Új Nógrád, 1991. január (2. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-07 / 5. szám
1991. JANUÁR 7., HÉTFŐ BÁTONYTERENYE ÉS KÖRZETEI Gazdag óesztendő — Nemti. Elégedettek lehetnek a nemtiek, hiszen sokat gazdagodott községük 1990-ben. Megépült 180 méter aszfaltút, 80 méter járda, elkészült egy híd, felújították az orvosi rendelőt, továbbá társadalmi munkában körbekerítették a temetőt. A beruházások összege 2,1 millió forint. Az idén az intézmények fűtését szeretnék korszerűsíteni. Fejlesztési forintok — Szoha. Bár még nem készült el az idei költségvetés, de az máris bizonyos: lesz helye a fejlesztési forintoknak. A sürgető feladatok közé tartozik az általános iskola külső felújítása, a villamos fűtés beszerelése. Parkosítani kell a múlt évben bővített óvoda udvarát, megoldani a vízelvezetést. Régi gond az orvosi rendelőben a vizesblokk hiánya. A posta is szűkös. Végezetül, de nem utolsósorban: ki kellene építeni a vezetékes vízrendszert, mert az ásott kutak vize veszélyes a csecsemőkre. Ez utóbbi beruházásokra viszont csak évek múltán kerülhet sor. Megoldották a helyettesítést — Mátraverebély. Nem öröm egy falunak, ha elköltözik a körzeti orvosa. Hiszen sürgősen helyettesről kell gondoskodni, hogy ne maradjanak ellátatlanul a betegek. Ez történt most ebben a községben is, ahol a rendelést egy ideig a pásztói kórház orvosa látja el, hetente kétszer, délután három órától. A település önkormányzata már meghirdette az állást. Fogadónap — Bátonyterenye. Szomszéd Tamás alpolgármester január 9- én, 13 órától 16 óra 30 percig a kisterenyei ügyfélszolgálati irodán tart fogadónapot. Megszűnik a „törékenység” — Mátraalmás. Aki telefonált már Mátraalmásra, vagy onnan kísérelt meg hívni valakit, bizonyosan próbára tette a hangerejét és a türelmét. Egyetlen nyilvános telefon köti össze ugyanis a kis falut a külvilággal olyan „törékeny” vonalon, amire ráadásul legtöbbször órákat kell várni. S ha sikeres is a kapcsolás, a felek torkuk szakadtából kiabálhatnak, hogy megértsék egymást. így tehát nem csoda, ha a nemt crossbarközpont megépítése reményeket ébresztett Almáson. Ámbár többen bosszankodva vették tudomásul, hogy telefonigénylésük teljesítését nem is olyan régen udvariasan elhalasztották. Most viszont kedvező fordulatot vett a várakozás. Bata József, Szuha és Mátraalmás polgármestere adta tudtul a hírt, miszerint mindkét falu kap vonalakat a nemti központtól, várhatóan március végéig. Nemtiek a műveseállomásért A salgótarjáni műveseállomás megsegítésére újabb felajánlás született: a nemti önkormányzati képviselő-testület tízezer forintot adományozott erre a célra. Az összeget már be is fizették a művese-alapítvány OTP- számlájára. Az ízek mestere — Luciálvá. Senki sem tud olyan finom töltött káposztát főzni a lucfalvai óvodában, mint Kollár Pálnél — állítják a konyhán dolgozó szakácsok, főzőnők. Az idős asszony lesütött szemmel fogadja kollégái bókját, miközben készíti az ízes, túrós palacsintákat. Egész halom tornyosul már a tálcán, mire elfogy a nyers tészta, de ezzel persze korántsem ér véget a mai munkája. Sőt, a másnapi étel hozzávalóit is megtisztítja, feldarabolja, úgy teszi hidegre. A konyhai hűtő, a fagyasztó igazi éléstár: húsok, zöldségfélék sorakoznak benne. Kedvelik a gyerekek a savanykásra érett „hordós” káposztát, mely alapanyaga is néhány fogásnak. Alma, narancs szintén gazdagítja a készletet. Kollátné már jó néhány éve főz itt, s még csak nem is szívesen gondol arra, hogy egyszer el kell innen búcsúznia. Kép: R. Tóth S. Önálló életet kezdtek a Nagybárkány. Jelentős szervezeti változásokkal kezdte az új évet a helybeli Kis-Zagyvavölgye Termelőszövetkezet. A nyomda, valamint az erdészet és a fafeldolgozás korlátolt felelősségű társasággá, a kannatömítő üzem betéti társasággá alakult. Az alaptevékenységhez tartozó ágazatok önelszámoló egységként funkcionálnak. A szervezeti változtatásoktól a költséggazdálkodás javulását reméli a tsz vezetése. Mélyponton a szénbányák — Bátonyterenye. Minden eddiginél kevesebbet, mindössze 501 ezer tonna szenet termelt a múlt évben a felszámolás alatti Nógrádi Szénbányák, szemben a tervezett 650 ezer tonnával. A tetemes