Nógrádi Krónika, 1995. május (2. évfolyam, 101-126. szám)

1995-05-02 / 101. szám

„Ma nekem, holnap neked ” Hornyák Imre, Dorogháza katolikus papja tízezer kilo­métert akar megtenni kerék­páron, hogy sorstársainak, a mozgássérülteknek segítsen az atlantai olimpián való részvételben. 6. oldal Gyurkovics Tibor író, a közélet egyik megha­tározó személyisége, ám kevesen tudják róla, hogy mi mindennel foglalkozik még ezen kí­vül. 8. oldal Remek idegenbeli győzelmek A hét végén győzelmet ara­tott az SBTC II. osztályú lab­darúgó-csapata és az NB III- as pásztói gárda. 15. oldal MÁJUS 1 -AZ ÜNNEP MÉG KERESI A HELYÉT Mi kell a magyar gyomornak? Itt van május elseje, énekszó és tánc köszöntse...” - szólt hajdanán az ének a munka évszázados múltra visszatekintő ünnepén. A verőfényes napsütésre ébredő Nógrád megye szinte minden településén megemlékez­tek a jeles eseményről. Elmaradt ugyan a zászlóerdő, a pattogó indulókkal és a mozgósító jelszavakkal lelkesí­tett sokezres felvonulás is csupán a nosztalgiázók emlé­keiben idéződött fel. Vasárnap és hétfőn mégis renge­teg program várta megyeszerte az ünnepi majálisok résztvevőit. ___________SZABÓ PÉTER___________ Ki ne emlékezne azokra a nagyszabású, meneteléssel és táblacipeléssel fűszerezett de­monstrációkra. Az úttörők, az ifjúgárdisták és a munkásőrök feszes sorfala üdvözölte évről­­évre a tribünről lenézve intege­tő főelvtársak sokaságát. A nemzetközi munkásmozgalom eme jeles ünnepe ma még a he­lyét keresi korunk megváltozott világában, hiszen egyre inkább politikamentessé, társaságivá válik, és arculatával is alkalmaz­kodik az új körülményekhez. Ugyanakkor egyes társada­lmi és érdekvédelmi szervező­dések érveik nyomatékosabbá tételéért vonultak tegnap az ut­cára, ahogyan cselekedtek a pedagógusok és az őket támo­gató közalkalmazottak is a fővárosban. A m­eglévő társa­dalmi feszültségek, a munka­­nélküliség és a nehezedő megélhetés természetesen gerjesztenek indulatokat. 3. oldal Néptáncosok ropják a majálison KÖRNYEZET ÉS EGÉSZSÉG Krónikus légzőszervi megbetegedések END 1995: A környezetvédelem éve... Jegyzetek és különböző cikkek tucatjai látták és látják meg a napvilágot a lapok ha­sábjain. „Hálás” téma - vallják egyesek - hisz ha alkalom­adtán nincs miről írnod, akkor is le­hetőséged nyílik arra, hogy gon­dolataidat megosztva másokkal, megpróbáld kellőképpen fölkel­teni az emberek érdeklődését, s ez által egyidejűleg fölhívni a fi­gyelmüket arra is, hogy szerve­zetüknek napról napra milyen környezeti­­ látásokkal szem­ben kel fölvenniük a harcot. A KTM (Környezetvédel­mi és Területfejlesztési Mi­nisztérium) ez alkalomból még a tavalyi évben megje­lentetett egy olyan kiadványt (Hazánk környezeti állapotá­nak mutatói címmel), mely el­ső darabja egy olyan tervezett 3. oldal KEVÉS A VISSZAESŐ ITTAS VEZETŐ Az utánképzés 30 ezer forintba is kerülhet MUNKATÁRSUNKTÓL Ha valaki súlyosan meg­sérti a KRESZ -szabályokat, és a vezetői engedélyét bevon­ják, csak az úgynevezett után­képzés sikeres elvégzése után térhet vissza a közlekedésbe. Érdekes dolog, hogy nemcsak az ittas vezetők és gyorshajtók kerülnek utánképzésre, ha­nem olyanok is akik két éven belül három szabálysértést követnek el. Erről beszélget­tünk a Nógrád megyei Közle­kedési Felügyeletnél Szomszéd József igazgatóval és Szeberényi Imrével, a képzés felügyeleti és vizsgáztatási osztályának ve­zetőjével. - Kötelező jellegű az után­képzés? - Mindenki egyénileg vá­laszthat, hogy elvégzi-e az utánképzést, és visszakapja a jogosítványát, vagy nincs szük­sége rá és akkor felénk se jön. De azt is meg kell említeni, hogy a rendszerünket nem tudja kijátszani semmilyen mó­don, tehát hiába jelentkezik máshová, hogy jogosítványt szerezzen, amíg sikeresen nem végezte el az utánképzést, nem kaphatja vissza a vezetői enge­délyét. A képzés közben vizs­gázniuk is kell, az elméleti vala­mint­ gyakorlati vizsgától függ, hogy mikor vehet részt újra a forgalomban. - tájékoz­tatott bennünket a felügyelet igazgatója. 