Nógrád Megyei Hírlap, 2017. június (28. évfolyam, 126-150. szám)
2017-06-10 / 133. szám
* Jó hangulatú kapcsolaterősítés Salgótarján, a Nógrád Megyei Regionális Vállalkozásfejlesztési Alapítvány idén is megrendezte immár hagyománnyá vált kapcsolatépítő rendezvényét Salgótarjánban, az Inkubátorház udvarán. A nyárváró, partysátras program nem csak a munkahelyi partnerségek ápolását, hanem a közösségi összetartozás érzését is erősítette. A rendezvényen ugyanis finomabbnál finomabb fogásokkal várták vendégeiket a házigazdák. A poénoktól sem mentes kötetlen beszélgetésen pedig - a nagy melegben - a partnerek egy pohár borral, valamint jéghideg frissítőkkel koccintottak az egymással köttetett sikeres együttműködésekre. Az alapítvánnyal lapunk is kiváló munkahelyi viszonyt ápol, így természetesen a jó hangulatú csapatépítő eseményen kollégáink is megjelentek. Kiállítás és könyvbemutató PÁSZTÓ. Június 12-én, hétfőn 16 órától a nyolcvannyolcadik ünnepi könyvhét alkalmából tartják Gömör Kata festőművész, költő könyvbemutatóját a Teleki László Városi Könyvtárban. A szerző beszélgetőtársa dr. Bálintné Hübner Judit középiskolai tanár lesz. A tárlatot Szalma Judit tanár nyitja meg. Az eseményen Balla Fanni működik közre. A kiállítás egy hónapig lesz látogatható az intézmény nyitva tartási idejében. Versenyben a rejtvényfejtők Balassagyarmat. Június 10-én, szombaton - tehát ma - 14 órától a Mikszáth Kálmán Művelődési Központban rendeznek országos egyéni rejtvényfejtő bajnokságot - a negyvenhatodik Balassa-kupát -, amelyen kezdő, haladó, mesterjelölt, valamint mesterfok kategóriában is indulhatnak az érdeklődők. A megmérettetésen másnap - június 11-én, vasárnap - 10 órától szintén az előbbiekben feltüntetett kategóriákban vehetnek részt a rejtvények szerelmesei, immár csapatbajnokság formájában. Nevezni a helyszínen lehetséges, jelentkezési díj ellenében. 2017. június 10., szombat „Jó étel, megannyi érzelem!" Bernáth József, a már több Michelin-csillagos étteremben is tevékenykedő séf a közelmúltban megyeszékhelyünkön, a Libri Könyvesboltban dedikálta legújabb könyvét. A sármos szakács - akit már helyszínre érkezésemkor rajongók hada vett körbe - kicsattanó jókedvével, közvetlen stílusával és csábító mosolyával invitálta a dedikálóasztalhoz a könyveiket izgatottan szorongató, s egyben a konyhai fortélyok elsajátítására is készen álló érdeklődőket. Végül a látogatók mindegyike egy kedves üzenettel, valamint egy autogrammal gazdagabban léphetett ki a könyvesbolt ajtaján. A dedikálást követően pedig egy interjú erejéig jómagam is helyet foglalhattam a séf asztalánál, amikor is-többek között-terítékre kerültek gyermekkori emlékek, külföldi munkák, megjelent könyvek, televíziós élmények, s kiderült, hogy miben rejlik egy vérbeli séf titka... - Eddig három könyve jelent meg a könyvesboltok polcain, s jelenleg is dedikálási céllal érkezett Salgótarjánba. Hogyan jött az ötlet a könyvkiadásra? - A legelső könyvemet (az „így főz Bernáth József stílusosan, lezseren") azt hívta életre, hogy észrevettem: az emberek többsége nem mer belevágni a főzésbe. Sokan azt hiszik ez egy bonyolult folyamat, s én szerettem volna bebizonyítani, hogy e tevékenységhez az embernek nincs szüksége másra csak egy pontos alapanyaglistára, valamint az ételek elkészítésének lépésről-lépésre történő leírására. A könyvben bemutatott konyhai praktikákat a Lyonban és Londonban szerzett tapasztalataim alapján állítottam össze, amelyekkel azt kívántam bemutatni, hogy húsz-harminc perc alatt is lehet nagyon finom, s egyben rafinált megoldásokkal átszőtt fogásokat alkotni. Ez után egy gyermekszakácskönyvem (a „Szörnyen jó szakácskönyv") jelent meg amely azon elképzelés alapján született meg hogy hogyan lehet gyerekek számára is szerethető ételeket készíteni a „mumusnak" tartott alapanyagokból - spenótból, karalábéból vagy mazsolából. A legújabb alkotásomban (a „Legyél te is a konyhád mestere") pedig