Nógrádi Bányász, 1954 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1954-01-04 / 1. szám

­ III. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM AZ M­D­P SAL­GOTAR J­ANUARAS I­PAR­Ü 5­­­2 O­­­T­­­ÁGA­NA­K N­A­P­J­A 1954. január 4. Ára 50 fillér. Még fokozottabb harcot ön évben a munkafegyelem megszilárdításáért Az elmúlt esztendőben üze­­neink bányászai hősiesen harcol­tak az évi terv határidő előtt való teljesítéséért és túlteljesíté­sért. Különösen kiváló eredmé­­neket értek el a mátranováki v­állalat bányászai, kik minden skalommal az élen harcoltak a töszt többi vállalataival szem­­ben. Harcuk nem volt hiábavaló, mert vállalataink közül ők jelen­­ették elsőnek, hogy befejezték ves tervüket. Hazafias munká­­­­iknak az lett az eredménye, h­­ogy jóval túlszárnyalták az el­állt éves tervüket. Eredményeih­­ez nagyban hozzájárult a mun­­kfegyelem szilárdsága. Alaposan elkészültek az 1954-es év első egyedére, hogy zökkenőmente­­n folytathassák termelésüket és ég szebb eredmények elérésére l­egyenek képesek. Az elmúlt esztendő folyamán nagy kiesések voltak a munka­­egyelem lazasága miatt. Különö­­en megnövekedett az igazolat­­ln műszakmulasztók száma, még a második negyedévben töszti viszonylatban 743 volt az igazolatlan kieső műszakok szá­ma, addig a harmadik negyedév­ben 1358-ra emelkedett. Ez an­­nak tudható be, hogy nem harcol­­ak elég következetesen a kor­­mányprogramm megjelenése után a pártszervezet népnevelői, a szakszervezet aktívái és az üze­mek műszaki vezetői a munka­­fegyelem megszilárdításáért. A lógrádi szénmedence dolgozói 1953. december 1-ig kb. 1500 va­gon szénnel maradtak adósok az országnak. Az 1953-as évben (de­­cember 31-ig) 4386 igazolatlan ki­­eső műszak volt tröszti viszony­aiban. Ha ezt durván számoljuk is, és 20 mázsát veszünk alapul műszakonként, akkor is 900 va­gon szénnel adhattunk volna többet az elmúlt év folyamán az országnak, ha az igazolatlan ki­esések nem lettek volna olyan nagyarányúak. 900 vagon szén­nel jutott volna több gyáraink üzemeltetéséhez, lakóházaink és iskolák fűtéséhez. Ezzel hátráltat­tuk kormányunk programmjá­­nak megvalósítását, melynek min­den pontja népünk felemelkedé­sét szolgálja a bőséges, boldogabb jövő felé. Az igazolatlan távolmaradások különösen Hányáson okoztak ne­héz problémákat az elmúlt esz­tendő során. Több alkalommal szakképzett vájárokat kellett ki­vonni a termelésből és azokat szállításhoz beosztani munkába mikor ezt a munkát kevésbé szakképzett dolgozó is el tudta volna végezni. A kányási vállalat­nál az 1953-as év harmadik ne­gyedében 823 igazolatlan kieső műszak volt. Az utolsó negyed­ében már némi javulás mutat­­ozik, de még ez mindig nem ki­­égítő, mert az utolsó negyedév­en 661 igazolatlan kieső műszak élt. A műszakiak és az üzem­olgozói nem harcoltak kellő ala­possággal a munkafegyelem la­zítóival szemben. Megtűrték ma­guk között a lógósokat, pedig a munkafegyelem megszilárdítása minden műszaki és fizikai dol­gozónak egyaránt hazafias köte­lessége. De igen sok a tennivaló a mun­kafegyelem megszilárdítása terén a kisterenyei és a nagybátonyi vállalatoknál is, ahol az igazo­latlan távolmaradók zöme a szál­lók lakóiból tevődik ki. Ez an­nak tudható be, hogy a szakszer­vezet aktívái és a DISZ szerve­zet nem végez alapos felvilágo­sító munkát a szállók lakói kö­rében. Nem ismerték fel még sok üzemnél a „nevelj új bá­nyászt” jelszó jelentőségét, pedig