Nógrádi Szövetkezetek, 1979 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1979-01-01 / 1. szám
2 NÓGRÁDI SZÖVETKEZETEK Csaknem kétmillió dollárért... Magas, hosszú épületben szorgos asszonykezek válogatják a mogyorót héjától, az asztalokon karácsonyfák díszlenek, egyhelyütt impozáns mákkoszorú csüng a mennyezetről — az idegen alig hiszi, hogy a palotási termelőszövetkezet egyik részlegében láthatja mindezt. Tájékoztatásul Bacsa Istvánné üzemvezető mondta el az alábbiakat. — 1978. januárjának végén jött létre egy tyúkházból átalakítva a csonthéjasgyümölcs-feldolgozó üzem, amely idehozott termékeket dolgozza föl, s az exportra kerül. Eddig diót, mogyorót, szilvát kaptunk, jelenleg például a mogyorómagot válogatják az assszonyok, amely aztán Ausztriába kerül, de szállítottunk már Angliába is e termékekből. Várhatóan az ez évi jövedelmünk a kétmillió dollár körül fog mozogni. — Ezenkívül egy jó ötlet a téli foglalkoztatás megoldására is. — Természetesen. Az itt dolgozók évenként 90 napot töltenek kinti mezőgazdasági munkálatokkal. A többi munkanapon pedig itt a két üzemrészben és a mecshelyiségben vannak. Csaknem kétszáz a létszámunk, s ebből csak négyen férfiak, a többiek nők, nagyrészt bejárók. Jönnek Héhalomból, Szarvasgedéről, Kisbágyonról, Egyházasdengelegről, Bérről, Szirákról és természetesen Palotásról. Naponta busz megy értük, s a munkaidő leteltével hazaszállítja őket. — Milyenek a kereseti lehetőségek? — Teljesítmény szerint fizetünk, vagyis sok függ az ügyességtől, a szorgalomtól. Általában bő kétezer forint az átlagos havi kereset, de vannak, akik a háromezret is elérik. Ezenkívül még kedvezményes étkeztetést is kapnak, napi egy alkalommal. A dióért 13 forintot, a mogyoróért ötöt, a barackmagért kilenc forintot fizetünk, kilónként. Úgy érzem, elégedettek az asszonyok, szívesen csinálják ezt a munkát, amit a munkaintenzitásuk, példás fegyelmük is jelez. (1) Szorgos asszonykezek válogatják a mogyorót 1979. Jahtil Így válik a tudomány termelőerővé Beszélgetés a mezőgazdasági szakemberek továbbképzéséről A szécsényi mezőgazdasági szakközépiskola mellett működő továbbképzési kabinet feladata a mezőgazdasági szakemberek továbbképzése. Erdős Ferenc mérnöktanárral lyamok szervezőjével a tanítés vezetőjével adatairól, a továbbképzések jeltapasztalatairól beszélgettünk. — Mi a termelőszövetkezetekben tevékenykedő középszintű vezetők és a szakmunkások továbbképzésével foglalkozunk. Alapvető célunk, hogy a tudomány, a technikai és mezőgazdasági kutatások legújabb eredményeivel megismertessük a szövetkezeti tagságot. Tanfolyamainkon elméleti és gyakorlati képzés folyik Ezek időtartama egy-két hét, vagy három-négy hét. Az utóbbi minden esetben vizsgakötelezettséggel jár. Az elmúlt években arra is vállalkoztunk, termelőszövetkezetekben hogy a dolgozó, szakképzettséggel nem rendelkező emberek részére olyan tanfolyamokat szervezünk, amelynek betanított munkás elvégzésével bizonyítványt szerezhetnek. A jelenlegi tanfolyamunkra épp ilyen embereket iskoláztunk be. A hallgatók erőgép, munkagépek kezelésére szereznek képesítést. Sikeres KRESZ- és közúti forgalmi vizsga esetén jogosítványt is kapnak A szövetkezetben tevékenykedő különböző testületek vezetői részére is rendszeresen szervezünk továbbképzéseket, ahol a párthatározatokból, a tsz-törvény módosításából és egyéb kormányhatározatokból adódó feladatokat vitatjuk meg. — A termelőszövetkezetek vezetői hogyan fogadják dolgozóik bentlakásos beiskolázását? — Egyre inkább felismerik, hogy az a 3—4 hét, ami a termelésből kiesik, később hatványozottan megtérül, így egyre kevesebb ellenállásba ütközünk a beiskolázásnál. A tsz vezetői belátják, hogy a jövő útja: tágra nyitni a kapukat a tudomány és a technika vívmányai előtt. A továbbképzési kabinetnek van egy közvetítő szerepe tudományos