Nógrád, 1983. február (39. évfolyam, 26-49. szám)

1983-02-01 / 26. szám

Fonák A sportszakkifejezést a teniszjellegű sportágak­ból ismerjük. „Visszakézből” (angolul: back-hand), befelé fordított tenyérrel leadott ülést jelent. Fonák­ságokat természetesen más sportágak is produkálnak, de találkozhatunk fonák helyzetekkel az élet min­den területén. Ilyen jelenségeket­ tűzünk tollhegyre új rovatunkban. A múlt hét végén még nem ismerték az elkövet­kező napok pontos felké­szülési programját az STC labdarúgói, de a szakosz­tály vezetői sem. A szerve­zők ugyan sorra kötötték le a barátságos, előkészü­leti mérkőzéseket, ám az e­­­njelek pár nappal a megbeszélt időpont előtt egymás után mondták le a találkozókat. Nem külföldi, pesti vagy más megyebeli egyes­.Hetekről van szó, ha­nem nógrádi, alsóbb osz­tályú klubokról. A Síküveggyár ellen már múlt szerdán pályára lép­hettek volna a szecesek, ám a területi bajnokság­ban­ szereplő gyáriak vis­­­szamondták a mérkőzést. Pedig igazán nem kellett volna messzire utazniuk. Két-két buszjegy fejen­ként, lássuk be, nem pánz­­tárca-kifordító költség. Ter­mészetesen korántsem ne­héz gazdasági helyzetére hivatkozott a helybeli gár­da, hanem arra, hogy ők még a felkészülés elején tartanak, minek tegyék ki labdarúgóikat sérülések­nek, önbizalom-csaprantó vereségnek? És hasonló in­doklással vonta ki magát később az Apc és a Pásztó együttese is, az előzetes megbeszélés ellenére. (­A gyáruak azóta megint be­­jelentke­tek: február 9-re.) A módszer nem valami eredeti, a kifogás bizony meglehetősen sántít. Ezek­nél a­ csapatoknál vajon nem tudták az illetékes­­ vezetők előre, amikor meg­állapodtak az STC-vel, hogy január végén, febru­ár elején hol tartanak majd a felkészülésben? Úgy vélik, nagyobb esé­lyük van a tarjániaknak egyik hétről a másikra, idegenből olyan edzőpart­­nert szerezni, amelyik haj­landó a nógrádi megye­­székhelyre utazni egy­­egy hétközi előkészületi mérkőzésre? Ezt senki nem gondolhatja komolyan. Vagy nem tartják megtisz­telőnek, ha a megye rep­rezentáns labdarúgó­együttese őket kéri föl gyakorlópartnernak? ta­lán semmi közük hozzá, hogy a nemzeti bajnokság melyik osztályában jegy­zik Nógrád megyét idén és jövőre? Pedig a tarjániak igazán kitettek magukért szom­baton. Igaz, a tudósítás­ban — elhallás következ­tében — Rédeiből „Rédely" Szanyiból „Danyi” lett... Elnézést kérünk érte az ol­vasóktól és az érintettek­től, de úgy gondoltuk, az NB I listavezetőjének ott­honában szerzett győzelem­ről azonnal, telefonon kell tudósítanunk, hogy már másnap értesüljenek róla a nógrádiak, s ilyenkor óhatatlanul becsúszik egy­­egy félreért­és. Ők ketten csakúgy, mint a csapat töb­bi tagja, megérdemlik az elismerést, ha mindegyikü­ket nem sorolhattuk is föl a jók között. Lehet, ez a figy­elemre­­méltó siker még jobban el­riasztja majd a megyebeli ellenféljelölteket, ám, ha volna bennük virtus, most jelentkeznének csak iga­zán­ euzopartnernek. Most ők is bizonyíthatnának, megind­íthatnák, mit tud­nak. Még négy hét van a