Nógrád Megyei Hírlap, 2021. március (32. évfolyam, 50-75. szám)
2021-03-17 / 63. szám
12 MÚLTIDÉZŐ Jókai Mór és Laborfalvi Róza közös életútja március 15-én kezdődött el Igazából a márciusi forradalom hozta össze a szerelmeseket Nincs is olyan magyar, aki március 15-e eseményei, személyei vagy helyszínei közül ne tudna néhányat álmából felkeltve is mondani. A Pilvax Kávéház, a Länderer Nyomda, a Múzeumkert vagy a Táncsics börtön mindenki számára ismert helyszín. Iskolai emlékeink közül eszünkbe jutnak a kokárdás fiatalok a színpadon, akik szívvel-lélekkel szavalják a Petőfi Sándor soraiból a forradalom himnuszává vált Nemzeti dal néhány sorát: „A magyarok Istenére/ Esküszünk, / Esküszünk, hogy rabok tovább / Nem leszünk!” Többen gondolhatnánk, hogy a nap Táncsics kiszabadításával véget ért, de az este a Nemzeti Színházban folytatódott, ahol egy legendás szerelem is megszületett... Veszelovszki Balázs nool@nool.hu ÉLETÚT Jókai Mór, az írófejedelem, aki 1825-ben Jókay Móric néven látta meg a napvilágot Komáromban, ekkorra már ismert személy volt az ifjak körében. Írói vénáját jól mutatja, hogy ő is azok között volt, akik megfogalmazták a 12 pontot. A forradalom hevületében végig kitartva a tömeggel vonult Pest-Budán. Az estet sem hagyta ki, jó barátja, Petőfi Sándor vezetésével élte meg a jeles napot. Szerelmük a színpadon kezdődött... A Nemzeti Színházba a tömeg ingyenesen jutott be, és - a visszaemlékezések szerint - még a függönyön is lógtak az emberek, hogy Katona József örökbecsű darabját, a Bánk bánt láthassák. A díszelőadáson is színpadra lépett a kor ismert és ünnepelt színésznője, Laborfalvi Róza, aki több férfi szívét is megdobogtatta ekkoriban. Köztük volt Lendvay Márton, akitől volt egy „balról” született 13 éves gyermeke Laborfalvi Rózának. .A márciusi ifjak vezetőjeként Jókai Mór felment a színpadra és szólt a tömeghez néhány szót. A legenda szerint Laborfalvi Róza ekkor egy kokárdát tűzött fel Jókainak, tekintetük egybeért, a szerelem pedig fellobbant az író és a színésznő között. Jókai rendületlenül ostromolta a színésznőt, aki végül beadta a derekát - gyerek ide vagy oda. Ez az írónak sem számított, ennél erősebb volt a szerelmük. Miközben az ország készülődött a honvédség megerősítésére, Kossuth pedig a toborzást szervezte, Jókai és Laborcfalvi Róza 1848. augusztus 29- én összeházasodtak. A házasságkötéstől óva intett a jó barát, Petőfi Sándor, csatlakozott hozzá Jókai édesanyja és nővére, akik szintén ellenezték a házasságot. A kapcsolat az író és az „ellenzők” között megromlott, a házasságot titokban kötötték meg. ...és a magánéletben folytatódott A szabadságharc után Jókainak bujdosnia kellett (például Tardonán, a Bükkben is bujkált), Róza bujtatta, és szintén ő járta ki Klapka Györgynél, hogy menlevelet kaphasson az író, így megmenekült a felelősségre vonástól. Ezt követően közös házukat barátságos otthonná varázsolta, megteremtette a fizikai feltételét annak, hogy Jókaiból valóban nagy író lehessen. Mert hitt benne, és nem csalódott. Idővel megbékéltek Jókai édesanyjával, és a családi béke is helyreállhatott. Laborfalvi Rózát ünnepelt színésznőként továbbra is számon tartották. 1857-ben nyitotta meg kapuit a Miskolci Nemzeti Színház, ahol ő vendégszerepelt a nyitóelőadásban. Kisebb szerepekben és fellépéseken még láthatták a nézők, de az 1860-as évektől visszavonultan élt. 1869- ben állt utoljára a színpadon a nagy visszavonulás előtt. Rajongóinak köszöntésére, ötvenedik jubileumára lépett utoljára a világot jelentő deszkákra, Miskolcon, 1883-ban. A művészet útján haladt a család tovább A közösen nevelt lányuk, Benke Róza fiatalon, kislánya megszületésekor elhunyt, így Jókaiék maguk nevelték Jókai Rózát. A tehetséges lány Székely Bertalantól és Lotz Károlytól is tanult festeni, majd a müncheni festőiskolában tanult. 