Nógrádi Bányász, 1954 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1954-01-04 / 1. szám
III. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM AZ MDP SALGOTAR JANUARAS IPARÜ 52 OTÁGANAK NAPJA 1954. január 4. Ára 50 fillér. Még fokozottabb harcot ön évben a munkafegyelem megszilárdításáért Az elmúlt esztendőben üzeneink bányászai hősiesen harcoltak az évi terv határidő előtt való teljesítéséért és túlteljesítésért. Különösen kiváló eredméneket értek el a mátranováki vállalat bányászai, kik minden skalommal az élen harcoltak a töszt többi vállalataival szemben. Harcuk nem volt hiábavaló, mert vállalataink közül ők jelenették elsőnek, hogy befejezték ves tervüket. Hazafias munkáiknak az lett az eredménye, hogy jóval túlszárnyalták az elállt éves tervüket. Eredményeihez nagyban hozzájárult a munkfegyelem szilárdsága. Alaposan elkészültek az 1954-es év első egyedére, hogy zökkenőmenten folytathassák termelésüket és ég szebb eredmények elérésére legyenek képesek. Az elmúlt esztendő folyamán nagy kiesések voltak a munkaegyelem lazasága miatt. Különöen megnövekedett az igazolatln műszakmulasztók száma, még a második negyedévben töszti viszonylatban 743 volt az igazolatlan kieső műszakok száma, addig a harmadik negyedévben 1358-ra emelkedett. Ez annak tudható be, hogy nem harcolak elég következetesen a kormányprogramm megjelenése után a pártszervezet népnevelői, a szakszervezet aktívái és az üzemek műszaki vezetői a munkafegyelem megszilárdításáért. A lógrádi szénmedence dolgozói 1953. december 1-ig kb. 1500 vagon szénnel maradtak adósok az országnak. Az 1953-as évben (december 31-ig) 4386 igazolatlan kieső műszak volt tröszti viszonyaiban. Ha ezt durván számoljuk is, és 20 mázsát veszünk alapul műszakonként, akkor is 900 vagon szénnel adhattunk volna többet az elmúlt év folyamán az országnak, ha az igazolatlan kiesések nem lettek volna olyan nagyarányúak. 900 vagon szénnel jutott volna több gyáraink üzemeltetéséhez, lakóházaink és iskolák fűtéséhez. Ezzel hátráltattuk kormányunk programmjának megvalósítását, melynek minden pontja népünk felemelkedését szolgálja a bőséges, boldogabb jövő felé. Az igazolatlan távolmaradások különösen Hányáson okoztak nehéz problémákat az elmúlt esztendő során. Több alkalommal szakképzett vájárokat kellett kivonni a termelésből és azokat szállításhoz beosztani munkába mikor ezt a munkát kevésbé szakképzett dolgozó is el tudta volna végezni. A kányási vállalatnál az 1953-as év harmadik negyedében 823 igazolatlan kieső műszak volt. Az utolsó negyedében már némi javulás mutatozik, de még ez mindig nem kiégítő, mert az utolsó negyedéven 661 igazolatlan kieső műszak élt. A műszakiak és az üzemolgozói nem harcoltak kellő alapossággal a munkafegyelem lazítóival szemben. Megtűrték maguk között a lógósokat, pedig a munkafegyelem megszilárdítása minden műszaki és fizikai dolgozónak egyaránt hazafias kötelessége. De igen sok a tennivaló a munkafegyelem megszilárdítása terén a kisterenyei és a nagybátonyi vállalatoknál is, ahol az igazolatlan távolmaradók zöme a szállók lakóiból tevődik ki. Ez annak tudható be, hogy a szakszervezet aktívái és a DISZ szervezet nem végez alapos felvilágosító munkát a szállók lakói körében. Nem ismerték fel még sok üzemnél a „nevelj új bányászt” jelszó jelentőségét, pedig ez is nagyban elősegítené a