ez is nagyban elősegítené a mun­kafegyelem megszilárdítását szén­medencénk üzemeinél. A szak­­szervezetek nem mozgósították kellően aktíváikat, hogy népsze­rűsítsék a mozgalmat a dolgozók között, hogy minél többen csat­lakozzanak a mozgalomhoz. A munkásszállókon a DISZ szerve­zet aktívái igen hiányosan dol­goznak. Nem foglalkoznak az iga­zolatlan távolmaradókkal. Nem magyarázzák meg, hogy milyen kárt okoznak távolmaradásukkal népgazdaságunknak és saját ma­guknak is. Ez a hiányosság külö­nösen tapasztalható a kisterenyei vállalatnál, ahol Nagy Ferenc elvtárs, a DISZ szervezet titkára, igen keveset foglalkozik a mun­­kafegyelemlazítókkal. Nagy elv­társnak még igen sokat kell vál­toztatnia munkáján főleg az iga­zolatlan mulasztókkal való fog­lalkozás terén. Az 1953-as év utolsó negyedé­ben értünk el eredményeket, ez azonban nem kielégítő. Az új esz­tendő még nagyobb követelmé­nyeket állít pártszervezeteink, szakszervezeteink, műszaki és fi­zikai dolgozóink elé, öt százalék­kal kell többet termelni, mint az elmút év folyamán. Éppen ezért fokozottabb erőfeszítésre van szükség. A párt, a szakszervezet és a műszaki vezetőknek alapos felvilágosító munkát kell végezni dolgozóink körében, hogy az új esztendőben az igazolatlan kieső műszakok számát a legminimá­lisabbra tudjuk lecsökkenteni. Az öt százalékot, amivel emelkedett a tervünk, az 1954-es évben a munkafegyelem lényeges megja­vításával is ki tudjuk termelni. Számos új üzem, gyár kezdte meg a termelését és kezdi meg. Ezeknek egyre több szénre van szükségük. Bányászainknak to­vábbi hősies munkájára van szük­ség az új esztendőben. Népneve­lőink, szakszervezeti aktíváink, DISZ szervezeteink és műszaki vezetőink éljenek eddigi bevált­­ó módszereikkel és végezzenek alapos felvilágosító munkát az új év első negyedében, a munka­­fegyelem további megszilárdítá­sáért. Első műszak... Az 1954-es év megkezdésének első műszakján medencénk válla­ltai közül egyedül csak a mi­­serfai vállalat teljesítette 100­ázalékon felül a tervet. A mi­­serfai dolgozók ezen a műszakon 00.6 százalékos eredményt értek . A zagyvai vállalat december havi 111.9 százalékos eredményé­rel szemben az első műszakon csak 60.8 százalékon állt. Hason­lóan Mátranovák is csak 89.8 szá­zalékra teljesítette tervét. Az üzemek közül Újlak II. lejt­­akna 108-ra teljesített, melyhez hozzájárul az is, hogy Kolocsányi Ferenc csapata 11.4 csille helyett 19-re, Szelei Béla csapata pedig 9.7 csille előirányzatát 15 csillére teljesítette. G. M. Malenkov elvtárs válaszai Kingsbury Smith kérdéseire A január elsejei szovjet lapok közül G. M. Malenkovnak, a Szovjetunió minisztertanácsa el­nökének válaszait Kingsbury Smith úr kérdéseire. Kingsbury Smith úr, az „Inter­national News Service” amerikai hírügynökség európai vezetője 1953. december 28-án a küszöbön­­álló új évvel kapcsolatban azzal a kéréssel fordult G. M. Malenkov­­hoz, hogy válaszoljon néhány kérdésre. Az alábbiakban közöljük Kings­bury Smith kérdéseit és G. M. Malenkov válaszait: Első kérdés: Mit kíván ön az amerikai népnek az 1954. évre? VÁLASZ: Teljes szívemből boldogságot és békés életet kívá­nok az amerikai népnek. Sikere­ket kívánok az amerikai népnek a minden néppel való baráti kap­csolatok fejlesztésében és gyü­mölcsöző eredményeket a béke megvédésének nemes ügyében, a béke megszegésére irányuló min­dennemű kísérlettel szemben. Második kérdés: Reméli-e ön, hogy