Nógrád, 1990. január (46. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-02 / 1. szám
NÓGRÁD POLITIKAI NAPILAP XLVI. ÉVF., 1. SZÁM ÁRA 4,30 FORINT /J^^/1O/ 1990. JANUÁR 2., KEDD Mit várok 1990-től? Mezei András író: Az önzésem találkozzon az ország érdekeivel. Ami nekem jó, legyen az országnak is ugyanolyan jó. Magyarország életében pedig azt kívánom: jöjjön a Nyugat, de ne a Vadnyugat! Kósa Ferenc filmrendező 1989-ben történelmi fordulat ment végbe: lezajlott egy vértelen forradalom, amely felszámolta a sztálini típusú pártállami diktatúrát. Lehetőségünk nyílottt történelmi álmunk, a „Démoskrácia” — vagyis a néphatalom megvalósítására. Az 1990-es esztendő dalmai kérdése: vajon elhárítjluk-e a különféle — bal- és ■jobboldali — önkényuralmi törekvéseket, képesek leszünk-e megszilárdítani demokratilikus vívmányainkait, lesz-e erőnk az ország gazdasági, politikai és kulturális szuverenitásának védelméhez? A tankok és a bankok diktatúrája helyett sírkerül-e megteremtenünk egy minden eddiginél emberibb, szabaldabb és igazságosabb társadalmat? A szinte kilátástalan esztendőik után én most őszintén bizakodom! Abban reménykedem, hogy mindezt egy év múlva is elmondhatom még. Demján Sándor, a Magyar Hitel Bank elnök-vezérigazgatója: A magánéletben változatlanságot szeretnék, az ország életében pedig, a születő demokrácia szülési fájdalmait várom 1990-től. Dr. Nagy Gyula,a Magyarországi Evangélikus Egyház püspök-elnöke: Istenbe vetett hittel, reménységgel nézek a jövő esztendőre. Mint egyházi vezető azt várom, hogy az egyházak teljesen szabadon végezhetik szolgálatukat a hitéletben, népünk erkölcsi, kulturális és szociális életében, a gondokkal küzdő emberek között. Országunk számára azt várom, hogy a közeli választások után, valóban demokratikus és egységes néppé fejlődünk, híddá leszünk Kelet és Nyugat közötti egy békés együttműködésre épülő világban. Remélem, hogy 'több idő,mint a családra, gyermekeim és unokáim számára, s szeretnék 'több időt az írásra, a teológiai tudományos munkára és a további aktivitásra a nemzetközi egyházi életiben. Bánffy György színművész, országgyűlési képviselő: A magánéletben két újabb, útban levő unokám egészséges megérkezését várom. Az ország életében pedig: politikai torzsalkodás helyett minden erő összefog. (Folytatás c. oldalon.) * Címszavakban is hosszadalmas lenne a felsorolása, hogy mit kaptunk 1989-től. Minek az éve is volt a távozó esztendő? A Magyar Köztársaság kikiáltásáé? A népszavazásé? A pártállam széteséséé? Bős—Nagymarosé? A mártírok temetéséé? A megkésett igazságszolgáltatásoké? A magyar futball látványos vonaglásáé? Mindezeké és az egyéni örömöké-gondoké. Milyen legyen mindezek után az új esztendő? A kívánságlista csak akkor lehetne teljes, jól tudjuk, ha mindenkit megkérdeznénk, aki szóra bírható a reménykedő várakozásban. Erre nincs mód. De kívánjuk mindenkinek, amint a nyilatkozó személyiségeknek is: bárcsak találkozhatnának a vágyak, és a valóság 1990-ben! Ismét a régi név: Jász-Nagykun-Szolnok megye Január elsejétől ismét a régi, a Jász-Nagykun-Szolnok nevet viseli a mostanáig Szolnok megye elnevezésű alföldi régió. A történelmi elnevezés visszaállítását a Magyar Demokrata Fórum karcagi szervezete kezdeményezte, azzal az indokkal, hogy a megye nevében két jelentős tájegysége — a Jászság és a Nagykunság — is kapjon rangjához méltó megjelölést. A névváltoztatási szándékot számos fórum és szervezet támogatta, majd a Minisztertanács 1990 első napjától életbe lépett rendelettel módosította a megye közigazgatási elnevezését. Ennek értelmében a tanácsok és szakigazgatási szerveik működési területükön a szükséges intézkedéseket már megtették. Minden olyan szabályzaton, nyomtatványon, okiraton, amelyen a megye nevét is jelölik, a jövőben az új elnevezést alkalmazzák. A tanácsi vállalatok és intézményeik névjelző és tájékoztatási tábláikat valamint bélyegzőiket folyamatosan