Nógrádi Bányász, 1955 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1955-01-05 / 1. szám

1955 január 5. ­Nagfy Imre elvtársnak, a Minisztertanács elnökének válássá a Jugopress által feltett kérdésre Az újév alkalmából a Jugo­­press tudósítója azzal a kérdés­sel fordult Nagy Imre elvtárs­hoz, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnökéhez, hogy válaszoljon a jelenlegi nemzetközi helyzetről­­feltett kérdésre. A kérdést és Nagy Imre elv­társ válaszát a következőkben közöljük: KÉRDÉS: »Hogyan értékeli a jelenlegi nemzetközi helyzetet és mi a véleménye a különböző tár­sadalmi rendszerű országok kö­zötti békés együttélés megvaló­sításának kilátásairól, és ennek hatásáról a világ békéjére?« VÁLASZ: Az új, 1955-ös esz­tendőben a nemzetközi helyzet fejlődhet a különböző társadalmi rendszerű országok békés együtt­élésének további kibontakozása irányában, de veszélyes fordulat­ra is sor kerülhet, amely a jövő háború lehetőségét rejti magá­ban. Nem kétséges, hogy a né­met kérdés az, amelynek rende­zése elsősorban befolyásolja a nemzetközi helyzet alakulását. A második világháború óta a békeszerető emberiség fokozza erőfeszítéseit a béke megszilár­dítása és a békés együttélés ér­dekében. A békére való törek­vésnek állandóan ható tényezője és erőforrása, hogy a Szovjet­unióban, Kínában és több más országban, köztük a Magyar Népköztársaságban is olyan tár­sadalmi rendszer valósult meg, amellyel összeegyeztethetetlen a támadó háború, az agresszió po­litikája. Egyre nagyobb azoknak a felelős államférfiaknak száma is, akik — bár világnézetük kü­lönböző — készek közös erőfeszí­téseket tenni a béke biztosításá­ra. Közismertek a Szovjetunió és a szocializmust építő országok vezetőinek a békés együttélés kérdésében történt állásfoglalá­sai. Kapitalista országok tekin­télyes politikusai is egyre erőtel­jesebben állnak ki a békés együtt­élés eszméje mellett mint né­dáv Nehru vagy legutóbb Herriot, a francia parlamentben, a párizsi egyezmények ratifikációs vitájá­ban. Mindezeknek a nyilatkozatok­nak, valamint az emberiség mint­egy felét felölelő béke-világmoz­­galomnak, amely a második vi­lágháború után a nemzetközi po­litika hatalmas, új tényezője lett az a közös alapja, hogy szüksé­ges és lehetséges a békés együtt­élés a különböző társadalmi rendszerű országok között. A bé­kés együttélés elve a gyakor­latban érvényesült az utóbbi évek számos vitás kérdésének megoldásában, így például a ko­reai és az indokínai háború be­fejezésében, a különböző társa­dalmi rendszerű országok közötti diplomácia, gazdasági, kulturális és sportkapcsolatok fejlődésében, ez az elv tette lehetővé Kína és India, a világ két legnépesebb országa viszonyának elmélyülé­sét. Nyilvánvaló azonban, hogy a különböző társadalmi rendszerek békés együttélése és a német mi­­litarizmus feltámasztása nem egyeztethető össze. Az Egyesült Államok uralkodó körei és más imperialista csoportok Nyugat- Németország felfegyverzésével a háborús veszélyt növelik. E fe­nyegető veszély elhárítására jött létre a Szovjetunió által kezde­ményezett moszkvai értekezlet, amelyen a részvevő országok biz­tos utat mutattak a német kér­dés tárgyalások útján való bé­kés rendezésére és az európai kollektív biztonság megteremté­sére. A moszkvai értekezlet által mutatott úton a béke és a kü­lönböző társadalmi rendszerű or­szágok békés együttélése meg­szilárdulhat az egész világon. Eh­hez azonban feltétlenül az eddi­gieknél nagyobb erőfeszítésekre van szükség az új esztendőben. Meg vagyok győződve róla, hogy a két szomszéd ország, a Jugoszláv Szövetségi Népköz­­társaság és a Magyar Népköztár­saság népeinek és kormányának érdeke a béke biztosításában és a békés együttélés döntő kérdé­sében azonos. Az ilyen