Új Nógrád, 1990. október (1. évfolyam, 153-178. szám)

1990-10-17 / 167. szám

4 RETTEk­ Palócok A monográfiasorozat harmadik kötete Megjeleni ;k l’alócok című négy kötetre tervezett monográfiaso­­rozat harmadik kötete Egerben, a I­­eves Megyei Múzeumok Igaz­gatósága kiadásában, Bukó Fe­rem­ szerkesztésében. A kötet megjelenését a Művelődési Mi­nisztérium, Borsod-Abaúj- Zemplén, Heves és Nógrád Me­gye Tanácsa, valamint az MTA Soros-alapítvány támogatta. A sorozat eddigi legvaskosabb kö­tete a termeléssel és a javak fel­­használásával foglalkozik. Már itt utalunk arra, hogy e témakör­ben kiemelkedő jelentőségű ta­nulmányt ad közre az állattartás palócföldi ágazatairól Zólyomi József. A palóc monográfiasorozat a regionális összefogással történt kutatási eredmények összefogla­lását adja közre. Mint ismeretes, e kutatásba Nógrád megye is be­kapcsolódott. Már az eddig meg­jelent három kötet is jelzi, e té­mában olyan alapvetés született, amelyet a további kutatók nem kerülhetnek el a közeli és a távo­labbi jövőben sem. Természetesen, mindez nem jelenti -és nem is jelentheti azt-, hogy a palóckutatás egyszer s mindenkorra lezártnak tekinthe­tő. Ilyen a tudományban nem is lehetséges. Viszont ez a monog­ráfiasorozat olyan összegezést je­lent, amely egyrészt tartalmazza a korábbi feldolgozások haszno­sítható tanulságait, ugyanakkor a legújabb kutatások nemzetközi és hazai eredményeit is. Egyéb­ként, ezt jelzi a sorozat eddigi szakmai fogadtatása is, amely alapvetően elismerő, bár kritikai elemeket is tartalmaz. Vannak, akik szóvá teszik, hogy ezúttal sem kapunk lezárt választ a paló­cok eredetére. Akadnak, akik vi­tatják a palóc régió földrajzi hatá­rainak egzaktságát és így tovább. Ezek valóban olyan kérdések, amelyekre nincs végleges és egyetlen válasz. De ha azt néz­zük, hogy a magyarság eredeté­vel kapcsolatban is több nézet él a tudományok körében, nyilvánva­ló, hogy a palócok eredetére sem lehet adni végleges választ. Eré­nye a sorozat szerzőinek, hogy ezzel összefüggésben korrekten kifejtik a létező tudományos vá­laszokat, s nem foglalnak állást. De ez persze csupán egyetlen példa. Ami a jelen kötetet illeti, itt valószínűleg kevesebb szakmai vita várható, márcsak azért is, mert a termelés és a javak fel­­használása, továbbá a viselet, a népi építkezés, a lakóház, a gaz­dasági épületek típusai, a búto­rok, a használati tárgyak stb. tényszerűbben, ha úgy tetszik, konkrétan vizsgálhatók, miként azt a kutatók is tették. Követke­zésképpen e tanulmányok igen nagymértékben és szükségsze­rűen empirikus anyagra épülnek. Ilyen szempontból viszont na­gyon is alaposan és kimerítően részletezőek, ami értéküket jelzi. Balassa Iván tanulmánya a pa­lócok földművelésének jellem­zőit veszi sorra. Szól a gabonater­mesztésről, a kapásnövényekről, s gazdaságtörténeti alapvetést ad. Zólyomi József az állattartás ágazatait vizsgálja a Palócföldön, a többi között, az állatállomány számának alakulását, a tartás módját, szól a legelőről és legel­tetésről, az állattartás gazdasági hasznáról, szerepéről. Kiemel­kedő gazdaságú tanulmányában a Palócföld népi állattartásának csaknem három évszázados tör­ténetét, fejlődését, fellelhető ha­gyományait foglalja össze. Peter­­csák Tivadar a palócföldi erdő­használattal foglalkozik, például az erdőbirtoklással és annak hasznával, szerepéről az állattar­tásban, valamint a gyűjtögetés, zsákmányolás, vadfogás módoza­taival. Paládi-Kovács Attila a szállítás és közlekedés hagyományos esz­közeivel foglalkozik, Cs. Schwalm Edit pedig a palócok ünnepi és hétköznapi táplálkozá­sát összegezi tanulmányában. A többi között, szól a palóc népi