Nógrádi Bányász, 1953 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1953-01-06 / 1. szám
VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! AZ MDP SALGÓTARJÁNI JÁRÁSI PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK LAPJA II. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM, Ara 30 fillér. 1953. JANUÁR 6 A fizikai és műszaki munkavállalók együttműködésével az 1953-as évi terv teljesítéséért A magyar szénbányászat 1953. évi termelési előirányzatával kapcsolatisan Gerő elvtárs a Központi Vezetőség 1952. november 29-i ülésén a következőket mondotta: „Szénbányászatunk termelését egy év alatt több mint 4,6 millió tonnává kell emelni. Ez az emelkedés a háború előtti Magyarország egész termelésének a fele." Elvből a mennyiségből a nógrádi szénmedence üzemeire jelentős mennyiség esik, aminek csak akkor tudnak eleget tenni ha megteremtették feltételeit, előkészítették a bányákat, ismertették a dolgozókkal a feladatokat, ha a pártbizottság és pártszervezetek nem feledkeznek meg Harkosi elvtárs útmutatásáról, mely szerint nekünk szocialista bányászatot kell létrehozni. Ennek megteremtése megköveteli azt is, hogy a műszaki értelemiség és a dolgozók közötti jó viszony minél jobban elmélyüljön. A műszaki értelmiség jelentős része bebizonyította medencénkben is, hogy hűek Rákosi elvtárshoz és a termütési tervek teljesítéséért a dolgozókkal karöltve erdményesen dolgoznak. A jó mérnök, a jó aknász összeforr a vezetésükre bízott dolgozókkal, mint egy család, együtt beszélik meg a termelés kibontakozásának lehetőségeit és együtt osztoznak a tervtejesítés esetén kijáró dicséretben és örömökben. A termelés alsó parancsnokai, az aknászok és felvigyázók jó vagy rossz munkája is döntően befolyásolja a termelés alakulását. Bátran mondható, hogy amilyen az aknász viszonya a munkához, a dolgozókhoz és a párthoz, olyan a termelés arculata is. Medencénkben már szokássá vált, hogy ha a munkahely nem jó, ha a szállító vágat rossz, ha üres csille nincs, akkor kit okolnak, mint a mérnököt. Ha alacsony a kereset, az üzemvezető az oka, ha nincs tervteljesítés, akkor az üzemvezető az oka. Nem árt, ha egy kicsit a mélyére nézünk a dolognak. A bányász dolgozók azért szállnak le a bányákba dolgozni, hogy az ipar alapját szolgáló fűtőanyagot, a szenet kitermeljék, ami keresetük növelését eredményezi. A több kereset pedig több javakhoz juttatja úgy a dolgozót, mint a családját. Az a bányász, aki ilyen gondolatoktól vezetve száll le a bányába dolgozni, annak a munkája eredményes is. Az ilyen dolgozó rendben tartja a munkahelyét, gondozza a vágányokat, nem kell figyelmeztetni a biztonsági szabályok betartására és az ácsolásra. Az ilyen dolgozó rendszeresen jár műszakra, részt vesz a politikai oktatásokon. Lent a bányában nem kell bemennünk a munkahelyre azért, hogy milyen csapat dolgozik a munkahelyen, mert az meglátható a vágatok állapotáról. Ugyanez érvényes a műszaki dolgozókra is. Az a mérnök, üzemvezető, aki lent él a dolgozókkal a bányában, jobban látja üzemének menetét, mint az, aki csupán a termelési jelentésekből tájékozódik, aki csak azt nézi, hogy melyik csapat hány estle szenet rakott, de azt nem vizsgálja, hogy miért csak annyi csillét rakott a dolgozó. A munkahelyek jó karbantartásától és a dolgozókkal való jó kapcsolatoktól függ az, hogy hogyan teljesíti tervét valamely üzem. A rosszul vezetett bányában gyenge a tervteljesítés, gyenge a kereset és ezért elégedetlenek a dolgozók. Ilyen esetekben aztán keresik, kutatják, hogy mi az oka a tervlemaradásnak, ahelyett, hogy a rossz vezetésben látnák a hibát. A jövőben a pártbizottságokra, a pártszervezetekre nagy feladat hárul abban, hogy népi demokráciánk politikai és termelési céljaira megnyerjék a műszakiak