Nógrádi Bányász, 1953 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1953-07-14 / 28. szám

NÓGRÁDI BÁNYÁSZ Dolgozzon mindenki becsületesen Tiribesen, növekedni fog a frontbrigád termelése „103 százalék a vállalat havi átlagszázaléka“ ■— mondogat­ják többen a Tiribesi Vállalat­nál. Szép eredmény. S arra a kérdésre, hogy a Tiribesi­­üzem hogy áll terve teljesíté­sével, ezt a választ kaptuk.­­„83 százalék.“ Kevés javulás tapasztalható az üzemnél. Még mindig van­nak hibáik, melyek gátolják az üzem tervének teljesítését. A frontfejtés a bányák lelke. Tibibesben ezt nem lehet mon­dani, mert látogatásunk al­kalmával — július 7-ig — a front átlagteljesítménye csak­­85 százalék. A hibákat Bulyáki Dániel és Csemer Tibor csillések így vetik föl: „Csupán egy fél műszak kellene ahhoz, hogy rádiót fektessünk a kaparó szalag alá, mellyel­­ kiküszö­bölhetnénk, hogy minden egyes csille megtöltésénél meg­állítjuk a kaparószalagot s ez­zel minden csillénél két-há­­­rom perces termeléskiesést je­lent.“ A IV-es sikló hetedik hal­­asztóján lévő frontbrigád egyik tagja , Salamon Bálint­­vájár ezt mondja: „Egy csa­var is okozhat több órá­s ki­esést Volt példa a múlt hónap elején, amikor ennek hiánya végett két hétig dróttal kötöz­tük össze a rászó csúzda tek­nő­két és úgy termeltünk.“ Többen fölvetik a fa és üres csille hiányokat is. Jogos és helyes javaslatok ezek, melye­ket sürgősen meg kell oldani. De mi a hibák okozóját, a ter­melés lassúságát nemcsak eb­ben látjuk. Bács Gáspár vájár, a front­brigád vezetője, mint jó dol­gozó megérdemli a legnagyobb dicséretet. Ezt lehet mondani még a front egynéhány dol­gozójáról — azonban nem le­het mondani többségükről. Bács elvtársat ottlétünk alkal­­maival is csak egy szempont érdekelte: minél előbb leépí­teni a csardát, hogy megin­dulhasson a termelés. Egy­két dolgozó ugyanez idő alatt a kb. 60 méteres fejtésben hordozták a kalitkázáshoz szükséges famennyiséget. Mit csinált a front többi dolgozója? Látták ugyan, hogy meny­nyire szükséges a csurda­teknő gyors beépítése — üres csille is volt bőven — és mégis a legnagyobb lelki nyugalom­mal közel egy óra hosszáig fogyasztották reggelijüket. Beszélgetés közben arról pa­naszkodnak a fronton dolgo­zók közül többen, hogy keve­set keresnek. Ugyanakkor megfeledkeznek arról, hogy a­ki mennyit ad a társada­lomnak, annyit kap a társa­dalomtól. Ezt legjobban az egyéni bérezés bizonyítaná. Ez lenne az igazságos bérezés s ennek bevezetése lenne igaz­ságos a Tiribesi frontbrigád­­nál is, mert így a munka szer­vezetlensége gátolja a brigá­dot abban, hogy tervét nem tudja teljesíteni Két-három dolgozó társuk munkáját ha­­tan-heten nézik s a bérezésnél ők is olyan jogot követelnek és kapnak is, mint a lelki­­ismeretes dolgozók, akik 8 órai munkaidejüket becsületesen és lelkiismeretesen végzik, így azt tartják, „majd dolgozik helyettem a másik“, vagy azt, „minek termeljek többet, a keresetem nekem is annyi, mint a csapat többi tagjai­nak.“ És épp ez a helytelen­ség okozza a frontbrigádnál a terv nemteljesítést. A front munkálatai igen szépek. Igaz, két régi vágat húzódik a 60 méteres front­szakaszon. Azonban ez sem­miesetre nem lehet akadály, mert a szénfal majd­hogy­nem magától­­omlik. A front becsületes és lelkes dolgozói az ilyen helyeken kérjék az egyéni bérezés bevezetését. Példa van előttük — a kiste­­renyei Krutyina-frontbrigád — kiknek az egyéni bérezés bevezetése óta állandóan emel­kedik a termelésük és kerese­tük is. A műszaki vezetők a csapatok s dolgozók kérelmét hallgassák meg és valósítsák meg. Csak ezen keresztül ter­ned el és terjedhet