Nógrád, 1979. január (35. évfolyam. 1-25. szám)
1979-01-03 / 1. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! NÓGRÁD AZ MSZMP NÓGRÁD MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA 5 XXXV. ÉVF., 1. SZÁM ÁRA: 80 FILLÉR 1979. JANUÁR 3., SZERDA '-s Mi volt, mi lesz? Év vége után, új év kezdetén ! Mondhatni órák teltek el f clak azóta, hogy véget ért az 1978. esztendő. Az az év, amely sok helyütt hozott jelentős eredményeket, mik segítik további boldogulásunkat, s megfelelő alapot teremtenek 1979 talán még sikeresebb zárásához. Tény: az elmúlt tizenkét hónap a minőség jobbításának, a munka hatékonysága növelésének és szervezettebbé tételének, a gazdálkodás javításának ideje volt, s nem zökkenőmentes. Üzemeink, vállalataink, s más termelőegységeink többsége azonban túltette magát a nehézségeken. Miként? Hegyes Ferenc, a Salgótarjáni Kohászati Üzemek edzőüzemének vezetője mondja: — 1978-ban meglehetősen nagy követelményeket támasztottak velünk szemben: egyazon létszámmal, ugyanazon termelőberendezésekkel kellett volna az 1977. évinél harminchét százalékkal többet termelni. Igaz, helyette „csak” harminckét százalékkal sikerült megnövelni termelésünket, de ez sem szégyenkeznivaló. Hiszen rekordévet zártunk. 1340 tonnával termeltünk többet mint 1977-ben egynapi készárutermelésünk 34, az egy fő egy napra eső hasonló jellegű tevékenysége pedig 50 százalékkal növekedett. S mindezt a hatékonyság növelése, szervezési intézkedések végrehajtása és a roppant jelentős újítások megvalósítása révén értük el. Az 1979-es év ennél semmivel sem lesz könnyebb: az előzetes tervek szerint 12—15 százalékkal több terméket kell az ideinél is „kiadnunk”, s ez további erőfeszítésekre készteti munkáskollektívánkat. FÜTÖBER nagybátonyi gyáregysége, Szőcs Gyula igazgató: — A gyáregység december elsején teljesítette exportkötelezettségeit a lakásprogramból és a kormány által kiemelt nagyberuházásokban való részvételből adódó feladatait. Mi több: az Uszty-Ilimszkbe szállított berendezéseink kitűnő és határidőre történt leszállításáért megkaptuk a budapesti szovjet nagykövetség köszönőlevelét, mi további kifogástalan munkára ösztönöz mindannyiunkat. Múlt évi négyszázötvenmilliós tervünket a szocialista brigádok Láng-gépgyári csatlakozása, vállalásaik teljesítése révén tízmillióval megtoldottuk, úgy, hogy sikerünk kétségtelen. Mindezek mellett tovább korszerűsítettük a gyártmányösszetételt, szervezettebbé tettük gazdálkodásunkat, s biztosítottuk a múlt évről az 1979-re történő, zökkenőmentes átmenetet. Mikor is nagy dolgaink akadnak, jelentős berendezéseket gyártunk a paksi atomerőmű, a budapesti sportpalota részére, s tovább növeljük a Szovjetunióba irányuló exportunkat. Az elkövetkezendő két esztendőt egyébként — az MSZMP KB határozatainak szellemében — arra is felhasználjuk, hogy sikeres alapokat teremtsünk a VI. ötéves terv célkitűzései megvalósításának. Jövőre a még hatékonyabb, szervezettebb munka érdekében rátérünk a számítógépes adatfeldolgozásra, s készülünk a gyáregységi önálló gazdálkodásra, melynek révén gyáregységből igazi gyárrá válunk. S végezetül: mi történt 1978-ban, mit várnak idén a Ganz-MÁVAG mátranováki gyáregységében ? Bencze György termelési osztályvezető-helyettes: — December legelső napján teljesítettük éves, 180 millió forintot kitevő tervünket, s így közel 201 milliós végösszeget könyvelhettünk el