Új Nógrád, 1990. október (1. évfolyam, 153-178. szám)

1990-10-26 / 174. szám

1990. OKTÓBER 26., PÉNTEK Kommentár Mikor fűtsenek? A címben feltett kér­désre minden egyszerűen gondolkodó ember rög­vest azt válaszolná: ter­mészetesen akkor, amikor hideg van. A tények azonban számtalanszor ellent­mondanak a valóságnak. A távfűtésben legalábbis. És Salgótarjánban. Szin­te átoknak tűnik, de ha egyik napról a másikra hidegre fordul az idő, menetrendszerűen ki­hűlnek a radiátorok. Mint a napokban is. A fűtés ma —, az ener­giaárakat ismerve —, nem tartozik az olcsó mulatságok közé. Ko­moly pénzeket kell fizet­ni a számlák miatt. Ezért jogos az a pa­nasz, hogy kora ősszel, amikor kint szinte nyári meleg volt, a lakásokban fűtöttek. Számtalan levél, telefon, bejelentés elle­nére. Fűtöttek rendület­lenül, miközben nyitva kellett hagyni az erkély­ajtót, vagy az ablakot, mert nem lehetett meg­maradni a lakásban a hőségtől. Közben a rádió gyakran adta hírül, hogy vannak városok­­, pél­dául Miskolc­­, ahol úgy döntöttek, a lakók pénztárcáját kímélve, csak esténként fűtenek, nappal viszont nem. Salgótarjánban ezt nem lehetett megoldani. Most meg­érkezett hir­­telenül a hideg. A fűtés akadozik a városban. A szakemberek szerint, a váratlan meghibásodá­sokat nem lehet kivé­deni. De, ki mit mond, ha mínusz húsz fok lesz? . . . -cs- Rákérdeztünk: Kiket érint a nyugdíjemelés? Szerkesztőségünkhöz so­kan fordulnak mostanában nyugdíjjal kapcsolatos kér­désekkel. Deák Mihályné endrefalvi és Hatvani Emil­­né nagybátonyi olvasóink azt nehezményezték, hogy nem viszi a postás azt a megkésett nyugdíjemelést, melyről Viczián Gyula, a Nógrád Megyei Társada­lombiztosítási Igazgatóság igazgatója adott tájékozta­tást lapunkban. Kérdezték: kiket illet meg ez a bizo­nyos nyugdíjemelés? Nos, mint megtudtuk, vis­­­szamenően például azok kapnak 550 forintot, akik­nek az özvegyi vagy saját jogú, valamint baleseti nyug­ellátása összesen havi 6410 forint. Az e körbe tartozók­nak január elsejétől 6000 fo­rintra emelték a nyugdíju­kat, majd márciustól továb­bi 110 forinttal toldották meg. Csakhogy technikai hiba miatt öt hónapig nem folyósították nekik a nyug­díjemelést, s azt utólag, egy­­összegben vehetik át. Kü­lönben ezeket a nyugdíjaso­kat augusztus elsejétől újabb 300 forint illeti meg. Tehát amennyiben olvasóink a férjükkel élnek, úgy vis­­­szamenően nem részesülnek nyugdíjemelésben. Siroki Janka cserhátszent­­iváni lakos az iránt érdek­lődött, hogy augusztus 1-től a rokkant nyugdíjasok is megkapják-e az ígért havi 300 forint nyugdíjemelést. Válaszunk: az I—II. cso­portba sorolt rokkantak nyugdíjuk nagyságától füg­getlenül részesülnek az em­lített emelésből. A III. cso­portba tartozókat viszont csak akkor illeti meg, ha havi nyugdíjuk nem éri el a 4700 forintot. K. L. Vízáteresztő aszfalt Francia útépítők néhány éve új, vízáteresztő útbur­kolattal látják el az autó­­utakat, autópályákat, meg­akadályozva­­ ezzel jelentős felületek kizárását a vízfel­vételből. A 10 százaléknál nagyobb hézagtartalmú útburkoló anyag a vízát­eresztő képessége mellett a visszavert reflektorfény és a vízfüggöny zavaró hatá­sát is jelentősen csökken­ti. A vízáteresztő kopóré­teg alkalmazásával az asz­faltfelület nem gyűrődik fel, és egyben kiválónak bi­zonyult a forgalom okozta zaj csökkentésében is. Füstölt csülök Gyarmatról A Pest—Nógrád Megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat balassagyarmati üzemében havonta ezerhatszáz kilogramm füstölt csülköt készítenek, mellyel megyénk fogyasztóit látják el. Képünkön Havas Csaba füstölésre készíti elő a húsárut. —RT— GAZDASÁG nt'Vnwi 3 A kállói határban A vetés előtti ásóboronálást végzik az erőgépek a Káliói Vörös Csillag Termelőszö­vetkezet földjein. Képünkön Jakus Mihály a Rába—Steiger