Nógrádi Bányász, 1984 (11. évfolyam, 1-24. szám)
1984-01-11 / 1. szám
Munkaverseny-irányelvek A Nógrádi Szénbányák mozgalmi és gazdasági vezetése kéri a vállalat dolgozóit, brigádjait, hogy 1984-ben — kapcsolódva a felszabadulási versenyfelhívásokhoz — a múlt év végi lendület megtartásával, fokozásával, figyelmes, jó minőségű munkával érjenek el kiemelkedő eredményeket. A szocialista brigádmozgalom megújulását a hatékonyabb munka, a tartalékok feltárása, a műszaki eredmények hasznosítása, újítási tevékenység fokozása, a technológiák betartása, a baleseti helyzet javulása kövesse. Jobb munkaszervezéssel, a dolgozók kezdeményezéseinek felkarolásával, a munkahelyi verseny feltételeinek biztosításával járuljanak hozzá mind a széntermelés területén, mind a külszíni üzemeknél, irodáknál a vállalat éves célkitűzésének valóra váltásához. A verseny szorosan kapcsolódjon a termelési feladatokhoz, a vállalások — melyek a naptári időszaktól is eltérhetnek — jobban tükrözzék az egységek soron következő, legfontosabb tennivalóit. A teljesítmények elérését azonnal kövesse az erkölcsi, anyagi elismerés. A felajánlások, vállalások kapcsolódjanak a vállalat éves fő célkitűzéseihez, melyek a következők: 1. Tervünk 750 ezer tonna mélyművelésű és 250 ezer tonna külfejtési szén kitermelését tartalmazza. Kérjük, hogy a mélyművelésen 101 %-os, a külfejtésen 100 %-os teljesítésre tegyenek vállalásokat. A fejtőbrigádok segítsék elő a hullási arány javulását, a durva szénmennyiség növekedését. Biztosítsák a 95 ezer tonna belkerszén felszínre hozását. 2. A szénminőség javulása érdekében javasoljuk 10 391,8 TJ hőmennyiségi tervünk 10 476,1 TJ-ra való teljesítését. Az üzemi fajlagos szénárbevételnél érjünk el 1 %-os növekedést. 3. A fejtésre kész szénmezők biztosítása, a jövő követelményei szükségessé teszik vágathajtásunk meggyorsítását. Ezért a vállalások a tervezett 11 898 méter saját vágathajtás — az eredeti költségek megtartása mellett — 12 454 méterre való teljesítésére irányuljanak. Jelentősebb túlteljesítés, főleg a kányási bányaüzemnél kívánatos. 4. A termelékenység növelése kiemelt feladataink közé tartozik, ezért az 1,361 t/műszakos összüzemi tervünket javasoljuk túlteljesíteni. A mélyművelésben a tervezett 11,047 t/műszakot legalább 1,065 t/műszakra növeljük. 5. A szénen kívüli üzemek dolgozói vállalják a termékek határidő előtti befejezését, az exporttevékenység fokozását, a minőség javulását. A termelékenység fokozásával emeljék árbevételüket, érjenek el 10 %-os növekedést. 6. Szocialista és ifjúsági brigádjaink vállalásaiban érvényesüljön az önköltség csökkentésére, takarékosságra, használt anyagok, alkatrészek újra való felhasználására, az önköltség csökkentésére való törekvés. Anyag- és energiatakarékosságból vállalati szinten érének el‘7 millió forint megtakarítást. 7. A költségek csökkentése vállalatunk legjelentősebb feladata. A szénminőség javításával, árbevételnöveléssel, anyag- és energiatakarékossággal, a munkahelyi versenyek lehetőségeinek kiaknázásával kell javítani eredményeinket. A széntermelő üzemek — különösen a külfejtés — csökkentsék veszteségüket 15 millió forinttal, míg a szénen kívüli üzemek 10 millió forinttal növeljék nyereségüket. Javasoljuk, hogy a brigádok minden területen növeljék a teljesítményeket. Az üzemek, műhelyek új elemekkel gazdagítsák a versenyt. A műhelyek, a brigádok vállalásai mindenütt kapcsolódjanak a munkahelyi programokhoz. A munkaverseny-vállalásokban kapjon megfelelő helyet a munkavédelem területén meglevő hiányosságok