munkafegyelem megszilárdítását szénmedencénk üzemeinél. A szakszervezetek nem mozgósították kellően aktíváikat, hogy népszerűsítsék a mozgalmat a dolgozók között, hogy minél többen csatlakozzanak a mozgalomhoz. A munkásszállókon a DISZ szervezet aktívái igen hiányosan dolgoznak. Nem foglalkoznak az igazolatlan távolmaradókkal. Nem magyarázzák meg, hogy milyen kárt okoznak távolmaradásukkal népgazdaságunknak és saját maguknak is. Ez a hiányosság különösen tapasztalható a kisterenyei vállalatnál, ahol Nagy Ferenc elvtárs, a DISZ szervezet titkára, igen keveset foglalkozik a munkafegyelemlazítókkal. Nagy elvtársnak még igen sokat kell változtatnia munkáján főleg az igazolatlan mulasztókkal való foglalkozás terén. Az 1953-as év utolsó negyedében értünk el eredményeket, ez azonban nem kielégítő. Az új esztendő még nagyobb követelményeket állít pártszervezeteink, szakszervezeteink, műszaki és fizikai dolgozóink elé, öt százalékkal kell többet termelni, mint az elmút év folyamán. Éppen ezért fokozottabb erőfeszítésre van szükség. A párt, a szakszervezet és a műszaki vezetőknek alapos felvilágosító munkát kell végezni dolgozóink körében, hogy az új esztendőben az igazolatlan kieső műszakok számát a legminimálisabbra tudjuk lecsökkenteni. Az öt százalékot, amivel emelkedett a tervünk, az 1954-es évben a munkafegyelem lényeges megjavításával is ki tudjuk termelni. Számos új üzem, gyár kezdte meg a termelését és kezdi meg. Ezeknek egyre több szénre van szükségük. Bányászainknak további hősies munkájára van szükség az új esztendőben. Népnevelőink, szakszervezeti aktíváink, DISZ szervezeteink és műszaki vezetőink éljenek eddigi beváltó módszereikkel és végezzenek alapos felvilágosító munkát az új év első negyedében, a munkafegyelem további megszilárdításáért. Első műszak... Az 1954-es év megkezdésének első műszakján medencénk vállaltai közül egyedül csak a miserfai vállalat teljesítette 100ázalékon felül a tervet. A miserfai dolgozók ezen a műszakon 00.6 százalékos eredményt értek . A zagyvai vállalat december havi 111.9 százalékos eredményérel szemben az első műszakon csak 60.8 százalékon állt. Hasonlóan Mátranovák is csak 89.8 százalékra teljesítette tervét. Az üzemek közül Újlak II. lejtakna 108-ra teljesített, melyhez hozzájárul az is, hogy Kolocsányi Ferenc csapata 11.4 csille helyett 19-re, Szelei Béla csapata pedig 9.7 csille előirányzatát 15 csillére teljesítette. G. M. Malenkov elvtárs válaszai Kingsbury Smith kérdéseire A január elsejei szovjet lapok közül G. M. Malenkovnak, a Szovjetunió minisztertanácsa elnökének válaszait Kingsbury Smith úr kérdéseire. Kingsbury Smith úr, az „International News Service” amerikai hírügynökség európai vezetője 1953. december 28-án a küszöbönálló új évvel kapcsolatban azzal a kéréssel fordult G. M. Malenkovhoz, hogy válaszoljon néhány kérdésre. Az alábbiakban közöljük Kingsbury Smith kérdéseit és G. M. Malenkov válaszait: Első kérdés: Mit kíván ön az amerikai népnek az 1954. évre? VÁLASZ: Teljes szívemből boldogságot és békés életet kívánok az amerikai népnek. Sikereket kívánok az amerikai népnek a minden néppel való baráti kapcsolatok fejlesztésében és gyümölcsöző eredményeket a béke megvédésének nemes ügyében, a béke megszegésére irányuló mindennemű kísérlettel szemben. Második kérdés: Reméli-e ön, hogy az új évet Amerika