Új Nógrád, 1990. október (1. évfolyam, 153-178. szám)

1990-10-24 / 172. szám

1990. OKTÓBER 24., SZERDA Kommentár Kozmikus fajjá válhatunk A közpénzekkel való visszaélések, az elher­dált milliók (milliá­rdok) valamennyiünket bos­­­szantanak, hisz a ránk eső részt a mi zsebünk­ből lopták ki. Voltak, vannak ilyen természetű perek. Hajunkat tépjük, bosszankodunk, dühön­günk, de szinte tehetet­lenek vagyunk. Vannak, akik amnesz­tiával menekülnek a fe­lelősségre vonás alól, má­sok számára bocsánatos bűn az elkövetett tett. Nekünk, több milliónyian becsülettel élő, dolgozó állampolgároknak nem jut elég a pikszisből. Pe­dig, de szívesen ennénk mi is finom falatokat. Aprócska a tortaszelet és most újabbakat kellene kikanyarítani a közösből. Kárpótlási kérelmek: föld, ház, üzem, bolt, meg­annyi jogos kérés, de mi­ből?! Félre kéne tenni már végre a piszkálódásokat, a széthúzás helyett ös­­­szefogásra lenne szükség, hiszen így megsemmisül­hetünk! Minél kevesebb felesleges beszéd, több munka! Arra mégsem várhatunk, hogy majd az ufók helyettünk megold­ják gondjainkat! Bár, egyes vélemények sze­rint, harminc év múlva, akár mi is kozmikus faj­já válhatunk Önállósodtak:. (IÜ mm) Korábban már beszá­moltunk róla, hogy önálló­sodni kívánnak az Országos Bányagépgyártó Vállalat gyárai. Hol tart ez a folya­mat? — kérdeztem Rom­­hányi Pált, az OBV salgó­tarjáni gyárának igazgató­ját. — Gyakorlatilag a válla­lati tanács szeptember 30- val kimondta a négy gyár önállóvá válását. Az Ipari Minisztériumnak kell most már döntenie arról, hogy milyen időponttal alakítja meg a négy új vállalatot. Ez elvileg visszamenően szep­tember 30-ával is történhet, de megmondom őszintén: legfeljebb január elsejében reménykedem. — Miért ilyen borúlátó? — Nézze, nyílt titok, mek­kora káosz uralkodik az Ipari Minisztériumban. A legjobb szakemberek elmen­tek, s emiatt kínos lassú­sággal mennek a dolgok. — Tehát, gyakorlatilag szétváltak a gyárak, az új vállalatok viszont még nem alakultak meg. Gondolom, cseppet sem kellemes érzés ez a bizonytalanság. — Ahogy mondja. Úgy is fogalmazhatnék, hogy lebe­günk a semmiben, önállóan kellene dolgoznunk, ehhez mielőbb megteremteni a szükséges feltételeket, de nincs meg hozzá a jogosít­ványunk. Mindenesetre a belső átszervezéseket meg­kezdtük, s megpróbálunk felkészülni az önálló életre. — Hogyan zárta gyáruk a három negyedévet? — Pontos eredménnyel nem tudok szolgálni. Még­pedig azért, mert tart a költségek szétterhelése, le­osztása, s ennek végkime­netele döntően befolyásolja a mérleget. K. L. Pályázati felhívás! A Szécsényi Ipartestü­let, Szécsény, Erzsébet tér 1. szám alatti föld­szinti 130 négyzetméte­res helyiségcsoportját, iparos kaszinó céljára, VENDÉGLÁTÓI TEVÉ­KENYSÉGRE meghirdeti. A pályázatok elbírálá­sa előtt, megbeszélésre hívja az érdeklődő vál­lalkozókat a fenti helyi­ségben, 1990. november 5-én, délután ,15 órakor. Ipartestületi elnökség (55695 A). ÉPÍTKEZŐK FIGYELMÉBE! KARANCS Tsz. AGROFA-üzeme karancskeszi telepén, kiárusítást tart csaphornyos 22 mm-es parkettából termelői áron október 15-től, amíg a készlet tart: I. o. akácparketta II. o. akácparketta Munkanapokon: 7 órától 14 óráig. (128684 M): 455 Ft m­-1 -f- áfa 403 Ft m- -j- áfa PÁLYÁZATI FELHÍVÁS MUNKAVÁLLALÁSRA. Az Országos Munkaerő-piaci Központ pályázatot hir­det szakmai és nyelvi továbbképzés céljából vendég­munka-vállalásra Németországba, az alábbi munkakörökre: I. Szálloda- és vendéglátóipar: konyhafőnök szakács, cukrász, főpincér, felszol­gáló, vendéglátóipari eladó, gondnoknő, szobalány, szobafőnök, portás. II. Építőipar: kőműves, ács, burkoló, festő és