Nógrádi Szövetkezetek, 1979 (4. évfolyam, 1-12. szám)

1979-01-01 / 1. szám

2 NÓGRÁDI SZÖVETKEZETEK Csaknem kétmillió dollárért... Magas, hosszú épületben szorgos asszonykezek válogat­ják a mogyorót héjától, az asztalokon karácsonyfák dísz­lenek, egyhelyütt impozáns mákkoszorú csüng a mennye­zetről — az idegen alig hiszi, hogy a palotási termelőszövet­kezet egyik részlegében lát­hatja mindezt. Tájékoztatásul Bacsa Istvánné üzemvezető mondta el az alábbiakat. — 1978. januárjának végén jött létre egy tyúkházból át­alakítva a csonthéjasgyü­­mölcs-feldolgozó üzem, amely idehozott termékeket dolgozza föl, s az exportra kerül. Ed­dig diót, mogyorót, szilvát kaptunk, jelenleg például a mogyorómagot válogatják az assszonyok, amely aztán Ausztriába kerül, de szállítot­tunk már Angliába is e ter­mékekből. Várhatóan az ez évi jövedelmünk a kétmillió dollár körül fog mozogni. — Ezenkívül egy jó ötlet a téli foglalkoztatás megoldásá­ra is. — Természetesen. Az itt dolgozók évenként 90 napot töltenek kinti mezőgazdasági munkálatokkal. A többi mun­kanapon pedig itt a két üzem­részben és a mecshelyiség­­ben vannak. Csaknem kétszáz a létszámunk, s ebből csak négyen férfiak, a többiek nők, nagyrészt bejárók. Jönnek Hé­­halomból, Szarvasgedéről, Kis­­bágyonról, Egyházasdengeleg­­ről, Bérről, Szirákról és ter­mészetesen Palotásról. Napon­ta busz megy értük, s a mun­kaidő leteltével hazaszállítja őket. — Milyenek a kereseti le­hetőségek? — Teljesítmény szerint fize­tünk, vagyis sok függ az ügyességtől, a szorgalomtól. Általában bő kétezer forint az átlagos havi kereset, de van­nak, akik a háromezret is el­érik. Ezenkívül még kedvez­ményes étkeztetést is kapnak, napi egy alkalommal. A dió­ért 13 forintot, a mogyoróért ötöt, a barackmagért kilenc forintot fizetünk, kilónként. Úgy érzem, elégedettek az asszonyok, szívesen csinálják ezt a munkát, amit a munka­intenzitásuk,­­ példás fegyel­mük is jelez. (1) Szorgos asszonykezek válogatják a mogyorót 1979. Jahtil­ Így válik a tudomány termelőerővé Beszélgetés a mezőgazdasági szakemberek továbbképzéséről A szécsényi mezőgazdasági szakközépiskola mellett műkö­dő továbbképzési kabinet fela­data a mezőgazdasági szakem­berek továbbképzése. Erdős F­e­­renc mérnöktanárral lyamok szervezőjével a tanít­és veze­tőjével adatairól, a továbbképzések jel­tapasztalatairól be­szélgettünk. — Mi a termelőszövetkeze­tekben tevékenykedő közép­szintű vezetők és a szakmun­kások továbbképzésével foglal­kozunk. Alapvető célunk, hogy a tudomány, a technikai és me­zőgazdasági kutatások legújabb eredmény­eivel megismertessük a szövetkezeti tagságot. Tanfo­lyamainkon elméleti és gya­korlati képzés folyik Ezek idő­tartama egy-két hét, vagy há­rom-négy hét. Az utóbbi min­den esetben vizsgakötelezett­séggel jár. Az elmúlt években arra is vállalkoztunk, termelőszövetkezetekben hogy a dol­gozó, szakképzettséggel nem rendelkező emberek részére olyan tanfolyamokat szerve­zünk, amelynek betanított munkás elvégzésével bizonyít­ványt szerezhetnek. A jelenle­gi tanfolyamunkra épp ilyen embereket iskoláztunk be. A hallgatók erőgép­, munkagépek kezelésére