Nógrádi Bányász, 1981 (8. évfolyam, 1-24. szám)

1981-07-30 / 14. szám

Amatőr képzőművészeti és hobbikiállítás Nagybátonyban két A Bányász Művelődési Ház évvel ezelőtt teremtett alkalmat az amatőr képzőmű­vészek bemutatkozására, s az akkori kedvező fogadtatás, si­ker arra ösztönözte az intéz­mény vezetését, hogy újabb le­hetőséget adjon. Miben különbözik a mosta­ni kiállítás az előzőnél? Mindenekelőtt a színvona­lában. Pontosan illik rá a köznapi mondás: a kevesebb több. Vagyis nem látunk an­­­nyi művet, mint két esztende­je, de amelyek kikerültek a falakra, azok értéket, esztétikai kétségtelenül izgalmat képviselnek, tartalmat. Ennek oka az előkészítés és a ren­dezés változásában rejlik. Az idén hozzáértő szakmai zsűri — Bálint István grafikus- és Fazekas György festőművész részvételével — bírálta el a beküldött — száztíz — műve­ket, s gondos mérlegelés után választotta ki azt a hatvan­ötöt, melyet méltónak tart a nyilvános bemutatásra, el­ismerést szerezve alkotóik­nak, nem rombolva a nagy­­közönség ízlését. Örvendetesnek tartjuk azt is, hogy idén gyarapodott a kiállítók száma. A korábbi 6 kiállítóhoz egy nyugdíjas bá­nyász és egy vállalati mérnök csatlakozott. Nézzük sorba, mi látható a nagybátonyi Bányász Műve­lődési Ház galériájában. Sándor István, az egyik új bemutatkozó három kézimun­kájával­­ van jelen. Női szem­mel nézve is — többen kifej­tették nézeteiket —, bámulat­ra méltó, tisztességes ké­szítmények ezek a többszínű térítők. Készítésükhöz nem­csak ügyesség, szépérzék is kí­vántatik. Sallai István 35 éves mér­nök, Moszkvában diplomázott, s már ott is szerepelt, tanul­mányi ideje alatt tárlaton. Az­óta ez az első nyilvános be­mutatkozása. Munkáit látva Őrölünk jelentkezésének, mely együtt tanúskodik tehetségről, modern­kodásról, felfogásról, gondol­és sokoldalúságról. Mozaikképeinek színes moz­galmassága fog meg, agyag­fejének pedig tiszta megmin­tázása. Ezeken kívül tussal és vegyes technikával készült rajzai — összesen három — láthatók. Külön kiemeljük Radnóti-illusztrációját, mely megjelenítésében Picasso stí­lusára emlékeztet, s formájá­ban, tartalmában igen kifeje­ző, a választott témához illő. A lapról fenyegetettség, szo­rongás árad, vagyis annak a kaotikus, rettenetes világnak a hangulata, levegője, amely­ben a mártírhalált halt költő élt és alkotott. A nők — Hadusovszky Ru­­dolfné és Losoviczy Józsefné óvónők — továbbra is magas színvonalon dolgoznak. Ha­­dusovszkyné batikjainak szín- és formavilága rendkívül ro­konszenves számomra. Stili­zált figurái a magyar népi motívumkincsből táplálkoz­nak, ugyanakkor szellemi kapcsolatot érzékeltetnek a keleti, arab mesevilággal, a mecsetek, paloták révén. Az alkotó a mélyebb, melegebb színeket kedveli; jelleme, bel­ső életérzése így vetítődik ki a textíliákra. Losonczy Józsefné makramé faliképei — akár spárgából, akár speciális fo­nálból készülnek — gyönyö­rűek, minden lakás díszére válnak. A kiállított művek alap­ján a legnagyobb