Nógrád, 1982. március (38. évfolyam. 51-76. szám)

1982-03-30 / 75. szám

Képernyő előtt Tanuljunk reszkírozni Egy hajdani sikerre, Len­tivel Menyhért A Waterlooi csata című vígjátékéra érde­mes különös figyelmet fordíta­nunk (március 28. 20.05) a múlt hét programjában. No nem azért, mintha páratlan igényű, kiváló minőségű mun­káról lenne szó, hanem azért, mert kvalitásai mégis csak meghaladják az átlagot, s a heti termésben mindenképpen a legkifogástalanabbra sikere­dett. Mindez túlmutat a szer­ző személyén, s elsősorban azokat minősíti, akik a csak­nem hatvanéves darabot a mai korra, a televízióra adap­tálták: az átdolgozó­­ Tabi Lászlót, a dramaturg Liska Dénest és a rendező Lengyel Györgyöt, ők azok, akik a hú­szas évek sikerét frissé, ele­venné varázsolták, s elér­ték azt, amit sokan és sokszor szeretnének, de a kívántnál sokkal kevesebbszer követke­zik be: ízlésesen szórakoztat­tak, erőszakoltság nélkül mo­­solyogtattak, nevettettek. A Renaissance Színház be­mutatója után írta a színházi kritikusként is elismert Kosz­tolányi Dezső Lengyel Meny­hért színművéről: „Igénytelen történetet mesél el, igénytele­nül, de oly kedvvel, hogy első sorától kezdve belemegyünk a tréfába". Találóan ráillik ez a megál­lapítás a tévéjátékra is. Vol­taképpen semmi újat, különö­set, az ábrázolt életanyagról v­alami többet nem kapunk, mint amit más művekből, akár színdarabból, filmből, vagy könyvből ne tudtunk volna. Mégis, ahogyan Lengyel György „felvezeti” a történetet, telitalálat. Érzékeljük az előke­lő szálloda miliőjét, elleshetjük a kor érintkezési szokásait, ál­talánosan jellemző szerviliz­­musát, a vele járó korrupt­­ságot. Viktor Gedeon zseniá­lis egyszerűséggel formálja meg a tüskénkedő, borravaló­ért ácsingózó főportás szerepét. Olyannyira természethű a meg­jelenése, szinte valóságosnak véljük. Aztán jönnek az ame­rikaiak, s a londinerek fürge serege, nációnkra sajnálatosan és örökletesen (?) jellemző módon díszsorfalat áll a kül­honi nagyságoknak, az arcok­ról leolvasható, nem különö­sebben leplezett indítékkal. A szállodában tartózkodik ekkor már a karrierje érdekében mindenre elszánt színésznőcs­­ke (Mary Pickfordnak képzel­ve magát, annak letiprására készülődik), meg a gátlástalan svindler, a csőd szélén álló filmvállalkozó. Lengyel Meny­hért kitűnően ismeri az utób­bi alakokat — nem hiába ün­nepelt színpadi és filmszerző mér második évtizede. Ottho­nos a szituációkban is. An­­­nyira, hogy az általánosítás­ban egészen a típusteremté­­sig megy el. Azaz a film vállal­­­kozó, vagy a színésznő — ám ugyanígy a többi szereplő is — nem önnön maga képmása, hanem egy-egy típus megtes­tesítője: a szélhámosé, a mű­vészettel kacérkodó fél világi nőé. Lengyel Menyhért azonban nem forradalmár, még csak nem is társadalmi reformer. Kritikája élét kicsorbítja a figurái iránt érzett együttér­zés, illetve szeretet. Emiatt rendeződik el jól a végén min­den: menekül meg a csődtől a filmvállalat és a milliomosnak nézett, naiv szűcsmester, lel gazdára a szörnyűséges törté­nelmi filmgiccs. Persze a dol­gok efféle alakulásán nincs mit csodálkoznunk: a kor­ban ez is tipikus volt. Tehetsé­ges írók tucatjait „altatta el” a korszak, a „boldog békeidők” beköszönte és a nyugalmat igénylő közönség. A társadal­mi problémák mélyen, felhá­borodottan csak nagyon keve­seket foglalkoztattak — kö­vetkezetességükért nekik a hi­vatalos mellőzöttség jutott. Miért nyúlt Lengyel György rendező a nyolcvanas évek ele­jén ehhez a hatvanéves da­rabhoz? Úgy vélem, mert ész­revette könnyedén, gusztuso­san szórakoztató voltát, s egy­úttal érezhette, hogy társadal­munk jelenléte, néhány vo­natkozásban még rokonságot mutat a múlttal. Furcsa mó­don az utóbbi időben felerősö­­dően. Csak a borravaló és egyéb baráti, rokoni szolgálat­ra, a külföldiek előtti gerincte­­lenségre emlékeztetnék. S po­zitív előjellel még valamire: a gondolkodás, a tett, a kocká­zat vállalására. A ma korsze­rű magatartása, viselkedése ez. Mert aki nem mer reszkí­rozni, az 20 év múlva is csak szűcs marad — ahogyan a mil­liomos Red, az ingben-gatyá­­ban külföldre szakadt hazánk­fia fogalmazza meg bölcsessé­gét. Nekünk is meg kell tanul­nunk reszkírozni — itthon okosan, becsületesen, tisztes­séggel. A tévéjáték utolsó negyede túlzásaival elüt a korábbi stí­lustól, ekkor a színészi játék is bántóbbá, harsányabbá vá­lik. Ez az egyetlen kifogásom A Waterlooi csatával szemben. A színészek mindegyike élve­zetes játékot produkál; sugár­zik róluk, hogy a feladatnak maguk is élvezői. Kállai Fe­renc, Körmendi János, Sinko­­vits Imre, Szabó Sándor, Már­kus László, Sulyok Mária, a fiatal Hernádi Judit alakítása színészi remeklés. Egy epizód­alakítás említést érdemlő még: Hlatky László statisztája kiri­­mánkodja a rendezőtől a pre­mier­ plánt , hiszen neki gye­rekei vannak. Azt hiszem, a vígjátéknak ez az irónia len­ne az illő, teljes hangja. Len­gyel Menyhért ebből azonban édeskeveset ad. Megmarad ke­délyes mulattatónak. Ez pe­dig kevés az üdvösséghez! (ok) Telemann, Vivaldi, Bach Hétfőn este a balassagyar­mati Palóc Múzeum előadó­termében hat órakor a balas­sagyarmati kamaraegyüttes lépett fel. A műsort Réti Zol­tán, a Rózsavölgyi Márk Álla­mi Zeneiskola igazgatója ve­zette. A program sok szép zenei élményt kínált: előadták Tele­mann Quartetjét (hegedű: Perneczkyné Baranyi Klára, fuvola: Veres István, gordon­ka: Kanyóné Réti Emőke, csembaló: Ember Péternél, J. S. Bach C-dúr fuvolaszo­náta (fuvola: Kanyó András, dondonka: Kanyóné Réti Emő­ke, csembaló: Perneczky Zsolt). Vivaldi d-moll hege­dű-csembaló szonáta (Per­neczkyné Baranyi Klára, Per­neczky Zsolt), Tartini Concer­tino (klarinét: Lados Miklós, csembaló: Veres Istvánné), Vi­valdi Concertino (fuvola: Ka­nyó András, Veres István, gordonka: Kanyóné Réti Emő­ke, csembaló: Perneczky Zsolt). A hét új filmjei Magyar— szovjet—NDK. Április első hetében három új filmet tűz műsorra a MO­­KÉP: egy magyar, egy szov­jet és egy NDK-beli alkotást. A MAFILM objektív stúdi­óban készült A remény joga című színes magyar film, ame­lyet Kézdi-Kovács Zsolt írt és rendezett, Zsombolyai János fényképezett. A főszerepekben Varga Miklóst, Bánsági Ildi­kót, Maija Liisa Turkkat, Gunnar Petersont, Dörner Györgyöt, Szilágyi Tibort, No­­vák Istvánt és Szabó Lászlót láthatja a közönség. Korhatár nélkül megtekint­hető a Tűz! című fekete-fehér feliratos szovjet háborús film­dráma. A