táplálkozáskutatás eddigi ered­ményeiről, magáról a feldolgozás szempontjáról, a gyűjtőterület gazdasági-társadalmi viszonyai­ról, a növényi eredetű nyersanya­gok, az állati eredetű termékek szerepéről a táplálkozásban, az ünnepnapok, egyéb alkalmak ételeiről, a táplálkozási szoká­sokról, az étkezés rendjéről. A további dolgozatok a népi építkezésről, a viseletről szólnak. Varga Marianna a palóc népvise­leteket és textileket mutatja be, valamint a népviselet változását, fejlődését a XIX-XX. század­ban. Szól a tarisznyáról, a szőtte­sekről, háztartási és lakástexti­lekről, a szűr- és a szűcshímzé­sekről. Bakó Ferenc a hagyomá­nyos lakóházat és etnikai jellem­zőit vizsgálja, például az anyago­kat, technikákat és alkalmazásu­kat, a formát és a funkciót, vala­mint a hagyományőrzést, a falu­múzeumokat, tájházakat. Selme­­czi Kovács Attila a gazdasági épü­letekről, K. Csilléry Klára a búto­rokról ad közre tanulmányt. A Palócok harmadik kötete olyan műnek számít, aminek ott a helye a nógrádi könyvespolcokon is. Az érdeklődők az egri múze­umban vásárolhatják meg. T.E. ­DISZ‘mVlÜ­A­T Zagykó Istvánnak, drága Édesapánknak szü­letésnapja alkalmából na­gyon sok boldogságot, erőt, egészséget kívánnak: gyer­mekei, unokái, dédunokái. Ugyanezt kívánjuk István­nak és Zoltánnak is! Tóth Patriknak Mát­­ranovákra! Születésna­pod alkalmából hosszú, örömteli életet kíván: Tünde, Öcsi, Margit, Miki bácsi. KULTÚRA 1990. OKTÓBER 17., SZERDA Emléklap a szlovák-magyar együttműködésért A szlovákiai Együttélés Po­litikai Mozgalom Emléklap­pal ismerte el a salgótarjáni Nógrádi Történeti Múzeum azon törekvését, melynek jegyében az intézmény hos­szú évek óta különös gondot fordít a szlovák és magyar kulturális együttműködésre, a közös hagyományok ápolá­sára. A díszes Emléklapot, amelyet a közelmúltban Sal­gótarjánban járt rimaszom­bati múzeumi küldöttségtől vehetett át dr. Horváth István igazgató, Duray Miklós írta alá. A mozgalom nevében adományozott Emléklap a következőket tartalmazza: „A nemzeti kisebbségek Csehszlovákiában, ötvenöt év elteltével, 1990. június 8- án szabadon választhatták meg politikai képviseletüket. E választásokon háromszáz­­ezren szavaztak a Magyar Kereszténydemokrata Moz­galom és az Együttélés Politi­kai Mozgalom közös, 12-es választólistájára. A Szövet­ségi Gyűlés két kamarájában és a Szlovák Nemzeti Tanács­ban így huszonhat képvise­lőnk kapott helyet. Ebből az alkalomból kö­szönjük, hogy tevékenyen részt vállalt közös munkánk­ból, s önzetlen segítségével hozzájárult mindannyiunk si­keréhez. A demokráciáért és a nem­zeti kisebbségek jogaiért foly­tatott küzdelmünkben to­vábbra is számítunk együtt­működésére.” Milyen tevékenységet ta­kar a dr. Horváth Istvánnak, a Nógrádi Történeti Múzeum igazgatójának és a múzeum alkalmazottainak adományo­zott Emléklapban emlegetett segítség? Elsősorban a szlovák és magyar kulturális, ezen belül múzeumi együttműködésről van szó. Ennek jegyében pél­dául a rimaszombati Gömör Múzeum Salgótarjánban rendezett kiállítást, hason­lóan a losonci Nógrádi Galé­riához. A besztercebányai múzeumnak a szlovák grafika húsz évét bemutató tárlat a közelmúltban ugyancsak megérdemelt sikert aratott Salgótarjánban. Ugyanakkor a Nógrádi Történeti Múzeum is több si­keres tárlatot rendezett Szlo­vákiában. Egyebeken kívül, ilyen volt a Rimaszombatban nyitott Mikszáth-kiállítás, Losoncon a Mihályfi-gyűjte­­mény válogatott anyagának bemutatása, Besztercebá­nyán az országos rajzbienná­­lék válogatott anyagának ki­állítása. Mindezen kívül, hosszú évek óta együtt rendezik meg a CSEMADOK-kal a Ma­dách és Mikszáth irodalmi na­pot Nagykürtösön, illetve