Nógrádi Bányász, 1984 (11. évfolyam, 1-24. szám)

1984-01-11 / 1. szám

Munkaverseny-irányelvek A Nógrádi Szénbányá­k mozgalmi és gaz­dasági vezetése kéri a vállalat dolgozóit, bri­gádjait, hogy 1984-ben — kapcsolódva a fel­­szabadulási versenyfelhívásokhoz — a múlt év végi lendület megtartásával, fokozásával, figyelmes, jó minőségű munkával érjenek el kiemelkedő eredményeket. A szocialista brigádmozgalom megújulását a hatékonyabb munka, a tartalékok feltárá­sa, a műszaki eredmények hasznosítása, újí­tási tevékenység fokozása, a technológiák betartása, a baleseti helyzet javulása köves­se. Jobb munkaszervezéssel, a dolgozók kez­deményezéseinek felkarolásával, a munkahe­lyi verseny feltételeinek biztosításával já­ruljanak hozzá mind a széntermelés terüle­tén, mind a külszíni üzemeknél, irodáknál a vállalat éves célkitűzésének valóra váltásá­hoz. A verseny szorosan kapcsolódj­on a ter­melési feladatokhoz, a vállalások — melyek a naptári időszaktól is eltérhetnek — jobban tükrözzék az egységek soron következő, leg­fontosabb tennivalóit. A teljesítmények el­érését azonnal kövesse az erkölcsi, anyagi elismerés. A felajánlások, vállalások kapcsolódjanak a vállalat éves fő célkitűzéseihez, melyek a következők: 1. Tervünk 750 ezer tonna mélyművelésű és 250 ezer tonna külfejtési szén kitermelé­sét tartalmazza. Kérjük, hogy a mélyműve­lésen 101 %-os, a külfejtésen 100 %-os tel­jesítésre tegyenek vállalásokat. A fejtőbri­gádok segítsék elő a hullási arány javulását, a durva szénmennyiség növekedését. Biztosít­sák a 95 ezer tonna belkerszén felszínre ho­zását. 2. A szénminőség javulása érdekében ja­vasoljuk 10 391,8 TJ hőmennyiségi tervünk 10 476,1 TJ-ra való teljesítését. Az üzemi fajlagos szénárbevételnél érjünk el 1 %-os növekedést. 3. A fejtésre kész szénmezők biztosítása, a jövő követelményei szükségessé teszik vág­at­­hajtásunk meggyorsítását. Ezért a vállalá­sok a tervezett 11 898 méter saját vágathaj­tás — az eredeti költségek megtartása mel­lett — 12 454 méterre való teljesítésére irá­nyuljanak. Jelentősebb túlteljesítés, főleg a kányási bányaüzemnél kívánatos. 4. A termelékenység növelése kiemelt fel­adataink közé tartozik, ezért az 1,361 t/mű­­szakos összüzemi tervünket javasoljuk túl­teljesíteni. A mélyművelésben a tervezett 11,047 t/műszakot legalább 1,065 t/műszakra növeljük. 5. A szénen kívüli üzemek dolgozói vál­lalják a termékek határidő előtti befejezé­sét, az exporttevékenység fokozását, a minő­ség javulását. A termelékenység fokozásával emeljék árbevételüket, érjenek el 10 %-os növekedést. 6. Szocialista és ifjúsági brigádjaink vál­lalásaiban érvényesüljön az önköltség csök­kentésére, takarékosságra, használt anyagok, alkatrészek újra való felhasználására, az ön­költség csökkentésére való törekvés. Anyag- és energiatakarékosságból vállalati szinten érének el‘7 millió forint megtakarítást. 7. A költségek csökkentése vállalatunk legjelentősebb feladata. A szénminőség javításával, árbevétel­­növeléssel, anyag- és energiatakarékossággal, a munkahelyi versenyek lehetőségeinek ki­aknázásával kell javítani eredményeinket. A széntermelő üzemek — különösen a kül­fejtés — csökkentsék veszteségüket 15 mil­lió forinttal, míg a szénen kívüli üzemek 10 millió forinttal növeljék nyereségüket. Javasoljuk, hogy a brigádok minden te­rületen növeljék a teljesítményeket. Az üze­mek, műhelyek új elemekkel gazdagítsák a versenyt. A műhelyek,­ a brigádok vállalásai mindenütt kapcsolódjanak a munkahelyi programokhoz. A munkaverseny-vállalások­­ban kapjon megfelelő helyet a munkavéde­lem területén meglevő hiányosságok meg­szüntetésére