Nógrádi Bányász, 1955 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1955-01-05 / 1. szám
4 A »Nógrádi Bányász« 1954 december 22-i számában megbíráltuk a salgótarjáni Mezőker vezetőségét, mert Homokterenyéről nem szállítottak be 30 mázsa burgonyát. A homokterenyei tanács december 29-én közölte szerkesztőségünkkel, hogy a burgonyát elvitték. —o — A mátranováki bányaüzem rakodóján a kötélkorong már több balesetet okozott, sőt volt egy halálos áldozata is. Simon Mihály elvtárs egy évvel ezelőtt újítást adott be, hogy kijavítsák a hibát. Az újítás sikerült. Azóta is használják, méghozzá eredményesen. Eddig rendben is volna a dolog. De az már nem szép, hogy az újításért járó díj ötven százalékát kapta meg csak, a másik ötven százalék valakinek a „jóvoltából” pihen. De nem a jogos tulajdonos zsebében. Az illetékesek figyelmébe ajánljuk, hogy az új esztendőben próbáljanak új módon dolgozni — Ne ott takarékoskodjanak, ahol nem kell. — Intézzék gyorsabban, lelkiismeretesebben az ügyeket. Ha az újítás jó, elfogadták, sőt már alkalmazzák is — legyen jó arra is, hogy az érte járó összeget kifizessék. A „Pettyes“ nagy sikere Karancskesziben Karancskeszi dolgozói vidáman szórakoztak a Faluszínház „Pettyes” című előadásán. A Budapestről induló Faluszínház művészei három órás késéssel érkeztek meg Karancskeszibe, — tudniillik Aszódnál géphiba miatt három órát kellett vesztegelniök. A faluszínház előadása azonban mégsem maradt el. Kétórás várakozásban nem fáradtak el a nézők, amit bizonyít az is, hogy amint a színpadon széthúzták a függönyt, az első pillanatban magával ragadta a közönséget, ,,Pettyes” kedves dalolgatását, félszeg mozdulatait meghatottan hallgatták, figyelték. A sok csillogó szem és pirosra tapsolt tenyér mind arról tanúskodott, hogy a Faluszínház művészei újabb döntő sikert arattak. Az élet egy kis epizódját varázsolták a tehetséges művészek ezen az estén a karancskeszi dolgozók elé, de élethűen, hogy senki sem gondolt arra, hogy amit itthát, az színpadon, díszletek, reflektorok fényében történik, hanem a valóságos élet bontakozik ki előttük. „Pettyes” elesett, botladozó figurájából hogyan képes az emberi szeretet, segítőkészség és erős akarat olyan embert formálni, aki meg tud állni a saját lábán. A kedves, mulatságos katonabajtársak, a jó parancsnok, az életből kivágott leányfigurák, az öreg paraszt nyugodt, szellemes alakja még sokáig emlékezetében fog maradni a karancskeszieknek Erre abból is biztosan lehet következtetni, hogy az előadás végén többen kijelentették: — bár reggel munkába kell menniök —, de mégegyszer szívesen végignéznék. Megelégedetten indulnak hazafelé a kultúrházból a nézők. Ma este egy szép színházi est élményével lettek gazdanabbak. nógrádi bányász a vájártanuló iskolában A nagybátonyi vasútállomásról indultam a bányászváros felé, hogy megnézzem a vájáriskolát. Egy kisfiú igazított útba. Menetközben olyan elképzeléseim voltak, hogy a tanulók egy része az iskolában lesz, a másik része pedig a tanbányában sajátítja el