gépével a százötven hektáros táblán dolgozik. —RT— Hatalmi viszály a pásztói áfésznél? (Folytatás az 1. oldalról) az elnök a volt pártállam és a pártbizottság munkatár­sainak, alkalmazottainak át­mentéséből álló akciósoroza­tot folytatott le a szövetke­zet igazgatóságába, felügye­lőbizottságába és a szakve­zetésbe. A testületek össze­állításánál a kéz kezet mos elv dominált. Ezért nem ju­tott hely nagy tapasztalattal rendelkező régi szövetkezeti tagoknak. A március 3-i küldöttgyűlés előtt 10—20 nappal szövetkezeti tagságot létesítő elnökbarátok ugyan­akkor bekerülhettek a tes­tületekbe és ezek élére is. Nem csoda, hogy részemről is hiábavaló erőlködés lett a májusi, júliusi, augusztu­si és szeptemberi igazgató­­sági ülésen a szövetkezet sú­lyos gazdálkodási, szakve­zetési problémáinak hang­­súlyozása. A küldötteknek szánt do­kumentum hosszan érvel adatokkal. Többek között azzal, hogy az ez évi üzlet­­politika „megvalósítása” augusztus 31-ig 16 millió fo­rint veszteséget mutat, nem hajtották végre a vagyonne­vesítésre és az alaprészjegy emelésére vonatkozó hatá­rozatot. Így azt sem tudni, hogy a 11 600 fős tagságból mennyien maradtak, a tava­szi részközgyűlésen megvá­lasztott küldött szövetkeze­ti tag-e még egyáltalán. — Tudjuk viszont azt, hogy a tagok által jegyzett célrészjegy összege 26 mil­lió forintról 12 millióra csök­kent — teszi hozzá Kele­men István. — A kilépő ta­goknak eddig több mint 2 millió forint értékű alap­részjegyet fizettünk vissza. Mindez azt mutatja, hogy a tagság bizalma megren­dült a szövetkezet és annak vezetése iránt. A súlyponti feladatok gyenge színvonalú megoldása, az elégtelen szakapparátusi munka „ered­ményeként” a szövetkezet gazdálkodása kritikussá vált: tartozása augusztus végén elérte a 100 millió forintot, a veszteség év végére húsz­millió is lehet. A vélemény­­eltéréseket pedig tisztázni sem lehetett, hiszen az okok keresése helyett az igazga­tósági üléseken is többet foglalkoztak a nekem cím­zett személyeskedéssel. Két­szer indítványoztam, hogy az elnök kérje fel a felügyelő­­bizottságot a vitatott gazda­sági problémák elemzésére, de ezt nem tette meg. — ön jelenleg felfüggesz­tett elnökhelyettes. — A szeptemberi igazga­tósági ülés előtt egy órával közölte velem az áfész-elnök, hogy október 1-től egy hó­napra felfüggesztenek mun­kakörömből. Az igazgatósági ülésen én ismételten a szö­vetkezet aggasztó helyzetére kívántam felhívni a figyel­met, ez azonban ott senkit sem érdekelt. Utólag úgy vélem, hogy az igazgatóság­nak csak azért kellett ös­­­szejönni, hogy Hídvégi Er­nő elnök és Harmos Ferenc felügyelőbizottsági elnök együttes döntését hivatalo­san szentesítse. Eljátszva a Hidvégi-féle szövetkezeti demokráciát. Felfüggeszté­sem konkrét okait ténysze­rűen felsorolni sem tudom, mert a felügyelőbizottság el­nöke az­­ írásos anyag máso­latát sem adta át. Mond­ván: azt csak a küldöttgyű­lés október 27-i ülésén haj­landó felolvasni, ott van be­számolási kötelezettsége. — A küldötteknek szánt dokumentumban sorjáznak a kérdések. Idézne ezek kö­zül néhányat? — Az elnök korábbi nyi­latkozata kapcsán felelni kel­lene arra a kérdésre: a szö­vetkezeti tagok, a dolgozók, vagy a vezetők loptak-e, s ha igen, akkor mennyit? Fir­tatni kellene a kilépések okait. Az elnöktől és elnök­­helyettestől pedig egyaránt választ kell kapni arra, hogy mi az oka a veszteségnek, miért nem tud majd év vé­gén osztalékot fizetni a szö­vetkezet; a tisztségviselők kapnak-e majd tiszteletdí­jat; lesz-e év végi részese­dés a dolgozóknak. Végül: mi lesz a csődeljárás eset­leges bekövetkezése után a dolgozók munkahelyével? — Végezetül: miért for­dul e szokatlan módon a küldöttekhez? — Azért, mert a szövet­kezet ügye a küldöttgyűlés kezében van. Ilyen kritikus helyzetben lehet a