való törekvés. A brigádok vállalásaihoz részletesebb üze­mi irányelv kiadását tartjuk szükségesnek, melyek a munkavédelmi feladatokat tartal­mazzák. Műszaki, iparos, és kiszolgáló brigádok te­gyenek vállalásokat a termelés feltételrend­szerének javítására. Az osztályozó, a bányá­szati gépjavító és bányászati villamos rész­leg, az anyagraktár brigádjai vállalják szénelőkészítés javítását, a bányák jobb ki­a­szolgálását. A kisterenyei üzem és a tervező- és föld­mérő iroda dolgozói szakmai feladataik ha­táridő előtti befejezését, a minőség javítását, az eredmények fokozását tűzzék célul. Továbbra is ösztönözzék a komplex bri­gád, a „Döntsünk rekordot” versenyformát, a páros versenyt, a szerződéskötéseket és más ezektől eltérő, új kezdeményezéseket. A bri­gádok, az egyének a kulturális, művelődési vállalások előkészítésénél messzemenően ve­gyék figyelembe a­­ művelődési bizottságok, művelődési házak, a Nógrádi Sándor Mú­zeum, az IBUSZ, a Kossuth Könyvkiadó me­gyei kirendeltségének ajánlatait. A vállalásokban térjenek ki arra, mit kell tenni a szakmai, politikai és általános mű­veltség további fokozása érdekében. Ifjúsági brigádjaink jelöljék meg, mit fognak tenni a KISZ helyi akcióinak, célki­tűzéseinek megvalósítása érdekében. Szocialista és ifjúsági­ brigádjaink tegye­nek konkrét vállalásokat újítási elvégzésére, közhasznú társadalmi feladatok munkák­ra. A különböző intézményekkel kötött szo­cialista szerződésekben foglaltaknak tegye­nek eleget. Az üzemek gazdasági és mozgalmi veze­tői, a brigádokkal együttműködve dolgozza­nak ki helyi versenycélokat. Az üzemek, körletek tervét bontsák le bri­gádokra, s azokat szocialista és ifjúsági bri­­gádvezetői értekezleten ismertessék, melynek alapján a brigádok vállalkozzanak az irány­elvekben javasolt célkitűzések megvalósítá­sára. Ismertessék meg az új versenyszabályza­tot, mely nagyobb lehetőséget biztosít a he­lyi versenyek kibontakoztatására, a dolgozók ösztönzésére. A brigádokat segítő mozgalmi,­­műszaki és gazdasági vezetők törekedjenek színvonala­sabb, konkrétabb vállalások elkészítésére, teljesítésekhez szükséges feltételrendszer biz­­­tosítására, amit komplex intézkedési terve­ikbe rögzítsenek. Az üzemek, a brigádok 1984. éves vállalá­saiból készítsék el saját felajánlásaikat. A brigádok vállalását 1984. január 31-ig, az üzemi felajánlást 1984. február 15-ig küld­ték meg a vállalat versenytitkárának. Az 1984. évi vállalati célkitűzések megvalósítá­sában továbbra is számítunk dolgozóink len­dületeire, aktivitására. Bízunk abban, hogy a dolgozó kollektívák jobb, figyelmesebb munkája­­ lehetővé teszi a feszí­tettebb feladatok, célkitűzések maradék­talan végrehajtását, terveink túlteljesítését. Salgótarján, 1983. december 28. Jó szerencsét! Zsuffa Miklós s. k. vezérigazgató Farkas József s. k. vszb-titkár Jákóhalmi Ferenc s. k. KISZ-biz. titkár ^NÓGRÁDI BÁNYÁSZ | ssal 1983. IV. negyedév folyamán az alábbi dolgozóink mentek nyugállományba. Kányás­ bányaüzem: Csammer Emil főaknász, pb-titkár, Takács Pál csap. csillés, Balogh Pál f. a. lakatos, Kánya Nándor vájár, Kovács József I. vájár, Tóth Sándor ifj. f. a. lakatos, Szilá­gyi Ferenc aknagépész, Hován József f. a. lakatos, Nagy István kapcs. vájár, Oravecz Géza II. sv.f.a. száll., Susán b. Gyula vá­jár, Pető János sv.k.sz. száll., Obreczán Pál vájár, Szabó Sándor a. vájár, Torják György vájár, Megyeri János id. vájár, Fájd László sv.f.a. szivattyúkez., Nagy János b. vájár, Csonka József ecs.s.v.f.a. száll., Káprai Péter sv. portás, Lipták Tibor sv. fa. szersz. kiad., Tóth István­ná takarítónő (Tim­bes-aknaüzem) Pétervári