mázoló, gipsz­mintakészítő. III. Gépgyártóipar: lakatos, esztergályos, szerszámkészítő számjegy­vezérlésű szerszámgéphez, minősített hegesztő. IV. Villamosipar: elektrotechnikus, gyenge- és erősáramú villany­­szerelő, elektronikai , vezérlés- és irányítás­­technikai ismeretekkel. Feltételek: életkor: 18—40 év között, képzettség: szakmunkás-bizonyítvány és 2 éves szakmai gyakorlat, nyelvismeret: a munkakör ellátásához szükséges németny­elv-ismeret A fenti feltételekkel rendelkező pályázók közül előnyben részesül az, aki a pályázat közzétételekor: — munkanél­küli-segélyben részesül; — munkáltatója az illetékes munkaerő-közvetítő szervnek jelentős létszámleépítést jelentett be; — kritikusnak minősített foglalkozási körzetben megjelölt munkáltatónál dolgozott. A munkaszerződés időtartama: 12 hónap, amely további 6 hónapi­al meghosszabbítható. A bérezés és egyéb munkafeltételek: azonosak a fo­gadó ország állampolgáraira vonatkozó előírásokban foglaltakkal. Jelentkezés: 1990. november 15-ig folyamatosan, il­letve a keret német fél által jelzett be­töltésig, a lakóhely szerinti megye­­székhelyen. További információk: a megyei munkaügyi hivatalban. Salgótarján, Tanácsköztársaság tér 1. Telefon: 17-244/152 mellék. GAZDASÁG A nógrádgárdonyi me­gyei tüdőgyógyintézet állást hirdet GAZDASÁ­GI IGAZGATÓI MUNKA­KÖRRE. Bérezése: 14 1983. (XII. 17.) ÁBMH rende­let szerint. Felsőfokú költségveté­si képesítés és legalább ötéves kórházban, gaz­dasági területen végzett munka szükséges. Lakást biztosítani nem tudunk. Jelentkezési határidő: 1990. november 6-ig. A pályázatot az inté­zet orvos-igazgatójához kell benyújtani. 2661 Balassagyarmat, pf.: 23. (4095 Sz) nwr/wi 3 11 Lelőttük” a „kacsát 11 Magát jól értesültnek fel­tüntető, ismeretlen telefo­náló tudatta szerkesztősé­günkkel, miszerint felszá­molják a Salgótarjáni Ruhá­zati Szövetkezetek Az in­tézkedés következtében egyik napról a másikra ke­rülnek emberek az utcára, s maradnak kenyér nélkül mind maguk, mind a család­juk Mindez megérne egy újságcikket — javasolta az anonim férfi, s megfogad­tam a tanácsát. Mede Szilárd, a szövetke­zet elnöke szélesen elmoso­lyodott a telefonértesülés hallatán. — A változás híre igaz, csak éppen ellenkező elő­jellel. Tehát nem megszün­tetjük, hanem felvirágoztat­­tatjuk a szövetkezetét, s nem elküldünk, inkább fel­veszünk embereket. Annyit elárult, hogy a veszteséges pásztói vegytisz­tító egységüket november elsejével valóban bezárják. Két alkalmazottjának októ­ber 12-én mondtak fel, de a tervezett „válásról" már jóval korábbról tud­nak. Tehát nem egyik nap­ról a másikra szűnik meg az állásuk. A harmadik dol­gozót, aki szövetkezeti tag, Salgótarjánban kívánják foglalkoztatni. Még annyit: a gyér forgalom miatt ezek a nők kétezer forintot sem kerestek havonta, tehát iga­zából nem sokat veszítenek. A későbbiekben a nag­y­­bátonyi ruhajavító is ha­sonló sorsra jut. Muszáj meglépni, hiszen a tanács az eddigi 10 ezerről 20 ezer fo­rintra emelte fel az épület négyzetméterenkénti bérleti díját. Eddig is ráfizetéses volt az üzlet, ezután pedig... Szóval, felszámolják a ruha­javítót, de a két varrónőnek lesz munkája a kisterenyei varrodájukban. Summa summárum: két embertől kénytelen megvál­ni a szövetkezet. Ezzel szem­ben felvesznek 80 varrónőt. Máris várják a jelentkező­ket, méghozzá 7—8 ezer fo­rintos fizetéssel. — Nyugati megrendelésre fogunk bérmunkában varrni — mondta az elnök. — Itt, a salgótarjáni központban már december 1-től bevezet­jük a két műszakos mun­karendet. Kisteremen janu­ár 1-től állunk át a két műszakra. A jövő évtől te­hát már 120 varrónőt sze­retnénk foglalkoztatni. Re­méljük, bejönnek az elkép­zeléseink. Mede Szilárd még elújsá­golta: távolabbi elképzelé­sük a kft.