fejlődést Horváth László oktató eseté­ben tapasztaltam. A gyermek­korából táplálkozó tájszere­tet, vonzódás, sokkal tisztul­­tabb, kifejezőbb fesményeken jelentkezik, mint korábban. Valóban amatőr művésszé érett. Ajtay Károly nyugdí­jas, fafaragásai közül különö­sen tetszenek a sakkfigurák, s bámulatos energiáról és fantáziáról árulkodik az 1848/49-es emlékkard. Idén rajzokkal, festményekkel is szerepel, igazi területe azon­ban — érzésem szerint — a fafaragás. Csáki Pál már két évvel ez­előtt kész művész volt. Bá­nyászai, orvosai, falusi „élet­képei” ismeretlen, megfigye­lésen alapszanak. Tud bánni a fával, mindenhez ért. Ta­lán nem tekintik túlzásnak, ha elárulom: idős Szabó Ist­ván megyei utódját látom benne. Persze ehhez a mos­taninál több támogatás, az alkotás feltételeinek jobb megteremtése szükséges. Palicza Tibor gépkocsiveze­tő rézdomborításai szintén rá­termettségről szólnak. Művei közül főként — a Tenyér — közepében szántó paraszttal — és a Veszekedők — egy­más szájába üvöltő fejekkel — tetszik. Itt érzem a mű­vészet ihletését, a gondolat világos megfogalmazását, a tartalomnak megfelelő for­mában való megjelenítését. A Bányász Művelődési Ház tárlatát július közepén nyi­tották meg, s várhatóan au­­guztus 10-ig tekinthetik meg az érdeklődők. Sulyok László Nyugdíjba vonultak A második negyedévben vállalatunk területéről az alábbi dolgozók vonultak nyugállományba: Kányás-ak­­naüzem: Bohács Mátyás vá­jár, Nagy Géza vájár, Szölke Ernő, fa­ szállító, Clohány János fa­ lakatos, Ha­­rencsár László vájár, Tar­­nócz Pál k­­ács, Kiss András sági vájár, Juhász Géza fa. szállító, Torják K. József fa.­ szerszámkiadó, Tóth József új vájár, Juhász Károly vájár, Kiss József I. ifj. fa. villany­­szerelő, Csiszár Gyula fa. la­katos, Bohus János vájár, Ko­vács István bagi fa. lakatos, Kállósi Károly r. vájár, Ma­gyar Józsefné lámpakezelő, Bakos Dávid kist. vájár, Fe­kete József j. vájár, Forgó kis Sándor vájár, Molnár Je­nő fa. szállító, Tóth István Ernő vájár, Bozó István vá­jár. Tiribesi aknaüzem: Sza­bó Sándor vájár, Varga Győ­ző kovács, Perez Józsefné pénztáros, Gregor János sze­mélyzeti vezető, Sarkadi Ist­ván fa. szállító, Villányi Jó­zsef fa. villanyszerelő, Szoros­pataki aknaüzem: Szőke Lász­ló I. fa. villanyszerelő, Sipos Gusztáv vájár, Bódis István vájár, Ábrahám János fa. la­katos, Ecsegi László vájár, Fejes István vájár, Kaposvári Zoltán vájár, Szőke Sándor k. gépkezelő, Oláh Antal vájár, Besze István vájár, Kiss Alf­réd fa. villanyszerelő, Varga György vájár, Vágvölgyi Lász­ló fa. lakatos, Illés Lajos fa. csillés, Pánczél Ferenc vájár, Maczák Tibor vájár. Nagybá­tonyi gépüzem: Darázs Sán­dor lakatos, Szilárcsik István­ná s.­munkás, Majorosi József felvigyázó, Vári Mihályné s.­­munkás, Vanya András la­katos, Oláh Sándorné s.­­munkás, Balázs Józsefné s.­­munkás, Kakukk Istvánná s.­­munkás. Kistoronyos­ építési üzem: Berta Jánosné, bemé­rő, Menczel Istvánná portás, Bazsalya Lajosné s.