Nógrádi Bányász, 1956 (5. évfolyam, 1-43. szám)

1956-01-04 / 1. szám

V. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM Ára 30 fillér. Világ proletárjai egyesültek­u.« 1956 január 4 A feladatok nagyok, de megoldhatók írta : Sartarisz Kálmán a Tröszt igazgatója Üzemeinknél mindenhol meg­tartották a műszaki tervismer­tető értekezleteket, ahol felmér­ték az eddig elért eredményeket és hiányosságokat. Számvetést tartottak üzemeink műszaki ve­zetői, hogy az 1955. évben a ki­tűzött feladatot az üzem milyen mértékben teljesítette és milyen eredményeket ért el. Az 1955-ös év a felkészülés éve volt. A Nógrádi Szénbányászati Tröszt üzemei ennek a célkitű­zésnek szellemében végezték mun­kájukat. Több szénmező feltárá­sát kezdtük el: Vecseklő, Gyula, Dud­ás VII, Mátranovákon új Al­­táró, Szorospatak, Észak II, Pál­­hegy III, Tőkés II stb. aknák megnyitásához fogtunk hozzá és ezek közül nagyobb része szénte­lepet is ért. Megkezdtük és na­gyobb részt már be is fejeztük a mizserfai völgyben egy új terő­mű és szénosztályozó építését. Több villamosmozdonyt helyez­tünk üzembe és a katalini új kö­­vesutast átadtuk rendeltetésének. Megépült a tiribesi és a kistere­­nyei kötélpálya és rendeztük a kányási új víztelenítési problé­mákat. Salgótarjánban és Nagy­­bátonyban több dolgozóit juttat­tunk lakáshoz. Sorolhatnám tovább azokat az eredményeket, amelyekkel a nógrádi szénmedence fizikai és szellemi dolgozói készültek az 1956-os terv sikeres teljesítésére. Az eredmények felsorolásánál nem hallgathatom el azt az ör­vendetes tényt, hogy a nógrádi medence teljesítette éves meny­­nyiségi tervét és az összteljesít­mény­­, valamint az önköltségi mutatók teljesítésénél az utóbbi két hónapban hatalmas javulást ért el. Az utolsó két hónap mun­kája nyomán a szénmedence be­hozta lemaradását és mennyiségi tervét túlteljesítette. Ebben a küzdelemben jó munkát végez­, tek a szorospataki, nagybátonyi mizserfai és a zagyvai üzem dol­gozói, de többet vártunk a mát­­ranováki, bányási és a tör­besi üzemek bányászaitól. Az 1956-os évi népgazdasági terv az első lépést jelenti az új ötéves tervünk megvalósításában. A Magyar Dolgozók Pártja Köz­ponti Vezetőségének novemberi ki­bővített ü­lése nagyjelentőségű határozatot hozott az ipar meg­javításának és­­ a műszaki színvo­nal emelésének feladatairól. Meg­jelölte az ipar műszaki színvonal emelése terén végrehajtandó for­dulat körvonalait legfontosabb irányát és módját. Ezek a hatá­rozatok megállapították, hogy a dolgozók szükségleteinek maxi­mális kielégítése és az életszín­vonal fokozatos emelései csak akkor valósítható meg, ha a ter­melés szakadatlanul emelkedik, ha a korszerű technika alkalma­zása eredmé­nyeként állandóan növekedik a munka termelékeny­sége és csökken a termékek ön­költsége. Az 1956. évi népgazdasági ter­vünk tehát az új technika elter­jesztésének, a munka termelé­kenysége emelésének és az ön­költség további csökkentésének jegyében áll. A szénmedence üzemeinek a terveit úgy készítet­tük el, hogy az új technikát fo­kozottabban alkalmaztuk. A ren­delkezésünkre álló gépi berende­zések jó kihasználására és a gé­pesítés fokozott ütemű megvaló­sítására különös gondot fordítot­tunk. Ezenkívül az összteljesít­mény emelkedését, a gépekkel termelt és szállított szénmennyi­ség növelését, a korszerű bizto­sítás nagyobb területen való al­kalmazását is beépítettük ter­veinkbe. 