-vé való alakulás. Kolaj László A sértegetésekre nem vagyok hajlandó válaszolni... Nem akadályozta a lelkészi beiktatásom Gubó Páltól, a vanyarci önkormányzat képviselő­jétől az alábbi tartalmú le­velet kapta az Új Nógrád szerkesztősége: „Tisztelt Szerkesztőség! Az írásomnak nem adok címet, de ha akarja fogal­mazok úgy, mint önök: a vezetők csak inget cserél­nek. Nem mindennapi do­log történt Vanyarcon. A termelőszövetkezet vezetői kitűzték, hogy Kállón, Va­nyarcon, Erdőkürtön és Er­­dőtarcsán a háztáji kukori­cát szeptember IS—19-én kell letörni. Ennek tudatá­ban végezték sokan a mun­kálatokat a földeken, öröm­mel mentek, mert a község lakossága a lelkész beikta­tására készült, amire szep­tember 29-én került sor. Ezt megtudták a vörösingesek, a termelőszövetkezet veze­tői és visszavonták az en­gedélyüket. A kukoricatörés újabb határidejét szeptem­ber 28—29-re szabták meg. Hiába kérték a termelőszö­vetkezeti tagok, hogy ez az időpont nem jó, tegyék át más időpontra, válasz he­lyett kaptak egy papírt, amelyben értesítették őket, hogy 20 százalékkal meg­emelik a művelési költsé­geket. Miért? Hisz saját költségén szállította haza a termését az, aki megszegte az általuk megszabott ren­det! A tagság pedig fél. Ta­lán így biztosítják önma­guk részére a prémiumot”. Kerestük a levél íróját. Nem találtuk otthon. Pusz­tán, munkahelyén dolgozott. Szomszédja, Turcsi Tiborné azzal egészítette ki a levél­ben foglaltakat, hogy szerin­te a lelkészi beiktatás egész napos elfoglaltságot jelentett a lakosságnak, köztük a szü­leinek is. Mert készülni kel­lett az eseményre. Elmond­ta, hogy az édesapja az egy­házközségben felügyelő, s neki az előkészítésnél is sok feladata volt. Tudomá­sa szerint az édesanyja, aki tsz-tag, beszélt a termelő­­szövetkezet vezetőivel az időpont áthelyezése céljá­ból. Azt is hallotta, hogy a beiktatási ceremónia előtt, a pénteki napon mindenki betakarította a kukoricáját, hogy részt vehessen a szom­baton délután 3 órakor kez­dődő beiktatáson. Szerinte tele volt a templom. A levélben foglaltakat is­mertettem a kállói terme­lőszövetkezet elnökének tá­vollétében Farkas Gábor el­nökhelyettessel. Ő a követ­kezőket mondta: ,,A sértegetésekre nem vagyok hajlandó válaszolni. A tények viszont a követke­zők: az idén, először tör­tént, hogy a kukoricatörést a tagság kezdeményezte. A szállítójárművek biztosítása érdekében szerettük volna ezt a munkát úgy lebonyo­lítani, hogy két-két község tagsága különböző időpont­ban végezzen a betakarítás­sal. Úgy alakult, hogy Kállón szeptember 15—16-án végez­tek a kukoricatöréssel. A másik három községben a következő héten került vol­na erre sor. A kállói tapasz­talatok viszont azt mutatták, hogy a kukorica még nem érett a törésre, ezért szep­tember 17-én, a szakvezetői megbeszélésen úgy döntöt­tünk, hogy az időszerű mun­kálatok figyelembevételével, további érési időt biztosí­tunk a kukoricának, vagyis későbbre kell halasztani a betakarítás idejét. Szeptem­ber 30-a azért nem lehetett, mert akkor voltak az ön­kormányzati helyható­sági választások. Ezért az új időpontot szep­tember 28—29-re tűztük ki. Ezt közöltük a tagsággal. Hozzám egyetlen módosító kérés nem futott be. Lehet, hogy az elnökhöz fordultak. Nem fenyegetünk és nem bántunk senkit! Hogy a tag­ság mitől fél, arra sem­­ t­u­­dok válaszolni, mert ilyes­miről nincs tudomásom. Nem tettünk mást, csupán az év eleji közgyűléskor hozott háztájira vonatkozó határo­zatot tartottuk be, mely a többi között így szól:­­ min­­den tagnak módjában áll azt termelni, a részére járó háztájiban, amit