lemaradás elsősorban Ménkesakna számlájára írható, a kéregbánya és a külfejtés programhoz viszonyított adóssága kisebb mértékű. A vállalat egyetlen mélyművelésű bányájában elsősorban a rossz geológiai körülmények okozták a példátlan visszaesést, s a fejtés szovjet gyártmányú biztosítóberendezésének lengyel típusúra való kicserélése is jelentős időkieséssel járt. A vágathajtók az előirányzott 7120 méter helyett csak 5776 méter bányafolyosót készítettek. Ezen a téren is a ménkesiek a negatív főszereplők, a kéregbányászok csaknem eleget tettek kötelezettségüknek. Mátramindszent, ’90 — számokban Egy hét telt el az új esztendőből, így még korántsem elavultak azok a számok, amelyek a falu tavalyi évéről „mesélnek.” Legelőször talán azt érdemes megjegyezni, hogy a több mint 1200 lakos 441 lakásban él, amelyekből tizenkettő épült az elmúlt hónapokban. Mert újra nem futja mindenkinek, s a szükség úgy kívánta, öt házat kicsinosítottak, kívül-belül felújítottak. Sajnos, üres épületek is rontják a faluképet, s ez arról árulkodik, hogy jó néhányan még ma is jóval a település határain túl telepszenek le. Kit a tanult szakma, kit a jövendőbeli csábít el szülőföldjéről. Vannak azért olyanok is, akik a szűkebb pátriában keresik boldogulásukat, a szülői pártfogás hajlékában. Négy ifjú jegyespár kötött ’89-ben házasságot, s ők mindszenti lakosok maradtak. Az óvoda mintegy harminc aprósággal büszkélkedhet, míg az iskoláskorú több mint háromszor ennyi a községben. Megugrott a vállalkozó kedv is az óévben, most éppen huszonhat a maszekok száma. Többségük kőműves és fuvarozó. A munkanélküliség szintén nyomaszt néhány családot: csaknem húsz állástalan keresi alkalmi munkával a kenyerét. S egy szomorú statisztika: tizenhat haláleset történt itt az elmúlt tizenkét hónapban. A népességszám azonban nem csökkent ennyivel, mert hat újszülött „érkezett” az otthonokba. Ide már csupán annyi kívánkozik, hogy e legapróbbak aránya négy a kettőhöz, a lányok javára. Mátraalmás legnépesebb családja Stork József családja a legnépesebb Mátraalmáson. Kényelmes, szép, új házukon megakad a tekintet. Három gyermekkel büszkélkedhetnek. A legkisebb az ötéves Andi, Attila negyedikes, Józsi pedig idén végzős az általános iskolában. A feleség nyit ajtót, aki rögtön szabódik a „felfordulás” miatt, mondván: épp a karácsonyfa bontásának nyomait készül eltakarítani. Andit a karácsonyra kapott ajándékával hamar az emeleti szobába küldi. A csöpp lány alig látszik a hatalmas doboz mögül, amiben új kedvencét, Barbie-babát cipeli, de rendületlenül igyekszik fel a lépcsőkön, hogy eleget tegyen édesanyja kérésének. A szívélyes háziasszony a lakályos, ízlésesen berendezett szobába invitál, ahol ízelítőt kapunk a család mindennapjaiból. Beszélgetésünk apropója az évkezdés, a költségvetés tervezése. Stork Józseféknél jórészt a feleség feladata ez, aki jól érti a dolgát, bár — mint mondja — a családi kassza minden takarékossági fegyelem ellenére gyakran teljesen kiürül. — Szinte lehetetlen félretenni ilyen árak mellett, főleg, hogy a fizetéssel nem dicsekedhetünk. A férjem a mátranováki Ganzban dolgozik, olyan munkarendben, hogy csak estefelé ér haza. De én szerencsére helyben, hivatalsegédként és egyben könyvtárosként kötetlen munkaidőben dolgozhatok. Talán mondanom sem kell, milyen előnyös ez a háromgyermekes családanyának. Jut idő arra is, hogy állatokat tartsak, kertet műveljek. Mindjárt kevesebb kell húsra, zöldségre. Számíthat a rokonokra, az ismerősökre is, akiktől gyermekruhákat, az édesanyjától pedig egyéb segítséget kap. Készségesek a gyerekeik, szívesen bekapcsolódnak a könnyebb házimunkába. — Tavaly nagyon jól jöttek nekünk is a különböző kedvezményes vásárok, akciók, így szereztük be több havi liszt-, alma-, mosóporadagunkat, amivel megspóroltunk egy bizonyos összeget — mondja Storkné. A „nehezebb” esztendő számukra úgy tűnik, könnyebb lesz a tavalyinál. — A házépítéssel kapcsolatos tartozásunk nagy részét sikerült végre rendezni, és ez hihetetlenül jó érzés. Talán ezért nem aggódom különösebben az emelkedő árak miatt. Az biztos, hogy az idén nem mehetünk üdülni, mert az sokba kerül. De ez legyen a legnagyobb