Nógrád, 1977. július (33. évfolyam. 153-179. szám)

1977-07-01 / 153. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! AZ MSZMP HO­GRÁD MEGYE­I BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XXXIII ÉVF., 153. SZÁM ÁRA: 80 FILLÉR 1977. JÚLIUS 1., PÉNTEK Beszámoló a vízgazdálkodásról Interpellációk Véget ért az országgyűlés nyári ü­lésszaka Az országgyűlés csütörtökön folytatta tanácskozását, amelyen Kádár János, Loson­czi Pál és Lázár György is részt vett. Az OVH elnökének beszámolója Dr. Gergely István állam­titkár, az Országos Vízügyi Hivatal elnöke beszámolt a vízgazdálkodás helyzetéről és feladatairól. Mint mondotta, a népgazdaság legnagyobb víz­felhasználója az ipar, amely az összes friss víznek több mint 60 százalékát igényli. E jelentős mennyiségről a vál­lalatok jórészt saját vízter­melő létesítményeikkel gon­doskodnak, az OVH feladata a felszíni és a felszín alatti vízkészleteket úgy beosztani, a vízigényeket és a víz­nyerési lehetőségeket úgy összehangolni, hogy azt a fejlődő ipari üzemek zavarta­lanul vehessék igénybe ter­melésükhöz. Egyik központi kérdés a lakosság ellátása egészséges vízzel. A mostani ötéves tervben újabb egymil­lió fogyasztót kapcsolnak be a vezetékes vízellátásba, amely ily módon kiterjed majd a lakosság háromnegyedére. Külön is foglalkoznak a nagy munkáslakta városok és a közegészségügyileg veszélyez­­tetett kisebb települések víz­ellátási problémáinak meg­nyugtató és gyorsított meg­oldásával. Folytatják a szennyvíztisztí­tó­ telepek bővítését, ami első­sorban a nagyvárosokat és az üdülőközpontokat, főként a Balaton környékét érinti. Ami az árvíz elleni védekezést il­leti, világviszonylatban is kie­melkedő eredményeket ér­tünk el. A kiépített 4400 kilo­méternyi töltésrendszer az or­szág területének egynegyedét, rajta a lakosság felének az értékeit közvetlenül védi. A mentett területen levő nép­­gazdasági vagyon értéke 500 milliárd forintra becsülhető. A töltések fele már kellő biztonságot ad, másik felének d­r. Cselőtei László, a Gö­döllői Agrártudományi Egye­tem tanszékvezető tanára (Pest megye) az országgyűlés mezőgazdasági bizottságának ülésén elhangzottakat tolmá­csolva egyebek között a villa­­mosenergia-ipar hűtővizének felhasználásáról szólt. Van már rá példa — mondotta, —, hogy a meleg vizet különböző formákban igyekeznek hasz­nosítani. A Százhalombattai Hőerőmű temperált vizet az egyik közeli gazdaságban hal­­tenyésztésre, az Inotai Hőerő­műét egy zöldséghajtató tele­pen hasznosítják, s hasonló próbálkozások vannak a Ga­garin Hőerőmű hűtővizének felhasználására is. A képvise­lő véleménye szerint érdemes volna e módszerrel szélesebb körben kísérletezni. Vadkerti Miklósné, a fel­­­debrői Rákóczi Tsz párttitká­ra (Heves megye) a megyé­nek arról a gondjáról szólt, hogy a gyakran levonuló rendkívüli árvizek sok gondos kiépítése folyamatban van. Ez azt is jelenti, hogy egészen rendkívüli katasztrófa kivé­telével vízügyi szervezetünk önerőből tud védekezni az árvizek ellen, amint azt a múlt őszi-téli árvíz idején is tapasztalhattuk. A távlati fejlesztés lényeges eleme a nemzetközi vízügyi, vízgazdálkodási együttműkö­dés. Az öt szomszédos or­szággal kötött kétoldalú egyezményeink megfelelő alapot adnak az árvizek elleni védekezésre, a vizek szennye­zése elleni hatékony intézke­désekre­ okoznak a lakosságnak, az érintett vállalatoknak, me­zőgazdasági üzemeknek. Az árvízvédelmi töltéseket már többször megerősítették, de ez is kevésnek bizonyult. Szükséges, hogy a vízügyi szervek tanulmánytervet ké­szítsenek a Tárna folyó védel­mi rendszerének továbbfej­lesztésére. A folyót és mellék­ágait a legnagyobb árvizek­ le­vezetésére is alkalmassá kel­lene tenni. Indokoltnak tartja a képviselő azt is, hogy az ideiglenesen kijelölt szükség­­tározók helyett végleges tá­rozókat építsenek.