megszüntetésére való törekvés. A brigádok vállalásaihoz részletesebb üzemi irányelv kiadását tartjuk szükségesnek, melyek a munkavédelmi feladatokat tartalmazzák. Műszaki, iparos, és kiszolgáló brigádok tegyenek vállalásokat a termelés feltételrendszerének javítására. Az osztályozó, a bányászati gépjavító és bányászati villamos részleg, az anyagraktár brigádjai vállalják szénelőkészítés javítását, a bányák jobb kiaszolgálását. A kisterenyei üzem és a tervező- és földmérő iroda dolgozói szakmai feladataik határidő előtti befejezését, a minőség javítását, az eredmények fokozását tűzzék célul. Továbbra is ösztönözzék a komplex brigád, a „Döntsünk rekordot” versenyformát, a páros versenyt, a szerződéskötéseket és más ezektől eltérő, új kezdeményezéseket. A brigádok, az egyének a kulturális, művelődési vállalások előkészítésénél messzemenően vegyék figyelembe a művelődési bizottságok, művelődési házak, a Nógrádi Sándor Múzeum, az IBUSZ, a Kossuth Könyvkiadó megyei kirendeltségének ajánlatait. A vállalásokban térjenek ki arra, mit kell tenni a szakmai, politikai és általános műveltség további fokozása érdekében. Ifjúsági brigádjaink jelöljék meg, mit fognak tenni a KISZ helyi akcióinak, célkitűzéseinek megvalósítása érdekében. Szocialista és ifjúsági brigádjaink tegyenek konkrét vállalásokat újítási elvégzésére, közhasznú társadalmi feladatok munkákra. A különböző intézményekkel kötött szocialista szerződésekben foglaltaknak tegyenek eleget. Az üzemek gazdasági és mozgalmi vezetői, a brigádokkal együttműködve dolgozzanak ki helyi versenycélokat. Az üzemek, körletek tervét bontsák le brigádokra, s azokat szocialista és ifjúsági brigádvezetői értekezleten ismertessék, melynek alapján a brigádok vállalkozzanak az irányelvekben javasolt célkitűzések megvalósítására. Ismertessék meg az új versenyszabályzatot, mely nagyobb lehetőséget biztosít a helyi versenyek kibontakoztatására, a dolgozók ösztönzésére. A brigádokat segítő mozgalmi,műszaki és gazdasági vezetők törekedjenek színvonalasabb, konkrétabb vállalások elkészítésére, teljesítésekhez szükséges feltételrendszer biztosítására, amit komplex intézkedési terveikbe rögzítsenek. Az üzemek, a brigádok 1984. éves vállalásaiból készítsék el saját felajánlásaikat. A brigádok vállalását 1984. január 31-ig, az üzemi felajánlást 1984. február 15-ig küldték meg a vállalat versenytitkárának. Az 1984. évi vállalati célkitűzések megvalósításában továbbra is számítunk dolgozóink lendületeire, aktivitására. Bízunk abban, hogy a dolgozó kollektívák jobb, figyelmesebb munkája lehetővé teszi a feszítettebb feladatok, célkitűzések maradéktalan végrehajtását, terveink túlteljesítését. Salgótarján, 1983. december 28. Jó szerencsét! Zsuffa Miklós s. k. vezérigazgató Farkas József s. k. vszb-titkár Jákóhalmi Ferenc s. k. KISZ-biz. titkár ^NÓGRÁDI BÁNYÁSZ | ssal 1983. IV. negyedév folyamán az alábbi dolgozóink mentek nyugállományba. Kányás bányaüzem: Csammer Emil főaknász, pb-titkár, Takács Pál csap. csillés, Balogh Pál f. a. lakatos, Kánya Nándor vájár, Kovács József I. vájár, Tóth Sándor ifj. f. a. lakatos, Szilágyi Ferenc aknagépész, Hován József f. a. lakatos, Nagy István kapcs. vájár, Oravecz Géza II. sv.f.a. száll., Susán b. Gyula vájár, Pető János sv.k.sz. száll., Obreczán Pál vájár, Szabó Sándor a. vájár, Torják György vájár, Megyeri János id. vájár, Fájd László sv.f.a. szivattyúkez., Nagy János b. vájár, Csonka József ecs.s.v.f.a. száll., Káprai Péter sv. portás, Lipták Tibor sv. fa. szersz. kiad., Tóth Istvánná takarítónő (Timbes-aknaüzem) Pétervári József vájár, Berki József ifj. vájár, Kuris István rv. meddőfeladó, anyagmozgató, Nagy Lajos sz. k. Kelemen Béla f. a. szállító, Ménkes-bányaüzem, Kiss József tankarokk. vájár, Bódi István rokk. vájár, Gulyás József r. v. fa. száll., Forgó József külsz. lakatos, Végh Attila vájár, Kiss Cs. Gyula vájár, Tajti János II. r. v. fa. gépker., Csák András vájár,Bata László szuh. vájár, Szorospataki bányaüzem, Máté István vájár, Makovnyik Pál f. a. aknakarb., Tódor János f. a. hegesztő, Dénes István gy. vájár, Márton Bertalan vájár, Kiigyvik János vájár, Bernatik János f. a. lakatos, Farkas István lengy. f. a. csatlós, Koplányi Mihály külsz. csatlós, Dénes Sándor I. vájár, Urbán Emil vájár, Baka József vájár, Verebéli Gyula f. a. lakatos, Korányi János vájár; Nb. gépüzem: Henye Jánosné anyagátvevő, Pokorni Gyuláné gépkezelő, Szomora Magda segédmunk., Tóth István term. cs. vez., Miklós Pálné gépkezelő, Gyurkó Lajosné segédmunk. Kisterenyei üzem: Sánta István száll. rak. munk., Huszár József kubikos, Zimann Gyuláné takarítónő, Alapi József segédmunkás, Pál Miklós segédmunkás, Kapás Ernő asztalos, Vincze Mihályné takarítónő, Molnár Gyula vill.szerelő; Külfejtési bányaüzem; Vanó Józsefné takarítónő, Kerekes Kálmán főfúrómester, Andó Gyuláné raktárvezető, Kiss Józsefné laboráns. Vállalati igazgatóság: Skoda Ferencné előadó, Bertha Ferencné szakácsnő, Kozik Emilné társ. bizt. n. i., Király László beruh. fő. ev. Nyugdíjba menő dolgozóinknak jó egészséget és hosszú boldog életet kívánunk. Életének nem a legderűsebb perceit éli át ezekben a napokban Bazsó László, a Nógrádi Szénbányák külfejtési bányaüzemének nyugállományba vonuló igazgatóhelyettese. Az élet csupa véletlene, hogy negyvenöt éven keresztül folytatott munkásságának utolsó munkanapján régi ismerősként kopogtatott be hozzá a huszonötödik „jubileumi” trombózis, amely az örökmozgó embert fekvőágyához köti. Ez a körülmény azonban mit sem zavarta abban, hogy az elmúlt időszakra, a munkára terelje a szót, amit ő nagyon szeretett, és nagy intenzitással végzett. Határtalan tenni akarását bizonyítja, hogy akkor is ott volt a munkaterületen, amikor a törvényes keretek erre már nem kötelezték. Erről így beszél: — Egészségi állapotomra való tekintettel, már tíz éve nyugdíjba mehettem volna. Dacolva a betegséggel, viszont ma már nagyon örülök, hogy elérhettem az öregségi nyugdíjkorhatárt. Talán fel sem tudom fogni, hogy nyugdíjas lettem, hiszen olyan hirtelen jött, egyik napról a másikra. Ez azért is van így, mert az utolsó percig dolgoztam, nem vettem igénybe a törvényesen járó kötelező felmentési időszakra eső napokat sem. Éreztem, hogy az év utolsó hónapjában még nagy szükség van munkámra, az éves terv teljesítése és a vállalati célok megvalósítása érdekében. Valóban, számára soha nem jelentett gondot, hogy ünnepnapon, vagy az éjszaka bármelyik órájában csengett telefon, és cselekedni kellett a az üzem menetét zavaró körülmények megoldásában. Nem csoda, hiszen igen fiatalon 15 éves korában meg kellett szokni a kemény munkát, amikor a salgótarjáni üveggyárban présgép mellett kapott munkalehetőséget. Ezt követően három év után 1941- ben jegyezte el magát a szénbányászattal, s azóta folyamatosan a nógrádi szénmedence különböző területein tevékenykedett felelősségteljes beosztásokban. Volt számosztályvezető, műszaki főelőadó, főkönyvelő a tiribesi és kányási aknaüzemeknél, és a földtani és földmérési iroda vezetőhelyettese. De nemcsak a gazdasági munkából, a közéleti tevékenységből is kivette