el szénme­dencénk számos bányájaiban az igazságos bérrendszer — ki mennyit ad a társadalom­nak, annyit kap ő maga is. Ezen keresztül jelentősen emelkedni fog nemcsak a frontbrigádok, csapatok, ha­nem az üzemek teljesítménye is. Ez szükséges új gazdasági politikánk megvalósítá­saihoz, mely lerögzíti: „A növekvő jó­léthez a termékek bőségét csakis a termelés fokozásával, a tervek teljesítésével, dolgo­zóink szélesen kibontakozó lelkes szocialista versenyével lehet biztosítani úgy az ipar­ban, mint a mezőgazdaság­ban . Ezt tartsák szem előtt a Tibi­besi vezetők és dolgozók és ezt tartsák szem előtt a szén­medencénk többi dolgozói is. Nincs javulás a minőségi termelésben Kisterenyén Új gazdasági politikánk meg­valósításához bányászainknak nemcsak a mennyiségi, hanem a minőségi tervek maradéktalan végrehajtásával is hozzá kell já­rulni. Ha mi több és jobb ruhát, több és jobb cipőt, több és jobb élelmet akarunk kapni, föltétlen szükséges, hogy a mi bányászaink is nemcsak több, hanem minősé­gileg jobb szenet is adjanak ha­zánknak. Az utóbbi idők folyamán némi­­leges javulás tapasztalható e té­ren több üzemnél. Nem mond­ható ez el a Kisterenyei Válla­latról. A vállalatnál ahelyett, hogy javult volna a szén minő­sége, egyre inkább romlott. Fé­nyesen bizonyítják ezt a július havi mérlegelési eredmények is, ahol például Pokrivács János 22-én kiválasztott csilléjében 206 kilogramm, a 23-án kiválasztott csilléjében pedig 234 kilogramm pala volt. Az Újlaki üzem 608-as csapatának 30-án kiválasztott csilléjében 250, vagy ami még ettől is elrettentőbb, a csigakúti üzemben 27-én kiválasztott I-es csapat csilléjében 290 kilogramm, a 22-én kiválasztott 150-es csa­pat — melynek vezetője Ru­­zsinszki István vájár — csillé­jéből pedig 352 kilogramm követ válogattak ki a palaválogatók, így lehetne tovább sorolni a pa­lás csilléket a pócsházi, a Teke- és Vizslás II. üzemeiből kiszállí­tott csillékből is. Nem sokat változott a helyzet a július 1—3-ig terjedő időszak­ban sem: például Benkő László csapatának — a Tordas-üzemből 1­1-én kiválasztott csilléjében 180 kilogramm, vagy a harma­­­­dikán kiválasztott Kincses­ Sán­dor csapatának a csilléjében 328 kilogramm palát válogattak ki. Ezenkívül nagyon sok olyan csil­lével találkoztunk, melyben a palatartalom 100 és 200 kilo­gramm között található. Jogosan vethetik fel dolgo­zóink azt a kérdést, kicsi a szén és mit csináljunk, ha a szénréteg között pala-ágyazások vannak. Szénbányából szenet, kőbányából követ lehet termelni. Mi a ne­hézségeket elismerjük, de dolgo­zóinknak is el kell ismerniük, jobb minőségű ruhát, cipőt és egyéb közszükségleti cikkeket csak akkor várhatnak el a többi ipari dolgozóktól, ha ők is — na­gyobb gonddal, lelkiismereteseb­ben — harcolnak a tisztánterme­­lés fokozásáért. Ha gyenge minő­ségű lábbelit kapnak, az nem tetszik és jogosan ne­i is tetsz­het bányászainknak sem. Ugyan­így nem tetszik a rossz minőségű szén­gyárainknak, kohóinknak, ugyanígy mérgelődnek vasuta­saink, háziasszonyaink a fűtés alkalmával , és szidják bányá­szainkat. Egypár példa fényesen bizo­nyítja, hogy lehet Margit-táron, lehet a medencénk többi üzemé­ben és a Kitserenyei Vállalatnál is tisztábban termelni. Például a csigakúti üzemben június 19-én két csillét vittek a választóba a Krutyina-frontbrigádtól. A 2102. számú csillében 6 kilogramm, a 1117-es számú csillében pedig csak 10 kilogramm volt Vagy ugyancsak ennek a csapatnak a 27-én kiválasztott csilléjében 13 kilogramm pala volt. Példát lehet venni a Tordasi-üzemben dolgozó Bozó ifj. Pál csapatáról is, akik­nek 6-án kiválasztott csilléjük­ben