szereznek képe­sítést. Sikeres KRESZ- és köz­úti forgalmi vizsga esetén jo­gosítványt is kapnak A szövet­kezetben tevékenykedő külön­böző testületek vezetői részére is rendszeresen szervezünk to­vábbképzéseket, ahol a pártha­tározatokból, a tsz-törvény mó­dosításából és egyéb kormány­­határozatokból adódó feladato­kat vitatjuk meg. — A termelőszövetkezetek vezetői hogyan fogadják dolgo­zóik bentlakásos beiskolázását? — Egyre inkább felismerik, hogy az a 3—4 hét, ami a ter­melésből kiesik, később hatvá­nyozottan megtérül, így egyre kevesebb ellenállásba ütkö­zünk a beiskolázásnál. A tsz vezetői belátják, hogy a jövő útja: tágra nyitni a kapukat a tudomány és a technika vív­mányai előtt.­­ A továbbképzési kabinet­n­­ek van egy közvetítő szerepe tudományos kutatóintézetek és a termelőüzemek között... — Hiszen minden elmélet a csak annyit ér, amennyit abból gyakorlatban megvalósíta­nak. Hiába egy jó elmélet és ahhoz párosult gyakorlati meg­oldás, ha az nem válik köz­kinccsé, nem terjed el a gyakor­latban. A továbbképzés mellett épp ezért van egy népszerűsítő, ismeretterjesztő feladatunk is. — Szeretünk erre egy konk­rét példát hallani. — Például az ekevas hagyo­mányos eltartósítása helyett a hegesztéses, önélező­ technoló­­gia elterjesztése. — Mi ennek az új eljárás­nak az előnye? — A talaj szerkezetétől füg­gően az ekevas 15—30 napig állandóan ötélező marad, így elmarad a naponkénti vascsere és az azzal járó élesítés, amely műszakonként minimum egy óra kiesést jelent. Bebizonyo­sodott, hogy az ilyen ekét von­tató erőgépek üzemanyag-fel­használása 15%-kal csökken. A gyárilag önélezett ekevas ára 1200—1700 forint. Ennek a vas­nak az ára 120 forint és 200 fo­rint költséggel a tsz üzemében elvégezhető az önélezés. Ezek­ből az adatokból könnyen ki­számítható gazdasági előnye. Egyébként a szakemberek ki­számították, hogy középmély­szántás esetén az új technoló­gia alkalmazásával hektáron­ként 150—200 forint a megta­karítás. — Ennek az új technológiá­nak a missziójában vállaltak önök jelentős szerepet ... — Igen! — És milyen eredménnyel? — Országosan a szövetkeze­tek 40, Nógrádban 80 %-ban alkalmazzák ezt a technológiát. A mi szerepünk: 262 termelő­­szövetkezet hegesztőjét inten­zív tanfolyamon tanítottuk meg az új technológia alkalmazásá­ra. Műhelyvezetők részére több alkalommal szerveztünk bemu­tatót. A gödöllői MÉM műszaki intézettel közösen tavaly ős­­szel tudományos ülést szervez­tünk Szécsényben, amelyen az ország különböző részéről hív­tunk meg szakembereket. Szenográdi Ferenc Ifjúsági parlamentek tanulságai Jobban támaszkodni a fiatalokra AZ ÁFÉSZ-EK és a taka­rékszövetkezetek munkahelyi ifjúsági parlamentjének po­litikai jelentőségét növelte, hogy a 3500 szövetkezeti dol­gozó közel 50 százaléka fia­tal. Az ifjúság a fogyasztási szövetkezetekben növekvő erejű tényező a mindennapi munkában, a különböző ve­zetői munkakörökben. A szövetkezetek vezetősége a parlamentek megtartásával összefüggő tartalmi és szer­vezeti feladatokat, azok idő­arányos munkaköri céltudatos végzését kötelességének, az ifjúságpolitikai határozatok végrehajtása szerves