3. oldal BEDEGI GYŐZŐ LÁTHATATLAN KÍSÉRLET JÁRTA BE EURÓPÁT A nyugati szomszédoknál isko­lai szünetet rendeltek el. Rádión, televízión keresztül hívták fel a lakosság figyelmét, hogy tartsák otthon a gyerekeket és csak végszükség ese­tén menjenek az utcára. Keleten állítólag bizonyos pártvillákat fóliával vontak be, alatta lapult az elit, míg a kisebb kutyusok a tribünön feszíthettek, fontosságuk teljes tudatában. Salgótarjánban vonult a nép zászlókkal a kezében és integetett, délután meg élvezhette a langyos esőt, ami a halált hozta. Sokan csodálkoztak még egy- két nap múltán is a kocsikon megjelenő barna pet­­­tyeken. Ki tudta azt, hogy a jódpermet ilyen nyomot hagy? Végül a magyarok is megismerték a vá­ros nevét: Csernobil. Megtudhattuk az okot is: Üzemzavar és a biztonsági előírások többszörös megsérté­se. Terhes anyákkal közölték, hogy baj van. Nagyon nagy baj. A lengyeleknél akkor már nem lehetett zöldfélét kapni. Meg kel­lett semmisíteni. Nálunk két pofára lehetett enni a leveleire szedett, megmosott friss sa­látát. Ez volt a biztonsági előírás, az óvin­tézkedés. Mérések is készültek, a legnagyobb titok­ban. Az orvosok mindmáig hallgatnak az abortuszokról, a nyitott gerincű gyerekek­ről. Nincsenek adatok. Abból a bizonyos zónából a lakosságot kitelepítették. A nyugat filmezett. A szarko­fágot építették a hősök, puszta kézzel. A fur­csa olvadékból kalasnyikovból kilőtt golyók­kal pattintották le a mintát. A kis távirányí­tós masina, ami mögött öt méterrel baktatott az egyik hős, egy szál gézzel a szája előtt, ke­zében a távirányítóval, nem tudott kiharap­ni semmit az elefántláb formájú olvadék­ból. Nyugat rohant, csontvelőt ültetett át, segített, ahol tudott és gyűjtötte a tapasz­talatot, hogy mit lehet tenni ilyen esetekben. A láthatatlan halál ott terpeszkedett Euró­pa fölött. Május volt. Tavasz. Hányan haltak meg azóta az évek során Csernobil miatt ? Hány emberen jelentkeznek ma is, fur­csa, „nem lehet tudni miért van a bőrbe­­tegség tünetei? Hány gyermeket kellett megölni a megszületése előtt? Ki tudja? Ki mérte? Különben sem volt kontroll­csoport. Mostanában volt téves riadó az egyik szlovák erőműben. Pár kilométerre tőlünk. Gyorsan leállították a blokkot. Nem volt su­gárzás. Nem mértek rendkívüli adatokat. Baj van a Csernobili szarkofággal. Nem is cáfolják nagyon. Tegnap május el­seje volt. Csernobil után is épülnek az ato­merőművek. A világnak szüksége van ener­giára. Az energia drága. Ember meg sok van, és olcsó. Egyre olcsóbb. Az emberek nem látták a katasztrófát, volt aki el sem hitte. A lakosok visszaszök­­döstek a zónába és rácsodálkoztak a furcsa levelű fákra, a torz kisborjúra. És a mai napig rejtély, hányan haltak meg azóta Csernobil miatt... A szovjetektől jött a halál *• AZ ŐSI TELEPÜLÉS NEM ADJA MEG MAGÁT Májusfa állítás Baglyason NK-INFORMÁCIÓ Szombaton már reggel fél kilenckor álltak a vásári sát­rak és hangszórókon keresz­tül üdvözölték a rendezők a szállingózó vendégeket, akik az első Baglyasi Napok ren­dezvénysorozatra érkeztek. Készült a gulyás a katlanban, be lehetett kukkantani a dél­után nyíló kiállításra. A vala­mikori kaszinó, és kultúrház, a jelenlegi hétközi diákotthon nagyterme már feldíszítve várta a kultúr­műsor szerep­lőit. Ragyogó napsütés volt, a reggel hűvö­set gyorsan oszlató. Kálovits Gé­za, a két na­pon át tartó eseménysoro­zat rendezőbi­zottságának elnöke mesél­te el, hogyan született meg a Baglyasi Na­pok megren­dezésének gondolata. - An­dó Miklós volt az ötletgazda. Baglyasalján született, itt él, nyugdíjas. Az volt az alapöt­let, hogy hív­juk meg azo­kat az embereket, azt a sok te­hetséget, akik innen kerültek ki. Az elképzelés több éve lé­tezik és most sor került a megvalósítására, szigorúan társadalmi erőkre, társadalmi munkára alapozottan. Iskola­­igazgató, diákotthon igazga­tóhelyettes,­­ tanárok, óvoda­vezető, itt született társadalmi aktivisták, mint Horváth László, Vincze István, Nagy János és személyemben létre­jött egy rendezőbizottság másfél hónappal ezelőtt. Azért rendezzük meg az eseményt, mert ez a város­rész, amely 1950-ben csatla­kozott Salgótarjánhoz, egy nagyon érdekes, nagymúltú település. A XII. századtól lakott te­rület. Átvészelte a törököket és még sok csapást. A múlt század közepén nagyívű fejlő­désnek indult, aminek olyan érdekességei vannak, amit a Tarjánban lakók közül is csak kevesen tudnak. A század ele­jétől már létezett itt villanyhá­lózat, a telep egy része csator­názva volt. A huszas évektől 3. oldal Májusfa - a szép hagyományok őrzője

Next