december 31-ig. Az 1978. esztendőben több kiemelt beruházás munkálataiban vettünk részt: acélszerkezeteket, csarnoki futódarukat, daruemelőműveket készítettünk — példaként — a veszprémi házgyárhoz, a Hajdúsági Iparműveknek, a Lenin Kohászati Művek, a Dunai Vasmű, a paksi atomerőmű részére, legyártottuk a százötvenöt méter hosszú tunyogmatolcsi Tisza-hidat. Exporttevékenységünk két országra: Csehszlovákiára és Jugoszláviára korlátozódott; előbbinek a prágai metró szerkezeteit, utóbbinak — szinte mintadarabként, de további exportunk fokozásának lehetősége érdekében — daruemelőművet szállítottunk ki. A múlt évben, egyébként, a gyáregység még negyven futómacskát és harminckét futódarut is átadott a megrendelőknek. 1979. évi tervünk várhatóan 215 millió forint lesz. Le kell gyártanunk — a többi között — a Lenin Kohászati Művek részére több mint 1400 tonnányi acélszerkezetet, a Győri városi Tanács által megrendelt négyezer köbméteres víztartályt, több mint ötven csarnoki futódarut és hatvanöt daruemelőművet. Mi készítjük idén az újvidéki Duna-híd járdaelemeit, mik jelentős részt tesznek ki acélszerkezeti üzemünk programjából, s tovább folytatjuk a paksi nagyberuházás megvalósulásához szükséges elemek gyártását. Feszített, de eredményes évet várunk. üzemek Nagyobb szakértelem kell Vállalások a személyre Dolgozói kollektívák a sikeres 1979-ért Az 1979-es versenyvállalásokról tartottak tanácskozást a minap a salgótarjáni síküveggyár szocialista brigádvezetői. Vitaindítójában Juhász Gyula igazgató a gyár 1979-es tervének legfontosabb feladatait ismertette, s konkrét kérdésekben kérte a szocialista kollektívák vezetőinek véleményét. Kifejtette, hogy a gyarapodó teendőkhöz az eddiginél jóval tanultabb, nagyobb szakértelemmel bíró munkások szükségeltetnek. Lényeges követelmény mind a munkások, mind a vezetők szemléletváltozása: a túlburjánzó mennyiségi szemléletet föl kell váltania a minőségi szemléletnek. A szemléletformálásban nagy szerepet játszanak a dolgozói közösségek első emberei. Sokat tehetnek a brigádvezetők a munkafegyelem megszilárdításáért is. Az igazgató példaként egy — általa a közelmúltban meglátogatott — szovjet üveggyárat említett, ahol „nincsen a szótárban az igazolatlan hiányzás”. A szocialista kollektívák tevékenysége legkivált akkor hatásos, ha a gyár dolgozóinak túlnyomó többsége tagja valamelyik munkáscsapatnak. Juhász Gyula kérte a brigádvezetőket, álljanak elő olyan ötletekkel, amik segítik a dolgozók legalább hetvenöt százalékának brigádokba szerveződését. A szocialista közösségek tagjainak száma ugyanis jelenleg nem éri el az összlétszám megfelelő nagyságú hányadát. Nem elég jó a gazdasági és a brigádvezetők kapcsolata — vélekedett az igazgató. Ezen az állapoton javítani kell, így nyílik csak mód a brigádvezetők tekintélyének kívánatos növekedésére. A vitaindítóhoz tizennégyen szóltak hozzá. Baranyi János hegesztő avval hozakodott elő, hogy a csapattagok létszámát komplex brigádok szervezésével kellene gyarapítani. Nagy István, a húzóüzem egyik brigádjának vezetője fölhívta a figyelmet arra, hogy nagy baklövés az igazolatlan hiányzások — fizetett szabadságnak nyilvánításával való — eltussolása; evvel csak a fegyelemsértők alá adnak lovat. Harangozó István — ugyancsak a húzóüzemből — a határozott felelősségre vonásnak látja hiányát. — Így a dolgozók nem is érzik, hogy hibát követtek