azokat a finomságokat gyűjtöttem egy csokorba, amelyeket szerte a világban volt szerencsém megízlelni, s a könyvben ezeket formáltam át egy teljesen új étellé. - Tervez-e újabb könyvet piacra dobni a közeljövőben? - Tengernyi új receptötlet van a fejemben, azonban fontosnak tartom, hogy az ember mindig valami mást mutasson magából. Az eddigi könyveimnél is figyeltem arra, hogy különböző koncepcióra épüljenek, azaz amíg az elsőben alaprecepteket fejlesztettem tovább, addig a harmadik könyvben hónapról-hónapra mutattam be az olvasóknak szezonális alapanyagokat, s ezeket felhasználva három-három lebilincselő finomságot. A következő könyvemet pedig szintén egy új elgondolás mentén szeretném megvalósítani, ám azt nem tudom, mennyi időm lesz idén ezzel foglalkozni... - Mikor főzött életében először? - Úgy emlékszem, talán kilencéves lehettem. Édesanyám a három bátyámmal együtt már gyermekként „berántott" a konyhába, s megtanította a főzés alapjait. Mindig azt mondta, ha ő egyszer nem lesz, akkor mind éhen fogunk halni. Ezen felül megtanultam, hogy az alapok elsajátítása a legfontosabb, ugyanis utána már sokkal bátrabban merünk hozzányúlni a bonyolultabb fogásokhoz. - Milyen ételt készített első alkalommal? - Piskótát! Anyukám rögtön meg is jegyezte, hogy sokkal jobb lett, mint az övé, így onnantól kezdve mindig rám bízta e sütemény elkészítését. - Mikor kezdett el komolyabban a séf szakma felé „kacsintgatni"? - Huszonnégy éves voltam, amikor ráébredtem arra, hogy olyan munkakört kell találnom, amelyben igazán kiélhetem a kreativitásomat. Ezen túlmenően pedig nem csupán magamnak, hanem másoknak is örömet szerettem volna szerezni a munkámmal. Dolgozni akkor igazán jó, ha azzal a körülöttünk lévőket, s egyben önmagunkat is boldoggá tudjuk tenni! Én a főzésben találtam meg mindezt. - Külföldön egy lyoni étteremben indította be a karrierjét, majd Londonban is megvillantotta szakmai tudását. Mi vonzotta más országok konyháiba? - Egy igazán széles látókörű séffé akartam válni, aki a szakma minden csínját-bínját meg szerette volna ismerni. Itthon pedig azt éreztem: megálltam a fejlődésben. A céljaim elérése érdekében elhatároztam, hogy külföldi tapasztalatokkal is gazdagítom a tudásomat. - Ki tudna emelni egy sztárszakácsot, akiben példaképet lát? - Pont, hogy nem sztárszakács az, akire igazán felnézek! A mai napig Nicolas Le Bee, az első séfem a legnagyobb példaképem. Őszintén bevallom, a „mester" bármikor képes volt olyan ételeket az asztalra „varázsolni", hogy azt megkóstolva jómagam is valósággal „megkönnyeztem", mennyire finom! Az emberek nem is gondolják, hogy egy jó étellel mennyi érzelmet lehet kiváltani a másik félből. Hihetetlen, de Nicolas Le Bee tányárjain mindig minden alkotóelem - íz, illat, látvány - tökéletesen egymásra talált, s ételeit fogyasztva a vendégek akár öt-tíz másodpercig is képesek voltak elszakadni a külvilágtól, akárcsak én... - Mit csinál szívesen a konyhán kívül? - A közeljövőben valószínűleg lesz lehetőségem egy normál gyorsulási versenyen részt venni, ugyanis imádok vezetni! Ezen kívül szeretek fallabdázni, mert ott ki tudom adni magamból a feszültséget. Új szenvedélyem pedig a vitorlázás, amelyet tavaly próbáltam ki először, s annyira mókásnak találtam, hogy idén is összehozunk a haverokkal egy vitorlás kiruccanást... - Mire a legbüszkébb? - Arra, hogy a „A Konyhafőnöknek" köszönhetően az emberek többsége észrevette: a főzés nem nagy ördöngösség. Nagyon sok visszajelzést kaptam a műsor után, hogy megszerették a főzést, pedig a show előtt nem is gondolták volna, hogy valaha elkezdenek „szakácskodni". - Apropó, televíziós műsor...! Úgy tudom, hogy a gasztroshow kedvéért tért haza Magyarországra. Miért döntött így? - Örültem neki, hogy végre egy minőségi gasztroműsort akarnak a magyar nézőközönség elé tárni. Egy olyan show ötletét vázolták fel nekem, amely azt sugallta: értelmes beszédet és átadható tudást közvetítenénk esténként