­­ Radnóti László, a csurgói Napsugár ,Ipari Szövetkezet elnöke (Somogy megye) azok­nak a tárgyalásoknak a jelen­tőségéről szólt, amelyeknek célja, hogy Magyarország és Jugoszlávia közösen hasz­nosítsa a Dráva vizét.­­Az együttműködés nyomán a Dráva vizével energiát is ter­melhetnénk. Azt tervezik, hogy Barcson 90 megawattos magyar vízilépcsőt építenek, a fölötte­ levő tározótér pe­dig 150 millió köbméter víz befogadására lenne alkalmas. Ezzel 20 százalékára csök­kenne az árvízveszély, és rendszeresen hajózhatóvá válna mintegy 200 kilométer hosszú folyószakasz. Csörgits József, nyugdíjas fúrómester (Zala megye) örömmel állapította meg, hogy megyéjében a lakosság­nak most már kereken fele jut vezetékes ivóvízhez, szem­ben a 15 évvel ezelőtti 12 százalékkal. A vízellátás szem­pontjából nemrég még igen elmaradott zalai városok elérték az átlagos szintet. Sokkal kedvezőtlenebb azon­ban a községek helyzete, ahol nagyrészt még nincs vezetékes ivóvíz. Javasolta: az illetékes szervek vizsgálják meg, hogy milyen módon le­hetne gyorsítani a zalai köz­ségek bekapcsolását a vízhá­lózatba. Dr. Komócsin Mihály, a megyei pártbizottság első tit­kára (Csongrád megye) el­mondotta, hogy az utóbbi nyolc év belvizei a megyé­ben több mint 16 000 lakást rongáltak meg, ebből mintegy tízezer helyett újat kellett építeni. Az óriási károk arra késztették az illetékeseket, hogy az OVH-val együttmű­ködve kialakították a megye vízrendezés-fejlesztési kon­cepcióját. A terv végrehajtá­sa megkezdődött, ennek gyorsításához azonban szük­séges volna, hogy előrehozzák az állami hiteleket. Palóczy Lajosné, a nyírbo­gát Rákóczi Tsz főállatte­nyésztője (Szabolcs-Szatmár megye) a jó ütemben folyó Tisza-völgyi árvízvédelmi be­rendezések fejlesztésével kap­csolatban hangsúlyozta, hogy ezek komplex módon hasznosíthatók. A Szamos— Túr közötti zárógát például egyben községeket összekötő út is, sőt egy tízmillió köb­méteres víztároló kialakítását is szolgálja. A megye számá­ra különösen fontos, hogy ma már 25 millió köbmétert meg­haladó tározó szolgálja a víz összegyűjtését, a téli-tavaszi elfolyóvizek nyári hasznosítá­sát. Szűcs János, az MSZMP Szolnok megyei Bizottságának titkára arról a gondról szólt, hogy a megye területén levő csatornahálózat nem tudja kellőképpen elszállítani a belvizeket. Helyesnek tarta­ná, ha a csatornahálózat kié­pítését szinkronba hoznák a kiskörei öntözőrendszer épí­tési ütemével. Farkas Pál, a putnoki Egyetértés Tsz elnöke (Borsod megye) elmondta, hogy a megyében a vízügyi fejlesz­tési tervek az elmúlt évek­ben valóra váltak, sőt, a terve­zett 50 százalék helyett a la­kosság 54 százalékát juttat­ták vezetékes vízhez. A ku­tak teljesítőképességét azon­ban a nyári csúcsidényben most már száz százalékban kihasználják, ezért a képvi­selő véleménye szerint a kapacitást tovább kell bő­víteni. Erre annál is inkább szükség van, mert a lakosság vízfogyasztása rendkívül gyorsan növekszik. Barcs Sándor, az MTI ve­zérigazgatója (Budapest) a gyógyvizek fokozott haszno­sítására és védelmére hívta fel a figyelmet. Rámutatott, hogy hazánk az európai or­szágok között a leggazdagabb hévizekben, ezeket azonban hosszú ideig elhanyagoltuk. Az utóbbi időben már haté­kony intézkedések történ­tek, s szükséges, hogy az OVH és­­ a többi illetékes in­tézmény továbbra is határo­zott lépéseket tegyen a ma­gyar gyógyvízkincs védelmére és értékesítésére. Dr. Vámos Marietta körze­ti orvos (Pest megye) kitért arra, hogy a vízellátás és a csatornázás megoldását az állami támogatáson kívü­l igen széles körű társadalmi összefogás is segíti. Rámuta­tott azonban, hogy a vízmű- és csatornaépítéshez a lakos­ság anyagi hozzájárulása he­lyenként túlzott mértékben növekszik, némelyik község­ben a 12 000 forintot is el­éri. Megfontolásra ajánlotta a képviselő, hogy ennek a