rákig­­. akikben van vál­lalkozószellem, azokat alighanem tárt karokkal várják a tóstrandi pályán, itt­ az alkalom; talán még holnap sem késő! — IF — f Cselgáncs SFC-éremeső M­isko­con Jól kezdték az évet az STC fiatal cselgáncsozói, ponto­sabban úgy folytatták, aho­gyan tavaly abbahagyták. A hét végén Miskolcon megren­dezett körzeti rangsorverse­nyen az úttörők II. és III. korcsoportjában 150 verseny­ző vetélkedett. A salgótarjá­niakat 10 — 1971-ben és 1972- ben született — cselgáncsoző képviselte, s közülük hatan éremmel tértek haza, ketten pedig ötödik helyezést értek el. Ezüstérmet szereztek: Koz­ma Zoltán, Varga László, Ger­mán Zsolt, bronzérmesek let­tek: Mészáros Károly, Deák Zsolt, Grósz Gábor, az ötödik helyen végeztek: Garami Ist­ván és Bibók László. Kialakult az STC felkészülési programja A formábahozás, a csapat­­keresés szempontjából a fel­készülés második, záró sza­kaszában döntő szerep jut az előkészületi mérkőzéseknek. Túl a sikeres, Csenes elleni, első erőpróbán, az STC to­vábbi programja a bajnoki rajtig így alakul: február 3- án (csütörtökön) a tóstran­don a Selyp lesz az ellenfél, szombaton pedig Budapestre, a BKV Előréhez autózik az STC. A következő héten szer­dán a tóstrandon a Salgótar­jáni Síküveggyár lesz az el­lenfél, szombaton Vácott sze­repel az STC. Február 16-án nemzetközi mérkőzésen a ko­moly játékerőt képviselő Tat­­ran­ Fresov lesz a tarjániak ellenfele. Február 19-én újabb nemzetközi mérk­őő­zésre kerül sor. Vagy osztrák NB I-es el­lenfélt, vagy szlovák hasonló szintű csapatot várnak Salgó­tarjánba. A főpróbán 23-án (szerdán) a Hatvani Kinizsi lesz a t­anárűnk ellenfele. Az STC előkészületi mérkőzései i­ánt városszerte nagy­­ ér­deklődés. M- L. ASZTALITENISZ Megyebajnokság Volán-sikerekkel A városi-járási asztalitenisz­­bajnokságokból továbbjutó, mintegy l­?0 versenyző, 5 sportegyesület képviseletében lépett asztalhoz szombaton és vasárnap a salgótarjáni vá­rosi sportcsarnokban. A ver­seny résztvevői a Salgótarjá­ni Volán, Nagybátonyi Bá­nyász, Balassagyarmati SE, Szurdokpüspöki FSK, Salgó­tarjáni 211. sz. ISZI, 16 ver­senyszámban álltak asztal­hoz a bajnoki cikkekért foly­tatott vetélkedőn. A jelenlé­vő szakemberek és a nézők egyöntetűen vallották, hogy az utóbbi évek legszínvona­lasabb bajnokságának voltak szemtanúi. Különösen a fér­fiaknál rendelkeznek a me­gye NB-s szakosztályai jó utánpótlásgárdával. Ezen a hét végén a Salgótarjáni Vo­lán fiataljai legyőzhetetlenek voltak. Valamennyi egyéni számbans ők kerültek a do­bogó legmagasabb fokára. Eredmények: Ifi fiú egyes (33 induló): 1. Kocsa Zoltán (St. Volán), 2. Salamon István (Nagybátonyi Bányász), 3. Győri Iván, 4. Polaneczky Csaba (mindkettő St. Volán). A döntőben Kocsa Z. 2—0-ra győzött. Ifi fiú páros (18 pár): 1. Kocsa—Salamon (St. Volán— Nagybátony), 2. Győri I.— Győri S., 3. Kiss S.—Oravecz F. (mindkettő St. Volán— Nagybátony) 4. Polaneczky Cs.