Új Nógrád, 1990. november (1. évfolyam, 179-204. szám)
1990-11-02 / 180. szám
1990. NOVEMBER 2., PÉNTEK Kommentár Szerencse fel! Nem nézem, hanem hallgatom a legújabb szerencsejáték erotikus izgalmakat sejtető reklámjának hanganyagát. Lázas izgalom, a szenvedély tetőfokra hág, örömteli női kacaj, sikolyszerű kiáltás: nyertünk! Én pedig lelombozódom, amikor csak két azonos szám bújik elő rejtett odújából. Oda a húszasom, üsse kő, megreszkírozok még egyet! Semmi érdemleges. Talán a harmadik! Most végre rám mosolygott a szerencse. Száz forinttal gazdagabb lettem. Odébb állnék, de egy hirtelen elhatározás megingat. Az egészért sorsjegyet kérek. Félrevonulok. Bicskám éle kopni kezd. Kollégám, aki az iméntig csak tisztes távolból figyelt, most alig diszkréten odaszól: kaparj, kurta, talán neked is jut! Vesztettem. Oda a kincs, ami nincs. Azaz mégis van, de nem az én zsebemben. Aratni itt nem én fogok, hanem a játék kitalálója, és annak hazai képviselői, azon bizonyos kft. budapesti irodájának alkalmazottai, a Kaszásdűlőben. Peches pali vagyok. Az ötlet nekem is eszembe juthatott volna így hát oda a hirtelen meggazdagodás újabb illúziója. Azt hiszem, számomra marad a mindennapi robot és még örülhetek, hogy dolgozhatok! SJ GAZDASÁG Kelendő a savanyúság, de drága az alapanyag Vegyes vállalattá alakítják a dejtári üzemet A dejtári savanyítóüzem az idén a várt 70 millióval szemben csak 40 millió forint bevételt hoz az Érsekvadkerti Magyar—Csehszlovák Barátság Termelőszövetkezetnek. A fedezeti eredmény pedig még ennél is kedvezőtlenebbül alakul, hiszen az árbevétel és a kiadás közti különbség mindössze 2 millió forint, vagyis egyharmada lesz az előirányzottnak. A tervektől való elmaradásért nem okolható a kereslet hiánya. A termelést megkötött szerződések garantálták, méghozzá úgy, hogy az áruk 80 százalékára az ausztrál, 20 százalékára a szovjet megrendelő jelentette be az igényét. A szovjet export teljesült is, ám a távoli Ausztráliába a megállapodásban szereplő 1 millió helyett csak 300 ezer üveg savanyúságot szállítottak Dejtárról. Az alapanyag biztosítása érdekében létrehozott támrendszeres uborkatermesztés beváltotta a hozzáfűzött reményeket, s hatvan vállalkozónak jelentett számottevő keresetkiegészítést. A sikeren felbuzdulva éppen ezért újabb területen honosítják meg a korszerű termesztési formát. Amiért a termelés nem érte el a kívánt szintet, annak az az oka, hogy az idén is magasak voltak a nyersanyagárak, s így kész ráfizetés lett volna több mennyiséget előállítani. Ezekben a hetekben belföldi értékesítésre készítenek savanyúságot a dejtáriak, előreláthatóan 8—10 millió forint értékben. Az eladás akció keretében, nagyobb tételekben történik, ezért szívesen látják vevőként üzemek, gyárak közösségeit. A jövővel kapcsolatosan Gyimesi János, a termelőszövetkezet elnökhelyettese elmondta, hogy vegyes vállalattá akarják alakítani a savanyítóüzemet. Egy kézben lesz az alapanyag termelése, feldolgozása, majd a termék értékesítése. Több számba jöhető tőkés partnerrel tárgyalnak, s a legkedvezőbb ajánlatot tevőnek csapnak a tenyerébe. K. L. Kukoricáznak a csomagolással Pattogatott kukoricával béleli ki szállítmányait, s óvja a rakodások ütődéseitől egy holland számítástechnikai cég. A kukoricával a habosított műanyag csomagolás-tölteléket váltotta fel