Nógrád Megyei Hírlap, 2017. június (28. évfolyam, 126-150. szám)

2017-06-10 / 133. szám

* Jó hangulatú kapcsolaterősítés Salgótarján, a Nógrád Megyei Regionális Vállal­kozásfejlesztési Alapítvány idén is megrendezte immár hagyománnyá vált kapcsola­tépítő rendezvényét Salgó­tarjánban, az Inkubátorház udvarán. A nyárváró, party­­sátras program nem csak a munkahelyi partnerségek ápolását, hanem a közössé­gi összetartozás érzését is erősítette. A rendezvényen ugyanis finomabbnál­ fi­­nomabb fogásokkal várták vendégeiket a házigazdák. A poénoktól sem mentes kö­tetlen beszélgetésen pedig - a nagy melegben - a part­nerek egy pohár borral, va­lamint jéghideg frissítőkkel koccintottak az egymással köttetett sikeres együttmű­ködésekre. Az alapítvánnyal lapunk is kiváló munkahelyi viszonyt ápol, így természe­tesen a jó hangulatú csapat­építő eseményen kollégáink is megjelentek. Kiállítás és könyvbemutató PÁSZTÓ. Június 12-én, hétfőn 16 órától a nyolc­vannyolcadik ünnepi könyv­hét alkalmából tartják Gö­­mör Kata festőművész, költő könyvbemutatóját a Teleki László Városi Könyvtárban. A szerző beszélgetőtársa dr. Bálintné Hübner Judit kö­zépiskolai tanár lesz. A tárla­tot Szalma Judit tanár nyitja meg. Az eseményen Balla Fanni működik közre. A kiál­lítás egy hónapig lesz láto­gatható az intézmény nyitva tartási idejében. Versenyben a rejtvényfejtők Balassagyarmat. Június 10-én, szombaton - tehát ma - 14 órától a Mikszáth Kálmán Művelődési Köz­pontban rendeznek országos egyéni rejtvényfejtő bajnok­ságot - a negyvenhatodik Balassa-kupát -, amelyen kezdő, haladó, mesterjelölt, valamint mesterfok kategó­riában is indulhatnak az ér­deklődők. A megméretteté­sen másnap - június 11-én, vasárnap - 10 órától szintén az előbbiekben feltüntetett kategóriákban vehetnek részt a rejtvények szerelme­sei, immár csapatbajnokság formájában. Nevezni a hely­színen lehetséges, jelentke­zési díj ellenében. 2017. június 10., szombat „Jó étel, megannyi érzelem!" Bernáth József, a már több Michelin-csillagos étteremben is tevékeny­kedő séf a közelmúltban megyeszékhelyünkön, a Libri Könyvesboltban dedikálta legújabb könyvét. A sármos szakács - akit már helyszínre ér­kezésemkor rajongók hada vett körbe - kicsattanó jókedvével, közvetlen stílusával és csábító mosolyával invitálta a dedikáló­asztalhoz a könyve­iket izgatottan szorongató, s egyben a konyhai fortélyok elsajátítására is készen álló érdeklődőket. Végül a látogatók mindegyike egy kedves üze­nettel, valamint egy autogrammal gazdagabban léphetett ki a könyves­bolt ajtaján. A dedikálást követően pedig egy interjú erejéig jómagam is helyet foglalhattam a séf asztalánál, amikor is-többek között-terítékre kerültek gyermekkori emlékek, külföldi munkák, megjelent könyvek, te­levíziós élmények, s kiderült, hogy miben rejlik egy vérbeli séf titka... - Eddig három könyve jelent meg a könyvesboltok polcain, s jelenleg is dedi­kálási céllal érkezett Salgótarjánba. Ho­gyan jött az ötlet a könyvkiadásra? - A legelső könyvemet (az „így főz Ber­náth József stílusosan, lezseren") azt hív­ta életre, hogy észrevettem: az emberek többsége nem mer belevágni a főzésbe. Sokan azt hiszik ez egy bonyolult folya­mat, s én szerettem volna bebizonyíta­ni, hogy e tevékenységhez az embernek nincs szüksége másra csak egy pontos alapanyaglistára, valamint az ételek el­készítésének lépésről-lépésre történő leírására. A könyvben bemutatott kony­hai praktikákat a Lyonban és Londonban szerzett tapasztalataim alapján állítot­tam össze, amelyekkel azt kívántam be­mutatni, hogy húsz-harminc perc alatt is lehet nagyon finom, s egyben rafinált megoldásokkal átszőtt fogásokat alkot­ni. Ez után egy gyermekszakácskönyvem (a „Szörnyen jó szakácskönyv") jelent meg amely azon elképzelés alapján szü­letett meg hogy hogyan lehet gyerekek számára is szerethető ételeket készíteni a „mumusnak" tartott alapanyagokból - spenótból, karalábéból vagy mazsolá­ból. A legújabb alkotásomban (a „Legyél te is a konyhád mestere") pedig