József vájár, Berki Jó­zsef ifj. vájár, Kuris István rv. meddőfeladó, anyagmozgató, Nagy Lajos sz. k. Kelemen Béla f. a. szállító,­­ Ménkes-bányaüzem, Kiss Jó­zsef tanka­rokk. vájár, Bódi István rokk. vájár, Gulyás József r. v. fa. száll., Forgó József külsz. laka­tos, Végh Attila vájár, Kiss Cs. Gyula vájár, Tajti János II. r. v. fa. gépker., Csák András vájár,­­Bata László szuh. vájár, Szorospataki bányaüzem, Má­té István vájár, Makovnyik Pál f. a. aknakarb., Tódor János f. a. hegesztő, Dénes István gy. vá­jár, Márton Bertalan vájár, Kiigyvik János vájár, Bernatik János f. a. lakatos, Farkas Ist­ván lengy. f. a. csatlós, Koplá­­nyi Mihály külsz. csatlós, Dénes Sándor I. vájár, Urbán Emil vá­jár, Baka József vájár, Verebél­i Gyula f. a. lakatos, Korányi Já­nos vájár; Nb. gépüzem: Henye­ János­­né anyagátvevő, Pokorni Gyulá­­né gépkezelő, Szomora Magda segédmunk., Tóth István term. cs. vez., Miklós Pálné gépkeze­lő, Gyurkó Lajosné segédmunk. Kisterenyei üzem: Sánta Ist­ván száll. rak. munk., Huszár József kubikos, Zimann Gyuláné takarítónő, Alapi József segéd­munkás, Pál Miklós segédmun­kás, Kapás Ernő asztalos, Vin­­cze Mihályné takarítónő, Molnár Gyula vill.­szerelő; Külfejtési bányaüzem; Vanó Józsefné takarítónő, Kerekes Kálmán főfúrómester, Andó Gyu­láné raktárvezető, Kiss Józsefné laboráns. Vállalati igazgatóság: Skoda Ferencné előadó, Bertha Fe­rencné szakácsnő, Kozik Emilné társ. bizt. n. i., Király László be­ruh. fő. e­v. Nyugdíjba menő dolgozóink­nak jó egészséget és hosszú boldog életet kívánunk. Életének nem a legderűsebb perceit éli át ezekben a na­pokban Bazsó László, a Nóg­rádi Szénbányák külfejtési bányaüzemének nyugállo­mányba vonuló igazgatóhe­lyettese. Az élet csupa vélet­lene, hogy negyvenöt éven keresztül folytatott munkás­ságának utolsó munkanapján régi ismerősként kopogtatott be hozzá a huszonötödik „ju­bileumi” trombózis, amely az örökmozgó embert fekvő­­ágyához köti. Ez a körülmény azonban mit sem zavarta ab­ban, hogy az elmúlt időszak­ra, a munkára terelje a szót, amit ő nagyon szeretett, és nagy intenzitással végzett. Ha­tártalan tenni akarását bizo­nyítja, hogy akkor is ott volt a munkaterületen, amikor a törvényes keretek erre már nem kötelezték. Erről így beszél: — Egészségi állapotomra való tekintettel, már tíz éve nyugdíjba mehettem volna. Dacolva a betegséggel, viszont ma már nagyon örülök, hogy elérhettem az öregségi nyug­díjkorhatárt. Talán fel sem tudom fogni, hogy nyugdíjas lettem, hiszen olyan hirtelen jött, egyik napról a másikra. Ez azért is van így, mert az utolsó percig dolgoztam, nem vettem igénybe a törvényesen járó kötelező felmentési idő­szakra eső napokat sem. Érez­tem, hogy az év utolsó hónap­jában még nagy szükség van munkámra, az éves terv telje­sítése és a vállalati célok meg­valósítása érdekében. Valóban, számára soha nem jelentett gondot, hogy ünnep­napon, vagy az éjszaka bár­melyik órájában csengett telefon, és cselekedni kellett a az üzem menetét zavaró kö­rülmények megoldásában. Nem csoda, hiszen igen fiata­lon 15 éves korában meg kel­lett szokni a kemény munkát, amikor a salgótarjáni üveg­gyárban présgép mellett ka­pott munkalehetőséget. Ezt követően három év után 1941- ben jegyezte el magát a szén­bányászattal, s azóta folya­matosan a nógrádi szénme­dence különböző területein te­vékenykedett felelősségteljes beosztásokban. Volt számosz­­tályvezető, műszaki főelőadó, főkönyvelő a tiribesi és ká­nyási aknaüzemeknél, és a földtani és földmérési iroda vezetőhelyettese. De nemcsak a gazdasági munkából, a köz­életi tevékenységből is kivet­te