cserélik ki. Ugyanakkor a helyi tanácsok értesítették az egyéb gazdálkodó szervezeteket, társaságokat, szövetségeket és az országos hatáskörű szervek megyei kirendeltségeit, hogy az új név hivatalossá válásával hasonló módon járjanak el. Kiborító... Ezaz év is úgy kezdődött, mint a többi.. Még a kukák is kidőltek, csak nem a pezsgő, hanem a pezsgőzők hatására. (Újév reggelének tapasztalatait a 8. oldalon összegezzük, némi képi megjelenítéssel együtt.) Kevesebb ruhát veszünk A Kereskedelmi Minisztériumban elkészült a jelentés a fogyasztási cikkek 11 havi forgalmáról. Eszerint a kiskereskedelem január elejétől november végéig 726,3 milliárd forint értékű árut értékesített, ez az összeg folyó áron 16,7 százalékkal több mint az elmúlt év azonos időszakában, összehasonlítható áron, mennyiségében azonban 0,8 százalékkal kevesebb a tavalyinál. A lakosság élelmiszerekből a tavalyival azonos mennyiséget, vegyes iparcikkekből 2,5 százalékkal többet, ruházati termékekből 13,4 száazlékkal kevesebbet vett, mint az elmúlt év első 11 hónapjában. A vendéglátás forgalma 8,1 százalékkal maradt el az egy évvel korábbitól. A nagykereskedelmi beszerzések értéke 9,2 százalékkal, az eladásoké ennél valamivel gyorsabb ütemben, 14,1 százalékkal bővült. Ezen belül azonban a hazai forrású vásárlások mérsékelten, mindössze 6,1 százalékkal nőttek, az import azonban továbbra is dinamikusan bővült^ 11 hónap alatt 24,2 százalékkal. A behozatal az átlagosnál lényegesen nagyobb mértékben növekedett, műszaki árukból, — 68,3 százalékkal — és építőanyagokból — 38,8 százalékkal. A fogyasztásicikk-kereskedelem készleteinek értéke november 30-án 150,3 milliárd forintot tett ki, ez az összeg 34,3 milliárd forinttal volt több mint egy évvel korábban. A készletnövekmény 87,6 százaléka a vegyes iparcikk-kereskedelemben halmozódott fel. A novemberi áruellátásról a jelentés megállapítja: a kínálatot alapvetően a hóközben életbe lépett élelmiszerkivitelii tilalom határozta meg, amely egyrészt javította a hazai lakosság vásárlási körülményeit, másrészt azonban előidézője volt a készletek növekedésének. » (■ köfijyj] Kadlót már nem spórol autóra... Röviddel az új év beköszönte előtt ismét rajtra készen állt a fővárosban : a Körcsarnok előtt az az ezer „megszállott”, aki fittyet hányva a pezsgősüveg hívó szavának, egy Trabantért vállalkozott 2600 méter lefutására. A győzelmet Kadlót Zoltán, az SKSE atlétája szerezte meg. (A vele készült újévi interjú a 7. oldalon olvasható.) Új csehszlovák belügyminiszter A Néppárti Richard Sachert nevezte ki szombaton belügyminiszterré Csehszlovákia újonnan megválasztott elnöke, Václav Havel — közölte a csehszlovák televízió. R ichard Sacher eddig tárca nélküli miniszter volt a december 10-én alakult kormányban. A belügyminiszteri poszt azóta üres volt: a tárca felügyeletét két helyettesével együtt Marián Calfa miniszterelnök felügyelte. A belügyminisztérium alá tartozott korábban a titkosrendőrség, amit nemrégiben feloszlattak. Leértékelték a zlotyt Január elsejével mintegy ötven százalékkal leértékelték a lengyel nemzeti valutát, a zlotyt a konvertibilis valutákhoz képest. Vagyis a Lengyel Nemzeti Bank hivatalos árfolyamán egy dollárért 9500 zlotyt adnak, ami éppen egyharmincad része annak, amit a zloty januárban a hivatalos árfolyamon ért. A zloty árfolyama az utóbbi két hónapban rohamos tempóban csökkent, mert Tadeusz Mazowieczki kormánya a Nemzetközi Valutaalap ösztönzésére a korábban már egységes kereskedelmi és turistaárfolyam után a szabadpiaci és a hivatalos árfolyamot is azonos szintre kívánta hozni. Ami most nagyjából sikerült is, mert a szabadpiaci árfolyamon dolgozó pénzváltók szombaton körülbelül ezen az árfolyamon — 9 500—10 000 zlotyért — vették és adták a dollárt. Még nem jelentették be, de nyilván a zlotyt a szocialista országok valutáihoz képest is le fogják értékelni január elején. 