—Pál (St. Volán). A dön­­tőbe­n Kocsáék 2—0-ra győz­tek. Ifjúsági leány egyes (17): 1. Kövendi Anita, 2. Futó Kata­lin, 3. Kádárkúti Enikő, 4. Blaskovics Renáta, (valamen­­­nyien St. Volán). A döntőben Kövendi 2—0-ra győzött. Ifjúsági leány páros (8): 1. Kövendi—Blaskovics, 2. Fu­tó—Nagy (mindkettő St. Vo­lán), 3. Turiczki—Somogyi (211. ISZI), 4. Kádárkúti— Csernák (St. Volán). A dön­tő eredménye: 2—0. Ifjúsági vegyes páros (10): 1. Salamon—Kövendi (Nagy­bátony—St. Volán), 2­ Kocsa— Blaskovics, 3. Pál—Futó, 4. Győri—Kádárkúti, (mindkettő St. Volán). A döntő eredmé­nye: 2—9. Serdülő fiú egyes (28): 1. Kocsa, 2. Győri (mindkettő St. Volán), 3. Győri, 4. Ora­vecz, (mindkettő Nagybátony). A döntőben Kocsa 2—0-ra győzött. Serdülő ifjúsági páros (14): 1. Kocsa—Oravecz, Győri— Győri, (mindkettő St. Volán —Nagybátony), 3. Fölös—Bu­rai (St. Volán), 4. Szappan- Menüs (Szurdokpüspöki). A döntőben 2—1. Serdülő leány egyes (12): 1. Kövendi, 2. Blaskovics, (mindkettő St. Volán), 3. Du­­bovszki (Bgy. SE), 4. Csor­nák (St. Volán). A döntőben 2—0. Serdülő leány páros (6): 1. Kövendi—Blaskovics (St. Vo­lán), 2. Bauer— Dubovszki (St. Volán—Bgy. SE), 3. Futó— Csernák (St. Volán), 4. Kris­­tyán—Kecskés (Szurdokpüs­pöki). A döntőben 2—0. Újonc fiú egyes (22): 1. Tótmihály, 2. Burai, (mind­kettő St. Volán), 3. Ivanics, 4. Szabó II. (mindkettő Nagy­bátony). A döntőben, 2—0. Újonc leány egyes (4): 1. Kövendi, 2. Blaskovics, 3. Pa­­luch, (mindannyi St. Volán). A döntőben 2—0. Felnőttek. Férfi egyes (32): 1. Rubi 2. Kocsa (mindkettő St. Volán), 3. Tóth L., Kö­vendi II. (Nagybátony). A dön­tőben: 2—0. Férfi páros (SD): 1. Tóth— Kövendi II. (Nagybátony), 2. Rubi—Kövendi I (St. Volán), 3. Kocsa—Salamon (St. Volán —Nagybátony), Cseh—Ispán (St. Volán, Pásztó). A döntő­ben: 2—0. Női egyes (17): 1. Babják­­né, 2. Molnár, 3. Blaskovics, Kövendi (mindannyi St. Vo­­lán). A döntőben, 2—0. Női páros (9): 1. Babjákné— Molnár, 2. Sándor—Futó, 3. Kádárkuti—Nagy, Kövendi Blaskovics. A döntőben, 2—0. Vegyes páros (10): 1. Rubi— Babjákné, 2. Kocsu—Molnár (mindkettő St. Volán), 3. Kö­vendi, N­.—Kövendi A. (Nagy­bátony—St. Volán), Polanecz­­ki—Blaskovics (St. Volán). A döntőben 2—l. M. L. Teremfoci úttörőknek MÉH Kupa Miskolcon Második lett a salgótarjáni Petőfi iskola Az Észak-magyarországi MÉH Nyersanyaghasznosító Vállalat immár második alka­lommal rendezte meg a 2. MÉN­ Kupa fiú teremlabdarú­gó-tornát, melyen a hulladék­­gyűjtésben élenjáró általános iskolák csapatai vehettek részt. A már korábban lebo­nyolított megyei döntőkre 24 csapat kapott meghívást. Ezek közül az egri 6-os, a miskolci 2-es és a salgótarjáni Petőfi Általános Iskola szerzett jo­got a döntőben való szereplés­re, melyet a miskolci városi sportcsarnokban a focifarsang labdarúgótorna keretében bo­nyolítottak le. A döntő mér­kőzések ezúttal is sikert arat­tak, méltán vívták ki a szak­emberek elismerését. Az első összecsapáson az eg­riek 0—2-ről fordítottak, s vé­gül 3—2 arányban nyertek a salgótarjáni fiatalok ellen. A további mérkőzések végered­ménye csak büntetőrúgásokkal dőlt el a Heves, illetve a Nóg­­rád megyei csapat javára. A