1956. évre az elmúlt évhez ha­sonlítva 2,6 százalékos mennyi­ségi tervemelkedéssel kell szá­molni. Ez a szám nem mondható magasnak, mivel bányaüzemeink feltárása és előkészítése általá­ban jó, így az 1956. évi terme­lési terv teljesítésének meg van a reális alapja.­­ A tervezett összteljesítményi mutatók teljesítése céljából az elővájásból és fejtésből termelt szén arányát, amely jelenleg 40 és 60 százalék, még tovább kell javítani és a bányáink elővájá­­sát úgy kell megoldani, hogy a legkevesebb elővájással érjük el az egyes bányáinkban a fejtésre való előkészítést, hogy minél több produktív műszak jusson a fejtésre. Ennek érdekében Gáti II. Tőkés I lejtésaknáiban, vala­mint Tiribes aknában lényegesen lecsökkentettük az­ elővárási te­­véke­nységet és fejtésre térünk A tömegtermelő fronthomlok­­hosszát az 1955. évhez viszonyít­va átlagosan 40 százalékkal fog­juk emelni és a jelenlegi front­fejtéseken kívül Csipkés, Ambrus­­akna II-től telepi művelésnél, Kazári-üzem Pólyos-akna I-es telepénél, Tőkés II akna I-es te­lepénél, a mizserfai bányaüzem Gusztáv és Ducros VII-es akná­ján, a kisterenyei üzem csigakúti I telepén, valamint Újlak V-ös akna I. sz. telepén terveztünk be frontfejtést. Ezenkívül gáti II ak­nájában a folyamatos munkahelyi szállítás biztosítása érdekében gépesített csoportos pillérfejtést fogunk üzemeltetni. Az elővárások meggyorsítására, illetve kisebb mértékben a kam­rafejtések szenének felrakására 20 darab Kóta-féle hazai felrakó­gépet terveztünk be és ezenkívül 1 darab Simoncsics-féle felrakot is fogunk üzemeltetni. A bányák állapotának fenntar­tási szempontjából való megjaví­tása és a fenntartási helyzet javí­tása előtérbe hozza a korszerű biztosítás minél tágabb körben való alkalmazását, így elsősorban a nagy nyomással küzdő és hosz­­szú ideig fenntartandó vágatok­nál TH- és Moll-biztosítást, míg kedvező és nyomással nem küz­dő légvágatokban a vasbetonszer­kezetes biztosítást. Kányás, Tin­­des és Kisterenye üzemeken kí­vül a zagyvai, a ménkesi, a kata­lini bányaüzemek kerülnek elő­­térbe. A legutóbb megtartott kibőví­tett tervismertető értekezleteken mindezekről szó volt. Dolgozóink nagy érdeklődéssel fogadták az üzem műszaki vezetőinek az üze­mekre vonatkozó beszámolóit és javaslataikkal kibővítették azo­kat.A második ötéves terv kezde­tén bízva a párt- és a szakszer­vezet támogatásában, úgy érzem a Nógrádi Szénbányászati Tröszt vezetői jelenthetik, hogy az 1956- os év reánk eső részét teljesíteni fogjuk. A feladatok nagyok, de megoldhatók mert reális alapja van. Ehhez azonban az szüksé­ges, hogy a szocialista munkaver­senyt az eddiginél nagyobb mér- Mintegy 60 millió forint a szénmedence fejlesztésére A Nógrádi Szénbányászati Tröszt 1955-ben mintegy 50 millió forintot költött bánya­üzemeire. Ebben az esztendő­ben minden eddigi év beruhá­zásainál is nagyobb összeget fordíthat a szénmedence kor­szerűsítésére. . A legtöbbet a bányási bányaüzem kapja, 16,3 millió forintot, hogy 1956-ban befejezze a bánya több mint öt éve húzódó építését. Ebből a pénzből ötmillió forintot, ösz­­szesen 800 méter hosszú főszál­lítóvágat kihajtására, falazásá­ra használnak fel . A Szénbányászati Tröszt új széntelepek felkutatása érde­kében 7,8 millió forintos költ­séget