és Oroszország népei közötti baráti kötelékek megszilárdulása teszi majd emlékezetessé? VÁLASZ: Mindenekelőtt kívánatos a kapcsolatok megjavulása országaink között. Véleményem szerint nincs objektív akadálya annak, hogy az új évben megjavuljanak a Szovjetunió és az Egyesült Államok kapcsolatai és megerősödjenek a barátság hagyományos kötelékei országaink népei között. Remélem, hogy így is lesz. Harmadik kérdés: Hogyan értékeli ön a világ békéje megőrzésének és a nemzetközi feszültség enyhülésének lehetőségeit 1954-ben? VÁLASZ: Minden nép tartós békére vágyik és megvannak a kedvező lehetőségek a nemzetközi feszültség további enyhülésére 1954-ben. Lehetetlen, hogy a kormányok, de mindenekelőtt a nagyhatalmak kormányai ne hallgassanak a népek szavára és lehetetlen, hogy ne számoljanak a népek tartós békére irányuló növekvő törekvésével. Ami a szovjet kormányt illeti, a szottjei kormány megtett, megtesz és a jövőben is meg fog tenni mindent annak érdekében, hogy enyhüljön a nemzetközi feszültség és egészséges kapcsolatok alakuljanak ki az államok között. Negyedik kérdés: Mi az ön véleménye szerint a legfontosabb lépés, amelyet 1954-ben a világ békéjének érdekében tenni lehetne? VÁLASZ: Ilyen lépés lehetne egy olyan egyezmény megkötése az államok között, amelynek értelmében az egyezmény résztvevői ünnepélyes és feltétlen kötelezettséget vállalnak arra, hogy nem alkalmaznak atom-, hidrogén- és más tömegpusztító fegyvert. Egy ilyen egyezmény megkönnyítené a megegyezés lehetőségét az atomfegyver teljes eltiltásáról és az atomenergia háborús célokra való felhasználására vonatkozó tilalom megtartása fölötti szigorú nemzetközi ellenőrzés megteremtéséről. Ugyanakkor a szovjet kormány szükségesnek tartaná, hogy megegyezés jöjjön létre a fegyverzet minden más fajtája, valamint a fegyveres erők jelentős csökkenésére nézve is. Mindez kétségtelenül csökkentené a katonai szükségletekre irányuló állami kiadásokat és könynyítene a lakosság gazdasági helyzetén. (Megjelent a Sz. N. 1954 január 2-i számában.) Hogyan segíti a Tröszt a Rónai Szénbányák munkáját A Rónai Szénbányák Vállalata jelenleg 95,5 százalékra áll az évi terv teljesítésével. Lemaradásunk: 11.906 tonna, amellyel adósa vagyunk népgazdaságunknak. Meg kell mondanunk őszintén, hogy hibák vannak az évi tervteljesítés elérése során. Ez a megállapítás nem csupán látszat akar lenni, inkább éles bírálatként setődik fel a Tröszt igazgatósága felé. Több tény azt igazolja, hogy el vannak szakadva üzemünktől. Több esetben meglátogatják üzemünket. E látogatások alkalmával kérik a párt-, szakszervezet és műszaki vezetők segítségét, amelynél már csak a felajánlást várják, majd összerakják irataikat a táskába, köszönnek és távoznak. Meg is történt az ígéret a párt, a szakszervezet, a vállalatvezető részéről, hogy szorgalmazzuk a serkentő, nevelő hatású röpgyűléseket, műszakbeszállásoknál és általában beszélgetést a dolgozókkal. Már az első lépésnél jelentkezik a dolgozó párttagok és pártonkívüliek féltő gondoskodása a termelés iránt... Nem csaptak-e be, mint annyiszor eddig, hogy bejövünk? De lesz-e „üres ellátás”? Nézzük csak, mi történt december 20-án? Reggel 5 órakor már jelzést küld a kötélpálya leadóállomása ... Elfogyott az üres. Ez aztán megtörtént egész vasárnapi termelés folyamán. Minden szakban kisebb vagy nagyobb időre