős az évszázaddal­­ mégis fiatal Egy tanár, egy igazgató és 23 diák — a Ferencz József császár csekély adományából létrehozott egykori polgári iskola így nyitotta meg első tanévét 1900-ban. Az azóta neves Balassi Bálint gimná­ziumé fejlődött oktatási in­tézmény megyénk legismer­tebb középiskolájává vált. Félezer diák­ tanul a délelőtti tagozaton, a dolgozók iskolá­jában legalább ugyanennyien szerzik tudásukat. A 36 fős tantestület n­agy része vala­mikor ebben az iskolában érettségizett — hazavágy­ta­k az egyk­ori osztályterembe. Rangot jelen­t, hogy 1969-ben az intézmény bekapcsolódott az UNESCO asszociált iskolái­nak rend­szerébe, így nemzet­közi kapcsolatokat szerzett, a nyelvek és egyéb tárgyaik tanulásában új lehetőségeket élveznek az itt tanuló di­ákok, nemzetközi módszerek­kel segítik az itt folyó peda­gógiai munkát. Az eddigi lengyel és fran­cia testvéri iskolák kapcsolatát I most madagaszkárival is női vélni kívánják. S hogy ered­ményeiket bizonyítsuk: a fel­sőfokú intézményekbe jelent­kezőik hatvan százaléka be is jut az egyetemekre, főisko­lákra! Az iskolában­­ eddig végzett tíz­ezer diák közül 16 külföldi egyetemen tanítanak professzorként balassagyar­matiak. Fábián Anna fizikaóráján Bertalan Ildikó, Anatényi Katalin A korszerű szertáraikban dia­vetítők, magnetofonok várnak előkészítésre — a nyelvszako­sok ezek segítségével tanul­nak. Fejes Zoltán és a többi III/b-s ismerkedik a tudomá­nyokkal. A szünetekben is lehetőség nyílik a véleménycserére. Horváth Beatrix, Meló Magdolna, Molnár Ferenc és a töb­biek a könyvtárban is sok ismerettel gazdagodnak. Kulcsár József képriportja

Next