részének tekintette. Elismerést érde­melnek azok a szövetkezeti vezetők, aktivisták, akik arra törekedtek, hogy a parla­mentek fórumain szócséplés helyett a fiatalokra jellemző szókimondás, hatékonyan se­gítő alkotó vita és kezdemé­nyezőkészség jusson kifeje­zésre. Jól választották meg a politikai munka módszereit, annak érdekében, hogy az if­júsági munkahelyi parlamen­tek a szövetkezeti mozgal­mon belül a szocialista de­mokrácia szerves részévé, dolgozó fiatalokat a közéleti­­­­ségre és kezdeményezőkész­ségre nevelő munkahelyi fó­rummá váljanak. A munka­helyi parlamenti beszámolót és az intézkedési tervet meg­tárgyalták a szövetkezetek szakszervezeti bizottságai és a KISZ-alapszervezetek veze­tőségei. Mindezek ered­ményeként a parlamenteken elhangzott szóbeli beszámolók és az 1979—80-ra szóló intéz­kedési tervek túlnyomó több­sége az ifjúságpolitikai hatá­rozatok, az ifjúsági törvény szövetkezeteknél történő idő­arányos végrehajtását elem­zően értékelte. Sokoldalúan foglalkoztak a fiatalok szövetkezetben elfog­lalt helyével, az 1976-os mun­kahelyi parlamenteken el­hangzott felvetésekkel és ja­vaslatok sorsával. Dicséretet érdemlő és a jövőben köve­tendő pásztói és a szécsényi ÁFÉSZ-ek módszere: az 1976- os parlament óta tett intéz­kedések listáját a fiatalok írásban kapták meg. A parlamenteken kitűnt, hogy az ÁFÉSZ-eknél­­ és ta­karékszövetkezeteknél az if­júságpolitikai határozat, va­lamint az ifjúsági törvény megjelenése óta jól érzékel­hető és számokban is kifejez­hető minőségi változás követ­kezett be a dolgozó fiatalok életkörülményeiben mun­kafeltételeiben, tanulási és művelődési lehetőségében. Re­álisabbá vált a szövetkezetek vezetőségének véleménye a a fiatalok munkájáról maga­tartásáról és közéletiségéről. A szövetkezetek politikai és mozgalmi életében, a gazdál­kodási feladatok eredményes megoldásában mind több eredménnyel vesznek részt a közel 400 tagot számláló szö­vetkezeti KISZ­ alapszerveze­­tének aktív tagjai. A munkahelyi parlamentek előkészítését és a szervezési feladatokat a szövetkezetek többsége eredményesen oldot­ta meg. A fiatalok részvétele, munkahelyi parlamenteken történő megjelenése megyei szinten meghaladta a hatvan százalékot Pásztó és Vidéke ÁFÉSZ-nél például a kétszáz­hetven meghívott közel száznyolcvanan fiatalból jelen­tek meg. Hasonló vagy meg­közelítően jó megjelenési arány volt a szécsényi, az Ipolyvidéki Egyesült ÁFÉSZ- eknél, Drégelypalánk és Vi­déke Takarékszövetkezetnél. Több ÁFÉSZ-nél azonban a szervező munka során nem számoltak eléggé azokkal a tényezőkkel, amelyek kedve­zőtlen hatással voltak a fi­atalok megjelenésére. Többek között a munkahelyek rend­kívüli decentralizáltságával, a szövetkezetek nagy kiterje­désű működési területével, a kereskedelmi, vendéglátói te­rület speciális helyzetével, a közlekedés nehézségeivel. A munkahelyi ifjúsági par­lamenteken elhangzott be­számolók és hozzászólások többsége , a szövetkezetek egész tevékenységével és gaz­dálkodási eredményességével összefüggően szóltak az ifjú­sági törvény időarányos szö­vetkezeti Hangsúlyozták, végrehajtásáról, hogy a szö­vetkezetek