részét. Felszabadulás után az SBTC-nek volt titkára és első labdarúgócsapatának in­tézője. Később a nagybáto­­nyi sport- és kulturális klub­nak lett ügyvezető elnöke. Nagy része volt abban, hogy a sport- és kulturális létesít­mények ebben az időszakban sokat fejlődtek. Hosszú éveken keresztül volt a Nógrád megyei Népi Ellenőrzési Bizottság tagja, ahol társadalmi elnökhelyet­tesi funkciót látott el. Amikor arról kérdezem, mi­lyen érzés a külfejtési bánya­üzem munkáskollektívájától megválni, így válaszol: — Erre csak azt válaszol­hatom, nagyon szívesen dol­goztam volna életem utolsó napjáig, mert üzemünknél olyan jó kollektíva alakult ki, hogy öröm volt a munka. Itt is voltak és vannak ter­melést akadályozó tényezők, mint másutt, de éppen azért vol­t könnyebb a megoldás, mert a jó munkahelyi légkör­ben, a problémákat is kön­­­nyebb átvészelni. Szóval negyvenöt évi szol­gálat után nagyon nehéz lesz a munkától, a munkatársak­tól megválni. 1984. január 3-a után mi­lyen lesz az élete? Mit ter­vez? — Nagyon furcsán hangzik, de erről még nem volt időm gondolkodni. A megváltozott egészségi­ állapotom körülmé­nyei miatt egyelőre­ rá va­gyok kényszerülve a pihenés­re. Szerencse, hogy bolondja vagyok a sajtónak, nagyon szeretem a folyóiratokat, különböző témájú könyveket, a ami jelenlegi helyzetemben bizonyos mértékig leköt. No, meg a négy unoka, a velük való foglalkozás, gondolom, megfelelő elfoglaltságot jelent majd. Mindenesetre, nem sze­retem a tétlenséget, ha egész­ségem engedi és igény lesz rá, továbbra is szeretném se­gíteni a külfejtési bányaüzem munkáját. Mert tudja, én na­gyon szerettem a bányászatot. Számomra mindig felemelő érzés volt, amikor munkám­mal én is hozzájárulhattam az eredményességhez, az üzem és a vállalat tervfeladatainak megvalósulásához. A gazdasági munkában és közéleti tevékenységben helyt­álló és kiemelkedő munkát végző Bazsó Lászlónak, egész­ségi állapotában további ja­vulást és tartalomban gazdag hosszú nyugdíjaséveket kívá­nunk. Sándor Gyula Negyvenöt évi szolgálat után Bazsó László nyugállományban A kisterenyei üzem I-es villamos részlegétől 1984. janu­ár 4-én elindult az első szállítmány az ÉVIG részére, Bu­dapestre. Képünkön az egyenáramú forgórész rakodását végzik. Szépséghibák A műszakgazdálkodás igen fontos területe a vállalati gazdálkodásnak. Engedje meg az olvasó, hogy ezúttal sta­tisztikai számokkal ne untassam, s enélkül fogadja el tő­lem azt a megállapítást­­ hogy a m­űszakgazdálkodásunk igen sok kívánnivalót hagy maga után. Különösen kirívó tarka képet mutatnak a fizetett szabadságok felhasználá­sának statisztikái. A jó isten és a főaknászok, művezetők — akik a műsza­kokat jegyzik — a megmondhatói, hogy dolgozóink mi min­denre kérnek rendkívüli fizetett szabadságot, amik olykor zavarják a normális üzemmenetét. A hobbi jellegű elfog­laltságok mellőzésén kívül ezúttal a legfontosabbakat soro­lom fel. A kora tavaszi hónapok a háztáji kertek művelé­sére inspirálnak, nyáron gyümölcsszedés és más mezőgaz­dasági munkák, ősszel pedig a betakarítás számít rendkí­vüli eseménynek. Ezután persze télen sem tétlenkednek a dolgozóink, ilyenkor a disznóvágás, a pálinkafőzés, és a családlátogatások a legjellegzetesebb esetek. Hangsúlyozom, hogy minden felsorolt tevékenységnek óriási népgazdasági haszna van. Könnyű belátni, hogy az egyéni érdek az esetek többsé­gében egybeesik a társadalmi érdekkel, hisz dolgozóink ön­maguknak termelik meg a betevő falatot és a betevő kor­tyot. Egy jó kihízott disznó feldolgozása után fél évig pó­tolja a család hús-, zsírszükségletét. Ugyanilyen hasznos, ha az összegyűjtött