részét. Felszabadulás után az SBTC-nek volt titkára és első labdarúgócsapatának intézője. Később a nagybátonyi sport- és kulturális klubnak lett ügyvezető elnöke. Nagy része volt abban, hogy a sport- és kulturális létesítmények ebben az időszakban sokat fejlődtek. Hosszú éveken keresztül volt a Nógrád megyei Népi Ellenőrzési Bizottság tagja, ahol társadalmi elnökhelyettesi funkciót látott el. Amikor arról kérdezem, milyen érzés a külfejtési bányaüzem munkáskollektívájától megválni, így válaszol: — Erre csak azt válaszolhatom, nagyon szívesen dolgoztam volna életem utolsó napjáig, mert üzemünknél olyan jó kollektíva alakult ki, hogy öröm volt a munka. Itt is voltak és vannak termelést akadályozó tényezők, mint másutt, de éppen azért volt könnyebb a megoldás, mert a jó munkahelyi légkörben, a problémákat is könnyebb átvészelni. Szóval negyvenöt évi szolgálat után nagyon nehéz lesz a munkától, a munkatársaktól megválni. 1984. január 3-a után milyen lesz az élete? Mit tervez? — Nagyon furcsán hangzik, de erről még nem volt időm gondolkodni. A megváltozott egészségi állapotom körülményei miatt egyelőre rá vagyok kényszerülve a pihenésre. Szerencse, hogy bolondja vagyok a sajtónak, nagyon szeretem a folyóiratokat, különböző témájú könyveket, a ami jelenlegi helyzetemben bizonyos mértékig leköt. No, meg a négy unoka, a velük való foglalkozás, gondolom, megfelelő elfoglaltságot jelent majd. Mindenesetre, nem szeretem a tétlenséget, ha egészségem engedi és igény lesz rá, továbbra is szeretném segíteni a külfejtési bányaüzem munkáját. Mert tudja, én nagyon szerettem a bányászatot. Számomra mindig felemelő érzés volt, amikor munkámmal én is hozzájárulhattam az eredményességhez, az üzem és a vállalat tervfeladatainak megvalósulásához. A gazdasági munkában és közéleti tevékenységben helytálló és kiemelkedő munkát végző Bazsó Lászlónak, egészségi állapotában további javulást és tartalomban gazdag hosszú nyugdíjaséveket kívánunk. Sándor Gyula Negyvenöt évi szolgálat után Bazsó László nyugállományban A kisterenyei üzem I-es villamos részlegétől 1984. január 4-én elindult az első szállítmány az ÉVIG részére, Budapestre. Képünkön az egyenáramú forgórész rakodását végzik. Szépséghibák A műszakgazdálkodás igen fontos területe a vállalati gazdálkodásnak. Engedje meg az olvasó, hogy ezúttal statisztikai számokkal ne untassam, s enélkül fogadja el tőlem azt a megállapítást hogy a műszakgazdálkodásunk igen sok kívánnivalót hagy maga után. Különösen kirívó tarka képet mutatnak a fizetett szabadságok felhasználásának statisztikái. A jó isten és a főaknászok, művezetők — akik a műszakokat jegyzik — a megmondhatói, hogy dolgozóink mi mindenre kérnek rendkívüli fizetett szabadságot, amik olykor zavarják a normális üzemmenetét. A hobbi jellegű elfoglaltságok mellőzésén kívül ezúttal a legfontosabbakat sorolom fel. A kora tavaszi hónapok a háztáji kertek művelésére inspirálnak, nyáron gyümölcsszedés és más mezőgazdasági munkák, ősszel pedig a betakarítás számít rendkívüli eseménynek. Ezután persze télen sem tétlenkednek a dolgozóink, ilyenkor a disznóvágás, a pálinkafőzés, és a családlátogatások a legjellegzetesebb esetek. Hangsúlyozom, hogy minden felsorolt tevékenységnek óriási népgazdasági haszna van. Könnyű belátni, hogy az egyéni érdek az esetek többségében egybeesik a társadalmi érdekkel, hisz dolgozóink önmaguknak termelik meg a betevő falatot és a betevő kortyot. Egy jó kihízott disznó feldolgozása után fél évig pótolja a család hús-, zsírszükségletét. Ugyanilyen hasznos, ha az