tervezett mélyfúrásokra. A külszíni és földalatti szállí­tás, a rakodás és egyéb mun­kaműveletek gépesítésére 19 millió forintot áldoz népünk ál­lama. Az első negyedévben már elkészül a Gyula- tárói új osztályozó, amely majd napon­ta 120 vagon szenet dolgoz fel és ezzel nagy terhet vesz le a mizserfai völgyben működő bá­nyák külszíni szállítóinak vál­láról. A jövő évben a többi kö­zött két darab új Sz 153-as szovjet rakodógép, újabb 1500 csille és kötélpályás kas, össze­sen 1500 méter hosszú gumi­szalag és rengeteg egyéb szál­lítóberendezés segíti majd a bá­nyászok munkáját. Mindent egybevetve, népgazda­ságunk az új esztendőben mint­egy 60 millió forinttal segíti a nógrádi szénmedence további fejlesztését. tékben állítsuk a műszaki fejlesz­tési feladatok szolgálatába. A ne­gyedév utolsó hónapjaiban meg­mutatkozott munkaversenylendü­­letet jó nevelő és felvilágosító munkával tovább visszük az 1956. évre is. Következetes har­cot folytatunk a párt és a kor­mány határozatainak megszegői­vel szemben, ugyanakkor nagyobb megbecsülést és elismerést bizto­sítunk azoknak, akik eredménye­ket érnek el a termelés megjaví­tásában, a technika széleskörű alkalmazásában. A pártszervezetek támogatása mellett kérjük a DISZ-szerveze­tek hathatós segítségét is. Von­juk be a fiatalokat az új kezde­ményezésekbe és gondoskodjunk a fiatalok politikai és szakmai neveléséről. Tűzzünk az üzemi DISZ-szervezetek felé lelkesítő célkitűzéseket, feladatokat, hogy dolgozó ifjúságunk a technikai haladás élén járjon. Abban a reményben és biztos tudatban vagyok, hogy a nógrádi bányászok az elmúlt időhöz ha­sonlóan, 1956. évben is élen fog­nak haladni, és szakmai tervünk maradéktalan teljesítésével mél­tók lesznek dolgozó népünk elis­merésére. Néhány kommunista a sok közü­l 1944 december 25 felejthetetlen és örökké emlékezetes nap ma­rad a Zagyvapálfalvai Bányagép­gyár — akkor még Központi Mű­hely — dolgozói számára. A hős szovjet katonák ezen a napon meghozták az emberi életet a gyár munkásai számára is. Nehéz napok voltak ezek. A német és magyar fasiszták kira­bolták a Központi Műhelyt. A legjobb gépeket, felszereléseket elhurcolták, csak az maradt meg, amit az illegális kommunisták vezetésével a dolgozók elrejtettek. Igen hiányos felszereléssel kezd­ték meg a munkát, de nem csüg­gedtek. Nagy lelkesedéssel, ha­talmas erővel láttak hozzá az új élet megalapozásához. A kommu­nista párt szívós, kemény harca erőt, önbizalmat adott a munká­soknak. Derekasan dolgoztak. A felszabadulás óta 11 év telt el. Sikerekben, eredményekben gazdag 11 esztendő. A műhelyből Bányagépgyár lett s a Bányagép­gyár kommunistái becsülettel dolgoztak nagyszerű terveik va­­lóraváltásáért. Az eredmény nem is maradt el. Surányi Imre elvtárs az üzemi pártvezetőség tagja, az egyik la­katos-brigád vezetője. Olyan em­ber, aki soha nem sajnálja a fá­radtságot, ha pártmunkáról, az üzem tervének teljesítéséről van szó. De Surányi elvtárs nem fu­karkodik a segítségadással sem. Szívesen magyaráz munkatársai­nak. Mindössze 27 éves, de már 14 év óta dolgozik a gyárban. Volt ideje meggyőződni arról, mi a különbség a két gyár élete kö­zött. Munkája bizonyítja, meny­nyivel szívesebben dolgozik ma. A brigád novemberi tervét pél­dául 200,7 százalékra teljesítette. Decemberben terven felül készí­tettek el egy kaliber-rostát s az esztergályos-üzemben felszereltek egy új darut, amelynek segítségé­vel ebben az esztendőben már megkönnyítik az anyagmozgatást s ezzel növelik a termelést is.