el! — mondta. Bálint Ferenc üzemvezető a munkaidő jobb kihasználásáért emelt szót; számítása szerint több mint száz ember munkáját lehetne helyettesíteni a nyolc óra gazdaságosabb fölhasználásával a gyárban. Illefalvi Józsefné, az edzőüzem dolgozója azt hánytorgatta föl, hogy őt, mint brigádvezetőt három éve nem kérdezték meg: mi a véleménye az üzemben erről vagy arról, pedig lett volna mondanivalója. Csák Ferenc művezető olyképp vélekedett, hogy egy regimentnyi jó utasítás nem egyéb szentelt víznél, mert nem ellenőrzik a végrehajtást. Sok a „tűzoltómunka” — vetette föl Albert Ottó tmkműszerész —, mert a kevés tmk-s a sok munkát csak kapkodás közepette bírja elvégezni. Miskolci István munkaverseny-felelős arra emlékeztette a brigádvezetőket, hogy a személyre szóló vállalások a leghatásosabbak, így hát ezek kibontakozásának nagyobb teret kell engedni. Végezetül a brigádvezetők tanácskozása úgy döntött, hogy a szocialista kollektívák 1979-ben a „Kiváló gyár” címért is versenyeznek. Több mint tíz — zömében nógrádi — vállalat részére készített számítógépes adatfeldolgozást az elmúlt évben a SZtV salgótarjáni számítóközpontja. A központ tavaly júliusában kezdte meg az üzemelést és a „töredék évet” is figyelemre méltó eredménnyel zárta. Képünkön a BULL—GAMMA 115 típusú kibővített perifériájú számítógép — melyet októberben helyeztek üzembe — és programozóik Sztreho István műszakvezető és Erdei Zoltánné operátor. — kábel-felv. — Bonni mérleg Tovább szilárdult az enyhülési politika Az enyhülési politika szem sű országok együttműködésélsősorban a konzultatív elem pontjából jó esztendőnek mi- hivatottak szélesebb és lesz- domborodik ki. A nyugat ninősítette 1978-at a nyugatnétosabb alapra helyezni, met külpolitika nagyfokú met kormány újévi külpoli , szövetségi köztársaság és önállósodásának bizonyítékatikai mérlegében. A Bonnban nyugati szövetségesei közti a nyugat-európai egységrökedden nyilvánosságra hozott viszony elemzésében feltöírekvések terén játszott szójelentés megállapítja: az első, hogy a kormánydokumentek hangsúlyozása. Az NSZK múlt évben tovább fejlődtek tumban egyetlen szó sem erőteljes diplomáciai effenaz NSZK és a kelet-európai esik az Egyesült Államok vezívára használta fel azt a országok kapcsolatai, új jeleitető szerepéről. Az amerikai tényt, hogy az év második femutatkoztak az együttműlő- —nyugatnémet kapcsolatok tóben betöltötte az EU-tanács dési készségnek, ugyan a lista elején állnak, soros elnöki tisztjét. A tavalyi diplomáciai ese- részletezésüknél azonban el- (Folytatás a 2. oldalon) i ménynaptárból kiemelkedik Leonyid Brezsnyev májusi NSZK-beli látogatása. Nyugatnémet megítélés szerint e látogatás legfontosabb eredménye a két ország 25 évre szóló gazdasági-ipari együttműködési megállapodásának aláírása volt. örvendetesen alakultak a szocialista országokhoz fűződő kereskedelmi kapcsolatok is. Az NSZK változatlanul a legfontosabb nyugati partnernek számít, a kereskedelmi volumen az elmúlt év első tíz hónapjában 7,1 százalékkal nőtt (miközben a nyugatnémet külkereskedelem összességében csak négy százalékkal fokozódott). A Kelet-Európából származó import közel 14 százalékkal növekedett. Ennek nyomán jelentősen javult a fizetési mérlegarány is. Az európai biztonság és együttműködés útján bonni megítélés szerint döntőnek bizonyult a Helsinki óta történteket felmérő belgrádi értekezlet, amelynek záróokmánya „megerősítette a helsinki záróokmányok útmutató jelentőségét”. Sikeresnek mondhatók azok a szakértői megbeszélések is, amelyek (köztük egy tudományos fórum előkészítésével foglalkozó bonni tanácskozás) a különböző társadalmi berendezkedé- / Szakadt vezetékek, lefagyott buszok Ítéletidő — Tizennyolc éve dolgozom az ötvözetgyárban, de ilyen idő még nem volt. Vitte a szél a hamut, ha meg locsoltuk, csúszkáltunk rajta. Csak szívtuk be a porát. Az nem volt emberi! — Így panaszkodott Angyal István kohóadagoló, aki az év első napján is dolgozott. Nemcsak neki volt oka panaszra. Az elmúlt év utolsó napjaiban rádióból, újságokból borzongva értesültünk arról, micsoda ítéletidő tombolt Európa északi részén. Január elsejére hazánkat is elérte a szele. Nem is akármilyen szél volt ez! Becslések szerint néhol óránként 120 kilométeres sebességgel söpört végig a megyén. Elsősorban az áramszolgáltatásban okozott gondokat. Salgótarjánban és környékén alig érezték meg. „Csak” a Nagybátony térségében levő egyik 20 kilovoltos vezeték feszítőrúd szigetelői szakadtak el, s a meglazult vezetéken fáziszárlat keletkezett. A Balassagyarmat—Szendehely közötti ugyancsak 20 ezer voltos vezeték Rétság térségében több helyen elszakadt, s a heves szél — itt volt talán a legerősebb — oszlopkapcsolókat is leszakított. A zavar elhárításán egész éjjel dolgoztak a nógrádkövesdi, a rétsági, balassagyarmati és a kisterenyei kirendeltség dolgozói. Ugyanebből a térségből futottak be az első kárjelzések az Állami Biztosítóhoz. Tetőket, a szügyi tsz-ben dohánypajtákat rongált meg a szél. A hirtelen lehűlés elsősorban a Volánnak okozott gondot. Lefagyás miatt 20 helyijárati és ugyanennyi távolsági autóbusz késve indult. A távközlési hálózat nógrád—nagyoroszi és balassagyarmat—drégelypalánki szakaszain sérültek meg, s apróbb üzemzavarok jelentkeztek a regionális vízműnél, ezeket azonban rövid idő alatt helyreállították. Ez alkalommal is vígsággal búcsúztatták el az óévet megyeszerte. Sokan voltak, akik társaságban töltötték az esztendő utolsó óráit. A Nógrád megyei Vendéglátó Vállalat 18 létesítményében összesen 2500 vendéget fogadott erre az éjszakára. Tizenkét helyen sorsoltak élő malacot, mindegyik gazdára lelt. Három mázsa virslit, 250 kiló malacpecsenyét, ötezer palack pezsgőt fogyasztottak, vásároltak az ünneplők, s éjfél után töménytelen mennyiségű korhelylevest. Nemcsak náluk volt teltház, hanem az ÁFÉSZ- vendéglőkben, művelődési házakban megrendezett esteken is. Néhányan talán kicsit többet is fogyasztottak a kelleténél. A salgótarjáni mentőállomás szilveszter éjjeli kivonulásai során fej- és lábsérüléses esetekhez küldött mentő- SCILEICOS autót, melyek egy része az ittasság miatt következett be. Egy közeli községből — a bálból — szúrt sebbel is beszállítottak egy szilveszterezőt. A detoxikáló intézet munkatársait is meglepte viszont az, hogy hozzájuk ezen az éjszakán senki sem került! A tűzoltókat két esetben riasztották. 31-én kora reggel Balassagyarmaton a posta egyik olajkazánja alatt az oda ZS € 13S» becsorgó olaj meggyulladt, s alig egy órával később Drégelypalánkon — egyelőre tisztázatlan okból — kigyulladt egy nyolcéves Wartburg. A jármű első gumijai, a motorház éghető része és az első ülések váltak a tűz martalékává. Egy-két ember számára tehát kellemetlenségekkel, legtöbbünknek azonban vidáman, nyugalommal telt el a szilveszter.