hoz­zájárulásnak a tovaoói eme­lése esetleg életszínvonal-po­litikánk rovására mehet. Dr. Romany Pál mezőgaz­­dasági és élelmezésügyi mi­niszter a terjedő öntözés jel­lemzésére elmondotta, hogy immár több mint egymilliárd köbméter vizet használt fel évente a mezőgazdaság, szemben a felszabadulás előt­ti százmillió köbméterrel. Hazánkban több mint 400 ezer hektáron öntöznek a megművelt mezőgazdasági területnek hat-hét százalé­kán. Az igények azokban ro­hamosan tovább növekednek. Néhány üzem azonban még ma is csak „végveszélyben” használja ki öntözőberende­zéseit, pedig az öntözővíz csak folyamatos használat, kellő szakszerűség mellett le­het biztos táplálója, fejlesz­tője a növénytermesztésnek. Rámutatott, hogy a mező­gazdaság nem csupán az ön­tözővíz jobb hasznosításában érdekelt, hanem abban is, hogy jól gazdálkodjék azzal az ötvenmilliárd köbméter­rel csapadékkal, amellyel évente számolni lehet. Nem­csak a víz tárolása fontos, országos érdek a­­ magasabb területekről lefutó csapadék­víz rombolásának lefékezése (Folytatás a 2­ oldalon) A vita ■ Dr. Romany Pál A kohászoknál július 1-től Több mint kétezer dolgozó kap műszakpótlékot A Salgótarjáni Kohászati Üzemekben a szükséges mun­kát elvégezték, hogy a fel­emelt műszakpótlékot július elsejével bevezethessék. Az előkészítő munka során a gyár minden üzemében pontosan felmérték, hány dol­gozó munkálkodik több mű­szakban. Megállapították, hogy a termelő- és a kisegítő üzemekben 1950 fizikai és 54 alkal­mazotti dolgozót érint a felemelt műszakpótlék. A gyár vezetői szükségesnek tartották, hogy minden dolgo­zó értesüljön a műszakpót­lék alkalmazásának rendjé­ről. Ezért az üzemek gazda­sági és munkaügyi vezetői az elképzeléseket ismertették a dolgozókkal. A huzalmű gyárrészlegben Vágvölgyi Ti­vadar gyárrészleg vezető és három munkaügyi szakember közreműködésével tanácskoz­ták meg az új rendelkezés bevezetésének módozatait. Szabó Károly, a munkaügyi főosztály vezetője elmondot­ta, hogy a Munka Törvény­­könyv eddig is lehetővé tet­te a több műszakban dolgo­zók műszakpótlékának elszá­molását. Korábban a gyár­ban a több műszakban dol­gozóknak ez átlagosan 6,6 százalék többletbért jelentett. Az új rendelkezés szerint a délutáni 20, az éjszakai 40 százalékos műszakpótlék át­lagosan 20 százalékkal­ eme­li az érintett dolgozók bé­rét. A változás azt jelenti, hogy a mai naptól a felemelt műszakpótlék 13,4 százalékos keresetnövekedést biztosít az előbb említett dolgozók­nak. A műszakpótlék emeléséhez az állam jelentősen hozzájá­rul. Ez a kohászati üzemek­ben ez év második felében két­millió 481 ezer forint állami támogatást jelent, melyhez a vállalat további egymillió 300 ezer forint bérfejlesztést biz­tosít. Az összegek a következő esztendőben megduplázód­nak, vagyis az állami támo­gatás csaknem eléri az öt­milliót, a vállalati bérfejlesz­tés esedékes része pedig két­millió 600 ezer forintra nö­vekszik. A dolgozókkal történt ta­nácskozás után­ került sor a kollektív szerződés egyes pontjainak módosítására. Az általános szabályok mellett a kollektív szerződés ide vo­natkozó részét a következő­képpen akarják módosítani: amennyiben a folyamatos ter­melésben résztvevő dolgozó a tárgyhónapban csak egyet­len vasárnapot kap szabad­napként, akkor arra a hó­napra pluszként­i egynapi törzskeresetnek megfelelő prémiumot kell elszámolni. Külön rész foglalkozik azzal, hogy a folyamatos üzemme­netben tevékenykedők mun­karendjét negyedévenként kell meghatározni. Ez esetben is megkülönböztetik a heti pihenőnapot és szabadnapot, mivel a bérszámfejtés a­lapját a munkaidőnaptár képezi. Mivel a felemelt műszak­­pótlék bevezetésének rendjét és gyakorlatát a dolgozókkal külön megvitatták, a vállala­ti szakszervezeti tanács júli­us 14-én hagyja jóvá a kol­lektív szerződés módosítása­­­ra tett javaslatokat. A