Szklabonyán. A Megtöretés című, a zelenei 1825-ös job­bágymegmozdulást bemutató kiállítás (dr. Horváth István és Czinke Ferenc közös mun­kája) jelenleg is vándorol Dél-Szlovákiában. Külön figyelmet érdemel­nek a szakmai együttműkö­dés további erősítésére tett törekvések, köztük a muzeo­lógusok cseréje. Rendszeres a szakembercsere, a kutatási együttes­es politikai mozgalom if. dBbfiítfulshéűnnak. atoyidi, ti»­tínfctl és a. mű^wurv aífcaímflti^ttainaÍL tapasztalatok közös megvita­tása, esetenként egyeztetése a dél-szlovákiai múzeumok­kal. Közös tanulmányok lát­nak napvilágot kölcsönösen a múzeumi évkönyvekben. Nyilvánvalónak látszik, hogy az új körülmények kö­zepette az eddigi együttmű­ködési törekvések további el­mélyítésére nyílik lehetőség, amely kölcsönösen jól szol­gálja a szlovák és magyar együttélést. (te­r. tóth) / ■ác,’ E tanévben hétszázhatvan di­áknak ad otthont a salgótarjáni városközpont egyik legnagyobb általános iskolája, amely a hat­vankét fős nevelőtestület és a tanulóközösség döntése szerint továbbra is Gagarin nevét viseli. .A három első osztály­ban­ het­ven­három kisgyermek ismerke­dik a velük, számok birodalmá­val, közülük egy osztály a Zsol­nai-módszer szerint halt­d. V­alamennyien bekapcsolód­tak az­ iskola egé­sz alsó tagozatát 1/a. osztály: felső sor: T­óth Gá­bor, Jónás András, Angyal Anita, Pilling Zoltán, Herczik Patrik, Hajdara Zsolt. Kö­zépső sor: Braun Dávid, Balla Tamás, Deme Anna, Bakos Bernadett, Czupper Jolán, Boldvai Gábor, Kohut Gábor, Szűcs Árpád, Fischer Adrienn. Alsó sor: Godó Mónika, Bene Judit, Szigeti Katalin, Kacs Marianna, Sztankovics Niko­letta, Miklós Adrienn, Szaba­dos Karina, Knapiczius János. Tanítónők: Szilasi Andrásné, Újvári Éva. 1/c. osztály: állók: Kovnsics Kláté, Baram Dániel, Kadics Péter, 'lakács Gergő, Rozgo­­lyi Ferenc, Sarkadi Nagy Ág­­nes, Füzér Zsuzsanna, Uslaky Marianna, Moravszki András,­­Molnár Péter, Korenovszkij­úlia, Balya Ágnes, Varga Ti­nea, Bánkuti Brigitta, Keresz­­es Fruzsina, Csatlós Krisztina, Sipos Ágnes. Ülők: Csörge Ju­dit, Tátrai Tamás, Földi Ro­­and, Zuckermann Albertó, Kordos Balázs, Hruz Péter, t­anító nénik, balra Fürth Ró­­bertné, jobbra Czene Győző­né, átfogó komplex művészeti, ne­velési programjába. A népi ha­gyományok, a zene, a tánc „anyanyelvének" elsajátításába az­ iskola nevelői mellett a zene­iskola és a táncház pedagógusai is bekapcsolódtak. . .." alapkészségek fejlesztésen túl továbbra is kiemelt fel­adatként kezelik az­ angol nyelv oktatását. 16 éve működnek a ,.tagozatos” osztályok, melyek­ben 3. osztálytól magas óra­számban, intenzív nyelvoktatás folyik. Néhány végzős tanuló az­ alapfokú nyelvvizsgáig is eljut. Két éve már az 1-2 osztályosok is ismerkednek a nyelvvel, kez­deményezés szintjén. A 6. osz­tálytól második idegen nyelv­ként egyelőre oroszt tanulnak a tagozatosok, de jövőre már orosz-német-latin közül vá­laszthatnak. .1­­ .S­. osztályosoknak, nagy segítséget jelent az­ amerikai ven­dégtanár a tanórákon és az ide­gen nyelvű videolevelezésben is. Bemutatkozik a Gagarin Általános Iskola Fotó, szöveg: Bíró Olga 1/b. osztály: balról első sor: Tóth Judit, Lászlók Ervin, Ka­szás Máté, Galló Júlia, Oláh Balázs, Bakos András, Ih­­racska Viktória. Második sor: Martányi Bianka, Nagy Balázs, Márton Gábor, Hovák Bencze, Nádor Péter, Gaál Tamás, Ár­vai Balázs, Kolozsvári Judit, Nagy Szilvi. Harmadik sor: Ist­ván Brigitta, Hajas Hedvig, Szigeti Krisztina, Breznyánszki Edina, Sári Csaba, Kenderesi Zsolt, Kiss Nikoletta, Szivák Tünde. Tanítónők: Zajkóné Papp Zsuzsanna, Lerchné For­gács Marianna. Holnapi számunkban a honfi és az ipolyvécéi elsősök mutatkoznak be.

Next