környezetvédelmi megfontolásból, a kukorica ugyanis a földből vétetett, s hamar azzá lesz, míg a műanyag jóval nehezebben bomlik a természet ismét szerves részévé. A holland cég, a Corblan International BV immár három hónapja kukoricázik a csomagolással. Az új módszer kicsit drágább ugyan, de példaadó. Igaz viszont, hogy a bélést néha megrágcsálják a csomagolók... A b ■ [UNK] « |0V0 szakmunkásai között Az idei tanévben 1554 fiatal kezdte meg tanulmányait a salgótarjáni 211. Sz. Ipari Szakmunkásképző Intézetben és Szakközépiskolában. A diákok 60 osztályban tanulnak, amely közül 12 szakközépiskolai osztály, ide az összlétszám húsz százaléka, 308 tanuló jár. Számítógépes angolnyelv-oktatás. Munkában a míszerészműhelyben. Gépjármű-diagnosztikai labor. R. Tóth Sándor képriportja IZEFnzZJ 3 Büntetőjogilag nem, de erkölcsileg elítélhetők! Befejeződött az ügyészségi vizsgálat a berceli tsz vezetőivel szemben A Nógrád Megyei Főügyészség ez év júniusában névtelen közérdekű bejelentés alapján ügyészségi eljárást folytatott a berceli Vörös Csillag néhány volt és jelenlegi vezetőjével szemben. A minap olvasói levelet kaptunk, melynek írója szóvá tette: „A vizsgálat állásáról és kimeneteléről semmit nem tudunk, olyan színezete van az ügynek, mintha mi sem történt volna." Arra kérte lapunkat, szerezzünk információkat az eljárásról és tájékoztassuk a megye közvéleményét. Dr. Csonka Tibor megyei főügyész készséggel bocsátotta rendelkezésünkre a dokumentumok fénymásolatait. Tamási Jánosnak, a tsz volt elnökének azt „vetették a szemére", hogy a Járokszálláson épített hétvégi házhoz és a Balassagyarmaton vásárolt családi házhoz egyaránt jogellenesen vette igénybe a termelőszövetkezet által biztosított kedvezményes fuvart és építési kölcsönt. Tudniillik ezeket „szakembertámogatás"’ címen adták, holott az elnökhelyettesről köztudott volt, hogy ebben az időben már javában intézte korkedvezményes nyugdíjazását. Magától értetődően tehát a „vállalt” 15 év munkaviszonyt nem töltötte le, sőt mi több, most, nyugdíjasként is a berceli szolgálati lakásban lakik. Az eljárás során azt derítették ki, hogy Tamási János először 1983-ban kért és kapott 30 óra kedvezményes fuvart, a vezetőségi határozatból azonban nem tűnik ki, hogy milyen házat épített. Ha ekkor bármilyen szabálytalanság is előfordult, az mára már elévült. Ezután 1989-ben családi ház építéséhez is igénybe vett 30 óra kedvezményes fuvart, s a munkáltató 50 ezer forint kamatmentes lakásvásárlási kölcsönt is juttatott számára. Sőt, ugyanezen lakás felújításához a megyei tanács MÉM-osztálya az úgynevezett szakemberkeretből 45 ezer forint egyéni lakásépítési támogatásban részesítette. Mindezek a támogatások törvényesek voltak, figyelemmel a szövetkezet alapszabályára. Az sem kifogásolható, hogy a szakember nyugdíjasként is a tsz szolgálati lakását lakja. Gecse József ipari főmérnöknek, aki saját használatú gépkocsijával naponta járt Gödöllőről Bercelre, azt rója fel a bejelentés, hogy 1989-ben 120 ezer forint gépkocsiátalányt és 17 ezer forint telefonszámlatérítést vett fel. A 90 százalékban fiktív útiszámlák kifizetése törvénytelen volt, s valamennyit Tamási János engedélyezte. A gépkocsiátalány tetemességét a bejelentés azáltal is érzékelteti, hogy közli: a tsz-ben tavaly csak 91 ezer forint volt az átlagos bruttó