Új Nógrád, 1990. október (1. évfolyam, 153-178. szám)
1990-10-17 / 167. szám
4 RETTEk Palócok A monográfiasorozat harmadik kötete Megjeleni ;k l’alócok című négy kötetre tervezett monográfiasorozat harmadik kötete Egerben, a Ieves Megyei Múzeumok Igazgatósága kiadásában, Bukó Ferem szerkesztésében. A kötet megjelenését a Művelődési Minisztérium, Borsod-Abaúj- Zemplén, Heves és Nógrád Megye Tanácsa, valamint az MTA Soros-alapítvány támogatta. A sorozat eddigi legvaskosabb kötete a termeléssel és a javak felhasználásával foglalkozik. Már itt utalunk arra, hogy e témakörben kiemelkedő jelentőségű tanulmányt ad közre az állattartás palócföldi ágazatairól Zólyomi József. A palóc monográfiasorozat a regionális összefogással történt kutatási eredmények összefoglalását adja közre. Mint ismeretes, e kutatásba Nógrád megye is bekapcsolódott. Már az eddig megjelent három kötet is jelzi, e témában olyan alapvetés született, amelyet a további kutatók nem kerülhetnek el a közeli és a távolabbi jövőben sem. Természetesen, mindez nem jelenti -és nem is jelentheti azt-, hogy a palóckutatás egyszer s mindenkorra lezártnak tekinthető. Ilyen a tudományban nem is lehetséges. Viszont ez a monográfiasorozat olyan összegezést jelent, amely egyrészt tartalmazza a korábbi feldolgozások hasznosítható tanulságait, ugyanakkor a legújabb kutatások nemzetközi és hazai eredményeit is. Egyébként, ezt jelzi a sorozat eddigi szakmai fogadtatása is, amely alapvetően elismerő, bár kritikai elemeket is tartalmaz. Vannak, akik szóvá teszik, hogy ezúttal sem kapunk lezárt választ a palócok eredetére. Akadnak, akik vitatják a palóc régió földrajzi határainak egzaktságát és így tovább. Ezek valóban olyan kérdések, amelyekre nincs végleges és egyetlen válasz. De ha azt nézzük, hogy a magyarság eredetével kapcsolatban is több nézet él a tudományok körében, nyilvánvaló, hogy a palócok eredetére sem lehet adni végleges választ. Erénye a sorozat szerzőinek, hogy ezzel összefüggésben korrekten kifejtik a létező tudományos válaszokat, s nem foglalnak állást. De ez persze csupán egyetlen példa. Ami a jelen kötetet illeti, itt valószínűleg kevesebb szakmai vita várható, márcsak azért is, mert a termelés és a javak felhasználása, továbbá a viselet, a népi építkezés, a lakóház, a gazdasági épületek típusai, a bútorok, a használati tárgyak stb. tényszerűbben, ha úgy tetszik, konkrétan vizsgálhatók, miként azt a kutatók is tették. Következésképpen e tanulmányok igen nagymértékben és szükségszerűen empirikus anyagra épülnek. Ilyen szempontból viszont nagyon is alaposan és kimerítően részletezőek, ami értéküket jelzi. Balassa Iván tanulmánya a palócok földművelésének jellemzőit veszi sorra. Szól a gabonatermesztésről, a kapásnövényekről, s gazdaságtörténeti alapvetést ad. Zólyomi József az állattartás ágazatait vizsgálja a Palócföldön, a többi között, az állatállomány számának alakulását, a tartás módját, szól a legelőről és legeltetésről, az állattartás gazdasági hasznáról, szerepéről. Kiemelkedő gazdaságú tanulmányában a Palócföld népi állattartásának csaknem három évszázados történetét, fejlődését, fellelhető hagyományait foglalja össze. Petercsák Tivadar a palócföldi erdőhasználattal foglalkozik, például az erdőbirtoklással és annak hasznával, szerepéről az állattartásban, valamint a gyűjtögetés, zsákmányolás, vadfogás módozataival. Paládi-Kovács Attila a szállítás és közlekedés hagyományos eszközeivel foglalkozik, Cs. Schwalm Edit pedig a palócok ünnepi és hétköznapi táplálkozását összegezi tanulmányában. A többi között, szól a palóc népi