a gazdálkodásá­nak eredményességétől füg­gően teremtik meg az ifjúsá­gi törvény végrehajtásának anyagi alapját. A munkahelyi parlamente­ken közel száz fiatal mondott véleményt az ifjúsági törvény helyi végrehajtásával össze­függő kérdésekről. Jelentős javaslatokat és vállalásokat tettek az ifjúságpolitikai ha­tározatok helyi végrehajtásá­ra. A vélemények, az igények nem önmagukért hangzottak el. Közvetlenül párosult szo­cialista szemléleten alapuló értelmes munka tiszteletével, a cselekvési készséggel. Megkülönböztetett jelentő­ségű helyet foglalt el az az igény, hogy tovább javulja­nak az ifjúsági törvény szö­vetkezeti szintű végrehajtásá­hoz szükséges feltételek. Szól­tak a fokozottabb felelősség­gel végzendő munkáról, a személyes példamutatásról, a vezetéssel szembeni növekvő követelményekről, a munka- és üzemszervezésről, az el­osztás szocialista elvének kö­vetkezetesebb érvényesítésé­ről, a testületi és a személyes felelősség fontosságáról, érvényesítésének Egyértelművé és világossá vált a parlamen­teken : a gazdaságvezetésnek az eddiginél jobban kell tá­maszkodnia a szocialista munkaverseny-mozgalom­­ban részt vevő fiatalokra belső tartalékok feltárásában, a a gazdaságosság fokozásában, a kereskedelmi munka színvo­nalának javításában. A munkahelyi ifjúsági par­lamentek politikai hangulata a fiatalokat megítélő vélemé­nyek bizonyították, hogy a szövetkezetek ötödik tervének teljesítésében ötéves meg­határozó tényező a fiatalok részéről végzett gazdasági és mozgalmi tevékenység. EZ MÉG INKÁBB szüksé­gessé teszi, hogy a jövőben szövetkezetek választott testü­­­letei az első számú gazdasági és mozgalmi vezetői növekvő testületi és személyes felelős­séget érezzenek a párt ifjú­ságpolitikai határozatának, az ifjúsági törvénynek követke­zetes végrehajtásáért. Dr. Toronyi László V IH Hill Will II— #Tün­Söttgyűlések után Megyénkben az elmúlt év utolsó két hónapjában került sor 9 ÁFÉSZ-nél, 12 takarék - és 3 lakásszövetkezetnél az évi rendes második küldött­­gyűlés megtartására, amelyen több mint kétezer küldött, il­letve párt-, tanács-, társadal­mi szervek és más ágazatú szö­vetkezetek képviselői vettek részt. A küldöttgyűlések szerveze­ti és szövetkezetpolitikai elő­készítését — azoknál a taka­rékszövetkezeteknél is, ahol megtartását illetően vita volt — kellő felelősségérzettel és céltudatos szervező munkával végezte el a szövetkezetek vezetősége. A küldöttgyűlések haté­konyságát, mozgósító erejét növelte, hogy közel kétszáz hozzászólás hangzott el. Az aktivitás és a többségében tar­talmas hozzászólások bizo­nyítják, hogy a szövetkezetek küldöttei, s a meghívott ven­­­­dégek hozzáértéssel és növek­vő felelősségérzettel tárgyal­ták az MSZMP KB elmúlt évi a mezőgazdaság helyzetéről és továbbfejlesztéséről szóló már­ciusi határozatának, valamint az­­ ellenőrzés hatékonyságának, javításának feladatairól szóló 51/1977. számú kormányhatá­rozat végrehajtásából szövetkezeti tennivalókat, adódó el­ismerést és a jövőben foko­zottabb figyelmet érdemel a szövetkezeti vagyonvédelem­mel kapcsolatos vélemények és állásfoglalások. A küldöttgyűléseken