Nógrád, 1985. december (41. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-02 / 282. szám

Lakásra várva Az első tizenöt éves la­kásépítési terv sikeres befe­jezése, a több mint egymil­lió lakás fölépítése után sem csökkent a közfigyelem az új otthonok iránt: még mindig sokan várnak lakásra az or­szágban. Ami a Nógrád me­gyei helyzetképet illeti: év végére várhatóan hétezer lakás megépítésével szá­molhatunk a tervciklus vé­géig, s ez azt jelenti, hogy mintegy huszonötezer ember költözött, illetve költözhet új otthonba. A társadalmi közhangulat nehezen nyugszik bele, hogy az eredmények ellenére is még éveket kell várakozni a lakásra a megyeszékhelyeken, a kisvárosokban, a főváros­ban pedig ettől sokkal ros­­­szabb a helyzet. Mindez nem azért van, mintha a vidéki építővállalatok nem győz­nék a munkát. A népgazda­ság teherbíró képessége nem enged többet, és itt sem nyújtózkodhatunk tovább annál, mint ameddig a taka­rónk ér. Olykor rémtörténetek ke­ringenek arról, hogy némely kivitelezők milyen silány mun­kát végeznek, hogy leesik a tapéta, feljön a szőnyeg­­padló, leugrik a falról a csempe... Nyilvánvalóan ko­moly gondok ezek, jogos a panaszok zöme, ám azt is sorra kellene már egyszer venni, hányan boldogok és megelégedettek az új laká­sukkal?! Mert minden gond és ne­hézség ellenére ma már úgy látszik, hogy teljesítjük a ha­todik ötéves tervidőszakra előirányzott számot, öt év alatt felépül az országban­­ 370-375 ezer lakás, ebből mintegy hetvenezer készült vagy készül az idén. Örven­detes tény, hogy az országos statisztika szerint kedvezőbb a lakások fölszereltsége, az átlagos alapterület a né­hány évvel ezelőtti hatvan­négy négyzetméterről het­vennyolcra nőtt. És mi várható az elkövet­kező években? A most körvo­nalazódó tervekből kitűnik, hogy megyénkben továbbra is kiemelten kezelik a lakás­építést a tanácsi szervek, s amint a megyei tanács terv­koncepciós ülésén is elhang­zott, azt szeretnék elérni, hogy a tervidőszak végére a lakáshiány lényegében meg­szűnjön. Nagy eredmény len­ne ez, hiszen ismerve a múl­tat, a jelen lehetőségeit nem kis erőfeszítés van mögötte. Salgótarjánban, Balassa­gyarmaton, Pásztón, de sok más településen is, amikor a tanácsi szervek összeállították a VII. ötéves tervi elképzelé­seiket, egyhangúan a lakás­gondok mielőbbi megoldását tették az első helyre. Ez a feladatokat tekintve nem csupán lakásépítést jelent, ide értendő a vásárlásokhoz nyújtandó kedvezmények, a telkek kínálata, a tanácsadó szolgálat, s persze a meglevő lakásállomány felújítása, kar­bantartása, kezelése. Erő­síti a döntés tényét, hogy a lakásgondon kívül egy sor más, szintén nagyon fontos feladatot kell megoldani, hogy csupán az egészségügyi ellátást, az ivóvízproblémát, az oktatás feltételeinek javí­tását, a közművesítés fej­lesztését említsük. Csakis ezek összefüggéseibe ágyazva le­het és kell közelíteni az úgynevezett lakáskérdéshez, ezáltal lehet megérteni az in­tézkedéseket. Korántsem hálás feladat a lakáselosztás, a meglevővel úgy gazdálkodni, hogy igaz­ságos, a jogos igényekhez pontosan méretezett legyen. Ezért is fontos, hogy ki-ki saját teherbíró képességét is igénybe véve jusson otthonhoz,­­­ ne csak a társadalom segít­­­­­ségére várjon, hanem maga is is tegye meg a szükséges­­ erőfeszítéseket. Szerencsére ez a gyakoribb, ezért is bíz­­’­hatunk okkal-joggal abban, hogy belátható időn belül lakással kapcsolatos gond­jaink — társadalmi méretek­ben lenalábbis­­ jócskán csökkennek. » I VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! NÓGRÁD AZ MSZMP NÓGRÁD MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁ­CS LAPJA XLI. ÉVF., 282. SZÁM ÁRA: 1,80 FORINT 1985. DECEMBER 2., HÉTFŐ Hegyei népfrontértekezlet Salgótarjánban Céljainkat nemzeti összefogással érhetjük „Nemzeti összefogással