­­Ács Miklós elvtárs (lakatos) sem hoz szégyent a brigádra. Kommunista módra, becsülettel dolgozik, soha nem marad le a munkában. Ács elvtársnak nagy része van abban hogy a brigád novemberben 186,6, decemberben pedig 190 százalékra teljesítette havi feladatát. Jól tudják azt is­ a brigádban, hogy nagy szükség van az üres csillére, azért meg­szabott tervükön felül 801 darab új csillét készítettek el. Ha a Bányagépgyárban nehe­zen lehet valakit megtalálni, az Baranyi László TMK bádogos. Hol az egyik, hol a másik üzem­ben javít, azt mondják róla: jó munkás. Baranyi elvtárs az üzemi DISZ-szervezet titkára, munkája mellett arra is gondja van, hogy segítse, nevelje az üzem fiatal­jait. A párt bízta meg ezzel a fel­adattal, igyekszik is jól dolgozni. Nemrégen zenekart alakítottak az üzem dolgozóiból s ezek után vidámabban tölthetik szabad ide­jüket az üzem fiataljai. íme, néhány kommunista a sok közül. Akik a párt mutatta úton dolgoznak szorgalmasan egész népünk boldogabb jövőjéért. Műszakonként 1 helyett 3,5 csille szén terven felül tagjai megbeszélték, hogy meg­kettőzött erővel dolgoznak az üzem lemaradásának behozá­sáért, az éves terv határidő előtti teljesítéséért. Úgy dön­töttek, hogy ennek érdekében műszakonként egy csillével több szenet küldenek a felszín­re az előirányzatukon felül. Vállalásukat teljesítették. A jó eredmény elérését elő­segítette, hogy műszakváltáskor a felmerülő problémákat, ne­hézségeket részletesen megbe­szélték váltótársaikkal. Nem volt könnyű a dolguk, gyakran ütköztek akadályba. De nem hátráltak meg s együttesen si­került megbirkózni velük. Ha valamelyik gép meghibásodott, azonnal szóltak a szerelőnek és az még a műszak megkezdése előtt kijavította. Jó kapcsolatot tartottak a szállítási dolgozók­kal is, hogy a hosszú kötélpá­lyán ne akadjanak el a szénnel megtöltött csillék. Az iparosok és a szállítók jó munkája nyomán Bakos Pál ifjú elővárosi csapata valóra váltotta december elsején adott szavát, sőt az ifjú vájárok vál­lalásukat túl is szárnyalták: egy helyett három és fél csille sze­net küldtek a felszínre műsza­konként­ A kazári bányaüzem Tőkés aknájában dolgozik Bakos Pál ifjú kilenctagú elővárosi csapa­ta. A csapat tagjai valameny­­nyien lelkes fiatalok, lehet rá­juk számítani. December elején a csapat Az Oravecz-brigád új versenyre hívja a frontbrigádokat A DISZ Központi Vezetőségé­nek vörös vándorzászlajával ki­tüntetett frontbrigád, Oravecz György brigádja, az új év első műszakjától kezdve versenyre hívja az ország összes frontbri­gádjait. Az Oravecz-brigád a ta­tai szénmedencében elsőnek szep­tember 20-án fejezte be 1955. évi tervét és az év végéig 59 360 csil­le szenet adott terven felül A felhívásban a brigád vállal­ja, hogy első negyedévi tervét 130 százalékra teljesíti, az 1,25 száza­lékos megengedett palatartalmat 0,8 százalékra csökkenti, bányafát és robbanóanyagot takarít meg megszilárdítja a munkafegyelmet Az Oravecz-brigád január 1-től kezdve ciklusgrafikon szerint dol­gozik és a front előrehaladási se­bességét fokozatosan növeli. Vé­gül vállalják a brigád tagjai, hogy 1956. évi tervüket a bányásznapig teljesítik.

Next