rövid történet: 1942 telén a Vörös Hadsereg beke­ríti Sztálingrád alatt Paulus 300 ezres seregét. Hitler pa­rancsot ad valamennyi moz­gósítható tartalék összpontosí­tására és bevetésére. A szov­jet hadvezetés támadást indít a nyugati fronton, hogy meg­akadályozzák a hadműveletet. Subnyikov tábornok vezetésé­­vel egy páncélos hadtest áttö­ri az ellenséges arcvonalat, s mélyen benyomul a német vo­nalak mögé. . . A Damír Vja­­tics—Berezsnih rendezte film­ben Subnyikovot Anatoli­j Va­­sziljev alakítja, míg a további főbb szerepekben Viktor Koz­­sunov, Jevgenyij Leonov-Gla­­disev és Marina Jakovleva látható. Alfred Wellm elbeszélése nyomán Margot Beichler írta a Lovas lány című színes szinkronizált NDK ifjúsági filmet. Egy öreg kanca, egy fiatal csikó és egy Irka nevű kislány „alakítják” a kedves gyermektörténet főbb szerepe­it. l Ö­t forintért! Bőséges választékkal roskadoznak a polcok a salgótarjáni könyvesboltban, ahol a szép­­irodalmi kötetek mellett a szakmai tárgyú kiadványok is megtalálhatók. A főtéri könyv­üzlet március végén árengedményes vásárral is kirukkolt, készletéből jelentős kedvez­ménnyel árusított népszerű regényeket, kép- és fotóalbumokat, úti- és szakkönyveket. Már öt forintért is kínáltak értékes köteteket A legszebb KISZ-munka Nem kérdés az „ifikérdés" AZ ELMÚLT ÉVEKBEN az úttörőmozgalomban tevékeny­kedő ifjúvezetők körüli prob­lémák sokasodtak, s oly’ ös­­­szetetté váltak, hogy „ifikér­­dés”-sé nőtték ki magukat. A túlnyomó többségében pe­dagógus — s épp’ ezért elfog­lalt — felnőtt-úttörővezetők helyett és mellett dolgozó ifik tizenéves koruk miatt könnyen találnak hangot, az úttörők­kel. Úgy tudnak vezetői len­ni a gyerekeknek, hogy köz­ben partnerek a mozgalom­ban, a játékban. Az ifiké a legszebb KISZ-munka — az ifjúsági szövetség utánpótlá­sát nevelik. Néhány évvel, év­tizeddel ezelőtt eszerint is ke­zelték az ifiket. Majd roha­mosan csökkent a számuk, s napjainkban jó ha ketten-hár­­man tevékenykednek egy-egy úttörőcsapatnál... Mert a KISZ-alapszervezet vajmi keveset tudott ifjú vezető tagjainak munkájáról. Nem látta, nem érzékelte. Informá­ciót gyakorlatilag nem kért az úttörőcsapattól, a csapat meg nem tartotta szükségesnek a visszajelzést, ha nem kérték. Épp ezért az alapszervezet gyakran ragadta ki az ifit az úttörőmozgalomból más jelle­gű megbízatásokkal. Tehette ezt azért is, mert az úttörő­­csapat nem a minősítés elmu­lasztásával követte el az egyetlen hibát. Az ifjú vezetők sok esetben gazdátlannak érezhették magukat az úttörő­­csapatnál, nem volt felelős, felnőtt-úttörővezető, aki tájé­koztatta, irányította volna őket... Mindez nem kevés gondot okoz a mozgalomnak ország­szerte így Salgótarjánban is. De mintha lenne megoldás. A Nógrádi Sándor Úttörő­­ház lépcsőin mindenki nosztal­gikus gondolatokkal ballag, aki valaha járt itt mint úttö­rő. A csöppnyi előtérből nyíló ajtók egyike tárva. Bent, szo­rosan egymás mellett vagy ti­zenöt-húsz fiatal ül tekinte­tük egy irányba néz. — A MEGBÍZATÁS olyan dolog, amit a közösség ad az egyénnek, vagy a nagyobb közösség a kisebbnek. Mon­dok példát... — Adorján At­tila, az úttörőház igazgató­­helyettese a legifjabb ifiveze­tőknek magyaráz. Palotás