az új évet Amerika és Oroszország népei közötti baráti kötelékek megszilár­dulása teszi majd emlékeze­tessé? VÁLASZ: Mindenekelőtt kívá­natos a kapcsolatok megjavulása országaink között. Véleményem szerint nincs objektív akadálya annak, hogy az új évben meg­javuljanak a Szovjetunió és az Egyesült Államok kapcsolatai és megerősödjenek a barátság ha­gyományos kötelékei országaink népei között. Remélem, hogy így is lesz. Harmadik kérdés: Hogyan értékeli ön a világ békéje megőrzésének és a nemzet­közi feszültség enyhülésének lehetőségeit 1954-ben? VÁLASZ: Minden nép tartós békére vágyik és megvannak a kedvező lehetőségek a nemzet­közi feszültség további enyhülé­sére 1954-ben. Lehetetlen, hogy a kormányok, de mindenekelőtt a nagyhatalmak kormányai ne hall­gassanak a népek szavára és le­hetetlen, hogy ne számoljanak a népek tartós békére irányuló nö­vekvő törekvésével. Ami a szovjet kormányt illeti, a szottjei kormány megtett, meg­tesz és a jövőben is meg fog tenni mindent annak érdekében,­­ hogy enyhüljön a nemzetközi fe­szültség és egészséges kapcsola­tok alakuljanak ki az államok között. Negyedik kérdés: Mi az ön véleménye szerint a legfonto­sabb lépés, amelyet 1954-ben a világ békéjének érdekében tenni lehetne? VÁLASZ: Ilyen lépés lehetne egy olyan egyezmény megkötése az államok között, amelynek ér­telmében az egyezmény részt­vevői ünnepélyes és feltétlen kö­telezettséget vállalnak arra, hogy nem alkalmaznak atom-, hidro­gén- és más tömegpusztító fegy­vert. Egy ilyen egyezmény meg­könnyítené a megegyezés lehető­ségét az atomfegyver teljes eltil­tásáról és az atomenergia hábo­rús célokra való felhasználására vonatkozó tilalom megtartása fö­lötti szigorú nemzetközi ellenőr­zés megteremtéséről. Ugyanakkor a szovjet kormány szükségesnek tartaná, hogy meg­egyezés jöjjön létre a fegyverzet minden más fajtája, valamint a fegyveres erők jelentős csökke­nésére nézve is. Mindez kétségtelenül csökken­tené a katonai szükségletekre irá­nyuló állami kiadásokat és köny­­nyítene a lakosság gazdasági helyzetén. (Megjelent a Sz. N. 1954 január 2-i számában.) Hogyan segíti a Tröszt a Rónai Szénbányák munkáját A Rónai Szénbányák Vállalata jelenleg 95,5 százalékra áll az évi terv teljesítésével. Lemaradá­sunk: 11.906 tonna, amellyel adó­sa vagyunk népgazdaságunknak. Meg kell mondanunk őszintén, hogy hibák vannak az évi terv­­teljesítés elérése során. Ez a meg­állapítás nem csupán látszat akar lenni, inkább éles bírálatként s­etődik fel a Tröszt igazgatósága felé. Több tény azt igazolja, hogy el vannak szakadva üze­münktől. Több esetben megláto­gatják üzemünket. E látogatások alkalmával kérik a párt-, szak­­szervezet és műszaki vezetők se­gítségét, amelynél már csak a felajánlást várják, majd összerak­ják irataikat a táskába, köszön­nek és távoznak. Meg is történt az ígéret a párt, a szakszervezet, a vállalatvezető részéről, hogy szorgalmazzuk a serkentő, ne­velő hatású röpgyűléseket, mű­­szakbeszállásoknál és általában beszélgetést a dolgozókkal. Már az első lépésnél jelentke­zik a dolgozó párttagok és pár­­tonkívüliek féltő gondoskodása a termelés iránt... Nem csaptak-e be, mint annyiszor eddig, hogy bejövünk? De lesz-e „üres ellá­tás”? Nézzük csak, mi történt decem­ber 20-án? Reggel 5 órakor már jelzést küld a kötélpálya leadó­állomása ... Elfogyott az üres. Ez aztán megtörtént egész va­sárnapi termelés folyamán. Min­den szakban kisebb vagy