kereset. A vizsgálat leszögezte: Gecse József a hivatalos célra igénybe vett gépkocsija után esetileg számolta el a térítést, 1989- ben összesen valamivel több mint 120 ezer forintot, átalányban nem részesült. A lakásán lévő telefon számlájának 80 százalékát a tsz egyenlíti ki, hiszen a készülék használata fontos a munkájához, s crossbar telefonnal és telexgéppel az üzem nem rendelkezik. Ostoróczky Józsefné jelenlegi elnöktől, aki tavaly május közepétől van beosztásában, sokallják az 1989-ben, mindenféle célkitűzés nélkül kifizetett bruttó 120 ezer forint prémiumot, ezért került a feljelentettek közé. Az ügyészségi eljárás egymondatos megállapítása: „Nincs tényszerű adat arra, hogy a prémiumkifizetés körül visszaélés történt volna.” A bejelentésben az is szerepelt, hogy Bízik János elnökhelyettes 380 ezer, Kárpáti László volt párttitkár 120 ezer forintért vásárolt szolgálati lakást. Mindketten a tényleges értéknél jóval olcsóbban jutottak az otthonokhoz. A megyei főügyész nem látta indokoltnak megerősíteni a „gáláns vásárlás" tényét. Hiszen a szerződéskötést megelőzően megtörtént a hivatalos értékbecslés, s az adásvételre a tsz vezetősége áldását adta. Különben is a megvásárolt lakás lakóját, mint bérlőt, vételkor 40—50 százalékos értékcsökkenés illette meg. Dr. Csonka Tibor még elmondta: a vizsgálat során nem találtak olyan terhelő bizonyítékot, amely bármelyik feljelentett esetében indokolná a büntetőeljárást. Nos, ez igaz. Ám egy vezetőnek illik az erkölcsi feddhetetlenségére is ügyelnie. Valljuk meg: a berceli tsz volt és jelenlegi vezetőinek egyik-másik ügylete morálisan megkérdőjelezhető. Éppen ezért legyen intő példa az eljárás számukra! Kolaj László Visszhang Észrevételek egy elszomorító kommentárhoz Az Új Nógrád október 18-i számában megjelent kommentárhoz lenne néhány hozzáfűznivalóm, örömömre szolgálna, ha ezek a sorok publikussá tehetők lennének. A szécsényi pártház folyamatban levő átalakítása ellen szólt a cikk írója, Vaskor István. Joga és lehetősége van rá, de ahhoz nincs joga, hogy a tények ismeretében, vagy azok elhallgatásával kommentáljon valamit. Mik a tények? Az MDF helyi szervezete 1989 februárjában aláírásgyűjtő akciót kezdeményezett a város egészségügyének javítása érdekében. Az akciót 2500 aláírás begyűjtése után befejeztük. Nyilvánvalóvá vált, teljes a lakossági egyetértés abban, hogy a város egészségügyi ellátásának színvonala, az itt dolgozó egészségügyiek valóban áldozatos munkája ellenére, az anyagi feltételek hiánya miatt, mélyen elmarad még a magyar átlagtól is. Ezt lakossági fórum is megerősítette, az erről készült hangfelvétel Vaskor úr birtokában (is) megvan, ebben tulajdonképpen vita nincs is közöttünk. Ezzel egy időben készült a város középtávú fejlesztési terve, amely elismerte ugyan, hogy a város és környezetének lakossága fogyó tendenciát mutat (a város környékének népességfogyása 2000 környékére 30 százalék fölötti), az is ismert volt már ekkor, hogy a megye egészségi állapota rosszabb az országosnál, Szécsényé és környékéé pedig rosszabb a megyeinél, a rendezési terv egészségügyi létesítményt mégsem tervezett, ezzel szemben a városi temető bővítését írta elő. A tervet elfogadták, ekkor azonban úgy határoztunk, hogy a város érdekében megvalósítható egészségügyi programot állítunk össze, és teljes