­munkás, Molnár Lajos j. kubikus. Kül­fejtési üzem: Wolf János fú­rómunkás, Sági Györ­gy fú­rómunkás, Uhles Nándor fúró­munkás. Igazgatóság: gittai Lajosné könyvelő, Mar­sa­házi Zoltán csoportvezető. Nyugdíjba vonult dolgozó­inknak erőt, egészséget, hos­­­szú, boldog életet kívánunk! Munkahelyi olimpia Bányász Kupa - győztesei Asztalitenisz, Gépüzem, kispályás labdarúgás, Kányás­ ze Június 18-án bonyolították az asztalitenisz-csapat­bajnokság döntőit a nagybá­tonyi Bartók Béla Általános Iskola tornatermében. A dön­tőbe jutott hat csapat közül sajnos kettő — Tiribes, Ter­vező- és Földmérő Iroda — nem jelent meg, negatívan be­­folyásolva ezzel a verseny színvonalát. A versenyt végül is — fölényesen — a jó erők­ből álló Nb. Gépüzem csapata nyerte, egy nyeretlen játsz­mával. Eredmények: Szorospatak— Nb. Gépüzem 0—5, Külfejtés —K.­terenyei Acél 5—4, K.­­terenyei Acél—Szorospat­ak 1— 5, Nb. Gépüzem—Külfej­tés 5—I. Végeredmény: A Bányász Kupa vállalati csapatbajnokság asztalitenisz- 1981. évi győztese a Nagybátonyi Gép­üzem, 2. Külfejtési Üzem, 3. Szorospataki aknaüzem, 4. Kt. Acélcsarnok. ☆ Június 18-tól zajlottak a vállalati kispályás labdarú­gó-bajnokság küzdelmei. két csoportba sorsolt csapat­A mérkőzések során az A cso­portban színvonalas mérkőzé­seken dőlt el a két első hely sorsa. A B csoport csapatai közül viszont Ménkes és az Ifjúsági Klub sportszerűtlenül több mérkőzésről távol ma­radt. Eredmények a lejátszás sor­rendjében: Külfejtés—Szoros­patak 5—2, Építészet—Ménkes 3—0, Nb. Gépüzem—Külfejtés 2— 3, Szorospatak—Tiribes 1—5, Kányás—Tiribes 1—1, Ifjúsági klub—Kt. Acél 0—3, Nb. Gépüzem—Kányás 1—1, Kt. Acél—Építészet 2—5, Kül­fejtés—Tiribes 4—3, Szoros­patak—Kányás 1—3, Tiribes— Nb. Gépüzem 2—3, Építészet —Ifjúsági klub 3—0, Ménkes— Kt. Acél 0—3, Kányás—Kül­fejtés 12—1, Nb. Gépüzem Szorospatak 5—1. Csoportvégeredmény, A csoport A kiírás értelmében a cso­portok első két helyezett csa­pata keresztbe játszott egy­ 4. Tiribes 4. Ménkes B csoport - 2 0-6 mással a döntőbe jutásért Kányás—Kt. Acélcsarnok 3—0, Építészet—Külfejtés 2—1. Július 20-án először a vesz­tesek játszottak a harmadik helyért: Külfejtés—Kt. Acél­csarnok 6—0. Gyenge iramú mérkőzésen a Külfejtés fiatal csapata meg­érdemelten, imponáló fölén­­­nyel nyert a tartalékosan fel­áll­ Rt. Acélcsarnok ellen. A döntő mérkőzésen két jól felkészült csapat találko­zott egymással. Kányás: Cso­­hány — Pozsár, Macska, Tol­­di, Veres, Zsidai. Tartalékok: Bódi, Manusek, Mede, Molnár, Szabó. Építészet: Marinka — Mester, Verebélyi Gy., Boros, Kormos Gy., Forgó. Tartalé­kok: Sári G., Sári L., Verebé­lyi T., Kormos J., Balázs K. A mérkőzés első része egyenlő erők küzdelmét hoz­ta. Egy-egy kapufa jelezte, hogy egyik csapat sem állt be védekezni, hanem nyílt kár­tyákkal játszik. A kányásiak nyugodtabb csapat benyomá­sát keltették. Toldi bedobását A 8. percben Zsidai jó ütemben ívelte a kapu elő­terébe, amire Veres jókor ér­kezett és senkitől sem zavar­tatva fejelt a hálóba. Kitá­madott az Építészet, ami két perc múlva meg is bosszulta magát. Manisek Toldit indí­totta a bal szélen, aki egy csel után középre adott, a labda Macska elé került kaputól mintegy tíz méterre.