nagyobb időre szóló kiesés az üres vé­gett. A dolgozók 21-én már a beszél­getésen keresztül felvetik és bí­rálnak személy szerint, mint ve­zetőket hogy „ti nem vagytok a szocalista termelés jó harcosai, mert ti nem mentek odáig, hogy biztosítsátok a nagytermelésre az ürest”. Vasárnap volt három harmados üzem, „mi eljöttünk, de nem termelhettünk, ahogy azt mi szerettük volna. De a heti pihenőnapunk sincs meg”. De ugyanakkor az is megvan, hogy az eddigi huzavona intézke­dés miatt sok szén ki van lapá­tolva, mert kötél hiányában üzemzavarok történtek a pályán, így aztán a kilapátolás volt a lehető szükségmegoldás, amely nálunk két év óta és máig is divat volt. Jelenleg csak azért nem divat, mert már nincs hova tenni a szenet. Szerte az ország­ban kell a szén. Kérik az ország, dolgozói. Továbbmenve, gyárai,­­ iskolái, kórházai. Sorolhatnánk még tovább is. Itt pedig a szén a szabad ég alatt van. Kórba­­vész,­ porlad, veszti értékét. Ezek után joggal felteszik dol­gozóink a kérdést szerte az or­szágban, hogy mi van a megbe­csült bányászainkkal, ma nem adnak szenet eleget? Nem akar­nak adni? Nem. Ez nem igaz. Bányászaink továbbra is harcol­nak a több szénért. Hűen teljesí­tik a felajánlást, nemcsak kam­pányszerűen, a nagytermelési na­pon, hanem hétköznapi napon is, csak legyen biztosítva a kiter­melt szénnek az elszállítása. Bányászaink nagy öntevékeny­séget kérnek a párttól, a műsza­kiaktól. Több szervezettséget a széntermelés vonalán, az üzem­nél és a Nógrádi Trösztnél, hogy biztosítva legyen a termeléshez szükséges anyag, például a kö­tél. Döntően szükséges a kor­­mányprogramm végrehajtása, az évi tervünk sikeres teljesítése ér­dekében. Vezetőink ezek után se hallgassák el a dolgozók jogos kérését és helyes javaslatait, mellyel hozzájárulhatunk har­cos bányászaink termelési ked­vének megnöveléséhez. (E jelentés készült Salgóbányán 1953. december 22-én.) Leveleink nyomán A „Nógrádi Bányász” november 24-i számában közölte Czene Jó­zsef sztahanovista vájár levelét, melyben bírálta a mátranováki posta, illetve a kézbesítő munká­ját. A közlekedési és postaügyi minisztérium a panaszt megvizs­gálta és megállapította, hogy a mátranováki kézbesítő szolgála­tát olyan nagyfokú hanyagsággal és nemtörődömséggel látta el hogy miatta a posta szolgálatá­ból elbocsátották. 1 Új munkásszálló épült Nagybátonyban A 63/2 Építőipari Tröszt dolgo­zói 1953. október 28-án kezdték meg a nagybátonyi bányaváros­ban egy 96 személyt befogadó munkásszálló építését. Az építke­zést irányító műszaki vezetők és fizikai dolgozók megfogadták, hogy december 31-re befejezik a munkásszálló építését. Ehhez azonban szükséges volt a munka jó meszervezése, hogy a szállót határidőre lakhatóvá tegyék. Do­­nák Vidor építésvezető a mun­kát­ úgy szervezte a három hó­nap alatt, hogy az építkezés köz­ben különösebb kiesések nem­­ adódtak anyaghiány miatt. Minden szobában korszerű cse­répkályha van beépítve, a víz­vezetékek beszerelését már 109 százalékig elvégezték és a szállót december 31-én átadták a Nóg­rádi Bánya Trösztnek. Hogy az épület határidőre elkészült, eb­ben nagy része a f­i az építke­zést végző dolgozóknak, de külö­nösen kiváló munkát végzett a három hónap alatt Verebélyi Ist­ván kőműves komplex­ brigádja, akik fáradtságot nem ismerve, minden alkalommal élenjártak és 150—160 százalékra teljesítették a tervüket, hogy a szálló a terve­zett határidőre elkészüljön.

Next