a bányász mesterség sokrétű feladatát. Ezek az elképzelések széjjelfoszlottak, mert amikor odaértem a gyönyörű épületbe, a portás bácsi közölte, hogy a tanulók szabadságon vannak. Erre nem is gondoltam, hogy az ünnepek idején a tanulók valamennyien hazamennek, otthon akarnak ünnepelni. — Nem valamennyien — mondta a portás bácsi —, három tanuló itt van, ők nem tudtak hazamenni, mert nekik nincs családi otthonuk. Itt ünnepelnek. — Miért? — néztem rá kérdően. — Tessék bemenni hozzájuk, majd ők elmondják. Százféle gondolattal indultam el a szobájuk felé. Vajon miért nincs családi otthonuk? Meghaltak a szüleik? Benyitottam. A tiszta, meleg szobában együtt voltak mind a hárman- Ahogy beléptem, jobbfelől hatalmas, szép karácsonyfa díszlett. Az intézet hármuk számára adta és apróbb ajándékokkal kedveskedtek nekik, hogy valamennyire pótolják a családi otthon melegét. A gazdasági vezető most is arról kérdezgette a fiatalokat: van-e valami kívánságuk? Pénzt adott nekik. A beszélgetés közben hamar összemelegedtünk. Sok mindenről szó került, arról is, miért nem tudtak hazamenni. Barta Péter 16 éves, fájón emlékszik: — Éppen hatéves voltam, amikor szüleimet a bomba agyonütötte. Hárman maradtunk testvérek. Van egy 18 éves bátyám, bányász. Diósgyőrben dolgozik. Egy húgom Lajosmizsén egy rokonunknál lakik, én is onnan kerültem ide tanulónak. — Itt elakad a szava. Az úgy is pirosarcú fiú még pirosabb lesz, csak annyit mond: — nem tudok hazamenni, mert nincs hová, nincs otthonom. A másik kettőnek sincsenek szülei. A vájáriskolában találtak otthonra- Szeretik a bányát. Élethivatásuknak tekintik a bányászszakmát. Vannak terveik. Kiss Emil, ha végez, itt akar a nógrádi medencében dolgozni. Kassai Nándor nagyon jól érzi magát, nem bánta meg, hogy vájártanuló lett, de azért, ha lehet, szívesen tanulna tovább, így mondják el terveiket a háború árvái. Igen. Megvan az alap a tervezgetésükre. Népi demokráciánk gondoskodik arról, hogy a fiataloknak szebb, boldogabb jövőjük legyen. Ez fáj a háború veteránjainak, ezért követnek el mindent, hogy leigázzák a szabad országok népeit. — Mi nem akarunk háborút — mondják egyöntetűen. Nem akarjuk, hogy több gyerek is nélkülözze a családi otthon melledét, mint mi. Tiltakozunk az egész világ népeivel, a háború árváival együtt s ha kell, tettekkel is hozzájárulunk a béke megvédéséhez. _ B. V. É. K. Hivatalos ügyemben a Mátrában jártam. Az egyik üdülőben találkoztam Seres kartárssal. Éppen halmozta az élvezeteket. Kényelmesen heverészett a nyugszéken, csokoládét majszolt és könyvet olvasott. Meg kell jegyznem, hogy Seres kartársat mindenki kedveli az üzemben. Szorgalmas, józan, szolid ember. Talán ennek köszönheti, hogy nincsenek irígyei, jóllehet, szépen öltözködik és jól él. Most is itt pihen, ebben a szép hegyi üdülőben. Megkérdeztem tőle: miből telik neki mindenre? Seres kortárs mosolyogva felelte: — Öregem, ez mind BUÉK- dolog. — Ne viccelj, Seres kartárs... Csak nem akarod elhitetni velem, hogy újévi ajándékba kaptad ezt a szép