becsületes többségét, még azokat is, akik a szocialista bányászat iránt még egyelőre passzívak. A kommunista műszaki értelmiségieknek, a pártonkívüliek és azok között, akik a munkához rosszul viszonylanak, olyan légkört kell kialakítaniuk, hogy azok megvessék és kitagadják a köztük megbúvó ellenséget. Erősítsék továbbra a műszakiak felelős egyszemélyi vezetését és számolják fel a műszakiak munkájába való illetéktelen beavatkozást, amely még egy néhány helyen előfordul. De feltétlen megszüntetendő az a helytelen és semmi esetre sem jó felfogás, hogy mindent a műszaki és csak a mérnök, mert ez arra a rossz viszonyra vezetne, hogy a nem mérnöki képzettségű, de egyébként kiváló dolgozók kedvét elvenné. Ahhoz, hogy ezt a munkát amely a szénmedence dolgozóira vár, jól tudjuk végezni, szükséges, hogy mindenkit képessége szerint bevonjanak a párt- és szakmai oktatásba és gondoskodjanak az oktatásuk megfelelő színvonaláról. Ezen feladatok megoldásához már most hozzá kell fogni, s ha ezt sikeresen és jó hozzáállással végzik, akkor az eredmény bizonnyal nem marad el és az 1953-as évi széntermelési tervek teljesítésében, illetve túlteljesítésében fog jelentkezni. Kiváló munkát végez a mizserfai szénkésztet elszállításánál az Sz. 153. sz. Szovjet rakodó gép A Mizserfai szénbányák hármas telepi aknája mellett mintegy 1000—1200 vagon szén van kilapátolva. Ez a szénmennyiség szinte hegyet képez és várja elszállítását. Ki van téve annak, hogy az ilyen idő alkalmával romlik az értéke és öngyulladás következtében megsemmisülhet a gyáraink, üzemeink, lakóházaink és iskoláink számára oly fontos alapanyag, a szén. A Szolgáltató Vállalat elkövetett mindent, hogy az itt felgyülemlett szénmennyiséget el tudja szállíani. Mivel azonban a Kazár—Kisterenye közt lévő alagúton nemcsak a mizserfai, hanem a kisterenyei szénbányák termelésének egy részét is le kell szállítani így szinte lehetetlenné vált a kitermelt szén elszállítása, amely nemcsak üres tarkóra várást, hanem a mizserfai szénbányák tervének tejesítését is nagymértékben akadályozta. Ma már ez a kérdés megoldódott a Gyula-tárón épített terőmű segítségével. Mi történt a kilapátolt és fölhalmozott szénmennyiséggel? Ez a szénmennyiség begyulladt öngyulladás következtében. A vállalat vezetői mindent elkövetnek, hogy a tüzet meggátolják. A Szovjetúnió nagyszerű gépalkotása és állandó segítsége még a tűzoltásnál is megmutatkozik. Hogy a tüzet el bírják oltani, hosszabb időn keresztül mintegy 60—80 embernek kéne ott dolgozni, vagyis egy teljes bánya munkásainak részt kéne venni és még akkor sem tudnának oly eredményes munkát elvégezni, mint az Sz. 153-as rakodógép. Ezzel a géppel ma már elérték, hogy a tűz továbbterjedését nagymértékben meggátolták. Az ott felhalomozott szénelszállításánál kiváló munkát végez az Sz. 153. sz. rakodógép. Ahhoz, hogy ez év folyamán hasonló esetek ne fordulhassanak elő a mizserfai szénbányáknál, feltétlen biztosítani kell a Mizserfa és Gyula-táró között lebonyolítandó szállítást. Jó előre kell gondoskodni a tartalékmozdony, tarkó és üres vagonok biztosításáról, hogy az ilyen súlyos hibákat ki tudjuk küszöbölni. Nem megengedhető, hogy a tél beálltával iparunk kenyere, bányászaink hősies munkájával kitermelt szén kárba vesszen. A versenymozgalom eredményei és hiányosságai 1952-ben Átléptünk ötéves tervünk negyedik évébe, amikor tervfeladataink jó végrehajtása még jobb hozzáállást, szervezettebb munkát és ami ezt elősegíti, a munkaverseny kiszélesítését követeli meg. Okulva az 1952-es tervév tapasztalataiból, munkaversenymozgalmaiból, munkánkat még jobbá, élőbbé és elevenebbé kell tennünk. Ennek egyik döntő feltétele a tömegekkel való elevenebb kapcsolat megteremtése, amely, ha megvan, eredményes is. Visszatekintve