kormányzati szerveik a műszakpótlék felemelésével, illetve bevezetésével azt az áldozatos munkát becsülik meg, ami a két és több mű­szakkal jár. Ezzel együtt a gyárban, hangsúlyozzák, hogy az újabb anyagi elisme­réssel együtt szervezeteb­bé kell válnia a délutá­nosi és éjszakai munká­nak. Célul tűzték a nagy teljesít­ményű berendezések mosta­ninál jobb kihasználását. Ezért a termelésirányítók közreműködésével még fe­gyelmezettebbé és hatékonyab­bá teszik a munkát. Olyan­­ színvonalra fejlesztik a ter­melést, amely nyomán na­gyobb ütemben emelkedik a termelékenység és a gazdál­kodás hatékonysága. Öt év eredményei a Volán mérlegén Hatékonyabb termelés, jobb eszközki­használás, csökkenő önköltség Jelentős lépésre szánta el magát a Volán 2. számú Vál­lalat gazdasági és társadalmi vezetősége: mérlegre tették, s levonták a tapasztalatokat azokból az intézkedésekből, tervekből, amelyek az MSZMP KB 1971. december elsejei határozata nyomán láttak napvilágot. A vállalat belső mechaniz­musának korszerű kialakítá­sára, az ésszerű decentralizá­cióra, a termelés hatékonysá­gának növelésére vonatkozó elképzelések sorra megvaló­sulnak. Az élet diktálta szük­ségszerű változások a de­cemberi határozat alapján, különösen 1973. második fél­­­évében kerültek felszínre. Ekkor kezdődött meg azoknak a termelés hatékonyságát se­gítő intézkedéseknek a kidol­gozása és bevezetése, ame­lyek a jelenlegi eredmények alapját jelentik. Biztosították a piaci felté­teleket, hatékonnyá tették az üzem- és munkaszervezést, ja­vították a vezetés színvonalát, a­­ dolgozók szociális helyzetét, s mindazokat a tényezőket, amelyek az eddigi eredmé­nyeket károsan befolyásolták. Ily módon már 1975. végé­re elérték, hogy tervüket folyamatosan túlteljesítették, s­ hogy 1973—1975. között 19- ről 25,6 millió forintra emel­kedett a vállalat nyeresége. A párthatározat óta szá­mos jelentős szervezési intéz­kedést is végrehajtottak. Komplex üzemegységként vá­lasztották külön a személy­es a teherforgalmat, amelyek „kétcsatornás” irányítása sok esetben okozott gondot, s hát­ráltatta a feladatok megoldá­sát. Több osztály szervezeti felépítését módosították. Osz­tályokat szerveztek át és szün­tettek meg, s a múlt év vé­géig számos termelést, muni­kát és irányítást szervező int­­ézkedést vezettek be. Új szá­mítástechnikai megoldást, bé­rezési és anyagi érdekeltségi rendszert alkalmaznak. Mindezek jelentősen érez­tették hatásukat a vállalati eredmények alakulásában, hi­szen 1974—1976.­­között a be­vétel 19 millió, a nyereség 8 millió forinttal nőtt, miköz­ben a költségeket sikerült kö­zel 8,5 millió forinttal csök­kenteni. A Volán 2. számú Vállalat­nál a decemberi határozatból kiindulva határozták meg Az V. ötéves terv azon fejleszté­seit is, melyek közvetve, vagy közvetlen hozzájárul­nak a hatékony gazdálkodás folyamatossá tételéhez. így például, a tervidőszak­ban megkezdik a nagybáto­­nyi üzemegység és a salgótar­jáni központi telep rekonst­rukciós munkáit, a pásztói főnökség új forgalmi-műszaki telepének építését, a nógrád­­kövesdi kirendeltségi telep létesítését. Befejezik a balas­sagyarmati új forgalmi-mű­szaki telep, valamint a sal­gótarjáni központ szociális lé­tesítmény­einek építését, s megkezdik a megyeszékhely új helyi közlekedési autóbusz­pályaudvar kivitelezésének előkészítését. A vállalatnál a jelentkező eredmények ellenére akadnak még megoldatlan kérdések. Az eddig végrehajtott intézkedé­sek, szervezések végrehajtá­sában akadnak ellentmondá­sok, amelyeket következetesen a párt- és társadalmi szer­ve­k, valamint a dolgozók leg­szélesebb körének bevonásá­val kiküszöbölnek. Az utób­bi évek munkájának értéke­lésénél azt is megállapítot­ták: a változások szakmai­, ideológiai téren is rendkívül pozitívan értékelhetők. Nőtt a szervezettség, a „szellemi kapacitás”.

Next