Nógrádi Krónika, 1995. július (2. évfolyam, 152-177. szám)

1995-07-20 / 168. szám

1995. JÚLIUS 20., CSÜTÖRTÖK Mósl­ádisz Krónika NEMZETKÖZI HADI JOG A túszszedés háborús bűn A Balkántól a Kaukázusig, Tokiótól Miamiig túszdrámák jelzik a terrorizmus világméretű tobzódását. A zsarolás hol sikerrel jár, hol életükkel fizetnek a túszszedők. A középkorban a túszok sze­ békeszerződés esetében dése ugyanúgy a nemzetközi szerződések betartatásának eszköze volt, mint az eskü, a zálog vagy egyéb garanciák. Pontosabban túszok adásáról volt szó, így akarta az egyik ál­lam vagy uralkodó biztosítani a másikat, hogy tartsa magát a megkötött szerződés betűjé­hez és szelleméhez. A túsz­adást utolsó alkalommal az 1748- as aacheni szerződés kapcsán alkalmazták. Nagy- Britannia két angol főnemest küldött Franciaországba, biz­tosítékul arra, hogy egy kana­dai szigetet (Cape Breton Is­land) vissza fog adni Francia­­országnak. A két túsz csak 1749- ig maradt Franciaor­szágban. „Nemzetközi jogi intéz­ménynek” számított a túszok adása számos kapitulációs és is, amikor a felek nem nagyon bíztak a megállapított feltéte­lek betartásában, sőt egymás esküjében sem. Hosszú ideig azután a megszálló hatalom által összegyűjtött személyek szerepeltek túszokként, akik­nek életükkel kellett felelniük a háborúk után megszállt te­rületek rendjének biztosí­tásáért. A német hadsereg a második világháború alatt a megszállt területek lakosságá­nak megfélemlítése céljából rendszeresen szedett túszo­kat, akik közül sokat kivégez­tek. Ezeket a kegyetlenkedé­seket a nürnbergi Nemzetkö­zi Katonai Törvényszék hábo­rús bűncselekményeknek mi­nősítette. Túszok kivégzését más személyek cselekedetei­ért egyébként az általános nemzetközi jog és a hadijog is tiltotta, amikor még úgy fo­galmazott, hogy csak fegyve­res ellenség semmisíthető meg, és az is csak harcban. A polgári lakosságnak a háború idején való fokozott védelmére megkötött 1949-es IV. genfi egyezmény védett­nek nyilvánította azokat a sze­mélyeket, akik fegyveres összeütközés vagy megszállás esetén olyan hatalom uralma alá kerültek, amelynek nem állampolgárai. Az egyezmény 3. cikke egyszer s mindenkor­ra és mindenütt megtiltotta a túszszedést. Leszögezte: egyetlen „védett személyt” sem szabad felhasználni arra, hogy jelenlétével bizonyos pontokat vagy vidékeket ka­tonai műveletektől mentesít­sen (boszniai ENSZ-béke­­fenntartók), fegyveres konf­liktusban általában tilosak a terrorintézkedéseknek minő­sülő olyan csoportos bünteté­sek, mint például a túszok szedése. Hírek innen-onnan • A Dardanelláknál egy bú­várcsoport a második világhá­borúban elsüllyedt török ten­geralattjáró roncsaira buk­kant. A búvárhajó testében angol gyártmányú tengeri ak­na szilánkjait találták meg. Ezt az aknát az angolok 1915- ben, a Gallipoli-félszigeti csa­ta idején telepítették. Az ak­nára futott török tengeralatt­járó 38 főnyi személyzetével harminchét évvel később, 1942-ben került a tengerfe­nékre. Törökország az első vi­lágháborúban Németország szövetségese volt, a második világháborúban azonban semlegességet nyilvánított. * • A „Coron” amerikai tor­pedóromboló az orosz Északi Flotta támaszpontjára, Szeve­­rodvinszkbe