­­ A hátvéd megnézte magá­nak a kaput és jobbal bom­bázott a bal felső sarokba. A félidő hátralevő részében is Kányás diktálta az iramot, bár az Építészetnek adódtak még helyzetei, de az eredmény már nem változott. A második félidő elején mindkét kapust próbára tet­ték az ellenfél csatárai. Egy alkalommal már Csohányon is túljutott a labda, de a ka­pus utána vetődve mentett! Még ugyanabban a percben Mester erős jobb felső sarok­ba tartó lövését tenyerelte ki a kányási kapus, de Marinká­nak is voltak­ nehéz pillana­tai. A 10. percben aztán vég­leg eldőlt a mérkőzés sorsa. Toldi és Veres volt a labda útja. Az örökifjú „Kicsi” egy testcsellel elküldte a védőket, majd Zsidaihoz játszott, aki a kapust elfektetve nem hibá­zott. 3—0. Az Építészet magas labdák­kal próbált operálni a kányá­si kapu előtt. Sikertelenül,­ mert ott állandóan a Pozsár­­féle „légvárba” ütköztek. 15. percben Veres erősen be­­­lőtt szögletét Manusek a ki­lencesről fejelte a lábak kö­zött a bal alsó sarokba. Az utolsó percben még egy látvá­nyos akciót vezettek a kányá­siak, amivel feltették a koro­nát idei szereplésükre. Tel­jesen tisztára játszva szerez­ték meg a mérkőzés és bajnokság utolsó gólját Veres a révén: Kányás—Építési Üzem 5—0 (2—0). ☆ Július 27-én ülést tartott a vállalati tömegsportbizottság. Az ülésen megtárgyalták és elfogadták a munkahelyi olimpia 1981. évi második fél­éves eseménynaptárát. Elfo­gadták az 1981. évi bányász kulturális és sporthetek sportjellegű rendezvényeinek pontozási és díjazási rendsze­rét. A vállalati sportbizottság meghatározta az 1982-es üze­mi eseménynaptárak főbb irányvonalait. Kovács László 1. Kányás 4 2 2. Külfejtés 2 - 17- 4 6 43-1 13-19 6 3. Nb. Gépüzem 4 2 4 1 5. Szorospatak 4 -1 1 11- 7 5 1 2 11- 9 3 - 4 5-18 1. Építészet 3 3 2. Kt. Acél 3 2 3. Ifjúsági klub 2 -- - 11-2 6 - 1 8-54 - 2 0-6 Tizenhét szocialista brigád a megyei munkásművelődési mozgalomban Az ország más megyéihez (Hajdú-Bihar, Békés) hasonló­an ebben az évben Nógrád­­ban is meghirdették a mun­kásművelődési mozgalmat. széles körű mozgalom célja és­­ feladata elsősorban a fizikai dolgozókból álló brigádok mű­velődésének segítése, gazdagí­tása. A felhívásra a megye 26 gyárából, vállalatától 176 bri­gád jelentkezett. Közöttük van az a 17 szocialista brigád is, amely a Nógrádi Szénbányák dolgozóit képviseli. A 17 kol­lektíva 362 tagja 7 munka­helyről — Kányás, Tiribes, Szorospatak, Ménkes, nagybá­tonyi gépüzem, külfejtési üzem Salgótarján, építési üzem Kisterenye — került ki. Júliusi 6-án 16 órakor a nagybátonyi oktatási köz­pontban a mozgalomba bene­vezett brigádok vezetői, kép­viselői és a versenytitkárok tanácskoztak. A beszélgetés­ben a vszb részéről Czikora Györgyné, Szerencsi András­­né művelődésiház-igazgató, Baranya