elhang­zottakat tanulmányozva hasz­nos következtetések vonhatók le a szövetkezetek működésé­re és az 1979. évi tevékenység meghatározására vonatkozóan. Egyértelműen megállapítható, hogy a küldöttek és a meghí­vott vendégek a szövetkezet tevékenységét mind hozzáér­tőbben vizsgálják és értékelik. Bebizonyosodott, hogy a szö­vetkezet rendeltetéséből kö­vetkező sokrétű funkciója be­töltésének eredményességét el­sősorban nem az újonnan épí­tett kereskedelmi, vagy ven­déglátói egység alapján érté­kelik. Kitűnt, hogy az önma­gunkért való dinamikus fejlő­dés nagy számainak formális felsorolása nem elégíti ki a szövetkezet küldötteinek jogos igényeit. Különösen nem, amennyiben a globálisan fel­sorolt „bázisszámok” lényeges helyi gondokat, hiányosságokat és komoly vezetésbeni problé­mákat tesznek homályossá, vagy éppen hallgatnak el. Ká­rosnak bizonyult az is, ami­kor túlzottan komplikált tá­jékoztatást hallanak a kül­döttek a belső ellenőrzés funkciójáról, az eszközhaté­konyság, a költségráfordítás, a munkaerő-gazdálkodás, a pro­filtisztítás és az kérdéseiről, amelyek alapellátás kedvező vagy kedvezőtlen lása hű tükörképe megvalósu­lt vezetés színvonalának és a belső irá­nyítási mechanizmus haté­konysága alakulásának. A küldöttgyűléseken elhang­zottak tartalmaztak olyan pozitív irányú közgazdasági véleményeket és állásfoglalá­sokat, melyek azt bizonyítják, hogy egyre jobban tévednek azok, akik mindenekfölött a látványos beruházásokkal, forgalom mennyiségi növeke­­­désével igyekeznek bizonyí­tani a szövetkezet fejlődését, gazdálkodásának eredményes­ségét és pénzügyi stabilitását, megfeledkezve arról, nem a minden áron való hogy és nem akármilyen mennyiségi növekedés felel meg a gazdaság, a szövetkezet és nép­a tagság tényleges érdekeinek. A küldöttgyűlések tapaszta­latait figyelembe véve kell hangsúlyozni, hogy nem az önmagáért való mennyiségi növekedésre, hanem a szövet­kezet kiegyensúlyozott és minőségi fejlődését biztosító forgalom növekedésére és fej­­lesztésére van szükség. Olyan­ra, amely elsődlegesen bizto­sítja a népgazdasági érdeke­ket. Szükséges ezt tenni azért is, mert az önmagában bizo­nyított forgalom és beruházás növekedésével még nem adunk választ (például a kész­let, a költségek és a termelé­kenység alakuláséra, a beru­házási tevékenység, a vezetési színvonal hatékonyságára, mozgalmi munka eredményé­­­re). A megyei szövetségnek — rendeltetésének megfelelően — a jövőben az eddiginél cél­tudatosabban kell foglalkozni a szövetkezetek gazdálkodásá­nak elemzésével, azzal, hogy hogyan lehet ellensúlyozni a szabályozók változásának ha­tását, hogyan lehet a szövet­kezetek rendelkezésére álló eszközöket hatékonyabban fel­­­használni a gazdálkodás és­­ szövetkezetpolitikai munka javítása érdekében. Az eddi­ginél érzékenyebb jogi reagálókészséggel közgazda- és fo­­­kozottabb szakmai tanács­adással kell érvényesíteni funkciójának megfelelő tevé­kenységét. Azzal természete­sen az eddigieknél jobban kell számolni, hogy az 1979. évre érvényes gazdasági szabályzók a korábbinál differenciáltab­ban fogják érinteni az ÁFÉSZ- eket, mint eddig. Dr. T. U

Next