táplálkozáskutatás eddigi eredményeiről, magáról a feldolgozás szempontjáról, a gyűjtőterület gazdasági-társadalmi viszonyairól, a növényi eredetű nyersanyagok, az állati eredetű termékek szerepéről a táplálkozásban, az ünnepnapok, egyéb alkalmak ételeiről, a táplálkozási szokásokról, az étkezés rendjéről. A további dolgozatok a népi építkezésről, a viseletről szólnak. Varga Marianna a palóc népviseleteket és textileket mutatja be, valamint a népviselet változását, fejlődését a XIX-XX. században. Szól a tarisznyáról, a szőttesekről, háztartási és lakástextilekről, a szűr- és a szűcshímzésekről. Bakó Ferenc a hagyományos lakóházat és etnikai jellemzőit vizsgálja, például az anyagokat, technikákat és alkalmazásukat, a formát és a funkciót, valamint a hagyományőrzést, a falumúzeumokat, tájházakat. Selmeczi Kovács Attila a gazdasági épületekről, K. Csilléry Klára a bútorokról ad közre tanulmányt. A Palócok harmadik kötete olyan műnek számít, aminek ott a helye a nógrádi könyvespolcokon is. Az érdeklődők az egri múzeumban vásárolhatják meg. T.E. DISZ‘mVlÜAT Zagykó Istvánnak, drága Édesapánknak születésnapja alkalmából nagyon sok boldogságot, erőt, egészséget kívánnak: gyermekei, unokái, dédunokái. Ugyanezt kívánjuk Istvánnak és Zoltánnak is! Tóth Patriknak Mátranovákra! Születésnapod alkalmából hosszú, örömteli életet kíván: Tünde, Öcsi, Margit, Miki bácsi. KULTÚRA 1990. OKTÓBER 17., SZERDA Emléklap a szlovák-magyar együttműködésért A szlovákiai Együttélés Politikai Mozgalom Emléklappal ismerte el a salgótarjáni Nógrádi Történeti Múzeum azon törekvését, melynek jegyében az intézmény hosszú évek óta különös gondot fordít a szlovák és magyar kulturális együttműködésre, a közös hagyományok ápolására. A díszes Emléklapot, amelyet a közelmúltban Salgótarjánban járt rimaszombati múzeumi küldöttségtől vehetett át dr. Horváth István igazgató, Duray Miklós írta alá. A mozgalom nevében adományozott Emléklap a következőket tartalmazza: „A nemzeti kisebbségek Csehszlovákiában, ötvenöt év elteltével, 1990. június 8- án szabadon választhatták meg politikai képviseletüket. E választásokon háromszázezren szavaztak a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom és az Együttélés Politikai Mozgalom közös, 12-es választólistájára. A Szövetségi Gyűlés két kamarájában és a Szlovák Nemzeti Tanácsban így huszonhat képviselőnk kapott helyet. Ebből az alkalomból köszönjük, hogy tevékenyen részt vállalt közös munkánkból, s önzetlen segítségével hozzájárult mindannyiunk sikeréhez. A demokráciáért és a nemzeti kisebbségek jogaiért folytatott küzdelmünkben továbbra is számítunk együttműködésére.” Milyen tevékenységet takar a dr. Horváth Istvánnak, a Nógrádi Történeti Múzeum igazgatójának és a múzeum alkalmazottainak adományozott Emléklapban emlegetett segítség? Elsősorban a szlovák és magyar kulturális, ezen belül múzeumi együttműködésről van szó. Ennek jegyében például a rimaszombati Gömör Múzeum Salgótarjánban rendezett kiállítást, hasonlóan a losonci Nógrádi Galériához. A besztercebányai múzeumnak a szlovák grafika húsz évét bemutató tárlat a közelmúltban ugyancsak megérdemelt sikert aratott Salgótarjánban. Ugyanakkor a Nógrádi Történeti Múzeum is több sikeres tárlatot rendezett Szlovákiában. Egyebeken kívül, ilyen volt a Rimaszombatban nyitott Mikszáth-kiállítás, Losoncon a Mihályfi-gyűjtemény válogatott anyagának bemutatása, Besztercebányán az országos rajzbiennálék válogatott anyagának kiállítása. Mindezen kívül, hosszú évek óta együtt rendezik meg a CSEMADOK-kal a Madách és Mikszáth irodalmi napot