látogatott, ami­kor megsérült jobb oldali ha­jócsavarja, és elvesztette bal­oldali hajócsavarjának egyik lapátját. A sérüléseket az amerikai hadihajó parancs­nokának óvatlansága okozta. A támaszpont orosz személy­zete ingyen végezte el az „el­sősegélynyújtást”, Oleg Vitrjuk búvárkapitány pedig a ten­gerfenéken megtalálta az el­veszett alkatrészt, amelyet az amerikai hajó fedélzetére emeltek, és a „Coron” saját erőből elindulhatott hazai tá­maszpontja, Norfolk felé, ahol elvégzik a szükséges javí­tásokat. * • Brazíliában sikerrel dol­goztak ki olyan különleges festéket, amellyel a rádióloká­torok számára „szinte látha­tatlanná” tehetők repülőgé­pek, rakéták, hadihajók. Ha­sonló technológiával készült azoknak az amerikai F-117A típusú repülőgépeknek burkolata, amelyek az iraki­- kuvaiti konfliktus idején részt vettek Bagdad éjszakai bom­bázásában. A Rio de Janeiró­­ból jelzett laboratóriumi kí­sérletek után elsőnek a brazil légierő harci helikoptereit lát­ják el hasonló bevonattal. A brazil „lopakodófesték” 92 százalékkal csökkenti a repü­lőgépek radarészlelhetőségét. Az oldalt írta Pirityi Sándor - a hadtudományok kandidátusa STAGNÁL A FEGYVERGYÁRTÁS Atomarzenál Az atomkorszak elmúlt fél évszázada alatt (1945-1995) öt elismert, úgynevezett „deklarált” atomhatalom alakult ki, de jelenleg világátlagban stagnálást mutat a nukleáris fegyverek előállítása. Legalábbis ezt vallja a Stockholmi Nemzetközi Békekutató Intézet (SIPRI), amely most dobta piacra vaskos katonapolitikai-haditechnikai évkönyvét. A tekintélyes stockholmi ku- töltettel, a Független Államok­tatóintézet nemzetközi gárdá­ja úgy tudja, hogy fegyverigé­nyeknek megfelelő plutóni­um gyártása csupán Iránban és Izraelben folytatódik. Izra­el hozzávetőleg 440 kilog­ramm, India 350 kilogramm „fegyverplutóniummal” ren­delkezik. A SIPRI becslése szerint 1995 elején az Egyesült Álla­mok 8000 nukleáris robbanó­közössége (FÁK) államai 14 500, Franciaország 500, Nagy-Britannia 250-300, Kí­na 300 atomtöltettel szerepelt az úgynevezett „deklarált” atomhatalmak arzenáljában. Izraelnek, amely sem meg­erősíteni, sem cáfolni nem hajlandó atomhatalmi státu­sát, a SIPRI-évkönyv szerint valamivel kevesebb mint 100 atomfegyvere van. Bizony, a franciák is A brit Channel Four News Televízió és az Indepen­dent című londoni lap nemrég módot talált arra, hogy bűntudatot ébresszen a büszke franciákban. Franciaországban az országos aknamentesítés 1944-1947 kö­zött zajlott. A francia hadsereg 1944 decemberében még száz­millió aknával számolt, egy év múlva csak 20 millió, majd 12 millió aknáról beszéltek. Párizs háromezer áldozatot vallott be, a Nemzetközi Vöröskereszt 1948 májusában húszezer ál­dozatról adott jelentést. Az 1929-es genfi egyezmény 32. cikke kimondja, hogy tilos a hadifoglyokat egészségtelen vagy veszélyes munkákra alkal­mazni. Raymond Aubrac, az ak­namentesítési művelet egykori irányítója - egyébként a francia Ellenállás hőse - úgy fogalma­zott, hogy a hadifoglyok tenni­valója volt 1946 végéig az ak­nák felkutatása, majd az akná­kat francia szakemberek sem­misítették meg, a műveletben kétezer-ötszáz német hadifo­goly működött közre. Nem kisebb érdeklődést keltett, hogy a franciák 1945 májusától megkezdték a né­met atomtudósok és egyéb kutatók begyűjtését a francia megszállási övezetben, és sa­ját nemzeti céljaikra való fel­­használását. 