békés együttélés a béke erőinek ko­moly megszilárdulását jelenti. A tettek emberei Pártunk III. kongresszusa irányelvével harcoltak a hány­­gépgyár dolgozói a vállalásuk maradéktalan teljesítéséért. Fizikai és műszaki dolgozók közös egyetértésben a felszaba­dulási hónapra tett vállalásaikat határidőre teljesítették, amellyel biztosítot­ták az 1955-ös év zök­kenőmentes átmenetét. A vállalások teljesítésében kü­lönösen kivették a részüket Csemán Tibor és Szeberényi Gyula görgő szerelők, akik ter­ven felül 1942 darab görgőt sze­reltek össze. Jó munkájukkal teljesítették a sztahanovista fel­tételeket, Uramecz Józse­f szta­hanovista lakatos csoportja 10 darab MD 40-es típusú motor­mozdonyt december 28-ra elké­szítették és átadták a festőknek, akik fáradságot nem ismerve Körmöczi Géza festőcsoport ve­zetésével végrehajtották felada­tukat és így szerepel a vállalat befejezett termelési tervében. Mindezen eredmények mellett nem feledkezhetünk meg a mű­szaki dolgozókról, akik biztosí­tották a műszaki feltételeket a fizikai dolgozók vállalásainak teljesítéséhez. Ugyanakkor az adminisztratív dolgozók a zárási munkákat csökkentett létszám­mal határidőre teljesítették. Komoly tekintetű, megfontolt ember Miklós Pál, az újlaki bá­nyaüzem párttitkára. Ő is, mint a bányaüzemi párttitkárok nagy többsége, a szénfal mellől került e felelős helyre. Nehéz, küzdel­mes utat tett meg idáig. A nél­külözés, a nyomor fiatal korában a bányába kényszerítette. Már ek­kor megtanulta gyűlölni a ki­­zsákmányolókat. Az idősebb bá­nyászokkal együtt szervezte a sztrájkot, tette le a csákányt s követelte az emberséges bánás­módot. A második világháború alatt is kommunista módon cselekedett. A frontról szabadságra érkező Berta Jánost is rábeszélte, ma­radjon otthon családja körében. Ne hulljon idegen érdekért a ma­gyar vér. Berta Jánost és csa­ládját elrejtette, együtt várták meg a felszabadulást. 1945-ben feleségével elsők kö­zött lépett a Magyar Kommunis­ta Párt tagjai sorába, bátor kom­munista helytállással az első vo­nalban harcolt az ország újjáépí­téséért. Később a helyi pártszer­vezet vezetőségi tagjaként meg­kétszerezett erővel, példamutatóan dolgozott, tanult, képezte magát. Jó munkája elismeréséül került a kisterenyei bányaüzemhez, majd onnan ijjlakta párttitkárnak. Miklós elvtárs igazi üzemi párttitkár. A pártirodán ritkán lehet megtalálni, de annál többet a bányászok között. Szereti a bá­nyát, amely gyermekkorának em­lékeit őrzi. A bányában nőtt fel, itt sanyargatta a küzdelmes élet. Ezért került fiatalon (1937) égő szívvel a munkásmozgalomba. Itt nevelte őt a párt. Mikor meglá­togatja a munkahelyeket, majd mindenütt megállítják. Egyik csak azért, hogy üdvözölje, a má­sik tanácsot, a harmadik segítsé­get kér tőle. Vannak, akik csa­ládja felől érdeklődnek. De így van ez az utcán is. Miklós elv­társ szívesen válaszol a külön­böző kérdésekre, nem fennhan­gon, hanem egyszerűen, érthe­tően. Megérti az embereket, törődik a kicsinek látszó apró ügyeikkel is. Mindenkit személyesen ismer. Különös figyelemmel kíséri az ifjú bányászok munkáját. Gyak­ran meglátogatja Keresztényi elv­társ DISZ-brigádját és a sport­brigádokat. Tanácsokkal látja el s ha valami problémájuk van, igyekszik segíteni. Ilyenkor eszé­be jut az ő gyermekkora — mi­lyen más körülmények között vágta a szenet s rakta a csillét. Sokszor lyukas bakancsban, ron­gyosan — mert még akkor nem kaptak munkaruhát, lábbelit a dolgozók — és azt a pár fillért, amit fizetéskor kapott, örömmel vitte haza könnyesszemű édes­anyjának, hogy a 12 gyermek felnevelésében ő is segítsen. Mennyivel másképpen élünk ma. Népi demokráciánkban megbe­csülik a bányászt. És ezt a meg­becsülést még jobb munkával há­lálják meg. Ezért dolgoznak