Jó­zsef, az igazgató pedig az ifik­ről: — Sok kísérletezés után azt hiszem sikerült megtalálnunk az ifiképzés legjobb módját A város valamennyi úttörőcsapa­tából érkező nyolcadikos út­törők tíz foglalkozásból álló tanfolyamon vettek részt. Ez volt az alapképzés az ifimun­kához. Februárban Indult az őrsvezetőképző tanfolyamunk, aminek részben ők az előadói. Az elméleti ismereteket már itt kamatoztathatják, rutint szereznek úgy, hogy mi a há­tuk mögött állunk és segí­tünk, ha kell. S minderre a koronát a nyári ifitábor teszi fel, ahol tovább mélyíthetik ismereteiket a gyakorlatban, s ízelítőt kapnak az igazi tábo­ri romantikából. Csak ezek után kezdenek dolgozni a csapatuknál. — Ez a városnak tizenöt­húsz ifi vezetőt jelent? — Egyelőre. Aztán minden évben újabb ér újabb ifiket, mert a képzésformát állandó­sítjuk. Remekül képzett, gya­korlott úttörővezetőket adunk velük a városnak. A közeljö­vőben összehívjuk a város va­­lamennyi ifijét és mindazo­kat, akik szimpatizálnak ezzel a munkával, hogy felmérjük erőinket. Aztán pedig rendsze­res összejöveteleket tervezünk számukra. — Térjünk vissza a legif­­­jabbakra! Biztosított-e he­lyük a csapatoknál? — Nagyobb részük megbí­zásból van itt, tehát várják őket. S a városi úttörőelnök­séggel sikerült elérni, hogy ma már minden csapatnál vannak ififelelősök. A csapat­vezetőség egy tagjának min­denütt az ifivezetőkkel való foglalkozás a feladata. Nem mindegy azonban, milyen lesz majd a fogadtatásuk. Ezek a fiatalok ugyanis tényleg na­gyon jól képzettek lesznek, el­képzelhető, hogy egyik-másik felnőtt-úttörővezetőnél is kép­­­zettebbek... • Nem szólnak-e bele mindebbe a középiskolai KISZ-szervezetek? Hisz ma még ál­talános iskolások, de akkor már nem. • A KÖZÉPISKOLAI KISZ-szervezetekkel a városi KISZ- bizottság révén javulóban a kapcsolatunk. Mi rendszeresen elvégezzük az ifik minősíté­sét, s megküldjük nekik. Min­den mozgalmi év elején kér­jük, hogy az ifjú vezetőket a KISZ is ezzel a feladattal bíz­za meg, hisz’ ez a legszebb KISZ-munka... Mindennek már érezhető eredményei van­nak. Ezek a gyerekek, akik a szomszéd szobában dolgoznak, még készülnek, de a középis­kolába már igazolvánnyal mennek: ők úttörőveze­tők! (veszprémi) 4 NÓGRAD — 1982. március 30., kedd IM műsor KOSSUTH RADIO: 8.27: Eszmék faggatása 9.02: Nótacsokor 9.44: Játsszunk a billentyűkkel! 10.05: MR 10—14 10.35: A Busch vonósnégyes játszik 11.39: Tatárpuszta Dino Buzzati regénye folytatásokban 12.35: Törvénykönyv 12.50: Kapcsoljuk a Magyar Nemzeti Galériát 13.50: Az Állami Népi Együttes felvételeiből 14.41: Arcképek a szlovák irodalomból 15.05: A Győri leánykar Bartók egynemű karaiból énekel 15.28: Nyitnikék 16.05: Nemes Katalin zongorázik 16.52: Dunajevszkij: Keringő a Világos­­ út című film zenéjéből 17.07: Olvasó a labirintusban. I. rész. (Ism.) 17.32: Egy nagykunsági népművész 17.45: A Szabó család 19.15: Hatalom nélkül Jelenetek Dobozy Imre regényéből 20.12: Népzenei Hangos Újság 20.52: Szintézis A külpolitikai rovat műsora 21.22: Schubert: Pisztrángötös 22.20: Tíz perc külpolitika 22.30: Világjáró zenekarok A BBC szimfonikus zenekara 23.32: Németalföldi szerzők kórusműveiből PETŐFI RÁDIO: 8.05: Rise Stevens és Jan Peerce könnyűzenei felvételeiből 8.20: Tíz perc külpolitika 8.33: Társalgó 10.00: Zenedélelőtt 12.25: Gyermekek könyvespolca 12.33: Melódiakoktél 13.30: Éneklő ifjúság II.oo: Kettőtől hatig. . . i*.nn: Tinp-toor narádé 18.33: Ferencz Éva népdalokat énekel 18.53: Zenei tükör H.23: Csendes jubileum 19.33: Csak fiataloknak! 