a szocializmu­sért, a békéért!” — ez a jelmondat díszítet­te Salgótarjánban a Pénzügyi és Számviteli Főiskola nagy előadótermét, ahol szombaton tartották a megyei népfrontértekezletet. A tanácskozást a Himnusz után ünnepi mű­sorral köszöntötte a Bolyai Gimnázium énekkara és Patakiné Kerner Edit vers­mondó. A népfrontértekezletet Kojnok Nán­dor megyei népfrontelnök nyitotta meg. Az elnökségben üdvözölte Géczi Jánost, az MSZMP Központi Bizottság tagját, a me­gyei pártbizottság első titkárát, Látos Ist­vánt, az MSZMP KB osztályvezető-helyette­sét, Kovács Bélát, a Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsa alelnökét, Devcsics Miklóst, a Nógrád Megyei Tanács elnökét, Salgótar­ján országgyűlési képviselőjét. Részt vett a tanácskozáson Alt Gyula, a Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szövetségének titká­ra és a Nógrád megyével sokoldalú együtt­működést kialakított Óbuda kerületi nép­frontbizottságának titkára Szabó János is. A népfrontértekezlet 308 résztvevője között ott voltak a községek, városok, politikai, ál­lami és a társadalmi szervek választott kül­döttei, az egyházak képviselői, az ország­­gyűlési képviselők, a HNF Országos Taná­csa Nógrád megyei tagjai, az Országos Bé­­ketanács képviselői és a megyei népfront­­bizottság tagjai. Kedves gesztusként virág­gal köszöntötték a népfrontértekezlet leg­idősebb résztvevőjét, a 82 éves id. Szabó István Kossuth-díjas szobrászművészt, aki 1954 óta vesz részt a mozgalomban. A leg­­fiatalabbakként a tizenkilenc éves Kovács Éva főiskolai hallgató és Pintér Anna­ pa­lotáshalmi népfronttitkár kapott virágot. Öt esztendő menlege A népfrontértekezlet részt­vevői kézhez kapták a me­gyei bizottság beszámolóját a VII. kongresszus óta végzett munkáról. Az elemzés min­denekelőtt a szövetségi poli­tika megvalósulásáról, a moz­galom társadalompolitikai te­vékenységéről szól. A nép­frontbizottságok kiemelt fel­adatnak tartották a rétegpo­­litikai munka fokozását, ar­ra törekedtek, hogy a mozga­lom a sajátos eszközeivel já­ruljon hozzá az érdekek fel­tárásához, egyeztetéséhez, a feszültségek csökkentéséhez, a közmegegyezés kialakításá­hoz, a szocialista népi, nem­zeti egység kiteljesedéséhez. Mint az öt év számvetése megállapítja, a munkásság meghatározó szerepet tölt be a megye politikai és gazda­sági életében. A mintegy 70 ezer munkás döntő szerepet vállal a lakóterületi felada­tok megvalósításában is. A munkások igen nagy szám­ban vesznek részt a megye népfrontmozgalmában, a bi­zottságokban 43,5 százalékos volt a képviseleti arányuk. Aktívan hozzájárult a nép­frontmunka eredményessé­géhez a termelőszövetkezeti parasztság is, elemezte a be­számoló az értelmiségiek, az alkalmazottak, a kisiparosok és kiskereskedők, az ifjúság, a nők és az időskorúak sze­repvállalását is. Megyénk nemzetiségi la­kossága, a nemzeti program­mal egyetértve, teljes egyen­jogúságot élvezve, a magyar anyanyelvű lakossággal együtt­működve vesz részt a helyi feladatok megvalósításában — folytatódik a beszámoló. Nógrád megye lakosságának 6 százaléka nemzetiségi, a 22 szlovák és a két német nem­zetiségi községben arányuk­nak megfelelően vesznek részt a népfrontbizottság és a tanácsok munkájában. A be­számoló a mozgalmi munka szerves részeként szól az egyházpolitikai tevékenység­ről is. a vallási felekezetek képviselői eredményesen te­vékenykednek a megyei, vá­rosi és a községi népfron­tbi­­zottságok­ban, a béke- és szo­lidaritási mozgalmakban. A népfrontbizottságok al­kotó módon járultak hozzá a szocialista demokratizmus ki­bontakoztatásához, a lakóhe­lyi közélet fejlődéséhez. A lakosság széles tömegeivel is­mertették meg és fogadtatták el politikai, társadalmi, gaz­dasági célkitűzéseinket, moz­gósítottak feladataink meg­oldására. A lakóterületen szervezett különböző