döntéssel jól és rosszul is élni. Hídvé­gi Ernő elnök az „elvtár­saival” a kiutat egy rész­vénytársaság alapításában látja. Ha ez sikerül, akkor a tagságot teljeskörűen meg­fosztják jogaitól, a felhal­mozott közös vagyon egy klikk zsebébe vándorol, a szövetkezet pedig megszű­nik. A csőd szélén a tagság­hoz kell fordulni! Hívjuk össze a részközgyűléseket, s ott valósághűen adjunk tá­jékoztatást a múltról, jelen­ről és jövőről. A tagság döntsön arról, hogy bizal­mat szavaz-e a „fehérház­ból”, menekülteknek, s, hogy szükség van-e olyan szövet­kezetre —, vagy szövetke­zetekre —, amely eredmé­nyesen működik, megőrzi a vagyont és a tagságot szol­gálja. * Gazdálkodási kérdések­ben aligha foglalhatunk csalhatatlanul állást. Az vi­szont tény: fölöttébb érthe­tetlen az elnökhelyettes el­zárása a küldöttektől, a tag­ságtól. Mindez háborúsko­dásra, hatalmi viszályra vall. Ez pedig igazán nem a tag­ság, a dolgozók érdekét, vég­ső soron pedig nem a kör­nyék ellátását szolgálja. —k— A piacgazdálkodás felé igen nehezen haladó szov­jet gazdaságban is felerő­södött az infláció. A piaci viszonyokon alapuló nagy­kereskedelem kiépítésében nyújt majd segítséget a Moszkvában nemrég meg­nyílt árutőzsde. — Nem volt szándékunk­ban, hogy valami újat ta­láljunk ki — mondta a No­­voszty tudósítójának Mark Maszarkszkij, a tőzsdét irá­nyító bizottság tagja. — Ta­nulmányoztuk a NEP-kor­­szak és az 1917 előtti Orosz­ország árutőzsdéinek ta­pasztalatát. A tőzsde áru­részlegeit például változat­lanul át is vettük. A világ­tapasztalatot tanulmányoz­va főként az angolszász or­szágokat követjük. Ennek tulajdonítható például, hogy a moszkvai árutőzsde rész­vénytársaság lesz , nem pedig állami tulajdon, ahogy ez Franciaországban, vagy Németországban elfogadott. Szeptember végén tanul­mányútra indult az első szakembercsoportunk a New York-i és a chicagói árutőzsdére, de már készü­lünk a londoni áru- és ér­téktőzsdére is. Míg a fejlett tőkés orszá­gok többségében az áru­tőzsdék bizonyos termék­­csoportokra szakosodtak, a moszkvai — a Szovjetunió piaci viszonyainak fejlet­lensége miatt — egyelőre univerzális börze lesz: a legnagyobb részlege építő­anyagokkal kereskedik, de lesz mellette hang- és vi­deotechnikát, valamint köz­szükségleti iparcikkeket for­galmazó részleg is. A tőzsdeépület és a mun­kahelyek felszerelése mint­egy 20 millió rubelbe került — ez képezi a tőzsde alap­tőkéjét. Egynegyedét az ala­pító szervezetek fizetik be, míg a törzstőke alapvető részét 100 ezer rubelként az ott bonyolított ügyletekben résztvevő 200 tőzsdetag te­szi le az asztalra. Az utób­biak elsősorban az áruter­melők közül kerülnek ki, de a Menatep bankszövetség képviseletében lesz köztük egy áruforgalmazó is. Stabil üzletmenet, jó gyár­tó bázis és válsághelyzet­ben is a felszínen maradás képessége — ez a tőzsdeta­gok kiválasztása során ér­vényesített fő kritérium, ahogy azt világszerte is al­kalmazzák. A pályázati bí­ráló bizottság szükség ese­tén még a vállalati mérle­get is bekérheti és csak ta­nulmányozása után teszi meg javaslatát, amelyről a végső döntést a tőzsdebi­­zottság szavazással hozza meg. Valamennyi tőzsdeügylet nyilvános lesz — aki e sza­bályt megsérti, azt kizárják, vagy megbírságolják. Az ügyletek törvényességét a tőzsdebizottság felügyelete garantálja. A szárnypróbálgató moszk­vai árutőzsde iránt már Nyugaton is élénk az ér­deklődés. Ez elsősorban az­zal magyarázható, hogy a Tokióban, illetve Frankfurt­ban működő árutőzsdét el­választó 13 órás időzóná­ban nincs egyetlen közbül­ső tőzsde sem. Emiatt az üzletemberek nehezebben tudják figyelemmel kísérni a jegyzéseket. Idővel e ne­hézség a moszkvai tőzsde segítségével kiküszöbölhe­tő és ezzel szélesebb kapu­kat nyithat a kialakulóban lévő szovjet piac is. Árutőzsde l­loszkvöban

Next