kutatóintézetek és a termelőüzemek között... — Hiszen minden elmélet a csak annyit ér, amennyit abból gyakorlatban megvalósítanak. Hiába egy jó elmélet és ahhoz párosult gyakorlati megoldás, ha az nem válik közkinccsé, nem terjed el a gyakorlatban. A továbbképzés mellett épp ezért van egy népszerűsítő, ismeretterjesztő feladatunk is. — Szeretünk erre egy konkrét példát hallani. — Például az ekevas hagyományos eltartósítása helyett a hegesztéses, önélező technológia elterjesztése. — Mi ennek az új eljárásnak az előnye? — A talaj szerkezetétől függően az ekevas 15—30 napig állandóan ötélező marad, így elmarad a naponkénti vascsere és az azzal járó élesítés, amely műszakonként minimum egy óra kiesést jelent. Bebizonyosodott, hogy az ilyen ekét vontató erőgépek üzemanyag-felhasználása 15%-kal csökken. A gyárilag önélezett ekevas ára 1200—1700 forint. Ennek a vasnak az ára 120 forint és 200 forint költséggel a tsz üzemében elvégezhető az önélezés. Ezekből az adatokból könnyen kiszámítható gazdasági előnye. Egyébként a szakemberek kiszámították, hogy középmélyszántás esetén az új technológia alkalmazásával hektáronként 150—200 forint a megtakarítás. — Ennek az új technológiának a missziójában vállaltak önök jelentős szerepet ... — Igen! — És milyen eredménnyel? — Országosan a szövetkezetek 40, Nógrádban 80 %-ban alkalmazzák ezt a technológiát. A mi szerepünk: 262 termelőszövetkezet hegesztőjét intenzív tanfolyamon tanítottuk meg az új technológia alkalmazására. Műhelyvezetők részére több alkalommal szerveztünk bemutatót. A gödöllői MÉM műszaki intézettel közösen tavaly ősszel tudományos ülést szerveztünk Szécsényben, amelyen az ország különböző részéről hívtunk meg szakembereket. Szenográdi Ferenc Ifjúsági parlamentek tanulságai Jobban támaszkodni a fiatalokra AZ ÁFÉSZ-EK és a takarékszövetkezetek munkahelyi ifjúsági parlamentjének politikai jelentőségét növelte, hogy a 3500 szövetkezeti dolgozó közel 50 százaléka fiatal. Az ifjúság a fogyasztási szövetkezetekben növekvő erejű tényező a mindennapi munkában, a különböző vezetői munkakörökben. A szövetkezetek vezetősége a parlamentek megtartásával összefüggő tartalmi és szervezeti feladatokat, azok időarányos munkaköri céltudatos végzését kötelességének, az ifjúságpolitikai határozatok végrehajtása szerves részének tekintette. Elismerést érdemelnek azok a szövetkezeti vezetők, aktivisták, akik arra törekedtek, hogy a parlamentek fórumain szócséplés helyett a fiatalokra jellemző szókimondás, hatékonyan segítő alkotó vita és kezdeményezőkészség jusson kifejezésre. Jól választották meg a politikai munka módszereit, annak érdekében, hogy az ifjúsági munkahelyi parlamentek a szövetkezeti mozgalmon belül a szocialista demokrácia szerves részévé, dolgozó fiatalokat a közéletiségre és kezdeményezőkészségre nevelő munkahelyi fórummá váljanak. A munkahelyi parlamenti beszámolót és az intézkedési tervet megtárgyalták a szövetkezetek szakszervezeti bizottságai és a KISZ-alapszervezetek vezetőségei. Mindezek eredményeként a parlamenteken elhangzott szóbeli beszámolók és az 1979—80-ra szóló intézkedési tervek túlnyomó többsége az ifjúságpolitikai határozatok, az ifjúsági törvény szövetkezeteknél történő időarányos végrehajtását elemzően értékelte. Sokoldalúan foglalkoztak a fiatalok szövetkezetben elfoglalt helyével, az 1976-os munkahelyi parlamenteken elhangzott felvetésekkel és javaslatok sorsával. Dicséretet érdemlő és a jövőben követendő pásztói és a szécsényi ÁFÉSZ-ek módszere: az 1976- os parlament óta tett intézkedések listáját a fiatalok írásban kapták meg. A parlamenteken kitűnt, hogy az ÁFÉSZ-eknél és takarékszövetkezeteknél az ifjúságpolitikai határozat, valamint az ifjúsági törvény megjelenése óta jól érzékelhető és számokban is kifejezhető minőségi változás következett be a dolgozó