gondunk... — Mihalik — Szánkózás közben a három Stork-gyerek. imnzny „Darázsfészek” Dorogházán Beszélgetés Bakos Albert polgármesterrel Harmincnégy évig a nógrádi szénbányászat érdekében dolgozott, ezután már „csak" a falujáért kíván fáradozni. Bakos Albertről, Dorogháza polgármesteréről van szó, aki korengedményes nyugdíjba vonult, csakhogy minden idejét választott tisztségének a gyakorlására fordíthassa. — Bőven van teendőnk — mondta, amikor felkerestük a művelődési házban alakulgató hivatalában. — Kérdés persze, lesz-e elegendő pénzünk elképzeléseink megvalósításához. Egyelőre sok a bizonytalansági tényező a bevételek kérdésében. Szerencsére a közös tanács takarékosan gazdálkodott, s van négymillió forint tartalékunk. — Kérem, vegyük sorra a legsürgősebb feladatokat! — Legégetőbb a polgármesteri hivatal működőképességének megteremtése. Erre a célra három helyiséget rendezünk be itt, a művelődési házban, amely egyébként már hármas funkciót lát el. Szolgálja a művelődést, a nagyteremben tartják a testnevelési óráikat az általános iskolások, s a mi hivatalunk is ideköltözik. Minél előbb szükséges elkészítenünk az éves költségvetést. Ehhez azonban tudnunk kell, mink van, tehát muszáj siettetnünk a vagyoni szétválást a nemti önkormányzattal. Nem odázható el tovább az új orvosi rendelő megépítése. Utakat is építenünk kellene, főleg az újtelepen. — Térjünk vissza az orvosi rendelőre! Úgy tudom, régi probléma kerül ismét terítékre. A meglévő orvosi rendelő bővítése már a 80-as évek elején felvetődött. Elkészült az építési terv, a kivitelezésre viszont nem került sor, mert a plébános úr nem adta áldását a jó ügyre, nem járult hozzá az építkezéshez. Mondván: túlságosan közel állt volna az orvosi rendelő a hivalkodóan nagyra sikeredett papiakhoz. Ezután készült el egy új rendelő építési dokumentuma. Megtörtént az alapozás, az anyagok egy részét is megvásárolta a közös tanács. Mégsem fejeződhetett be a munka, mert egyesek aláírásgyűjtést kezdeményeztek, s a mintegy ötszáz aláírás álljt parancsolt az építkezésnek. Az indok: a rendelő évtizedek múltán nem felelne meg a követelményeknek, s különben is feltöltött talajra épült volna. Holott ezt megelőzően a lakosság túlnyomó többsége erre a területre voksolt a lehetségesek közül. A lényeg: új orvosi rendelőnk nincs, de van több százezer forint kárunk, amelyet valakiben nem ártana behajtani. Állítólag az SZDSZ-esek maguk között már eldöntötték, hol épüljön fel a rendelő, mivel erre a célra vettek egy telket. De én azt mondom: a kérdésben a falugyűlésnek kell határoznia! — Úgy tűnik, a rendelő ügye igazi darázsfészek. Nem fél belenyúlni? — Nincs miért félnem, hiszen a falu összérdekét képviselem. Kicsinyes pártérdekek nem lehetnek mérvadóak. (K. L.) Fotó: Mikuska Kedves Barátaink! Miután először találkozunk 1991-ben, engedjék meg, hogy békés, boldog új esztendőt kívánjunk mindannyiuknak és hozzátartozóiknak. Otthonaikból a legnehezebb napokon se hiányozzon a megértés, a hit, a remény és a szeretet! Három levélírónknak szándékozunk üzenni. Gotyár Ferencné és Szalva Józsefné salgótarjáni olvasóink közös levelükben a figyelmünkbe ajánlják a bátonyterenyei Barták Gyulát, aki „szép kis múzeumot rendezett be az évtizedek során összegyűjtött képes levelezőlapokból". Szívből köszönjük riportjavaslatukat, valóban sok érdekességről lehetne írni egy látogatás alkalmával, csakhogy egyik kollégánk nem egyészen másfél hónappal ezelőtt már megtette. A cikk Veszni hagyni sokkal könnyebb? címmel, november 21-én jelent meg az Új Nógrádban, de bizonyára elkerülte az Önök figyelmét. Ha óhajtják, az írás fénymásolatát megküldjük postán. Egyben kérjük, ezután is segítsék ötleteikkel a munkánkat! A bátonyterenyei Mátyássy Károly egy régi, szép verssel ajándékozott meg bennünket, amelyet a Vasárnapi Újság 1903-i, újévi számából másolt ki. Bevalljuk, jobban örültünk volna neki, ha a saját költeményével rukkol elő. Segítő szándékát ettől függetlenül nagyra értékeljük, s a közeljövőben odahaza megkeressük. Továbbra is várjuk olvasóink leveleit, telefonhívásait. Ha pedig szerkesztőségünk környékén járnak, személyesen is találkozhatunk. Kolaj László és Mihalik Júlia