fórumok az állampolgároknak lehető­séget biztosítottak arra, hogy részt vegyenek az országos és helyi döntések előkészítésé­ben, kialakításában. A lakos­sági összejövetelek segítették a települések gondjainak fel­tárását, a közösségi szemlé­let erősödését, a lakóhely iránti felelősségérzet felkel­tését, a közéleti aktivitás nö­vekedését. Olyan társadalmi légkör megteremtésére adtak lehetőséget, amelyben párbe­széd során alakul ki a közös álláspont­ . A közjogi funkciók betölté­se kapcsán utal a beszámoló arra, hogy törvénytervezetek társadalmi vitáinak előkészí­tésében épp úgy részt vettek, mint a helyi elképzelések ki­alakításában. A társadalmi viták élénk érdeklődést vál­tottak ki, több száz — a tör­vényalkotók számára hasz­nos — javaslat, észrevétel se­gítette érdemben a jogalko­tást. Elemezte a beszámoló az országgyűlési képviselők és tanácstagok választásában a népfrontra háruló teendők végrehajtását, tapasztalatait. A falugyűlések kapcsán pe­dig megál­lapította: 1984-ben ezeken a fórumokon a lakos­ság több mint 11 százaléka vett részt. Az aktivitást jel­lemzi, hogy az elmúlt évben ezerkétszázan mondtak véle­ményt, 520 közérdekű beje­lentés, 739 közérdekű javas­lat hangzott el. A vitákat a nyitottság, az őszinte politi­záló légkör, a mértéktartás, a realitás és az eltérő vélemé­nyek tiszteletben tartása jel­lemezte. Több esetben az igé­nyek fel­vet­é­se társadalmi munkafelajánlással párosult. Erősödött a megye nép­­frontmozgalmának gazdaság­politikai tevékenysége is az elmúlt években. Kiemelt he­lyet kapott a­­ településfejlesz­tési tervek vitáinak megszer­vezése, a bizottságok nagy fe­lelősséggel vettek részt az éves tanácsi tervjavaslatok kialakításában, a végrehaj­tásban pedig konkrét felada­tokat vállaltak. A VI. ötéves terv végrehajtását segítő tár­sadalmi munka kiemelkedő eredményeket hozott, 1984- ben sikerült túlszárnyalni az előző ötéves terv együttes ér­tékét is. Az 1981—84. évi tár­sadalmi munka értéke több mint 1,5 milliárd forint, s ez (Folytatás a 3. oldalon) Mai számunkban: Közös ügyünk az egészségügyi színvonal javítása Erről beszélt felszólalásában —, amit kivonatosan köz­lünk lapunk 2. oldalán — dr. Reichard Jenő, az Egész­ségügyi Dolgozók Szakszervezete megyei bizottságának elnöke, a megyei kórház megbízott főigazgató főorvosa az Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetének IX. kong­resszusán. Szerinte a betegcentrikus szemléletet fel kell váltani az emberek egészségének megőrzésével és védel­mével. Hónapok óta munkaviszonyban A pálya elején álló népművelőket szólaltat meg írá­sában az egyhetes salgótarjáni továbbképzés befejezése­­ alkalmából G. Kiss Magdolna lapunk 4. oldalán. Az ügyes kéz aranyat ér „Az utóbbi években felment a ruhák ára, különösen a kiskereskedőknél, ha valakinek ügyes keze van, úgy tartják, aranyat ér” — mondja Kiss Lászlóné varrónő. ]­­ Vankó Magdolnának az újabb Ismerőstől ismerősig című­­­­ írásában lapunk 5. oldalán. Megtartották kongresszusukat a bányászok és az egészségügyi dolgozók Megteremteni a korszerű bányászkodás műszaki feltételeit Felszólalt Balázs Ernő bányászól Szombaton a tatabányai Népházban megkezdődött a Bányaipari Dolgozók Szak­­szervezetének XXIII. kong­resszusa. A 350 küldött — Nógrádból 22 — és a 150 meg­hívott — Nógrádból 6 — ta­nácskozásán részt vett Havasi Ferenc, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Köz­ponti Bizottság titkára, Mar­jai József a Minisztertanács elnökhelyettese, Baranyai Ti­bor, a SZOT főtitkára és Ka­­polyi László ipari miniszter. Kovács László, a BDSZ Nógrádból származó főtitkára számolt be a legutóbbi kong­resszus óta végzett munkáról. Egyebek között hangsúlyozta, hogy az előző kongresszus határozatában megfogalmazott tervek többsége megvalósult. Ha kisebb lemaradásokkal is, de