1945. augusztus 1-jén további 32 neves német kutató kelt át a Rajnán, hogy az elzászi intézetben működ­jék, ahol 1946-ban már 77 né­met kutató dolgozott 87 fran­cia kollégája „alá”. A német atom- és rakéta­­technikai szakemberekre való „vadászat” az AFP francia hír­­ügynökség megfogalmazása szerint a nyugati különleges szolgálatok „megengedett te­vékenységébe” tartozott, amelyek eleinte citromként facsarták ki a német szakem­bereket, csak később honoso­dott meg a korrekt együttmű­ködés. MADE IN U.S.A. Érdekorientált döntés „A fegyverkivitel továbbra is az amerikai külpolitika tör­vényes eszköze” - ez az alaptétele annak a politikának, amelyet Washington most pontosított a hagyományos fegyverek, haditechnikai eszközök külföldi értékesítése vonatkozásában. A „Made in U. S. A.” jelzésű fegyverex­port a múlt évben 12 milliárd dollárt hozott az Egyesült Államoknak, és ezt csupán a kormányközi megállapodá­sok vonalán. A Clinton elnök által szentesített új-régi fegyverkiviteli politika az Egyesült Államok és szövetségesei biztonságát, meghatározott föld­rajzi térségek katonai stabilitását tartja szem előtt, de mást is. A fegyverkivitel nem változtathat azon, hogy az amerikai katonai erő minőségi fölényben maradjon bármely lehetséges ellenféllel szem­ben, hogy az amerikai hadiipar továbbra is eleget tegyen a hazai vé­delmi elvárásoknak és hosszú távon segítsen fenntartani a hadi­­technikai fölényt­­ alacsonyabb költségek mellett. Az Egyesült Államok szívesen látná, ha a hagyományos fegyver­zet világkereskedelme „átlátszóbb” lenne. Az ENSZ elvárja tagálla­maitól, hogy nagyobb nemzetközi fegyvereladásaikat bejegyeztes­sék, de Washington az egyes országok katonai potenciáljának könnyebb felmérést is szeretné elérni. Amerika nem exportál állami szinten fegyvereket a válság- és konfliktusövezetekbe, szigorú ellenőrzés alatt akarja tartani a tö­megpusztító fegyverek és célba juttató eszközeik kivitelét. Saját ha­táskörében megakadályozza az „érzékeny” fejlesztési és gyártási tervek és eljárások továbbadását, általában minden katonai kihatá­sú kiviteli döntést esetről esetre, egyedi alapon hoz, számolva azzal, hogy különleges hagyományos fegyverfajták is „felmérhetetlen ká­rokat okozhatnak ellenséges államok és csoportok kezében”. Washington segíteni kívánja Közép- és Kelet-Európa hadiipa­rát a polgári termelésre való átállásban, Dél-Afrikát és más új fegy­verexportőröket az „ésszerű” fegyverkiviteli politika kialakításába, de nagyon nem szeretné, ha Oroszország például támogatná Iránt vagy olyan más országokat, „amelyek egyértelműen keresztezik az amerikai nemzetbiztonsági érdekeket”. Az ilyen támogatás felér nemzetbiztonsági érdekeink fenyegetésével - jelezte egy amerikai külügyi államtitkár-helyettes, Eric Newsom. A hagyományos fegyverek kivitele nem segítheti az emberi jo­gok megsértését, a terrorizmust, nem segíthet továbbadással har­madik országban tevékenykedő diverzáns erőket. Az Egyesült Álla­mok egyoldalúan korlátozza olyan válogatás nélkül ható eszközök exportját, mint