fiatalok életkörülményeiben munkafeltételeiben, tanulási és művelődési lehetőségében. Reálisabbá vált a szövetkezetek vezetőségének véleménye a a fiatalok munkájáról magatartásáról és közéletiségéről. A szövetkezetek politikai és mozgalmi életében, a gazdálkodási feladatok eredményes megoldásában mind több eredménnyel vesznek részt a közel 400 tagot számláló szövetkezeti KISZ alapszervezetének aktív tagjai. A munkahelyi parlamentek előkészítését és a szervezési feladatokat a szövetkezetek többsége eredményesen oldotta meg. A fiatalok részvétele, munkahelyi parlamenteken történő megjelenése megyei szinten meghaladta a hatvan százalékot Pásztó és Vidéke ÁFÉSZ-nél például a kétszázhetven meghívott közel száznyolcvanan fiatalból jelentek meg. Hasonló vagy megközelítően jó megjelenési arány volt a szécsényi, az Ipolyvidéki Egyesült ÁFÉSZ- eknél, Drégelypalánk és Vidéke Takarékszövetkezetnél. Több ÁFÉSZ-nél azonban a szervező munka során nem számoltak eléggé azokkal a tényezőkkel, amelyek kedvezőtlen hatással voltak a fiatalok megjelenésére. Többek között a munkahelyek rendkívüli decentralizáltságával, a szövetkezetek nagy kiterjedésű működési területével, a kereskedelmi, vendéglátói terület speciális helyzetével, a közlekedés nehézségeivel. A munkahelyi ifjúsági parlamenteken elhangzott beszámolók és hozzászólások többsége , a szövetkezetek egész tevékenységével és gazdálkodási eredményességével összefüggően szóltak az ifjúsági törvény időarányos szövetkezeti Hangsúlyozták, végrehajtásáról, hogy a szövetkezetek a gazdálkodásának eredményességétől függően teremtik meg az ifjúsági törvény végrehajtásának anyagi alapját. A munkahelyi parlamenteken közel száz fiatal mondott véleményt az ifjúsági törvény helyi végrehajtásával összefüggő kérdésekről. Jelentős javaslatokat és vállalásokat tettek az ifjúságpolitikai határozatok helyi végrehajtására. A vélemények, az igények nem önmagukért hangzottak el. Közvetlenül párosult szocialista szemléleten alapuló értelmes munka tiszteletével, a cselekvési készséggel. Megkülönböztetett jelentőségű helyet foglalt el az az igény, hogy tovább javuljanak az ifjúsági törvény szövetkezeti szintű végrehajtásához szükséges feltételek. Szóltak a fokozottabb felelősséggel végzendő munkáról, a személyes példamutatásról, a vezetéssel szembeni növekvő követelményekről, a munka- és üzemszervezésről, az elosztás szocialista elvének következetesebb érvényesítéséről, a testületi és a személyes felelősség fontosságáról, érvényesítésének Egyértelművé és világossá vált a parlamenteken : a gazdaságvezetésnek az eddiginél jobban kell támaszkodnia a szocialista munkaverseny-mozgalomban részt vevő fiatalokra belső tartalékok feltárásában, a a gazdaságosság fokozásában, a kereskedelmi munka színvonalának javításában. A munkahelyi ifjúsági parlamentek politikai hangulata a fiatalokat megítélő vélemények bizonyították, hogy a szövetkezetek ötödik tervének teljesítésében ötéves meghatározó tényező a fiatalok részéről végzett gazdasági és mozgalmi tevékenység. EZ MÉG INKÁBB szükségessé teszi, hogy a jövőben szövetkezetek választott testületei az első számú gazdasági és mozgalmi vezetői növekvő testületi és személyes felelősséget érezzenek a párt ifjúságpolitikai határozatának, az ifjúsági törvénynek következetes végrehajtásáért. Dr. Toronyi László V IH Hill Will II— #TünSöttgyűlések után Megyénkben az elmúlt év utolsó két hónapjában került sor 9 ÁFÉSZ-nél, 12 takarék - és 3 lakásszövetkezetnél az évi rendes második küldöttgyűlés megtartására, amelyen több mint kétezer küldött, illetve párt-, tanács-, társadalmi szervek és más ágazatú szövetkezetek képviselői vettek részt. A küldöttgyűlések szervezeti és szövetkezetpolitikai előkészítését — azoknál a takarékszövetkezeteknél is, ahol megtartását illetően vita volt — kellő