azokat a finomságokat gyűjtöttem egy csokor­ba, amelyeket szerte a világban volt sze­rencsém megízlelni, s a könyvben ezeket formáltam át egy teljesen új étellé. - Tervez-e újabb könyvet piacra dobni a közeljövőben? - Tengernyi új receptötlet van a fejem­ben, azonban fontosnak tartom, hogy az ember mindig valami mást mutasson ma­gából. Az eddigi könyveimnél is figyel­tem arra, hogy különböző koncepcióra épüljenek, azaz amíg az elsőben alap­recepteket fejlesztettem tovább, addig a harmadik könyvben hónapról-hónap­­ra mutattam be az olvasóknak szezoná­lis alapanyagokat, s ezeket felhasználva három-három lebilincselő finomságot. A következő könyvemet pedig szintén egy új elgondolás mentén szeretném megva­lósítani, ám azt nem tudom, mennyi időm lesz idén ezzel foglalkozni... - Mikor főzött életében először? - Úgy emlékszem, talán kilencéves le­hettem. Édesanyám a három bátyámmal együtt már gyermekként „berántott" a konyhába, s megtanította a főzés alapja­it. Mindig azt mondta, ha ő egyszer nem lesz, akkor mind éhen fogunk halni. Ezen felül megtanultam, hogy az alapok el­sajátítása a legfontosabb, ugyanis utá­na már sokkal bátrabban merünk hozzá­nyúlni a bonyolultabb fogásokhoz. - Milyen ételt készített első alkalom­mal? - Piskótát! Anyukám rögtön meg is je­gyezte, hogy sokkal jobb lett, mint az övé, így onnantól kezdve mindig rám bízta e sütemény elkészítését. - Mikor kezdett el komolyabban a séf szakma felé „kacsintgatni"? - Huszonnégy éves voltam, amikor rá­ébredtem arra, hogy olyan munkakört kell találnom, amelyben igazán kiélhetem a kreativitásomat. Ezen túlmenően pedig nem csupán magamnak, hanem mások­nak is örömet szerettem volna szerezni a munkámmal. Dolgozni akkor igazán jó, ha azzal a körülöttünk lévőket, s egyben ön­magunkat is boldoggá tudjuk tenni! Én a főzésben találtam meg mindezt. - Külföldön egy lyoni étteremben indí­totta be a karrierjét, majd Londonban is megvillantotta szakmai tudását. Mi von­zotta más országok konyháiba? - Egy igazán széles látókörű séffé akar­tam válni, aki a szakma minden csín­­ját-bínját meg szerette volna ismerni. Itthon pedig azt éreztem: megálltam a fejlődésben. A céljaim elérése érdeké­ben elhatároztam, hogy külföldi tapasz­talatokkal is gazdagítom a tudásomat. - Ki tudna emelni egy sztárszakácsot, akiben példaképet lát? - Pont, hogy nem sztárszakács az, aki­re igazán felnézek! A mai napig Nicolas Le Bee, az első séfem a legnagyobb pél­daképem. Őszintén bevallom, a „mes­ter" bármikor képes volt olyan ételeket az asztalra „varázsolni", hogy azt meg­kóstolva jómagam is valósággal „meg­könnyeztem", mennyire finom! Az embe­rek nem is gondolják, hogy egy jó étellel mennyi érzelmet lehet kiváltani a másik félből. Hihetetlen, de Nicolas Le Bee tá­nyárjain mindig minden alkotóelem - íz, illat, látvány - tökéletesen egymásra ta­lált, s ételeit fogyasztva a vendégek akár öt-tíz másodpercig is képesek voltak el­szakadni a külvilágtól, akárcsak én... - Mit csinál szívesen a konyhán kívül? - A közeljövőben valószínűleg lesz le­hetőségem egy normál gyorsulási verse­nyen részt venni, ugyanis imádok vezet­ni! Ezen kívül szeretek fallabdázni, mert ott ki tudom adni magamból a feszült­séget. Új szenvedélyem pedig a vitorlá­zás, amelyet tavaly próbáltam ki először, s annyira mókásnak találtam, hogy idén is összehozunk a haverokkal egy vitorlás kiruccanást... - Mire a legbüszkébb? - Arra, hogy a „A Konyhafőnöknek" kö­szönhetően az emberek többsége ész­revette: a főzés nem nagy ördöngösség. Nagyon sok visszajelzést kaptam a műsor után, hogy megszerették a főzést, pedig a show előtt nem is gondolták volna, hogy valaha elkezdenek „szakácskodni". - Apropó, televíziós műsor...! Úgy tu­dom, hogy a gasztroshow kedvéért tért haza Magyarországra. Miért döntött így? - Örültem neki, hogy végre egy mi­nőségi gasztroműsort akarnak a magyar nézőközönség elé tárni. Egy olyan show ötletét vázolták fel nekem, amely azt su­gallta: értelmes beszédet és átadható tu­dást közvetítenénk esténként az érdeklő­dőknek. Szerencsére a végeredményben sem csalódtam: rengeteg embert sikerült leültetnünk a képernyők elé, s az egyik legnézettebb műsor volt a csatornán. Egy gasztrojellegű adással szerintem sokkal nagyobb sikert lehet elérni, mint egy olyan produkcióval, amelynek sem­mi mondanivalója nincs... - Gyermekek és felnőttek között is ke­resték a konyhafőnököt. Melyik volt na­gyobb élmény?