mindössze 10, a pócsházi lej­tésben Surányi Pál csapatáéban 8, a Teke-akna 32-es csapatának 29-én kiválasztott csilléjében pe­dig csak 6 kilogramm pala volt. A kisterenyei és medencénk minden bányájának dolgozói új gazdasági politikánk bevezetésé­vel, melynek alapja a dolgozó nép életszínvonalának állandó emelése, azt tartsák szem előtt, hogy ne csak többet, hanem egyre jobb minőségű szenet is adjanak a hazának. Azt tartják szem előtt, hogy a minőség megjavítá­sával jobb szenet adhatnak ipa­runknak, gyárainknak, kohóink­nak és akkor viszont jobb áru­kat , és élelmiszercikkeket várhat­nak így el országunk dolgozói­tól is. Megbecsülés számunkra A Párt és kormány határozata, amelyben felemelték úgy a mű­szakiak, mint nekünk, szállító­dolgozóknak a bérét. Nemcsak a 15 százalékos béremelés, hanem a lábbeli és ruha megadása is nagy segítség számunkra. Mindez a leg­nagyobb megbecsülést jelenti ne­künk. „Szorgalmas munkások“ — mondották ezidáig, ezután még jobban fokozom munkámat, hogy hozzájárulhassak én is a szén­­termelés fokozásához. Balog János II. gépkezelő. Szívleljék meg kormányunk útmutatását üzemünk vezetői Kormányunk új programmja különösen nagy gondot fordít dol­gozó népünk egészségvédelmére, valamint munkaviszonyainak megjavítására. Ezen a téren az utóbbi időkben hanyagságok vol­tak tapasztalhatók üzemeinknél. Nem tartották be a munkavéde­lemre vonatkozó szabályokat a mi üzemünknél sem. Ezt fénye­sen bizonyítja az, hogy dolgo­zóink termelési értekezleteken javaslatokkal fordultak az üzem műszaki vezetői felé, hogy taka­rítsuk ki a salgói részen azt az elhanyagolt részt, ahol a sár és a víz már ellepte még a vasutat is. Ez a javaslatunk hiábavaló volt. Nem nyert elintézést. Pár­tunk lapja — a „Szabad Nép“ — helyesen bírálta üzemeink veze­tőit, hogy kevés gondot fordítot­tak az üzemekben a munka­­védelemre és a dolgozók egész­ségvédelmére. Ez a mulasztás a mi üzemünknél sem kis mérték­ben volt tapasztalható. Többször berendeltek bennünket műszak­ra vasárnapokon azzal a céllal, hogy kitakarítjuk az elhanyagolt bányarészt. De nem ez történt vasárnap, mikor bejöttünk mű­szakra. Nem fenntartásra osztot­tak be dolgozni, hanem szene­­léshez, így aztán mindig elma­radt ennek az elhanyagolt rész­nek a kitakarítása. Helyesen rámutatott a június 30-i „Szabad Nép“ a vezetők mu­lasztásaira. Ebből tanulhat min­den vezető és alaposan átgondol­hatja, hogy az ő üzemében van­­nak-e ezen a területen tenni­valók. Célravezetőnek tartanám, ha Salgó-üzem műszaki vezetői, pártszervezete és szakszervezete a további idők folyamán ezen az útmutatások alapján végeznék munkájukat. Ha ezt figyelembe veszik és szem előtt tartják, az eredmények meg fognak mutat­kozni a termelés fokozatos emel­kedésében , üzemünknél. Elmondotta: Ozsvárd Rudolf vájár. Talán sok, van belőle Különös látvány ragadta meg a figyelmünket a tordasi alag­­úton áthaladva, a kazári oldalon az egyenirányítótorony transzfor­mátorház épülete mögött. Az egyik alkalommal személyszállí­tás következtében meghibásodott kocsit nemhogy elszállították vol­na a javítóműhelybe, hanem be­­döntötték a vasút mellett lévő árokba. Más üzemeknél az ilyen személyszállító kocsikban hiányo­kat szenvednek. A kisterenyei szállító részen, úgy látszik, ez nem áll fenn, mert még a vasút mel­lett lévő árokban ma is lehet ta­lálkozni ilyen kocsikkal. Helyes volna, ha a Szóig. Vál­lalat illetékes vezetői felfigyel­nének az ilyen jelenségekre és megtennék a szükséges intézke­déseket a meghibásodott kocsik időbeni beszállítására a javító­­műhelybe, ahol azt kijavítanák és újra forgalomba