az érdeklődőknek. Szerencsére a végeredményben sem csalódtam: rengeteg embert sikerült leültetnünk a képernyők elé, s az egyik legnézettebb műsor volt a csatornán. Egy gasztrojellegű adással szerintem sokkal nagyobb sikert lehet elérni, mint egy olyan produkcióval, amelynek semmi mondanivalója nincs... - Gyermekek és felnőttek között is keresték a konyhafőnököt. Melyik volt nagyobb élmény? Mindkettő más miatt volt izgalmas. A felnőttek esetében nem csak séfnek, hanem egy kicsit „pszichológusnak" is kellett lennem. A harmadik szériában már kimondottan figyeltem arra, hogy egyegy versenyzőt mivel motiválhatok. Rájöttem, ha azt mondom egy játékosnak: a korlátait ismerve az adott adásban nem nyújtott százszázalékos teljesítményt, azzal ösztökélhetem a további fejlődésre. A versenyző ezután két út közül választhatott: megsértődött vagy legközelebb sokkal jobbat produkált. - Miért nem folytatta a negyedik évadot? - Azt éreztem, hogy már nem tudnám a maximális formámat hozni, s jobbnak láttam szüneteltetni a televíziós zsűrizést. Vicces, de nagyon sokan számon kérték rajtam, hogy miért nem vagyok már a képernyőn. ígérem, abban a pillanatban, amikor újból készen állok egy hasonló típusú műsorban szerepelni, akkor visszatérek! - Mi kell ahhoz, hogy valaki vérbeli séffé váljon? - A konyhában a legfontosabb a rend és a fegyelem, ugyanis csak így lehet hatékonyan dolgozni. Ezen túlmenően egy séf jó munkaszervező és kitűnő emberismerő is. Meg kell találni mindenkivel a megfelelő hangot annak érdekében, hogy a munka a leggördülékenyebben menjen a konyhában. Sokan mondták a műsor után, hogy szigorúnak tűntem a képernyőn. Valóban! A konyhában szigorú vagyok, ott mindent véresen komolyan veszek, azonban az élet más területén szerintem elég laza vagyok... - Azt „csiripelték a madarak", hogy a „Kézműves cukrászdából" érkezett a dedikálásra. - Nem szeretem a kézműves szót, ma már annyira elcsépeltté vált. Én csak „a Szó testvérek cukrászdájának" nevezem, ahol minden egyes alkalommal isteni desszerteket ehetek, így igaz, most sem volt ez másképpen! Az ő sikerüket elsősorban abban látom, hogy a mai adalékanyagokkal telefröcskölt világban mernek valami újat mutatni, s tisztességesen, színes-lélekkel, minőségi hozzávalók felhasználásával készítik el desszertjeiket, illetve péksüteményeiket is. Több ilyen helynek kellene működnie Magyarországon, s akkor talán elérhetnénk azt, hogy minden ember boldogan, aggályok nélkül harapna bele a kenyérfélékbe és a süteményekbe. Interjúnk után pedig visszatérek még a fiúkhoz egy kicsit szakmázni, meg persze, egy kicsit nassolni is! Palchuber Kinga „Dolgozni akkor igazán jó, ha azzal a körülöttünk lévőket, s egyben önmagunkat is boldoggá tudjuk tenni! Én a főzésben találtam meg mindezt" Sokszínű pünkösdi kavalkáddal találkozhattak azok az érdeklődők, akik az ünnep hétfőjén ellátogattak a Szondi Kiállítótér és Turisztikai Központba. DréGELYPALÁNK: A jeles napon megelevenedtek a magyarság több tájegységének hagyományai, élükön persze a palócokkal. A balassagyarmati Vadóka néptánccsoport pergő lábú ifjai és leányai előbb a pünkösdi királynéjárás népszokását mutatták be, majd felcsíki és somogyi táncokkal szórakoztatták a szépszámú vendégsereget. A szintén az Ipoly-parti városból érkezett Csengettyűk együttes furulyaszóval kísérte az éneklést. A pataki Hegedűs Dorina előadásban ugyancsak népdalok hangzottak fel, míg Csetneki Hanna és tanítványai somogyi, szatmári és palócországi dallamokat szólaltattak meg citerán. A műsor végeztével a gyerekek teljesen birtokukba vették a kiállítótér udvarát. Török-magyar közelharcot vívtak fakardokkal, ami aztán egy zokni-csatás ostromjátékká szélesedett ki, akinek pedig kedve szottyant, belebújhatott a középkori nemesi viseletbe is. H.H. Pünkösdi királynéjárás A Vadóka néptáncosai pünkösdi királynéjárást is bemutattak Csetneki Hanna (balról) és tanítványai citerajátékkal szórakoztatták a közönséget