tervszerűen folynak az új szénbányászati beruházások, a szénhidrogén-bányászatban az alapkutatások bővítése mellett erősödött a másodla­gos és harmadlagos termelés szervezése, az érc- és ásvány­bányászatban a termékszer­kezet-váltásban számottevő eredményt értek el. Jó né­hány területen sikerült az igények és a lehetőségek össz­hangját megteremteni. Je­lentős intézkedés volt a hű­ségjutalom bevezetése a szén­hidrogén-bányászatban, a vil­lanyáram-kedvezmény, a női dolgozók szénjárandóságának általánossá tétele, valamint a nyugdíjasok szénjárandósága pénzbeli megváltási értékének felemelése. Maradandó érték­nek számít az is, hogy elké­szült az ágazat 2000 ig szóló szociálpolitikai programja. A kedvező változásokkal egyidejűleg azonban újabb fe­szültségforrások keletkeztek, amelyek megszüntetését az egész bányásztársadalom sür­geti. Az elmúlt években csökkent a bányászszakma anyagi megbecsülése, pedig a bányászok nem kérnek többet, mint amennyit a nehéz föld alatti munka megérdemel. A bányásznyugdíjak és társadal­mi juttatások egy részének re­álértéke mérséklődött, ezért a bányászok életszínvonala csökkent. Ma már nem elég­gé vonzó Nógrádban sem a bányászlakásépítési akció. A bányászatban alkalmazott gé­pek jelentős mennyisége, csak­nem 40 százaléka, nem felel meg a mai műszaki-technikai követelményeknek. Az idén nem volt zavartalan a lakos­ság szénellátása. A bányászok­­ sokszor már elviselhetetlen mértékű túlórázásra kénysze­rültek. Ezzel kapcsolatban a főtitkár hangsúlyozta, hogy a szakszervezet a jövőben hatá­rozottabban fellép a túlmű­szakok mértéktelen száma el­len. A szakszervezet vélemé­nye szerint nem­ lehet a ter­vek teljesítését a dolgozók ál­­dozatosságára és a szabadna­­pi termelésre alapozni, mi­előbb meg kell teremteni a korszerű és gazdaságos szén­bányászat megfelelő műszaki hátterét. A következő tervidőszak­ban nyolcezer bányászlakás felépítésére lesz lehetőség. Az eddigi százezer forintról két­százezerre emelik a lakásépí­tési, vásárlási támogatás összegét. Régi és jogos igényt elégítenek ki azzal, hogy a szénosztályozókon — például Bátonyterenyén — nehéz fi­zikai munkát végző palaválo­gató nők a munkában eltöltött évek arányában korkedvez­ménnyel mehessenek nyugdíj­ba. Kovács László főtitkár azt is bejelentette, hogy jövő­re a szénbányászatban jelen­tős adómentes béremelést va­lósítanak meg és ebből kizá­rólag a föld alatti termelő munkahelyen dolgozók, az őket kiszolgálók és a közvet­len termelést irányítók része­sülhetnek. A vitában szót kért Hava­si Ferenc, az MSZMP Politi­kai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára is. Hangsúlyozta, hogy a hazai szénbányászatban a pillanat­nyilag kialakult nehéz hely­zet semmiképp sem a föld alatt dolgozók hibája. Nem ők az okai a sokakat érintő szénellátási nehézségeknek. Köztudott, hogy már jó né­hány esztendővel ezelőtt, ko­rábban kellett volna megkez­deni az új bányák építését, a régiek korszerűsítését, bő­vítését, a technológia fejlesz­tését. A több évig tartó této­vázás következménye a nap­jainkra kialakult helyzet. Az új bányák természetszerűleg még nem dolgozhatnak azzal a kapacitással, amely a nép­gazdaság szempontjából fel­számolhatná a gondokat. A régi, a kimerülés határán le­vő termelőhelyek pedig nem tudnak elegendő szenet adni. A bírálat azokat illetheti, akik sorozatosan hibákat kö­vettek el annak idején a szénszükségletek mennyiségi felmérésében, a szénbányászat jövőjének tervezésében. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy a régi tervek sze­rint hazánkban mostanában évi 17 millió tonna szenet kellene termelni, a gyakorlat viszont azt igazolja, hogy a 24—25 millió tonna is kevés, nem elég az ipar és a lakos­ság energiaigényének kielégí­tésére. A lakosság ellátására (Folytatás a 2. oldalon)

Next