Nógrádi Bányász, 1953 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1953-01-06 / 1. szám

4 NÓGRÁDI BÁNYÁSZ A SZOVJET BÁNYÁSZAT BÜSZKESÉGEI Vaszilij Kucser elvtárs életéből A Szovjetúnió legnagyobb szémmedencéjéről, a Donyec-medence Csiszaljakovoda 3-as számú bányájáról szól e kis történet. Ebben a bányában dolgozik Vaszilij Kucser Sztálin-díjas kombájn vezető. A német fasiszták a Donyec-medence bányáit szétrombolták, földúlták. A felszabadulás után megkezdődött a bányák helyrehozatala, az új élet. Ezekben a bányákban, Sztálin-díjjal kitüntetett hősök születtek. Vaszilij Kucser 1950- ben, 23 éves korában a Gsiszatjakovoda 3-as számú bányájában kiváló munkájáért kapta meg a Sztálin-díjat. Vaszilij Kucser Sztálin-díjas kombájnvezető 1952. február 26-án hazánkban a várpalotai szénbányákban járt, ahol átadta az élenjáró szovjet bányaművelés tapasztalatait bányászaink számára. Ennek nyomán Korom János várpalotai sztahanovista vájár 1952. augusztus 30-án befejezte évi tervét. Cikkünk Kucser elvtárs életének és munkájának bizonyos részével ismerteti meg olvasóinkat. Megmutatja a szovjet ember hatalmas harcát és azt, hogyan dolgoznak a Donyec-medencei bányászok. Sztálin-díjjal tüntették ki Vaszilij Kucsert is, a szénfejtő kombájn gépészét, az Ukrán SzSzK Legfelsőbb Tanácsának tagját. Kucser alig 23 éves komszomol-ifjú még, de hírneve messze túlszárnyalt a Donyec-medence határán. Dalia! — szokták mondani Kucserről, bár első pillantásra nincsen semmi daliás benne. Egyszerűen szikár, életörömmel telt fiatalember. Tetteit tekintve azonban tényleg dalia. Vaszilij Kucser két esztendővel ezelőtt, a gépkezelő tanfolyam befejezése után, kombájngépésznek nevezték ki Gsiszarjakovoba, a 3-as számú bányába. Az azóta eltelt idő alatt a fiatal gépész hét esztendő normáját teljesítette. Ő az, aki egy újévre virradó éjszaka egy műszak alatt 456 tonna szenet termelt. Tudásszomjas, nyugtalan jelleme van. Állandóan kísérletezik, töri a fejét, hogyan lehetne megjavítani szénfejtő kombájnja munkáját, kivenni mindent a gépből, amit adni képes. Az újító lelkes munkája ez. A mérnökök elismerően mondják róla: Kulturális munkát végez! Sztalinóban a minap jelent meg Vaszilij Kucser nem túlságosan terjedelmes könyve, amelynek címe: „A beteljesült álom“. A fiatal munkás elmondja benne, hogyan teljesült a bányászok álma, beszél a Donyec-medence gépesítéséről és hogy hogyan vesz részt ő maga ennek az álomnak a megvalósításában. Ennek a könyvecskének lapjai telve vannak mélységes fiúi szeretettel a bányászok új életre kelt földje és a bánya iránt. Büszkén mondja Vaszilij Kucser a 12-es számú keleti tárnáról, ahol ő maga is termeli a szenet: „.. . Több mint 300 méter hosszban terül el a szállító- és szellőztető vágatok között. Ki ne hallott volna a Donyec-medencében erről a gigantikus tárnáról, amely igen sok kombájnvezető számára a sztahanovista tudás iskolájává vált. Ellátogattak ebbe a tárnába a Moszkva-környék, Kaukázusontúl, Karaganda, Kuznyec-medence, Ural és Szucsan bányászai. Még a messzi sarkvidéki Vorkutából is jöttek ide bányászok, hogy megnézzék a csodálatos gép munkáját, amely maga préseli, darabolja és rakja a szenet a futószalagra. A Donyec-medence élenjáró bányászaira jellemző a munka iránti mélységes vonzódás, az újítás. Ilyen például Hja Mihejev elővájár, a Szocialista Munka Hőse. Ilja Mihejev az elővárási munka művésze Sokezer méternyi folyosót vágott Mihejev a föld méhében. Teljes joggal nevezik őt a földalatti kincsek felderítőjének. Hja Mihejev brigádja a donyeci szén számos új rétegét fedezte fel. „Érzi“ a bányát. Úgy ismeri, mint a szülőházát. Azt mondják, hogy a Donyecmedencében ezelőtt is voltak emberek, akik „érezték“a szenet és szinte hibátlanul meg tudták mondani: itt ez meg ez lesz. De miért? Ezt nem tudták megmagyarázni. Ha azonban Mihejev azt mondja, hogy itt ez meg ez lesz, akkor tudományosan megmagyarázza, hogy miért van ez így. A „szén megérkezését“ nála megsokszorozta a gazdag tapasztalat és tudás. Jellemző rá a szovjet embernek az az értékes vonása, amely a