be­csülettel az újlaki bányászok is, hogy helyrehozzák a csorbát, mert az újlaki bányaüzem hosszú idő óta nem teljesítette tervét. Ebben a munkában legnagyobb feladat az üzem kommunista bá­nyászaira, a pártszervezetre há­rult. Az, hogy most Újlak telje­síti tervét, jóval a 100 százalék felett, nagy része van az üzem pártszervezetének. Pártvezetőségi üléseken, taggyűléseken beszélték meg, mit tesznek a kommunisták a termelés megjavítása érdeké­ben. A kommunisták tanácskozása után a műszaki vezetőség, a párt­és a szakszervezet, a munkások javaslataira támaszkodva fogott a hibák kijavítására. Éjt nappallá téve, fáradságot nem ismerve dol­goztak. Fáradozásuk nem volt hiábavaló. Az üzem december hó­napban 113,4 százalékra teljesí­tette tervét. Miklós elvtárs nemcsak jól dol­gozó párttitkár, hanem boldog férj, szerető családapa is. Nagy öröm számára, amikor együtt van a családjával. Este, amikor haza­megy, első dolga megkérdezni a gyerekeket — mert van három iskolás —, elkészült-e a lecke? A kis fiu nagyon örül, amikor édesapja térdén lovagoltatja és együtt tanulják a versikéket. A felesége igazi élettársa, jó barát­ja. Sok szomorúságot éltek együtt, de tíz év óta annál boldogabbak. Miklós elvtárs nem nagyon sze­ret szórakozni. Kocsmába se jár. Szívesebben tölti szabad ide­jét családja körében. Közös volt az örömük is, amikor az üzem elérte a 100 százalékos ered­ményt. A nagyszerű pártmunkást, az otthont szerető apát Salgótarján felszabadításának 10. évforduló­ján kimondhatatlan öröm érte. A Magyar Néköztársaság Elnöki Tanácsa eredményes munkája el­ismeréséül a „Munkaérdemérem” kitüntetést adományozta neki. Meglepődött, amikor megkapta a kitüntetést. Meglepődve, kemé­nyen szorította meg a megyei párttitkár kezét. Ebben a ke­mény kézszorításban benne van az ígéret: még lelkiismereteseb­ben, még szívósabban harcol a párt célkitűzéseinek megvalósí­tásáért. Egy üzemi párti tikárról NÓGRÁDI BÁNYÁSZ Újfajta árucikkek Az újév első negyede sok meg­lepetést, újdonságot hoz majd a vásárlók számára. Az élelmi­szer-, a vas- és ruházati ipar üzemei újfajta árucikkek gyár­tását kezdték meg. Már az új­esztendő első hónapjában meg­jelenik a hannoveri kenukolbász, amely darált főtt szalonnából ké­szül, borssal, hagymával és kü­lönböző fűszerekkel. Tiszta ser­téshúsból készült „szepesi virs­lit” is gyártanak. Lesz ismét cserkészkolbász és sonkából, nyelvből, szalonnából többféle betétes áru. Sok fűszerezett különlegességet gyártanak. Például nagyszerű la­zacsonkát, amely nem más, mint finomrostú sonka szalonnába bur­kolva. Bélbe töltve, enyhén füs­tölve. Aki a szeszesitalt és a húst együtt szereti, annak ké­szül a Landjäger. Ez is kolbász­féle, de préselve és barnára füs­tölve. A sütőipar is tartogat néhány kellemes meglepetést. Ismét ke­mencébe kerül a burgonyás és a híres komlós kenyér. A péksüte­ményekben nem szükséges bő­vebb választék, hiszen van belő­lük vagy negyvenféle, de eddig egyes fajtákat csak a mintabol­tokban vásárolhatott a vevő. A jövő évben már más üzletekben is lesz nagy választék. A tartós cukrászsütemények gyártása is megkezdődik. Mit jelent az, hogy tartós? Negyvenöt napig eláll! A legtöbb fajtát csokoládéval von­ják be. Azoknak a háziasszo­nyoknak pedig, akik otthon sze­retnek sütögetni, az édesipar íz­léses csomagokban kész piskóta és dobostortalapokat hoz forga­lomba. A dohányosoknak is jut újdon­ság. A legfinomabb dohánykeve­rékből készült aranyvégű „Buda­vár"-cigaretta kerül forgalomba. A vasipari dolgozók is az új árucikkek gyártását kezdték meg Korszerű mosógép, háztartási gép zománcozott fűszerdobozok, újfajta kávédarálók, csillárok, tűzhelyek, kályhák kerülnek for­galomba. De nemcsak a vasipar kedveskedik a vásárlóknak, ha­nem a