a gyalogsági aknák, és nem exportál fegyvereket oda, ahol vélekedése szerint a biztonság egyéb eszközökkel jobban szavatolható, vagy ahol a konfliktusok tisztán békés rendezése cél­ravezető. MAKACS KÖVETKEZETESSÉGGEL A VILÁGHATALOMBA Kína, a dacos Akár a politikai, akár a katonai területet nézzük, Peking évtizedek óta makacs követ­kezetességgel tör előre a világhatalmi élbolyba, s ebben a zűrzavaros helyzet éppúgy segíti, mint saját politikai stratégiája és katonai taktikája. Stratégiai partnerséget épít ki a Kínai Népköztársaság az Egye­sült Államokkal és Oroszország­gal, Indiával és Japánnal, de a partnerség nem jelent enged­ményeket, nem tartalmazhatja a kínai érdekek semmiféle csor­bítását. Személyi diplomáciája csúcstalálkozóktól, látogatások­tól, megállapodásoktól, nyilat­kozatoktól hemzseg, de közben Kína hadászati támadópotenci­ált épít ki, tökéletesíti és gyara­pítja atomfegyverzetét, éberen őrködik szárazföldi és tengeri határain, a vitás kérdéseket a legritkábban sem oldja meg úgy, hogy azok katonailag hát­rányos helyzetbe hozzák. Felszisszent a világ, amikor Kína május 15-én hajnalban végrehajtotta 42. kísérleti atom­­robbantását Ezenkívül helyvál­toztató indítóállású interkonti­nentális ballasztikus rakétával is végzett kísérletet. Az Egyesült Államok „mély sajnálatát”, Oroszország „nyugtalanságát” fejezte ki, Japán a gazdasági kapcsolatok befagyasztásával fe­nyegetőzött. Kína azonban csak annyit mondott, hogy nem vé­gez több atomfegyverkísérletet, ha az atomhatalmak megegyez­nek a nukleáris fegyverek alkal­mazásának betiltásában, illetve a kísérleti robbantások általá­nos és teljes beszüntetésében. Franciaország sajnos olyan el­nököt választott akkor Jacques Chirac személyében, aki nem zárta ki, hogy folytatódnak a francia atomkísérletek Mururo­án, a Csendes-óceán déli ré­szén, ahol ezek a robbantások Pierre Bérégovoy 1992. áprilisi moratóriumdöntése óta szü­neteltek. (A The European szerint Párizs még tíz robban­tást tervez a „teljes atom­csend” 1996-os megvalósulá­sa előtt.) A kínai „atomcsörtetés” ün­neprontásként hatott az atom­sorompó örök időkre szóló le­zárása után négy nappal, de a kínai külügyi szóvivő május 12- én egyértelművé tette: az atom­­sorompó-szerződés meghatá­­rozatlan időre szóló kiterjeszté­se önmagában nem jelenti azt, hogy az atomfegyverrel rendel­kező államok örökre szóló ki­váltságot kaptak volna nukleá­ris fegyverek birtoklására. A londoni Hadászati Tanul­mányok Nemzetközi Intézete (IISS) nemrég azt jósolta, hogy a kínai hadsereg 2010- re 50-70 interkontinentális ballisztikus rakétával fog ren­delkezni, helyhez kötött és helyváltoztató, több robbantó töltetű változatokban, szem­ben a jelenlegi 14 ilyen raké­tával. A kínai rakéták most készülő második nemzedéke 12 ezer kilométeres hatótá­volságával képes lesz bármely célt elérni Ázsiában, Oroszor­szág bármely területén és az Egyesült Államok keleti part­vonalán is. Májusban Moszkvában járt a kínai államelnök és Kínába lá­togatott az orosz védelmi mi­niszter. Alkalom kínálkozott ar­ra, hogy az orosz sajtó megem­lékezzék 1959-1960-ról, ami­kor a szovjet vezetés nagy segít­séget nyújtott a Kínai Népköz­társaság rakétapotenciáljának