1888-ban kötött házasságot Feszty Árpáddal, akinek - ily módon - Jókai Mór lett az „apósa”. Lányuk, Feszty Masa szintén a festészetben alkotott, számos egyházi témájú művet, oltárképet készített. Még akkor is ezt tette, amikor a kommunizmus idején nem volt tanácsos ezt a témát vászonra vinni. Legismertebb alkotásai között van a Borsod megyei Domaháza temploma is, ahol élete utolsó éveiben élt, a leírások szerint nagy humánusságban, emberszeretetben. Legendás a történet, ami szerint Feszty Árpád körképet tervezett készíteni, amit nyugat-európai útja során látott először. Témaként a bibliai özönvizet szerette volna vászonra vinni, de mivel közeledett a honfoglalás millenniuma, ezért Jókai Mór ötlete volt, hogy ne a bibliai témát, hanem a magyarok bejövetelét fesse meg. Így született a páratlan remekmű, nemzeti ereklyénk, amelyet - sok évtizedes viszontagság, száműzöttség, ideológiai mellőzöttség után - ma az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékparkban láthatunk, méltó kiállítások kíséretében. Könyvekben gyümölcsözött a házasság Összességében tehát elmondhatjuk, hogy ez a legendás házasság gyümölcsöző volt, bár jócskán termettek gondok, problémák Laborfalvi Róza és Jókai Mór között. Mármár legendás az a történet is, amely szerint azért születhettek olyan terjedelmesre Jókai művei, mert Laborfalvi Róza harcias asszonyként bezárta rá az ajtót, és ráparancsolta az írásra, hiszen a hosszabb terjedelemért többet fizetett a kiadó. Hogy ez így volt-e vagy sem, irodalomtörténészek feladata kideríteni. Mindenesetre a születendő művek kapcsán anyagi gondjaik nem voltak, híres köteteinek bevételeiből vásárolta a balatonfüredi nyaralót és a svábhegyi villát is. Legendás volt a vendégeknek elhangzó mondat az ajtóban: „az Úr ír...” Ezzel le is tudta Laborfalvi Róza a férje után érdeklődők kérdéseit. Jókai személye azonban megkerülhetetlen volt a XIX. század második felének és a dualizmusnak Magyarországon nemcsak irodalmi, de kulturális-politikai értelemben is. Jókai fáklya és mérce volt, és az is marad az irodalmunkban. Laborfalvi Róza és Jókai Mór Képek forrása: Petőfi Irodalmi Múzeum Az író rózsái között a svábhegyi házának kertjében Jókai Mór a dolgozószobájában, Erdélyi Mór felvétele, 1892 Emlékét számos kiállítás őrzi A svábhegyi „Rózsakertje" páratlan volt, a ma is álló présház (ennyi maradt meg a Jókai-birtokból) még őriz valamit az emlékek közül, néhány ma is ott álló fát Jókai ültetett korábban. Az ott lévő kiállítás méltó képet fest az íróról csakúgy, mint a Komáromban berendezett tárlat is. Balatonfüredi villája is emlékhely, annál is inkább, mivel itt született számos remekmű, köztük a számára legkedvesebbnek mondott regénye, Az arany ember. Tímár Mihály története ma is hordoz értéket, helye van az irodalmi kánonban, hiszen örök érvényű kérdéseket feszeget. Laborfalvi Róza 1886-os halála után Jókai - nem kis botrányt kavarva - egy nagyon fiatal lányt, Nagy Bellát vette el feleségül. A szokatlan házasság a maga nevében különös volt, de irodalmunkban nem egyedi (lásd Ady és Csinszka történetét). Az írófejedelmet jubileumán ezrek köszöntötték a monarchiában, köztük az uralkodó, Ferenc József is. Jókai nagyságát ezzel már - bizonyíthatóan - a saját kora is elismerte, és azóta sem halványult a fénye. A kitűnő filmadaptációkat többször vetíti a tévé is, de nem csak március 15-én érdemes olvasni vagy megnézni A kőszívű ember fiait, a Kárpáthy Zoltánt vagy az Egy magyar nábobot, a Sárga rózsát, az És mégis mozog a Föld című művét, vagy megannyi más, valóban klasszikus alkotást, amelynek ott van a helye az örök klasszikusok között, minden család polcán. 2021. MÁRCIUS 17., SZERDA