állítanák. Ez­zel hozzájárulnának az anyaggal való takarékossághoz és a ko­csik karbantartásához is. " 3 A bányási „Béke-akna“ szén­medencénk egyik legkorszerűbb aknái közé tartozik. Az üzem kül­színi területén hatalmas építke­zések és földmunkálatok folyta­tódnak. Az üzem gépesítése is gyors ütemben halad. A gépek megkönnyítik bányászaink mun­káját, növelik a termelékenysé­get. A termelékenység fokozatos emelkedésével tudjuk kielégíteni dolgozó népünk állandóan nö­vekvő szükségleteit, csak ezen keresztül tudjuk biztosítani né­pünk anyagi és kulturális igé­nyeinek maximális kielégítését. A szállítóakna baloldalán gyors ütemben folytatódik az 53 m:1-es kompresszor beszerelése. A szak­emberek gyors ütemben végzik munkájukat, hogy azt a gépet július 12-re üzemképessé tegyék. Ennek üzembe helyezését nagy izgalommal és figyelemmel kísé­rik az üzem bányászai. E nagy­teljesítményű kompresszor meg­indulásával le fogják küzdeni azokat a nehézségeket, melyek eddig a fúrógépek és fejtőkalapá­csok üzemeltetéséhez szükséges sűrített levegő hiányából adód­tak. A Kányási Vállalat az első fél­évben 291 vagon szénnel maradt adósa a népgazdaságunknak. Jú­nius hónapban havi tervüket 84 százalékra teljesítették. A terv nem teljesítését nem lehet 100 százalékig arra fogni, hogy gyen­ge volt az eddigi kompresszor és nem bírtak elegendő sűrített levegőt biztosítani a szenelő csa­patok részére a gépek üzemel­tetéséhez. A terv nem teljesítését bányás­­aknán akadályozza a feltárások lassú üteme, a munkaerő hely­telen elosztása és nem utolsó sorban akadályozza az is, hogy még mindig igen gyenge a mun­kafegyelem. A harmadik negyed­év megkezdésével sem mutatkoz­nak javulások a bányási Válla­latnál. Ezt bizonyítja az is, hogy július 8-ig 83 százalékra teljesí­tették havi tervük esedékes ré­szét. A dolgozók mintegy 50 szá­zaléka 100 százalék alatt termel. Ennek egyik oka az is, hogy a szakszervezet igen kevés gondot fordít a versenyszervezésre Ezt bizonyítja az, hogy nem lehet az üzemben találni olyan csapatot,­­aki párosversenyben volna egy­mással. Nem folyik szocialista ve­télkedés a dolgozók között. De az üzemvezetőség sem fordít elég gondot a műszaki előfeltételek hiánytalan biztosítására. Eddig a műszakiak a legnagyobb akadá­lyát a terv nem teljesítésének abban látták, hogy nem tudtak elegendő levegőt biztosítani a gépek üzemeltetéséhez. Ez a hiá­nyosság az új kompresszor besze­relésével teljes egészében felszá­molódik. Most már minden re­mény megvan arra, hogy lesz tervteljesítés Kányás-aknán. Nagy Imre elvtárs, a Minisz­tertanács elnöke, új programm­­nyilatkozatában ezeket mondotta: „Az egész lakosság életszínvona­lának állandó emelése, ami a kormány tevékenységének közép­pontjában áll, népünk termelő munkáján nyugszik.“ Ezt kell szem előtt tartani a Kányás-akna műszaki és fizikai dolgozóinak, hogy kormányunk programmja megvalósuljon, ehhez továbbra is nagy szükség van minden üze­münknél, de Kányás-aknán is a terv maradéktalan teljesítésére. Csak így tudja biztosítani kor­mányunk dolgozó népünk élet­­színvonalának fokozottabb eme­lését, ha dolgozóink is hozzájá­rulnak és megadják a kellő tá­mogatást az új Programm meg­valósulásához tervük maradékta­lan teljesítésével. Még arra is nagy szükség van Kányás-aknán, hogy a műszakiak jobban figyelembe vegyék a dol­gozók helyes kezdeményezéseit, adjanak helyet, jobban, mint eddig, az alulról jövő bírálatnak, így elérhető lesz, hogy a tervet nemcsak teljesíteni tudják, ha­nem minden mód meglesz arra, hogy túl is teljesítsék a harma­dik negyedévben. Bízunk benne, hogy lesz tervteljesítés Hányáson

Next