felesleges, és hulló gyümölcsöt pálinkának kifőzik. Ebből az ún. „vegykő", azaz a vegyespálinka. Hála a „220-asnak”, már dolgozóink szeszes italt nem isznak munkaidő alatt az üzemben, se a fürdőkben, a buszokban meg pláne nem. Mégis a pálinkafőzés is fontos dolog, mert ugyebár a kifőzött szeszmennyiséget csak megissza valaki. Nos, nézzük meg, mi van a vállalati érdekkel? Az ese­tek többségében ez van leghátrább sorolva. Ezért történhe­tett meg decemberben — a termelés finisében — az egyik aknaüzemünk legnagyobb létszámú frontján, hogy az egyik harmadban csupán nyolcan vágták a­ szenet, az odatelepí­­tettek közül. Becsületükre legyen mondva, aznap jól dol­­goztak. Sokan azért kértek fizetett szabadságot, hogy a téli elfoglaltságukat elvégezhessék. Sajnos ezek az esetek nem ritkák, gyakran előfordulnak. Kollektíváinknak jobban oda kellene figyelni a fizetett szabadságok ütemezésére. Annak is, aki kér, s persze annak is, aki adja. Munkáskollektívánk jóllehet, teljesítette az 1983-as évi mennyiségi tervet, csak ennek a tervteljesítésnek volt egy kis szépséghibája, ugyan­is a mélyművelésű szénmennyiség kevesebb lett a terve­zettől. k. i. ; 15 több, mint 26 ? ! Úgy látszik ez csak a matema­tikában lehetetlen, hiszen egy Szorospatakon beadott munka­­szervezési újítás a fenti állítást „igazolja”. Az FMKT keretében vizsgálta két fiatalember Kuris Károly bányamérnök és Gubán­ Zoltán közgazdász a munkahe­lyek anyagellátási rendszerét. A vizsgálat szükségességét in­dokolta az anyagellátás lassúsá­ga, az ezzel foglalkozók munka­idejének kihasználatlansága. A részletes vizsgálat kimutatta, hogy a legnagyobb problémát a dny-i főereszke szállításának és az anyagellátók munkájának ös­­­szehangolása jelenti. Az itt dol­gozók munkaidejük jó részét ön­hibájukon kívül várakozással, il­letve a végeredmény szempont­jából fölösleges, sok energiát felemésztő keresgéléssel­ töltöt­ték. A legnagyobb nehézséget a végtelen közelű pálya üzemének egy műszakon belüli szakaszos üzeme okozta, amit az elővárosi szállítás változó üteme kiküszö­­bölhetetlenné tett. A ellentétet úgy oldották­ fel, hogy naponta két szakban csak az anyagok már meglévő táro­lóhelyre való szállítását, rende­zését, illetve a feltétlenül szük­séges emulz­i­ószivattyúzást vég­zi két fő, míg egy műszakhar­­madban 11 fő végzi az anyagok munkahelyre való szállítását. Ter­mészetesen teljesülnie kell az alapfeltételnek, hogy a munka­helyek közelében minimum egy­napi anyagszükségletet tárolja­nak. Az eredeti rendszerben 26 fő, jelenleg összesen 15 végzi ugyanaz a munkát, a kezdeti ta­pasztalatok alapján jobb ered­ménnyel. Az újítás bevezetésétől várt éves megtakarítás több mint 1 millió forint. Természetes dolog, hogy a műszaki szervezési feltételek a lehetőséget teremtik meg annak, hogy a dolgozók teljesít­ménye emelkedjen. A dolgozók megfelelő előkészítése és az Újí­­tásban­ kidolgozott, teljesítmény­hez kötődő bérezés is fontos zá­loga a sikernek.­ Igen pozitív az, hogy az 1983. október 14-én beadott újítást az üzemvezetés gyorsított ütembe elbírálta és elfogadta, majd 1983. december 1-én be is vezette. Itt a gyorsaságot azért is ki kell hangsúlyozni, hiszen a megtaka­rítás jelentős volumenére való tekintettel az előírásoknak meg­felelő­­ vállalati felülvizsgálatok folynak bíztató előjellel. A kiragadott példa mutatja, hogy nyitott szemmel járva, problémákat részletesen elemezve, a lehetőség van arra, hogy jelen­téktelen befektetéssel, jelentős eredményt érjünk el, hiszen tar­talékaink legkönnyebben a mun­kaszervezés színvonalának emelé­sével tárhatók fel. (*- a)

Next