20.33: Színház 20.59: A hanglemezbolt könnyű­zenei újdonságai 21.20: A Rádió Dalszínháza 23.20: A tegnap slágereiből MISKOLCI STÚDIÓ. 17.00: Hírek, időjárásjelentés, tartalomismertetés. 17.05: Fiatalok zenés találkozója. Szerkeszti: Beély Katalin és Zakar János. 17.45: Döntött a bíróság. . . Kárté­rítés süketségért. . . Dr. Tímár László előadása. 18.00: Észak-ma­gyarországi krónika. (A BAZ me­gyei Tanács jelentést hallgatott meg a szakember- és szakmun­kásképzés helyzetéről. — Ár- és belvízvédelmi munkák az észak­magyarországi vízügyi igazgatóság­nál.) 18.25—18.30: Lap- és műsor­előzetes. TELEVÍZIÓ: 8.00: Tévétéma 8.05- Iskolatévá- Kémia 8.45: Magyar nyelv fáil. isk. 3. oszt.) 9.05: Orosz nyelv. 9.30: Csak gyerekeknek! Kisfilm-összeállítás 9-50: Tde süss! Ajánlóműsor gye­rekeknek 10.40: Rajz. (ált. isk. alsó tago­zat.) 11.00: Csata fekete-fehérben. 14.30: Iskolatévér Magyar nyelv (Ism.) 14.40: RtJz (ism.) 15.00: orosz nyelv 15.10: Kémia 15.50: Nanke­ jseknek-szakkö­­röknek 16.30: Hírek 16.35: Gólyavárt esték. 17.15: Kuckó 17.45: Távoli barátok. Magyar kulturális központ Indiá­ban. 18.00: Reklám 18.05: Oleg Popov műsora. Szovjet cirkuszfilm. 18.30: Mezőgazdaság lombikban 19.00: Reklám 19­.10: Tévétéma 19.15: Esti mese 19.30: Tv-híradó 20.00: A Buddenbrook ház. 11/3. rész. 21.00: Stúdió *82. 22.00: Csaták békeidőben. Riport­­film Vietnamról. 22.40: Tv -­híradó 3. 2. MŰSOR: 20.00: Milyen ember a művezető? 20.30: Fazekasok. 21.00: Tv-híradó 2. 21.20: Reklám 21.25: Illatos rémálom. Magyarul beszélő Fülöp-szigeti film BESZTERCEBÁNYA : 15.35: Hírek 15.40: Iskolatévé 15.55: Kelet-szlovákiai magazin 16.25: Matematika mindenkinek 17.05: Hana Zelinova: A szürke kisliba 18.00: Orvosok a prágai központi katonai kórházban 18.30: Gazdaságpolitikai magazin 19.10: Esti mese 19.20: Időjárási jelentés és műsor­­ismertetés 19 30: Tv-híradó 20.00: Kórház a város szélén 20 rész 21.00: A nők prágai világkong­resszusáról. 21.45: Ez történt 24 óra alatt. 22.00: Zenei magazin. 22.50: irodalmi műso. 23.15: Hírek. MOZIMŰSOR: Salgótarjáni November 7.: fél 4 és 7-től: A keresztapa. I—II. (16) Színes, szinkronizált amerikai bűnügyi film. — Kohász: Luxus­bordély Párizsban. (16) Színes, szinkronizált francia film. — Tar­ján vendéglő: Újra szól a hatlö­vetű. Színes, szinkronizált USA western. — Balassagyarmati Ma­dách: háromnegyed 6-tól: Szamu­rájok és banditák. I—II. (16) Szí­nes japán kalandfilm. Fél 4-től: FIN. — Nagybátonyi Petőfi: A kék lagúna. (14) Színes amerikai film. — Bányász: A veréb is ma­dár. (16) Színes magyar filmvígjá­­ték. — Pásztói Mátia: Illúzió. (14) Színes bolgár film. — Rétság: Hurrikán. (14) Színes amerikai film. — Kisterenyei Petőfi: Requi­em. (H) Színes magyar film. — Jobbágyi: Liliomfi: Színes magyar filmvígjáték. BUDDENBROOK HÁZ 3. rész. (Március 30., kedd, 20.00 hJt

Next