László versenyfele­­lős és Hídváry István, a Nóg­rádi Sándor Múzeum népmű­velője vett részt. A tanácskozás résztvevői megbeszélték a mozgalomból, a kiírásában szereplő feltéte­lekből adódó feladatokat; meg­ismerkedtek e mozgalom mű­velődési lehetőségeivel, for­máival, a brigádok kulturális tevékenységének minősítési­értékelési rendszerével. Úgy gondoljuk, hogy a Nóg­­­rádi Szénbányák 17 szocialis­ta brigádját mindenki —kul­­túrotthonok, könyvtárak, mű­velődési bizottsági tagok, a politikai és gazdasági vezetés, a vállalat értelmiségi dolgo­zói — hatékonyan támogat­ja majd, mert a vállalat egész kollektíváját úttörő módon képviselik. Hídváry István múzeumi népművelő Gyermeküdültetés Keszthelyen és Prievidzán Közös táborozáson vett részt a közelmúltban Keszthelyen a Nógrádi Szénbányák tében 40 csehszlovák és üdülő­30 magyar gyermek. Az időjárás nagyon jó volt. A nyelvi ne­hézségek ellenére számos ba­rátság szövődött. A magyar táborból két mátraalmási gyé­rnek tudott szlovákul, két szlovák pajtás pedig magya­rul. A kis tolmácsok szinte állandóan munkában voltak. A programot közösen bo­nyolították le. Látták Tihanyt, Balatonfü­redet, Tapolcát, Sü­meget és Hévízt. A hajóki­ránduláskor Badacsony volt a végcél, ahol az Egri József Múzeum jelentette a kulturá­lis témát. Nagyon tetszett a gyermekeknek a keszthelyi Festetich katélymúzeum, és a Balaton múzeum. Látták a fe­nékpusztai római kori ásatá­sokat, majd üzemlátogatáson vettek részt a Lenszövő és Fonógyár helyi gyáregységé­ben. Felejthetetlen élményt jelentett a záró tábortűz is. Egyébként három esztende­je van kapcsolat a Nógrádi Szénbányák és Lavinabánya között. A kezdeti nehézségek után egyre tartalmasabbá vá­lik a gyermeküdültetés. Szép volt, jó volt, sőt tarthatott volna tovább is e két hét. ☆ Közben a csehszlovákiai Prievidza melletti Pionirszky táborban a Nógrádi Szénbá­nyák gyermekei üdültek. A csehszlovák úttörőkkel több közös kiránduláson, játékos vetélkedőn és sportrendezvé­nyen vettek részt. Az Ala­­csony-Fátrában, közepén létesített fenyveserdő borban 15 faház és úttörőt,­három épülettömb található, étterem, kultúrterem, fürdő, szabad­strand, valamint több sport­­létesítmény. Az üdülésben részt vevő 80 nógrádi gyer­mek meglátogatta a János­hegyi partizánemlékművet, a közeli bajmóci várat, a híres botanikus és állatkertet. A prievidzai Cigelbánya külső létesítményeivel és a helyi ci­pőgyárral is megismerkedtek. A különböző túrákon a táj szépségeiben gyönyörködtek. Nógrádi úttörők a prievidzai táborban nógrádi bányasz A, Nógrádi Szénbányák dolgozóinak lapja. Megjelenik Havonta kétszer. Előfizetés egy évre t­ forint Telefon: 10-633. Bányai: Sl-9*. Szerkeszti: a szerkesztő bizottság. Mb felelős szerkesztő: Rozgonyi István. Kiadja: a Nógrád megyei Lapkiadó Vállalat. 3100. rMeőtarján: Palócz Imre tér­­ Felelős kiadó: Bálint Tamás Igazgató­ előállítja: a Nógrád megyei Nyomdaipari Vállalat Salgótarján Palócz Imre tér f

Next