óhajt Ha másképp dönt, akkor a ha­tékonyabb művelés céljából a területeket összevonjuk, és minden taggal megálla­podást kötünk. Ebben rög­zítjük a kölcsönös kötele­zettségeket, ami növényen­ként változik. Ebben a töb­bi között az áll, hogy ...a kukoricabetakarítást a tag­ság az engedélyezett idő­ben végezze el. Ha ettől eltér, akkor nem a szűkített önköltséget, ha­nem a teljes összeget kell megtérítenie. Egyébként tu­domásom szerint Vanyar­con péntek reggeltől késő délutánig törték a kukori­cát, s szombat délután há­­­romra, a lelkészi beiktatás­ra, már végeztek a mun­kával.” Venesz Károly Salgótarján központjá­ban, irodaházban telefo­nos, bútorozott irodai he­lyiségek kiadók. Érdeklődni a 10-002-es telefonon lehet, munka­időben. (1490/Sz) Gyarmaton is megvá­lasztották a 19 önkor­mányzati képviselőt., Ne­héz dolguk lesz. Rám szá­míthatnak. Ígérem, az új­ságon keresztül is jobb­nál jobb tanácsokkal fo­gom őket ellátni. Van ben­ne gyakorlatom. A BSE is néhány éve olyan taktikai ötleteket kapott tőlem a pálya széléről, hogy egy csepp híján, nem maradt bent az NB 111-ban. Ha már ötletet említet­tem, a Nobel-bizottság re­mek ötlete volt Gorba­­csovnak Nobel-békedíjat adományozni. Csak ismé­telni tudom Csepregi Évát, hogy „oké, Gorbacsov”. A közgazdasági Nobel-díj odaítélésével viszont nem vagyok kibékülve. Az el­múlt tíz év magyar gaz­daság kiemelkedő dilet­tánsainak adtam volna. Húszmilliárd dollár köl­csönből ilyen mélyre jut­tatni egy országot — ha­talmas teljesítmény! A teljesítményről a ber­lini fal jut az eszembe. A németek kétmillió dollárt árultak ki belőle. Ezek után joggal mondhatjuk mi, magyarok, hogy a vas­függönyt elprédáltuk. Olvasom az Új Nógrád­­ban, hogy a Strand Hotel elprédálásáról szó sincs! A rongyos báró szeretne ott örömtanyát nyitni, ahol a lányok csak egy fityulá­­ban szolgálnának­ fel. Re­mek ötletnek tartom, még akkor is, ha ez a dolgozók téglajegyéből épült. Eddig úgy sem lelték örömüket benne, most itt az alka­lom. Bár én azokat a lá­nyokat csak művésznők­nek tudom nevezni, akik a mai rohanó életben, egy elcsigázott melóst még fel tud csigázni. Mindenesetre rendezem szakszervezeti bélyegemet, mert öntuda­tos dolgozó vagyok, csak azt tudnám, hová ragas­­­szam?! Remélem a „báró úr” majd elmagyarázza. A lányok meg nem csiklan­dósak. Ha jól kipajzánkodtuk magunkat, beszéljünk a sportról is. A norvég mér­kőzés után a szövetségi kapitány kifejtette, hogy a magyar futball rákfenéje a sajtó és a televízió, ugyan­is nem azt írják, és nem azt közvetítik, amit lát­nak. Ígérem a sajtó nevé­ben, hogy a kritikát tudo­másul vesszük és a Fe­rencváros legközelebbi kupamérkőzéséről egy rossz szót sem fog közvetíteni sem a rádió, sem a tv, sőt az újság is lakatot tesz a szájára. A futball után autóz­zunk egyet. Úgy látszik, jövőre megszűnik a sorba­állás a Mercurnál. Nem azért, mert több kocsit, hoznak be, hanem az árát emelik addig a szintig, amikor már megvásárolha­­tatlan. Ehhez jön még a hatvanforintos benzin és a kötelező biztosítás. Egye­dül a használt Trabant ér­téke csökken, de ennek ér­tékét könnyen meg lehet duplázni, tele kell tankolni. Befejezésül egy hír bor­ivóknak. Jó szőlőtermés várható, magas cukortar­talommal. Bár ami a ma­gas cukortartalmat illeti, ilyen cukorárak mellett eb­ben azért kételkedem! Le­het, hogy még azt is meg­éljük, hogy a bort szőlőből készíthetjük. Mindeneset­re támogatnám forintja­immal a kezdeményezést. Ilyen vizárak mellett a szóda egyszerűen megfi­zethetetlen. Feleségem ugyan váltig hangoztatja, hogy a szóda nagyon egész­séges, de tőle mégsem vár­hatom, hogy a hazai sző­lőkultúrát támogassa. Soós Géza

Next