szóló kiesés az üres végett. A dolgozók 21-én már a beszélgetésen keresztül felvetik és bírálnak személy szerint, mint vezetőket hogy „ti nem vagytok a szocalista termelés jó harcosai, mert ti nem mentek odáig, hogy biztosítsátok a nagytermelésre az ürest”. Vasárnap volt három harmados üzem, „mi eljöttünk, de nem termelhettünk, ahogy azt mi szerettük volna. De a heti pihenőnapunk sincs meg”. De ugyanakkor az is megvan, hogy az eddigi huzavona intézkedés miatt sok szén ki van lapátolva, mert kötél hiányában üzemzavarok történtek a pályán, így aztán a kilapátolás volt a lehető szükségmegoldás, amely nálunk két év óta és máig is divat volt. Jelenleg csak azért nem divat, mert már nincs hova tenni a szenet. Szerte az országban kell a szén. Kérik az ország, dolgozói. Továbbmenve, gyárai, iskolái, kórházai. Sorolhatnánk még tovább is. Itt pedig a szén a szabad ég alatt van. Kórbavész, porlad, veszti értékét. Ezek után joggal felteszik dolgozóink a kérdést szerte az országban, hogy mi van a megbecsült bányászainkkal, ma nem adnak szenet eleget? Nem akarnak adni? Nem. Ez nem igaz. Bányászaink továbbra is harcolnak a több szénért. Hűen teljesítik a felajánlást, nemcsak kampányszerűen, a nagytermelési napon, hanem hétköznapi napon is, csak legyen biztosítva a kitermelt szénnek az elszállítása. Bányászaink nagy öntevékenységet kérnek a párttól, a műszakiaktól. Több szervezettséget a széntermelés vonalán, az üzemnél és a Nógrádi Trösztnél, hogy biztosítva legyen a termeléshez szükséges anyag, például a kötél. Döntően szükséges a kormányprogramm végrehajtása, az évi tervünk sikeres teljesítése érdekében. Vezetőink ezek után se hallgassák el a dolgozók jogos kérését és helyes javaslatait, mellyel hozzájárulhatunk harcos bányászaink termelési kedvének megnöveléséhez. (E jelentés készült Salgóbányán 1953. december 22-én.) Leveleink nyomán A „Nógrádi Bányász” november 24-i számában közölte Czene József sztahanovista vájár levelét, melyben bírálta a mátranováki posta, illetve a kézbesítő munkáját. A közlekedési és postaügyi minisztérium a panaszt megvizsgálta és megállapította, hogy a mátranováki kézbesítő szolgálatát olyan nagyfokú hanyagsággal és nemtörődömséggel látta el hogy miatta a posta szolgálatából elbocsátották. 1 Új munkásszálló épült Nagybátonyban A 63/2 Építőipari Tröszt dolgozói 1953. október 28-án kezdték meg a nagybátonyi bányavárosban egy 96 személyt befogadó munkásszálló építését. Az építkezést irányító műszaki vezetők és fizikai dolgozók megfogadták, hogy december 31-re befejezik a munkásszálló építését. Ehhez azonban szükséges volt a munka jó meszervezése, hogy a szállót határidőre lakhatóvá tegyék. Donák Vidor építésvezető a munkát úgy szervezte a három hónap alatt, hogy az építkezés közben különösebb kiesések nem adódtak anyaghiány miatt. Minden szobában korszerű cserépkályha van beépítve, a vízvezetékek beszerelését már 109 százalékig elvégezték és a szállót december 31-én átadták a Nógrádi Bánya Trösztnek. Hogy az épület határidőre elkészült, ebben nagy része a fi az építkezést végző dolgozóknak, de különösen kiváló munkát végzett a három hónap alatt Verebélyi István kőműves komplex brigádja, akik fáradtságot nem ismerve, minden alkalommal élenjártak és 150—160 százalékra teljesítették a tervüket, hogy a szálló a tervezett határidőre elkészüljön.