összegyűjtött felesleges, és hulló gyümölcsöt pálinkának kifőzik. Ebből az ún. „vegykő", azaz a vegyespálinka. Hála a „220-asnak”, már dolgozóink szeszes italt nem isznak munkaidő alatt az üzemben, se a fürdőkben, a buszokban meg pláne nem. Mégis a pálinkafőzés is fontos dolog, mert ugyebár a kifőzött szeszmennyiséget csak megissza valaki. Nos, nézzük meg, mi van a vállalati érdekkel? Az esetek többségében ez van leghátrább sorolva. Ezért történhetett meg decemberben — a termelés finisében — az egyik aknaüzemünk legnagyobb létszámú frontján, hogy az egyik harmadban csupán nyolcan vágták a szenet, az odatelepítettek közül. Becsületükre legyen mondva, aznap jól dolgoztak. Sokan azért kértek fizetett szabadságot, hogy a téli elfoglaltságukat elvégezhessék. Sajnos ezek az esetek nem ritkák, gyakran előfordulnak. Kollektíváinknak jobban oda kellene figyelni a fizetett szabadságok ütemezésére. Annak is, aki kér, s persze annak is, aki adja. Munkáskollektívánk jóllehet, teljesítette az 1983-as évi mennyiségi tervet, csak ennek a tervteljesítésnek volt egy kis szépséghibája, ugyanis a mélyművelésű szénmennyiség kevesebb lett a tervezettől. k. i. ; 15 több, mint 26 ? ! Úgy látszik ez csak a matematikában lehetetlen, hiszen egy Szorospatakon beadott munkaszervezési újítás a fenti állítást „igazolja”. Az FMKT keretében vizsgálta két fiatalember Kuris Károly bányamérnök és Gubán Zoltán közgazdász a munkahelyek anyagellátási rendszerét. A vizsgálat szükségességét indokolta az anyagellátás lassúsága, az ezzel foglalkozók munkaidejének kihasználatlansága. A részletes vizsgálat kimutatta, hogy a legnagyobb problémát a dny-i főereszke szállításának és az anyagellátók munkájának összehangolása jelenti. Az itt dolgozók munkaidejük jó részét önhibájukon kívül várakozással, illetve a végeredmény szempontjából fölösleges, sok energiát felemésztő keresgéléssel töltötték. A legnagyobb nehézséget a végtelen közelű pálya üzemének egy műszakon belüli szakaszos üzeme okozta, amit az elővárosi szállítás változó üteme kiküszöbölhetetlenné tett. A ellentétet úgy oldották fel, hogy naponta két szakban csak az anyagok már meglévő tárolóhelyre való szállítását, rendezését, illetve a feltétlenül szükséges emulziószivattyúzást végzi két fő, míg egy műszakharmadban 11 fő végzi az anyagok munkahelyre való szállítását. Természetesen teljesülnie kell az alapfeltételnek, hogy a munkahelyek közelében minimum egynapi anyagszükségletet tároljanak. Az eredeti rendszerben 26 fő, jelenleg összesen 15 végzi ugyanaz a munkát, a kezdeti tapasztalatok alapján jobb eredménnyel. Az újítás bevezetésétől várt éves megtakarítás több mint 1 millió forint. Természetes dolog, hogy a műszaki szervezési feltételek a lehetőséget teremtik meg annak, hogy a dolgozók teljesítménye emelkedjen. A dolgozók megfelelő előkészítése és az Újításban kidolgozott, teljesítményhez kötődő bérezés is fontos záloga a sikernek. Igen pozitív az, hogy az 1983. október 14-én beadott újítást az üzemvezetés gyorsított ütembe elbírálta és elfogadta, majd 1983. december 1-én be is vezette. Itt a gyorsaságot azért is ki kell hangsúlyozni, hiszen a megtakarítás jelentős volumenére való tekintettel az előírásoknak megfelelő vállalati felülvizsgálatok folynak bíztató előjellel. A kiragadott példa mutatja, hogy nyitott szemmel járva, problémákat részletesen elemezve, a lehetőség van arra, hogy jelentéktelen befektetéssel, jelentős eredményt érjünk el, hiszen tartalékaink legkönnyebben a munkaszervezés színvonalának emelésével tárhatók fel. (*- a)