ruhaipar is. Már az első évnegyedben több ezer ballon­kabát, ballonöltöny kerül a bol­tokba. Javulás lesz a gyermek­­ruházati cikkekben is. A többi iparág hasonlóan ké­szül arra, hogy az 1955-ös évben több áru, újfajta cikkek várják az üzletekben a vevőket. Pintér András teljesítette Rákosi Mátyásnak adott szavát A nógrádi bányászok mun­kásmozgalmának régi harcosát, Pintér András dud­osi bányászt, néhány évvel ezelőtt az a meg­tiszteltetés érte, hogy kiváló munkájáért a bányászkongresz­­szuson népünk vezetője, Rákosi Mátyás elvtárs, személyesen adta át a kitüntetést: a Ma­gyar Népköztársasági Érdem­érem aranyfokozatát. Pintér András ekkor megfogadta Rá­kosi elvtársnak és a pártnak, hogy idős kora ellenére a szén­fal mellet marad az ötéves terv végéig, ígéretét becsülettel valóra váltotta. A felszabadulás óta mindössze tíz napot hiányzott a bányából, ezt is csak beteg­sége miatt. Az elmúlt évi hi­deg télben szabadságra mehe­tett volna, de a pihenés helyett a munkát választotta és a kibá­nyászott szenet a kórházak és iskolák részére ajánlotta fel. Pintér András már 12 éves kora óta — 47 éve — bányász, de soha olyan szívvel-lélekkel nem dolgozott, mint most, ami­kor az illegalitásban szőtt ál­mainak megvalósításán mun­kálkodik. 59 év terhe nyomja vállát, az előirányzatát azon­ban rendre túlszárnyalja. De­cember 12-én befejezte ötéves tervét és akkor vállalta, hogy még az év végéig 100 tonna szenet küld felszínre előirány­zatán felül. Pintér András most azt üzeni Rákosi elvtársnak, hogy beváltotta a bányász­kongresszuson tett ígéretét Ez a szénmennyiség jelentő­sen hozzájárult ahhoz, hogy a Duc­ás-bánya befejezte évi ter­vét és már több mint 2200 ton­na szenet adott előirányzatán felül. Pintér András az új esz­tendőben sem akar megválni a bányától­ Az a terve, hogy ez­után a nagy körültekintést igénylő omlasztó vásári teen­dőket fogja ellátni. További munkájához sok si­kert, jó egészséget kívánunk, Pintér elvtárs. 3 elz MZDSZ felhívása a magyar nőkhöz . .Igazságos ügyünk és erőnk tudatában csatlakozunk az Or­szágos Béketanács felhívásához és felemeljük szavunkat Nyu­­gat-Németország újrafelfegy­­verzése ellen. Fennen hirdet­jük a világ többi népeivel: bárhogy mesterkedjenek is kü­lönböző parlamentekben, az utolsó szó a népeké. Városok­ban és falvakban az MNDSZ- szervezetek tartsanak tiltakozó gyűléseket és beszéljék meg, hogy mit tehetnek az anyák együtt és külön-külön is a bé­kéért. Mindenütt hallassák sza­vukat, hadd hallja meg barát és ellenség egyaránt: egy tíz­milliós nép szent fogadalma az, hogy minden erejével megvédi a békét! Helytállás a termelés­ben, földjeink jó megművelése és az állammal szembeni köte­lezettségek pontos teljesítése ve­zet hazánk erősítéséhez, a jó­mód emelésén keresztül a béke védelméhez. Úgy védjük meg a békét, hogy még egységeseb­bé, még erősebbé, még boldo­gabbá tesszük az országot. Családokért, gyermekeitek életéért, szabadságunkért és boldog jövőnkért legyetek hű és állhatatos harcosai a béke­mozgalomnak! Tiltakozzatok hangos szóval és tettel Nyugat- Németország újrafelfegyverzése ellen!” Elzárta a Szuezi-csatornát egy leszakadt vasúti híd Mint a Reuter jelenti, El Fer­­dannál pénteken a Szuezi-csa­­tornába zuhant egy acélból épült vasúti híd. A leszakadó híd egy libériai olajtartályhajóra esett és súlyos károkat okozott. Em­beréletben nem volt vesztesség. Ez a legsúlyosabb szerencsétlen­ség a Szuezi-csat­orna 85 éves történelme folyamán. A csatornába zuhant hídroncs megakasztotta a forgalmat. Ti­zennyolc hajó nyomban kényte­len volt megszakítani útját. Az első hírek szerint a hídbeomlás miatt napokig szünetelni fog a forgalom a csatornán. Becslések szerint 300 hajó útja szakad meg ez alatt a hét alatt.

Next