torna végeredménye: 1. Egri 6-os Általános Iskola 5 pont (6—4), 2. Salgótarjáni Pe­tőfi Iskola 2 pont (7—7), 3. Miskolci 2-es Általános Isko­la 2 pont (6—8). A MÉH, a megyei úttörőel­nökség, a Borsod megyei Lab­darúgó Szövetség utánpótlás­bizottsága és a DVTK által adományozott díjakat — a televízió nyilvánossága előtt — többek között Szűcs Ferenc, a MÉH igazgatója, Bene Ferenc, dr. Fenyvesi Máté és Géczi István sokszoros ma­gyar válogatott játékosok ad­ták át. A Heves megyei úttö­rőelnökség különdíját Mészá­rosné Pusztai Éva megyei tit­kár, a Nógrád megyeiét Bra­­tinka Gábor megyei úttörőtit­kár adta át. A torna legjobb kapusa cí­met Virág László, a legjobb mezőnyjátékos címet Sűrű András, az egri csapat tagjai érdemelték ki. A torna gólki­rálya 3 góllal Oláh Gyula, a salgótarjániak csatára lett. A MÉH Nyersanyaghasznosító Tröszt által a legsportszerűbb csapat részére felajánlott ser­leget a miskolci 2. sz. iskola második csapata kapta. Isme­retes, hogy az első csapat a MÉH Kupa döntőivel egyidő­­ben Budapesten, a „Pályán maradni” focivetélkedőn­ sze­repelt eredményesen. A gólkirály és társai A MÉH Vállalat a 3. MÉH Künn megrendezésével legkö­zelebb ismét lehetőséget ad a szereplésre azoknak az isko­láknak, akik kiemelkedő ered­ményeket érnek el a népgaz­­daságilag fontos h­­lladékanya­­gok gyűjtésében. Az óráról hívták ki a sal­gótarjáni Petőfi Sándor Álta­lános Iskola három diákját, a miskolci siker fő részeseit. El­­sőként Oláh Gyula, a gólki­­rály beszél a nagy eseményről és előzményeiről. — öt Nógrád megyei csa­­pat közül kerültünk ki győz­tesen a helyi selejtezőkből. A kállóiakat és a balassagyar­matiakat megvertük az első „körben”, a Gagarin útiak el­len aztán simán győztünk, csak a pálfalvaiak nehezen adták meg magukat, ellenük hetesrúgásokkal nyertük meg a mérkőzést. Így jutottunk el a miskolci teremtornára, de előzőleg itthon rengeteget ed­zettünk. Kisebb pályán ugyan, de ez is nagyon hasznos volt — mondja komoly szakérte­lemmel az újdonsült gólbaj­nok. — Hétfőnként technikai­taktikai gyakorlás volt az ed­zések programja — kapcsoló­dik a beszélgetésbe Szlivka Gyula testnevelő tanár, a csa­pat szakvezetője. — Egyszer a sportcsarnokban, tehát ren­des nagy teremben is edzhet­­tünk. Csütörtökönként pedig csak játék volt „műsoron", nyolcadikos osztályokból ös­­­szeálló, váltott ellenfelekkel. Kétszer húszperces mérkőzé­sekre készültünk, ehelyett csak tíz-tíz perces félidőket játsz­hattunk, hogy a tévéközvetí­tésbe nehogy becsússzon más találkozó. Még az utolsó pilla­natokban is változtattak a kez­dési időpontokon, alig maradt idő bemelegítésre, taktikai megbeszélésekre, sőt a cserék legjobb formáját is ott a hely­színen kellett kitapasztalni. Rövidzárlat miatti gólok — Az egriek látszottak a leggyengébbeknek, mégis ők nyertek a végén — veszi át a szót Forgács Laci, a kezdő csapat állandó védőjátékosa. — Már biztosan vezettünk el­lenük, amikor egy „rövidzár­lat” miatt percek alatt ki­egyenlítettek, aztán a vezetést is megszerezték. Nem