1989- ben január és december között a lengyel valuta értéke tizenhatodára csökkent a forinthoz képest. A jelenlegi leértékelés után a zloty új árfolyama aligha tekinthető tartósnak, de a további értékvesztés a jövő évi inflációtól függ majd. Egyelőre több-kevesebb biztonsággal a januárra várható inflációt 45 százalékosra teszik. A továbbiakban, az év végéig a tervek szerint mérséklődni fog az infláció, és éves szinten nem lesz több mint 140 százalékos. A lakosságot leginkább érintő áremeléseket már bejelentették. Januártól például átlag négyszeresére nő a lakbér, az elektromos áram, a távfűtés és a melegvíz-szolgáltatás tarifája, a gáz, a szén ára. 300— 400 százalékkal drágul az autóbusz- és a vonatközlekedés, 150—200 százalékkal a postai szolgáltatások. Négyszeresére emelkedik a gépkocsii biztosítás és az útadó. A zloty leértékelése és az ártámogatások megszüntetése nyomán jelentősen emelkedni fog számos immár szabadáras élelmiszer és fogyasztási cikk ára is. Nem volt könnyű év 1989. Mondják, a neves író, Arthur Schnitzler egy értekezletről jövet megjegyezte: — Ha én nem lettem volna ott rettenetesen unatkoztam volna. Ott voltam. Unalomra nem nagyon adódott alkalom. Mindenesetre, kezdődik az új év. Meglátjuk, egy esztendő múlva, milyen volt. Az életbölcsességekkel addig is vigyázzunk. Még úgy járhatunk, mint a két vadász, akik fegyverrel a kezükben pipázgatva üldögélnek egy fatönkön, mögöttük a fűben vérszomjas oroszlán, éppen ugrásra készül, így szól az egyik a másikhoz: — Kérlek szépen, nekem az a felfogásom, hogy ami már mögöttünk van, azzal nem törődöm. És mi van az oroszlánnal? Ha ezt tisztáztuk, mehetünk tovább és föltehetjük a kérdést, hogy mi lesz velünk.☆ Erről Viszont egy minapi, kölni újság karikatúrája jut eszembe, a címe: Együttérzés. Egy hölgy ül a zongoránál és énekel. Mellette egy úr, megadó ábrázattal. Hölgy: „Különös, valahányszor leülök zongorázni, mindig úgy elszomorodom.’’ Úr: „Én is.” Tehát ne tegyük föl mindig a kérdést? Ez persze nem igen lehetséges. Walt Whitman amerikai költő azt hirdette: „Az emberek ügyét mindenkinek képviselnie kell, aki ember.” ☆ És az ember úton jár. Ezek különfélék. Az ösvénytől a sztrádáig sokféle utat ismerünk. Vannak gödrös és sima utak. Éjjel, nappal egyformák, ez a jó bennük. Az egészen széles és sima utak a sztrádák. Mellettük reklámokat zörget a szél, amely mifelénk főként az Atlanti-óceán vagy a Földközi-tenger felől érkezik. A tenger is út, csak hullámzik. Út a levegő is. Ám nemcsak föld feletti, hanem föld alatti utak is vannak, azokon ritkábban közlekedünk. Az utak tehát sok mindenben különböznek egymástól. Egyben azonosak. A messzeségeket őrzik. Nincs kezdetük és nincs végük. Azért utak. Mégis el akarunk jutni a végükre. Azért vagyunk emberek. ☆ % A shell angol szó. Azt jelenti, kagyló. És azt is, hogy gránát, lövedék. Etnek mi tetszik. Bizonyára sokan gyűjtöttek kagylót a nyáron. Tartottak-e egyet a fülükhöz? A tengeri kagyló némely fajtája tompa hangot ad, mint amikor távolról morajlik a tenger. S ha a szó másik jelentésére gondolunk? Köszönjük, ebből nem kérünk. De vajon elég az, ha nem mi halljuk a robbanás zaját? Mindenesetre, a kagyló hangja távlatosabb és megnyugtatóbb, jóllehet, ha halljuk, egy idő után saját kicsiségünk érzésétől sem szabadulhatunk, mindent elborít bennünk az óceán, a hullámos, szabad tenger ragyogása. Erről Wolfgang Bachler így ír egyik versében: „A tenger, a láthatatlan, mindig jelen van, mint a fény és az éj.” ☆ De mit csinál a vörösbegy? Ezt kérdezi egy angol gyermekvers is, miközben leírja, hogy fújnak az északi szelek, s mi várjuk a havat. Hát, ül majd egy meleg csűrben és szárnya alá dugja a fejét, szegény feje. S ha ez a vörösbegy nem is madár, hanem tündér? Akkor is, mi mást tehetne? Ha még a tündéreket is ilyesféle kényszerpályára szorítja a tél, mire számíthat az ember. Nosza, keressük csak meg azokat a csűröket, ha még léteznek. T. E.