megteremtéséhez, de a lénye­gében nem járult hozzá, hogy Kína 3000 kilométernél na­gyobb hatótávolságú föld-föld osztályú rakétákkal rendel­kezzék. Ez és néhány más el­lentét a szovjet szakértők Kí­nából való távozását és több évtizedes „jégkorszak” beáll­tát vonta maga után a szovjet­kínai viszonyban. Jellemző, hogy mikor Csian Cö-ming kí­nai államfő 1994 szeptemberé­ben, hosszú szünet után feltűnt Moszkvában, Borisz Jelcinnel együtt szükségesnek tartották okmányban rögzíteni, hogy a két állam egyenjogú kapcsolatai „nem szövetségesi jellegűek és nem irányulnak harmadik or­szágok ellen”. 1995-ben Kína tengeralatt­járókat és harci repülőgépeket vásárolt Oroszországtól, de az 1991-es határegyezményt nem realizálták és a 100-100 kilomé­ter szélességű határövezetre vo­natkozó méltányos kölcsönös fegyverzetkorlátozásban Gra­­csov orosz védelmi miniszter sem tudott áttörést elérni tava­szi ötnapos kínai látogatása so­rán. Közben példátlan arányokat öltött az oroszországi kínai be­hatolás gazdasági, kereskedel­mi, pénzügyi értelemben és az illegális bevándorlás értelmé­ben is, ami különösen Oroszor­szág távol-keleti részén súlyos feszültséghez, a bűnözés és a munkanélküliség fokozódásá­hoz, területi túlkapásokhoz ve­zetett. A 80-as évek eleje óta a kí­nai-amerikai viszony elsősor­ban egyfajta szovjetellenes szö­vetkezés talaján javult. A Szov­jetunió megszűnésével ez a fo­lyamat is elsorvadt, de 1993- ban a Pentagon ismét szorgal­mazni kezdte a kapcsolatok fel­elevenítését, főként katonai vo­nalon. Legyengült az 1989-es pekingi kormányellenes meg­mozdulások fegyveres elfojtá­sának, az emberi jogok kínai megsértésének amerikai bírá­lata, viszont Peking szerfelett idegesen reagált az USA és Tajvan minden közösködésé­­re, az amerikai rakétavédelmi tervekhez, amelyek a kínai hadászati potenciál leértéke­lődéséhez vezethetnek. Kína kivonult a koreai fegyverszü­neti bizottságból, súlyos bi­zonytalanságot teremtve Washington és Szöul viszo­nyában. Végül felerősödött a kínai igények hangoztatása a természeti kincsekben gazdag Spratly-szigetcsoport vonat­kozásában, amelynek straté­giai helyzete is különleges a Dél-kínai-tengeren. Ezzel függhet össze kínai ha­ditengerészeti ambíciók újabb jelentkezése. Már 1994 októbe­rében, amikor egy kínai atom­hajtóműves tengeralattjáró ve­szélyesen megközelítette a Kitty Hawk amerikai repülőgép-hor­dozót,­­ Kína öt ilyen egységgel rendelkezik - a világsajtó a kí­nai tengeri hatalom „kivetítésé­nek” új szakaszáról írt, még in­kább téma lett ez egy modern orosz repülőgép hordozó meg­vásárlásának kínai szándéka kapcsán. A szándék nem való­sult meg: az Egyesült Államok és a délkelet-ázsiai országok, amelyek nem érdekeltek a kí­nai tengeri hegemónia kialaku­lásában, valószínűleg erős nyo­mást gyakoroltak Oroszország­ra. Mindenesetre Kína, amely 380 nagyobb vízfelszíni hadiha­jót, 1400 naszádot és több mint 50 tengeralattjárót tart had­rendben, nem kívánja flottáját hazai vizeken horgonyoztatni, hanem aktív szerepre törekszik az ázsiai-csendes-óceáni térség­ben, egy sajátosan kínai stabili­tási modell megvalósításában. € a Mao elnök 15 kilométeres távúszása három testőre kíséretében (1966) 9

Next