figyel­tünk, kiengedtünk egy kicsit, könnyen vettük a helyzetet, mert sima mérkőzésnek lát­szott. Becseréltek az egriek egy alacsony termetű csatárt, őt egyszer-kétszer őrizetlenül hagytuk, és ő ki is használta. — Egy kicsit a kapusunkon is múlott — mondja ismét a testnevelő. — Az első kapus Rigó annyira izgult, hogy „szabályosan" rosszul lett, hányingere volt, nem léphetett pályára. A helyettese bizony potyagólokat is kapott. A má­sodik mérkőzésen viszont 5 volt a csapat hőse: két hetes­rúgást is megfogott, és ezzel lett második az együttes. — Az esélyesebb miskolciak ellen már jobban ment a já­ték, mint az első meccsen — „szól bele” Baranyai Peti, aki Forgáccsal együtt a 7. a.ba jár. — Mi „felszívtuk magun­kat” erre a találkozóra, kár­pótlást akartunk a meg nem érdemelt vereségért. Jobban vigyáztunk hátul, és tudtunk újítani. A hetesrúgásokat pe­dig itthon annyit gyakoroltuk, hogy amikor döntetlen lett a rendes játékidőben az ered­mény, már tulajdonképpen győztesnek is tekinthettük ma­gunkat. Öt lövésből ugyan csak ’ ’­­tat értékesítettünk, de ez el­­y volt a sikerhez. .....Meghívtak a cukrászdába...” — Meg kell említeni a töb­biek nevét is, akik pályára léptek — veszi vissza a szót Szlivka Gyula. — A három fiún kívül Vágvölgyi is végig játékban volt, továbbá Pün­kösdi, Hoffmann, Koltai II., Kecskés, Géczi és Telek volt a keret tagja. Utaztak velünk kísérőtanárok, szülők és szurko­lók is. A lelátón túlkiabálták a kétszeres létszámmal érkező eg­rieket is. Velünk volt Horváth Gyula az FTC-utánpótlás ve­zető edzője, hiszen ez a há­rom fiú tagja az egyesület labdarúgó-szakosztályának. — Mit szóltak itthon a si­kerhez? — kérdem ismét Oláh Gyuszit. — Először én is meglepőd­­tem, aztán amikor hazaértünk, a szüleim meghívtak a cuk­rászdába... A nagybátyámtól olyan szép, maga készítette ajándékot kaptam, szép focis­ta figurával, hogy már csak ettől is mindig emlékezni fo­gok erre a két napra. Az osz­tálytársaim mind gratuláltak, örömmel újságolták, hogy lát­tak a tévében, amikor átvet­tem a serleget. Reggel az is­kolarádióban be is mondták a miskolci eredményünket, ak­­kor a többiek megtapsoltak minket. — Jövőre már nem leszel itt a csapat tagja.... — Az ISZI-ben tanulok to­vább, csőhálózat- és fűtéssze­relő-szakmát. Csak az egyesü­letben focizom majd a többi­ekkel. De szurkolok majd ér­tük a körzeti és a városi baj­nokságon, hogy aztán a me­gyei nagypályás meccseken is jól végezzenek. Várkonyi Ferenc A totó 5 heti eredménye Arezzo—Palermo 1-0 1 Közösséggé kovácsolódott... Játékvezetői csapat A balassagyarmati városi­járási labdarúgó-játék­vezetői testület az elmúlt évek során közösséggé kovácsolódott össze. Olyan kollektíva, amelyet el­sősorban a labdarúgás szere­tete, a játékvezetői szenve­dély, a sportág iránt érzett felelősség köt össze. Jó szel­lemű közösség, ahol a sport­ág „bírái” kicserélhetik ta­pasztalataikat, gondolataikat, felújíthatják szakmai isme­reteiket. Szervezeti szabály­zatuk van, tagdíjat fizetnek. Hétfő a játékvezetői nap, ami­kor megbeszélik