munkához való öntudatos viszonyból támad: nem tud megelégedni az elért eredménnyel, hanem állandóan többet akar tudni és végezni. Ezekben a vonásokban már meglátszik a kommunista társadalom emberének jelleme és arculata. Ezeket a jellemvonásokat a sztálini kor szülte. Sorsuk az, hogy lendületesen fejlődjnek. Miért szünetelt három óra hosszáig a ménkesi szállítás ? Elkészült a nagybátonyi kötélpálya, amely a termelés kibontakozását a vállalatnál nagyban előmozdíthatja. Egyelőre még csak a Kossuth-lejtési szívet szállítja, máris meglátszik az eredmény, ami a termelés növekedésében mérhető. Maga a vállalat vezetősége is, de főként az üzemvezetőség, de nem utolsó sorban a dolgozók is örülnek, mert ezzel a megnövekedett feladatoknak könnyebben eleget tudnak tenni. A pálya üzemképes, de még sok korrigálni való akad rajta, különösképpen a szögállomáson. Igen gyakori az az eset, hogy amikor a szorospataki kötélpálya szállít, addig a ménkesi szállítás szünetel. Tudniillik közös szögállomása van a ménkesi és szorospataki kötélpályának. Hogy mi ennek az oka, azt 1952. december 30-án éjjel személyesen tapasztaltuk. Egy kis jóakarattal megoldható lenne, hogy egyidőben mindkét pálya szállítson. Mi ennek az oka ? A szorospataki becsatlakozón a csilleváltó rossz, nem működik úgy, hogy mindkét pálya egyidőben tudjon szállítani, ezért amíg a Kossuth-tárói pálya szállít, addig a ménkesi kötélpályának szünetelni kell. Az ott dolgozók már jelentették az illetékeseknek, hogy kijavítsák, de a felelet egyszerűen az volt, a december 30-án ott megjelent két iparostól, hogy még nincs átadva a kötélpálya ezen része, így ennek a kijavítása nem rájuk tartozik, azzal fogták magukat és elmentek. Alit sem törődve azzal, hogy emiatt a ménkesi üzemnek csupán egy műszakban három óra hosszú termelési kiesése volt. Ez a nyilatkozat, amely a Szolgáltató Vállalat két iparosától elhangzott, semmiképpen sem tükrözi a munkához való jó viszonyt. Több felelősségérzetet kell az iparosoknak munkájukba belevinni és akkor nem lesz akadálya annak, hogy a kötélpálya hivatását jól betöltse. Azokat az iparosokat pedig, akik ilyen felelőtlen kijelentéseket tettek, javasoljuk felelősségre vonni, mert gondolatunk szerint ők tízért vannak, hogy a pályát jó karban tartsák és nem azért, hogy a termelést gátolják. Beváltották ígéretüket a Forgács és Karancslejtős üzem dolgozói A zagyvai szénbányákhoz tartozó vállalatok dolgozói az 1952-es évi tervük befejezésekor ígéretet tettek arra, hogy sok-sok tonna terven felüli szenet adnak népgazdaságunknak. A Forgács lejtősi üzem az 1952-es év végére terven felül 4200 tonnát, a Narancs lejtési üzem pedig 1100 tonnát vállalt. Mindkét üzem Rákosi elvtársnak írt levelében tette meg az ígéretét. Szívós, kemény harcot kellett foytatni mindkét üzem dolgozóinak, hogy Rákosi elvtársnak tett fölajánlásukat valóra váltassák. Harcuk nem volt hiábavaló. A Forgács lejtősi üzem december végére a 4200 tonna vállalásukat 6425 tonnára, a Narancs lejtősi üzem pedig ugyanez időre 1100 tonnás vállalásukat 1252,9 tonnára teljesített, így a Narancs lejtősi üzem dolgozói 152,9 tonnával, s a Forgács lejtősi üzem dolgozói pedig 2225 tonnával teljesítették túl december végére Rákosi elvtársnak tett ígéretüket. A lemaradt üzemek kövessék mindkét bánya példáját, akik nemcsak tervüket, hanem felajánlásaikat is túlteljesítették. Felkészülve, adósságmentesen lépték át mindkét bánya dolgozói az új esztendőt. Fokozott gonddal készülnek az elővárási és fenntartási munkák kiszélesítésére, hogy ne csak az 1952-es évben, hanem ez évben is a megnövekedett feladatokat végre tudjuk hajtani. Miért nem volt műszakon 12 bányási dolgozó Bányászaink az 52-es év utolsó napjaiban kemény harcot folytattak a tervteljesítésért és azért, hogy ezzel biztosítsák az 1953-as tervév adóság nélküli elkezdését. A harcok folyamán számos aknában születtek kiváló eredmények. December 26-án a mátranováki Csipkés üzemben Fele György 319, az Alkotmány aknán Susán Imre cseh 204, kisterenyei szénbányák Tordas üzemében Joó Gyula 172,4, a mizériai