­­ Mindkettő más miatt volt izgalmas. A felnőttek esetében nem csak séfnek, ha­nem egy kicsit „pszichológusnak" is kel­lett lennem. A harmadik szériában már kimondottan figyeltem arra, hogy egy­­egy versenyzőt mivel motiválhatok. Rá­jöttem, ha azt mondom egy játékosnak: a korlátait ismerve az adott adásban nem nyújtott százszázalékos teljesítményt, azzal ösztökélhetem a további fejlődés­re. A versenyző ezután két út közül vá­laszthatott: megsértődött vagy legköze­lebb sokkal jobbat produkált. - Miért nem folytatta a negyedik évadot? - Azt éreztem, hogy már nem tudnám a maximális formámat hozni, s jobbnak láttam szüneteltetni a televíziós zsűri­zést. Vicces, de nagyon sokan számon kérték rajtam, hogy miért nem vagyok már a képernyőn. ígérem, abban a pil­lanatban, amikor újból készen állok egy hasonló típusú műsorban szerepelni, ak­kor visszatérek! - Mi kell ahhoz, hogy valaki vérbeli séffé váljon? - A konyhában a legfontosabb a rend és a fegyelem, ugyanis csak így lehet ha­tékonyan dolgozni. Ezen túlmenően egy séf jó munkaszervező és kitűnő embe­rismerő is. Meg kell találni mindenkivel a megfelelő hangot annak érdekében, hogy a munka a leggördülékenyebben menjen a konyhában. Sokan mondták a műsor után, hogy szigorúnak tűntem a képernyőn. Valóban! A konyhában szi­gorú vagyok, ott mindent véresen komo­lyan veszek, azonban az élet más terüle­tén szerintem elég laza vagyok... - Azt „csiripelték a madarak", hogy a „Kézműves cukrászdából" érkezett a de­dikálásra. - Nem szeretem a kézműves szót, ma már annyira elcsépeltté vált. Én csak „a Szó testvérek cukrászdájának" nevezem, ahol minden egyes alkalommal isteni desszerteket ehetek, így igaz, most sem volt ez másképpen! Az ő sikerüket első­sorban abban látom, hogy a mai adalé­kanyagokkal telefröcskölt világban mer­nek valami újat mutatni, s tisztességesen, színes-lélekkel, minőségi hozzávalók felhasználásával készítik el desszertje­iket, illetve péksüteményeiket is. Több ilyen helynek kellene működnie Magyar­­országon, s akkor talán elérhetnénk azt, hogy minden ember boldogan, aggályok nélkül harapna bele a kenyérfélékbe és a süteményekbe. Interjúnk után pedig visszatérek még a fiúkhoz egy kicsit szak­mázni, meg persze, egy kicsit nassolni is! Palchuber Kinga „Dolgozni akkor igazán jó, ha azzal a körülöttünk lévőket, s egyben önmagun­kat is boldoggá tudjuk tenni! Én a főzésben találtam meg mindezt" Sokszínű pünkösdi kavalkáddal találkoz­hattak azok az érdeklődők, akik az ünnep hétfőjén ellátogattak a Szondi Kiállítótér és Turisztikai Központba. DréGELYPALÁNK: A jeles napon megelevened­tek a magyarság több tájegységének hagyomá­nyai, élükön persze a palócokkal. A balassagyar­mati Vadóka néptánccsoport pergő lábú ifjai és leányai előbb a pünkösdi királynéjárás népszoká­sát mutatták be, majd felcsíki és somogyi táncok­kal szórakoztatták a szépszámú vendégsereget. A szintén az Ipoly-parti városból érkezett Csenget­­­tyűk együttes furulyaszóval kísérte az éneklést. A pataki Hegedűs Dorina előadásban ugyancsak népdalok hangzottak fel, míg Csetneki Hanna és tanítványai somogyi, szatmári és palócországi dallamokat szólaltattak meg citerán. A műsor végeztével a gyerekek teljesen birto­kukba vették a kiállítótér udvarát. Török-magyar közelharcot vívtak fakardokkal, ami aztán egy zokni-csatás ostromjátékká szélesedett ki, aki­nek pedig kedve szottyant, belebújhatott a kö­zépkori nemesi viseletbe is. H.H. Pünkösdi királynéjárás A Vadóka néptáncosai pünkösdi királynéjárást is bemutattak Csetneki Hanna (balról) és tanítványai citerajátékkal szórakoztatták a közönséget

Next