erőnkkel küzdünk annak elfogadtatásáért, megvalósításáért. Ez időtől számítható a jeles újságíróval való összekülönbözés is. Azóta sok víz lefolyt az Ipolyon. Sikerült elérni azt, hogy a volt pártház egészségügyi hasznosítását minisztertanácsi rendelet írja elő. Sikerült elérni azt is, hogy a program részeként laboratórium, majd nőgyógyászati szakrendelés indult be a városban, sikerült ehhez orvost szerezni, műszereket vásárolni — mindezt jelentős részben a helyi MDF szervezte. Most Vaskor István megint aggódik a volt pártház leendő sorsa felől. Főleg a parkett aggasztja, és olyat állít, ami nincs, szóval azt, hogy az épületet „alapjaiban szétverni... nagy pénzekért.” Nézzük sorba. Városi szintű egészségügyi ellátás ingyen nincs, ezt senki sem kívánhatja. Tény az is, hogy az épület hasznosítása, ha szigorúan gazdaságossági alapon vizsgáljuk — előnyösebb, ha mondjuk nyilvánosház formájában történik. Világos az is, hogy a lakossági igény ma nem ez. A szerző szerint ez az igény a kollégiumi férőhelyek bővítésében lenne megfogalmazható. Ez azonban számokkal nem megalapozható vélemény. A mezőgazdasági iskola működési hiánya már az idén eddig hétmillió forint, a várható létszámról pedig hadd álljon itt egy idézet az intézmény igazgatójától: „Egyébként is a probléma 3 éven belül meg fog oldódni, 1992-től alig lesz gyerek, jelentősen csökkenni fog a 14 éves korosztály létszáma” (Szécsényi Újság, 1989. december.) Ilyen előrejelzésre kollégiumot nem lehet létrehozni. Az igaz — s ezt nagyon jólesik végre elismerni —, valóban van egy terv a városházán, a régebbi rendelő átalakításának a terve, amelyet volt alkalmam áttanulmányozni, s amely legalább akkora „alapjaiban való szétverést igényel”, mint a mostani átalakítás, csak a létesítmény kisebb, korszerűtlenebb, és mivel az épület olykor-olykor süllyed és reped, talán hosszú távon nem megbízható. Az épület fele egyébként nem a város tulajdona, a volt KIOSZ-é, jelenlegi birtokosa más irányú hasznosítását tervezi. A volt pártházat a város megkapta a 1047/1990. (III. 21.) Mt.-határozattal, kizárólag egészségügyi hasznosítási célzattal — ingyen. A hírlapíró költségek miatti aggódása végül is pozitívum, de lokálpatrióta érdeklődését mindeddig nem keltette fel az a tény, hogy a székházban ma is benne székel az MSZP, az MSZMP, a NODISZ és az sem, hogy a városnak ez év elején majd’ félmillióba került az általuk lakott épület fenntartása, míg az általuk befizetett bérleti díj töredékét sem fedezte a költségeknek. Nagy szomorúságot okozott ez a „kommentár”. Újra elolvastam, és nem értem: miért ez a változásokkal való oktalan szembenállás? Miért ez az öntörvényű, negációs újságírás? Miért ott keresik a hibát, ahol nincs, ki az, aki segítő kezet ad akkor, ha — beteg embereknek kell? Miért támadják azokat, akik végre dolgoznak is valamin? Frisch Oszkár Szécsény (Olvasónk sajnálatosan nem kíméli magát a személyes indulatoktól, s messzemenő következtetéseket von le a szóban forgó kommentárból. Teszi azért, mert a kommentár szerzője nem ért egyet cselekedetükkel, véleményével. Fájdalmas, hogy mindig túlzásokba esnek némelyek, ha szembetalálják magukat az — egyébként általuk is vallott — másként gondolkodással. A tolerancia, a higgadt fogalmazás — úgy látszik — igazából egyelőre még nem sajátja társadalmunknak. — A szerk.).