szénbányák Pélhegy üzemében Fekete Sándor 127 százalékot értek el csapataikkal. De sorolhatnánk még több üzem kiváló vagy jól dolgozóinak eredményeit is. A bányás aknai üzemnél hasonló jó eredmények voltak. Voltak olyan dolgozók is, akik az üzem eredményét lerontották. Ezek közé tartozik Sándor István népnevelő és Almási József csoportbizalmi is. Ezek a dolgozók azt tartják: „mit számít nekem, ha egy nap kimarad“. Ezek a dolgozók nem számolnak azzal, hogy hazánkban minden öt napon épül egy új gyár, nem számolnak azzal, hogy a tél folyamán egyre több szén kell, hisz ők is szeretik a meleg szobát. Megvonják tőlük a különböző természetbeli juttatásokat helytelen cselekedeteikért. Az ilyen népnevelők rontják a munkafegyelmet. Nem tudják megmagyarázni, hogy a bányászatban napi 180 vagon szén kiesését jelenti az igazolatlan mulasztás, de ha minden zenélő csapat egy csillével emeli fel a termelését, ez napi 150 vagon szenet jelent iparunk számára. Sándor és Almási elvtársakat megbíráljuk cselekedeteikért és főleg azért, hogy 12 dolgozó társukat beszélték le, hogy ne menjenek munkába december 26-án. Mi bízunk abban, hogy Sándor István népnevelő és Almási József csoportbizalmi az 1953-as évben helytelen cselekedetéből okulva, nem fognak elkövetni hasonló esetet. Mint párttagok, a párt szervezeti szabályzatának értelmében az 1953-as esztendő folyamán hibájukat kijavítva, a termelésben harcot fognak indítani a munkafegyelem megszilárdításáért, melyhez döntően fontos, hogy jó példával járjanak elől úgy a munkafegyelem, mint a termelésben. INTELEM Hetvenhárom éves ember áll a vártán, Ébren őrködik országok határán. Egyik keze tollat, másik fegyvert markol, Kemény elszántsággal a békéért harcol. Mögötte a világ dolgozói állunk Kezének egyetlen intésére várunk. Hogy elindulhassunk a végső csatára, A szent világbékének kivívására. Elég volt a vérből, anyák jajszavából, Szívünkbemarkoló árvák sírásából. Imperializmus, testvérgyilkos Káin, Reszkess! Órád ütött, mert győzni fog Sztálin. ififii áll útjába a földexavátos kiutalásának A kisterenyei kötélpálya megépítésénél a földmunkák üteme nem kielégítő. A Szolgáltató Vállalat vezetőségének komoly fáradozásába kerül, hogy az építkezést ilyen ütemben tudják vinni. A kötélpálya megépítése döntő fanssággal bír az üzemek termelése szempontjából is, amely ha már elkészült volna, nagyban elősegítette volna a termelés fejlődését. Éppen ez a szándék vezette a Szolgáltató Vállalat igazgatóságát, hogy a Tűzhelygyárral szembeni terülei folyó építkezéseknél kihasználatlanul lévő földexkavátort, amely két-három hét óta egyhelyben van, amely nyilván arra vall, hogy nem használták, kölcsönkérje a földmunkák gyors ütemű elvégzéséhez. Meg kell állapítani, sikertelenül. Kétségtelen, hogy az illetékes Minisztérium csak nagyobb tömegű föld elmozdításához utalja ki e nagyteljesítményű szovjet gépet, de amennyiben a kisterenyei kötélpálya is állami építkezés, arra gondoltak, hogy nem lesz komolyabb akadálya a gépnek egy-két hétre való kiutalásához. Ebben az ügyben a tröszt beruházási osztályán, sőt már az illetékes Minisztériumban is eljártak, de eredménytelenül. Az exkavátort csak nem kapják meg. Az igaz, hogy a nagyteljesítményű munkagépet csak tömeg méretű munkáknál lehet eredményesen használni, de ma, amikor a sajtóban, előadásokon mindenhol a gépek jobb kihasználásáról hallunk, s akkor nem tudhatjuk — hogy amikor ez a gép két-három hétig nem dolgozik, nincs üzemeltetve —, mi akadálya van annak, hogy egy szintén állami építkezésnél, mint maga a kötélpálya is, a költségek teljes megtérítée mellett átadják. Szeretnénk megtudni, hogy mi áll útjában az exkavátor kölcsönadásának. .NÓGRÁDI BÁNYÁSZ Az MDP Salgótarjáni Járási Pártbizottságának lapja. Megjelenik hetenként egyszer. Felelős szerkesztő: Mákos János. Felelős kiadó: Valach László. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Salgótarján, Felszabadulás-út 53 sz. Telefon: ISC. Bányai telefon. Példányszám: 1500. Nógrád megyei Nyomdaipari Vállalat, Salgótarján, Rákóczi út 205. Fv.: Kovács Kálmán.