utazást, az édességet, a könyvet... Seres kartárs most már harsányan nevetett: — Szó sincs róla ... De azért ez mégis mind BUÉK-dolog.Csakhogy ez a „BUÉK” nemcsak azt jelenti, hogy boldog új évet kívánok. — Hát mit? — BUÉK annyi, mint: Betétből: Utazás, Édesség, Könyv. — — A Minisztertanács 1064/1954. sz. határozata értelmében a kötelező biztosítás 1955. évi díja — a mezőgazdasági termelőszövetkezetek jégbiztosítási díjának kivételével — 1955. január elsején esedékes és 1955. január 31-ig késedelmi pótlék nélkül fizethető. A mezőgazdasági termelőszövetkezetek jogbiztosítási díja 1955 harmadik negyedében esedékes. Késedelmes fizetésnél havi 1 százalék pótlékkal terhelik a díjat és közadók módjára behajtják. Luternii műszaki bányásziskola és diákotthon 1955 január 5. Salgótarjáni Bányász — Bp. Vasas 3:1 (3:0) Salgótarjánban már napok óta izgatottan készülődtek az év utolsó, sorsdöntő mérkőzésére. Ezen a mérkőzésen dől el, hogy megszakítás nélkül nyolc esztendeje NB I-ben lévő csapatunk bentmarad-e most a legjobbak között Erről beszéltek már napok óta az üzemek dolgozói, a háziasszonyok, iskolás, óvodás gyermekek. A két csapat a következő öszszeállításban játszott: Salgótarjáni Bányász: Oláh — Kiss, Fara, Jedlicska — Szojka, Dávid — Bablena, Csuberda, Opova, Vasas, Teket. Budapesti Vasas: Kamarás — Sárosi, Kontha, Irtási — Bundzsák, Karácsonyi — Raduly, Csordás, Szilágyi I, Berendi, Ilovszky. Déli 12 órakor már özönlöttek a szurkolók a futballpálya felé, mintegy 5000 néző előtt került sor a mérkőzésre. A Bp. Vasas csapata 12 órakor érkezett meg a pályára, ekkor már a salgótarjáni játékosok is az öltözőben voltak. Mindenkit az a kérdés foglalkoztatott, melyik cspatnak hogyan kellene győznie, illetve kikapnia ahhoz, hogy Salgótarján bentmaradjon az NB I-ben. A bánuszcsapat edzője figyelmeztette a játékosokat: nem csak a két pont és a győzelem, hanem a gólarány is nagyon fontos ezen a mérkőzésen. Nagy iramban kezdődött el a játék, ehhez a szurkolók lelkes biztatása is hozzájárult. Az első 10 percben a tarjániak támadtak, többet lőttek kapura. A Vasasvédők azonban az utolsó pillanatban mindig bele tudták tenni lábukat a lövésbe. Szojka szinte hatodik csatárt játszott, messziről felhozta a labdákat s nem egyszer lőtt veszélyesen kapura. A 29-ik percben Opava nagy lövését a Vasas-kapus macskaügyességgel védte. Kirúgás után, ugyanebben a percben, Kiss negyven méterről hozta fel a labdát s húsz méterről védhetetlenül a jobb alsósarokba lőtt: 1:0. A Bp. Vasas nehéz helyzetbe került. Egy pár perc múlva szögletrúgás után Vasas fejese Szojkához szállt. A fedezet Csuberda elé játszott, aki a bal felső sarokba lőtte a labdát. 2:0. Még az első félidőben született meg a Salgótarjáni Bányász harmadik gólja Csuberda révén. A második félidő Vasas-támadásokkal kezdődött, a tarjániak beszorultak és szoros fedezékkel iparkodtak megakadályozni a budapestieket a góllövésben. Mintegy 10 perces nyomás után szabadult fel a tarjáni kapu. De az utolsó negyedórában ismét erősítettek a Vasas játékosai. A 38-ik percben jó támadást vezetett a Bp. Vasas csatársora. Raduly a félpályáról indult el, átment a hazai védőkön, aztán félmagasan beadott. Csordás mellel levette a labdát és a kimozduló Oláh mellett öt méterről a bal sarokba lőtte. 