a vasárnapi mérkőzések tapasztalatait és kötetlenül elbeszélgetnek. Ter­mészetesen a közös edzés sem hiányzik a testület program­jából. Harth Tamás elnök in­tézi a szervezési dolgokat. Ur­­bán Árpád az NB I-es já­tékvezetői testület tagja a ba­lassagyarmati közösség titká­ra. A szakmai továbbképzés, az­ új szabályok ismertetése elsősorban az ő feladata. Ben­­kő István az NB II-es keret tagja. Tálas János és Mako­­vinyi Sándor a területi baj­nokságban fújja a sípot. A megyei bajnokságban 8 helyi játékvezetőjük működik. A járási csapatok találkozóin 32 „sípos" ember bíráskodik. A testület két legidősebb tagja, Ecker Kálmán és Mé­száros János, akik 40 éve áll­nak a sportág szolgálatában, szívesen és örömmel adják át gazdag tapasztalataikat a fi­atal „bíráknak”. A balassagyarmati városi­járás­ játékvezetői testület jó szellemű csapattá kovácsoló­­dott össze. — Sz, F, — | Teke NB II. Keleti csoport Két győzelem A férfitekecsapat-bajnok­­ságban a harmadik forduló­val folytatódott a küzdelem. A Salgótarjáni Síküveggyár NB II-es gárdája hazai pá­lyán a budapesti Chinoin csapatát fogadta. A hazaiak már a mérkőzés elején — Kohut Károly és Radics Ká­roly révén — megszerezték a vezetést. A hátrányos hely­zet ösztönzően hatott a ven­dégekre, kiegyensúlyozot­tabbá vált a játék. Hátrá­nyukat azonban nem tudták ledolgozni, és vereséget szen­vedtek a rutinosabban játszó Síküveggyár csapatától. A női csapatbajnokságban a tavaszi első forduló lebo­nyolítására került sor. A So­moskőújfalu csapata hazai pályán, a Szolnoki MÁV MTE együttesét fogadta. Az első két dobó után a hazai­aknak sikerült megszerezni a vezetést. A vendégek nem adták fel, a harmadikként dobó Czakó Katalin remek teljesítményével csökken­tette csapata hátrányát. A hazaiak a kitűnő formában játszó Huszár Ágnes és Kor­mány Erzsébet révén elő­nyüket tovább növelhették. A biztos hazai győzelem el­lenére maradt izgulnivaló a mérkőzés végére, ugyanis az utolsó párosban a két csapat játékosedzője lépett pályára. Oláh Erika és Burjánná küzdelméből a hazai pálya előnyét élvező Oláh Erika­ került ki „győztesen”. Eredmények: Férfiak: Salgótarjáni Síküveggyár —Chinoin 6—2 (2705—2469). Salgótarjáni Síküveggyár: Kohut Károly 458, Radics Károly 497, Dávid Imre 412, Puszta Mihály 452, Szabó Bertalan 466, Haram Gyula 420. Chinoin: Kiss Jenő 405, Bakity Ede 358, Törőcsik Sándor 449, Bakity Sándor 413, Magyar János 440, Szom­bati János 337­ Nők: Somoskőújfalu— Szolnoki MÁV MTE 6—2 (2302—2164) . Somoskőújfalu: Szabó Esz­ter 383, Benyus Tiborné 355, Tóth Mária 364, Huszár Ág­nes 413, Kormány Erzsébet 400, Oláh Erika 387, Szolno­ki MÁV MTE: Vellai Tibor­né 384, Török Eszter 272, Czakó Katalin 412, Lakatos Julianna 363, Szakmári Sán­­dorné 374, Burjánná Székely Éva 374.­­ A férficsapat-bajnokság negyedik fordulójában a Salgótarjáni Síküvegyár csa­pata idegenben, a Szabolcsi Építők gárdájánál vendégsze­repel. A női csapatbajnokság második fordulójában a So­­moskőújfalu együttese ■ Kecskeméti MÁV csapatáént Utazik

Next