felelősségérzettel és céltudatos szervező munkával végezte el a szövetkezetek vezetősége. A küldöttgyűlések hatékonyságát, mozgósító erejét növelte, hogy közel kétszáz hozzászólás hangzott el. Az aktivitás és a többségében tartalmas hozzászólások bizonyítják, hogy a szövetkezetek küldöttei, s a meghívott vendégek hozzáértéssel és növekvő felelősségérzettel tárgyalták az MSZMP KB elmúlt évi a mezőgazdaság helyzetéről és továbbfejlesztéséről szóló márciusi határozatának, valamint az ellenőrzés hatékonyságának, javításának feladatairól szóló 51/1977. számú kormányhatározat végrehajtásából szövetkezeti tennivalókat, adódó elismerést és a jövőben fokozottabb figyelmet érdemel a szövetkezeti vagyonvédelemmel kapcsolatos vélemények és állásfoglalások. A küldöttgyűléseken elhangzottakat tanulmányozva hasznos következtetések vonhatók le a szövetkezetek működésére és az 1979. évi tevékenység meghatározására vonatkozóan. Egyértelműen megállapítható, hogy a küldöttek és a meghívott vendégek a szövetkezet tevékenységét mind hozzáértőbben vizsgálják és értékelik. Bebizonyosodott, hogy a szövetkezet rendeltetéséből következő sokrétű funkciója betöltésének eredményességét elsősorban nem az újonnan épített kereskedelmi, vagy vendéglátói egység alapján értékelik. Kitűnt, hogy az önmagunkért való dinamikus fejlődés nagy számainak formális felsorolása nem elégíti ki a szövetkezet küldötteinek jogos igényeit. Különösen nem, amennyiben a globálisan felsorolt „bázisszámok” lényeges helyi gondokat, hiányosságokat és komoly vezetésbeni problémákat tesznek homályossá, vagy éppen hallgatnak el. Károsnak bizonyult az is, amikor túlzottan komplikált tájékoztatást hallanak a küldöttek a belső ellenőrzés funkciójáról, az eszközhatékonyság, a költségráfordítás, a munkaerő-gazdálkodás, a profiltisztítás és az kérdéseiről, amelyek alapellátás kedvező vagy kedvezőtlen lása hű tükörképe megvalósult vezetés színvonalának és a belső irányítási mechanizmus hatékonysága alakulásának. A küldöttgyűléseken elhangzottak tartalmaztak olyan pozitív irányú közgazdasági véleményeket és állásfoglalásokat, melyek azt bizonyítják, hogy egyre jobban tévednek azok, akik mindenekfölött a látványos beruházásokkal, forgalom mennyiségi növekedésével igyekeznek bizonyítani a szövetkezet fejlődését, gazdálkodásának eredményességét és pénzügyi stabilitását, megfeledkezve arról, nem a minden áron való hogy és nem akármilyen mennyiségi növekedés felel meg a gazdaság, a szövetkezet és népa tagság tényleges érdekeinek. A küldöttgyűlések tapasztalatait figyelembe véve kell hangsúlyozni, hogy nem az önmagáért való mennyiségi növekedésre, hanem a szövetkezet kiegyensúlyozott és minőségi fejlődését biztosító forgalom növekedésére és fejlesztésére van szükség. Olyanra, amely elsődlegesen biztosítja a népgazdasági érdekeket. Szükséges ezt tenni azért is, mert az önmagában bizonyított forgalom és beruházás növekedésével még nem adunk választ (például a készlet, a költségek és a termelékenység alakuláséra, a beruházási tevékenység, a vezetési színvonal hatékonyságára, mozgalmi munka eredményére). A megyei szövetségnek — rendeltetésének megfelelően — a jövőben az eddiginél céltudatosabban kell foglalkozni a szövetkezetek gazdálkodásának elemzésével, azzal, hogy hogyan lehet ellensúlyozni a szabályozók változásának hatását, hogyan lehet a szövetkezetek rendelkezésére álló eszközöket hatékonyabban felhasználni a gazdálkodás és szövetkezetpolitikai munka javítása érdekében. Az eddiginél érzékenyebb jogi reagálókészséggel közgazda- és fokozottabb szakmai tanácsadással kell érvényesíteni funkciójának megfelelő tevékenységét. Azzal természetesen az eddigieknél jobban kell számolni, hogy az 1979. évre érvényes gazdasági szabályzók a korábbinál differenciáltabban fogják érinteni az ÁFÉSZ- eket, mint eddig. Dr. T. U