3:1. Az utolsó percekben ismét a hazaiak irányították a játékot, de gól már nem született. A Salgótarjáni Bányászban Oláh, egy rossz kifutástól eltekintve, biztosan védte kapuját. A hátvédhármas legjobbja Kiss volt. Ragyogóan szerelt s góljával lendületet adott a csapat játékának. Para is szinte hibátlanul végezté feladatát. A csapat legjobb részének a fedezetsor bizonyult. Szojka ragyogó teljesítményt nyújtott, mint hatodik csatár a legtöbb lövést küldte Kamarás kapujára, mégis a védekezésből is jól kivette részét. Dávid elsősorban védekező feladatát látta el tökéletesen. A csatársor legjobbja Vasas volt. Sokat vállalt magára a mezőnyben s amellett a kapura is veszélyt jelentett. Csuberdát két gólján kívül egykét ügyes húzása is dicséri. Bablenától néhány lendületes elfutást és leadást láttunk. NB. I. állása: 1. Bp. Honvéd 2. Bp. Kinizsi 3. Bp. VI... 4. Bp. Vasas 5. Bp. Dózsa 6. Dorog 7. Győr 8. Izzó 9. Diósgyőr 10. Szombathely 11. Salgótarján 12. Csepel 13. Szeged 14. Szitalimvánic 24 18 1 5 89:34 37 26 16 1 9 54:31 33 23 14 3 6 71:23 31 26 11 7 8 49:51 29 25 11 4 10 53:47 26 26 7 11 8 39:42 25 26 9 7 10 43:51 25 25 7 10 8 28:39 24 25 10 3 12 48:59 23 26 8 7 11 32:49 23 26 9 4 13 30:46 22 26 6 10 10 33:51 22 26 7 6 13 37:63 20 26 6 4 16 37:57 16 Eldőlt tehát a kiesés kérdése: a Szegedi Haladás és a Sztálinvárosi Vasas 1955-ben már az NB II-ben játszik. Vidéki mozik műsorából Baglyasalja, január 8—9: Karácsonyi éj. — Kazár, 8—9: Örökség a ketrecben. — Kisterenye, 8—10: Bűnösök. — Salgótarján, 6—8: Senki nem tud semmit; 9—12: Én és a nagyapám. — Mátranovák, 6—7: Róma 11 óra; 8—9: Tövis és borostyán. — Zagyvapálfalva, bányatelep, 9—10: Senki sem tud semmit. — Barna, 8—9: Halhatatlan melódiák. — Dorogháza, 8—9: Anna a férje nyakán. — Etes, 6—9: Nincs béke az olajfák alatt. — Forgács bányatelep, 8—10: Hajléktalanok. — Homokterenye, 8—9: Északi kikötő. — Karancskeszi, 8—9: Hűtlen asszonyok. — Karancsberény, 8—9: Örs a hegyekben. — Karancsalja, 8—9: Kávéház a főúton. — Mátraverebély, 8—9: Mexikói lány. — Nemti, 8—9: Bűvös szék. — Nagybátony, 7—11: Luxustutajon. — Somoskőújfalu, 8—10: Simon Menyhért születése. — Zagyvaróna, 7—9: Kis Muck története. — Bocsárlapujtő, 8—9: Róma nyilt város. — Mizserfa, 8—9: Milliók sportja. — Zagyvaróna—Rónabánya, 8—9: Felszabadult föld. — Nagybátony, Ady kultúrház, 8—9: Újra a fronton. — Kisterenye, Erdőgazdaság, 13-án: Vidám vásár. NÓGRÁDI BÁNYÁSZ Az MDP Salgótarján! Járási Pártbizottságánál lapja. * Szerkesztőség és kiadóhivatal: Salgótarján, Bartók Béla út. Járási Pártbizottság. Bányai telefonszám: 41. — o — Felelős kiadó: Nádasdi András. Felelős szerkesztő: Vágvölgyi Anna. * Megjelenik hetenként egyszer. * Nógrádmegyei Nyomdaipari Vállalat. sz Fv • Fila István 131