Nagykürtösön, illetve Szklabonyán. A Megtöretés című, a zelenei 1825-ös jobbágymegmozdulást bemutató kiállítás (dr. Horváth István és Czinke Ferenc közös munkája) jelenleg is vándorol Dél-Szlovákiában. Külön figyelmet érdemelnek a szakmai együttműködés további erősítésére tett törekvések, köztük a muzeológusok cseréje. Rendszeres a szakembercsere, a kutatási együtteses politikai mozgalom if. dBbfiítfulshéűnnak. atoyidi, ti»tínfctl és a. mű^wurv aífcaímflti^ttainaÍL tapasztalatok közös megvitatása, esetenként egyeztetése a dél-szlovákiai múzeumokkal. Közös tanulmányok látnak napvilágot kölcsönösen a múzeumi évkönyvekben. Nyilvánvalónak látszik, hogy az új körülmények közepette az eddigi együttműködési törekvések további elmélyítésére nyílik lehetőség, amely kölcsönösen jól szolgálja a szlovák és magyar együttélést. (ter. tóth) / ■ác,’ E tanévben hétszázhatvan diáknak ad otthont a salgótarjáni városközpont egyik legnagyobb általános iskolája, amely a hatvankét fős nevelőtestület és a tanulóközösség döntése szerint továbbra is Gagarin nevét viseli. .A három első osztályban hetvenhárom kisgyermek ismerkedik a velük, számok birodalmával, közülük egy osztály a Zsolnai-módszer szerint haltd. Valamennyien bekapcsolódtak az iskola egész alsó tagozatát 1/a. osztály: felső sor: Tóth Gábor, Jónás András, Angyal Anita, Pilling Zoltán, Herczik Patrik, Hajdara Zsolt. Középső sor: Braun Dávid, Balla Tamás, Deme Anna, Bakos Bernadett, Czupper Jolán, Boldvai Gábor, Kohut Gábor, Szűcs Árpád, Fischer Adrienn. Alsó sor: Godó Mónika, Bene Judit, Szigeti Katalin, Kacs Marianna, Sztankovics Nikoletta, Miklós Adrienn, Szabados Karina, Knapiczius János. Tanítónők: Szilasi Andrásné, Újvári Éva. 1/c. osztály: állók: Kovnsics Kláté, Baram Dániel, Kadics Péter, 'lakács Gergő, Rozgolyi Ferenc, Sarkadi Nagy Ágnes, Füzér Zsuzsanna, Uslaky Marianna, Moravszki András,Molnár Péter, Korenovszkijúlia, Balya Ágnes, Varga Tinea, Bánkuti Brigitta, Kereszes Fruzsina, Csatlós Krisztina, Sipos Ágnes. Ülők: Csörge Judit, Tátrai Tamás, Földi Roand, Zuckermann Albertó, Kordos Balázs, Hruz Péter, tanító nénik, balra Fürth Róbertné, jobbra Czene Győzőné, átfogó komplex művészeti, nevelési programjába. A népi hagyományok, a zene, a tánc „anyanyelvének" elsajátításába az iskola nevelői mellett a zeneiskola és a táncház pedagógusai is bekapcsolódtak. . .." alapkészségek fejlesztésen túl továbbra is kiemelt feladatként kezelik az angol nyelv oktatását. 16 éve működnek a ,.tagozatos” osztályok, melyekben 3. osztálytól magas óraszámban, intenzív nyelvoktatás folyik. Néhány végzős tanuló az alapfokú nyelvvizsgáig is eljut. Két éve már az 1-2 osztályosok is ismerkednek a nyelvvel, kezdeményezés szintjén. A 6. osztálytól második idegen nyelvként egyelőre oroszt tanulnak a tagozatosok, de jövőre már orosz-német-latin közül választhatnak. .1 .S. osztályosoknak, nagy segítséget jelent az amerikai vendégtanár a tanórákon és az idegen nyelvű videolevelezésben is. Bemutatkozik a Gagarin Általános Iskola Fotó, szöveg: Bíró Olga 1/b. osztály: balról első sor: Tóth Judit, Lászlók Ervin, Kaszás Máté, Galló Júlia, Oláh Balázs, Bakos András, Ihracska Viktória. Második sor: Martányi Bianka, Nagy Balázs, Márton Gábor, Hovák Bencze, Nádor Péter, Gaál Tamás, Árvai Balázs, Kolozsvári Judit, Nagy Szilvi. Harmadik sor: István Brigitta, Hajas Hedvig, Szigeti Krisztina, Breznyánszki Edina, Sári Csaba, Kenderesi Zsolt, Kiss Nikoletta, Szivák Tünde. Tanítónők: Zajkóné Papp Zsuzsanna, Lerchné Forgács Marianna. Holnapi számunkban a honfi és az ipolyvécéi elsősök mutatkoznak be.