az elmúlt évre, megállapíthatjuk, hogy amikor az üzemek, vállalatok, de maga a tröszt igazgatósága a párttal és szakszervezettel karöltve közösen indítottak el egy-egy versenymozgalmat, mint például a kongreszszusi munkaversenyt, akkor az eredmény nem is maradt el. A hiba azonban ott van, hogy ez a jó kapcsolat nem volt állandó amikor egy-egy versenyszakasz lezárult a legtöbb üzemben úgy gondolták, hogy azzal a vrseny is lezárult. Tehát nem volt állandó a verseny, hanem kampányszerű. . Most az 1953-as évben az üzemek vezetőinek, az üzemi párttitkároknak és szakszervezeti elnököknek úgy kell dolgozniuk, hogy munkájuk eredményes legyen. Élő, eleven kapcsolatra van szükség, ne csak kampányszerűen foglalkozzanak a munkaversennyel, hanem állandósítsák a tömegekkel való kapcsolatot. Hiszen a múlt évi tervlemaradások egyik okát abban látjuk, hogy nem volt meg a vállalatoknak, de magának a tröszt igazgatóságának sem a szakszervezettel, de a párttal valókapcsolata sem állandóan, aminek kárát a terv lemaradásában látjuk. El kell érni, hogy az üzemekben a verseny-adminisztrátorok által kiértékelt eredményeket, a szakszervezeti elnökök időben átadják, hogy széles körben ismertethetők legyenek az előző napi jó eredmények, lent a dolgozók között pedig széleskörű agitációs munkát kell vinni a termelés fellendülésének feltételeként. A szocialista munkaverseny akkor tölti be fontos szerepét, ha mozgósítani tudják a dolgozókat a terv és a vállalásaik teljesítésére. Csak ehhez szív és akarat kell, valamint a szakszervezet szervező és ellenőrző munkája. Pálhegy nyerte az üzemek közötti versenyt a mizserfai vállalatnál Az 1952-es év november és december hónapjában nemes versengés indul el a mizserfai vállalatok leányai között a terv teljesítéséért, valamint a lemaradások bepótlásáért. A versenyben résztvett Pólyos akna, a Mizserfai hármas telep, Szurdok lejtős, Gergely bányaüzem és a versenyt elindító Pálhegy üzem. Komoly erőfeszítéseket kellett hozni bányászainknak, hogy a verseny folyamán mennél jobb eredményeket tudjanak elérni. Mind az öt üzemre egyaránt hatott az elmúlt év folyamán gyakran előforduló tarkóhiány. A pólvosi üzemet nagymértékben gátolta a rendszertelen faellátás. A szurdoki üzemben feltárás hiánya gátolta a termelést. Különböző nehézségek adódtak minden üzemben, így a pálhegyi üzemnél is, azonban ott azt tartották szem előtt az üzem vezetői és dolgozói is egyaránt, hogy a tervet maradéktalanul teljesíteni kell. Azt tartották szem előtt, hogy a verseny folyamán, melyet ők indítottak el, ők lesznek az elsők. A harcos munkalendület és akarat meghozta a várt eredményt. December 30-án a Pálhegy üzem november hari tervét teljesítve, 106,5, december hónapban pedig 102 százalékos átlagteljesíményével érték el az elsőséget. Pálhegy üzem dolgozói ez alkalommal ismét bebizonyították a mizserfai szénbányáknál, hogy a műszaki feltételek biztosításával, a dolgozók javaslatainak meghallgatásával és alkalmazásával a terv nemcsak teljesíthető, hanem túl is teljesíthető. Bebizonyították azzal is Mizsertán a lemaradt üzemek előtt, hogy éves tervüket elsőnek fejezték be a vállalatnál. A terven felül ígért 9000 tonna szenet teljesítették. A verseny folyamán és a tervteljesítésben lemaradt üzemek kövessék Pálhegy üzem példáját. Használják fel a Pálhegy üzemben lévő jó tapasztalatokat és indítsanak harcot hogy a tervük lemaradását a legrövidebb időn belül teljesíteni tudják. Erre kötelezi a lemaradt üzemeket a Rákosi elvtársak adott szavuk is, amelyben megígérték az üzem dolgozói, műszaki vezetői egyaránt, hogy tervüket teljesítik. Harcoljanak közösen és tervszerűen, hogy az 1953-as évben egyenletes és tervszerű termelés valósuljon meg a mizserfai szénbányák összes üzemeiben.