Nógrádi Szövetkezetek, 1981 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1981-01-01 / 1. szám

2 NÓGRÁDI SZÖVETKEZETEK Szocialista brigádok Talán meglepi az olvasót az „egyéb” szó, és joggal kérdezhetné, hogy ez mit jelent. (?!), hiszen ilyen nincs. Van a termeléssel kapcsolatos és van kulturális vállalás — mondaná egy brigádtag. Igen. A termelésen, a gazdaság tervcéljainak megvalósításán, illetve annak túlteljesítésén van a hangsúly. Így év végén mindenfelé számadást végeznek feladatok teljesítéséről, az évi üzemi, vállalati szinten is ezt teszik és a kisebb kollektívák, munkahelyi közösségek, a brigádok is. Napjainkban szinte folyamatosan találkozunk napilapjainkban is a szocialista brigádok évi terveinek teljesítésével. Nemrégiben a MEDOSZ megyei bizottsága szintén vizsgálta a szocialista brigádvállalásokat és azok hatását a gazdasági terv teljesítésére. Magam is részt vettem az értekezleten, ahol a hozzászólások, kérdések és válaszok elhangzása után egyre inkább kikristályosodott bennem, hogy a hármas jelszó második és harmadik része valóban csak „egyebet” jelent. Sem a vállalásokat, sem azok végrehajtását, de az értékelésüket sem, nem veszik „komolyan” — a legtöbb helyen. Pedig valaha a szocialista brigádokat nem véletlenül hozták létre. Célja: jól, becsületesen dolgozó, művelt, és egyéb" vállalásai kulturált módon élni tudó szocialista emberek kialakítása volt és ma is az! Korábban szinte csak termeléssel kapcsolatos vállaalásokat értékelték. Mindegy volt, hogy a kulturális téren mit tettek, vagy nem tettek a brigád tagjai. túl vagyunk, de Ma ezen már az „egyéb” vállalások még mindig nem kapták meg rangjukat — vajon miért? Gyakorta hangzik el egyegy értékelésnél, hogy e vállalások formálisak. Legtöbbször valóban így van, de egyébként könnyen sütjük rá a „formális” bélyeget a brigád „szocialista módon élni, tanulni” vállalásaira. Mikor, meddig formális egy vállalás? Van-e, aki a formális kijelentés után jobbat javasol? Tud-e segíteni a vállalás megvalósításában? E kérdések egyáltalán nem költőiek, reális alapjuk van és úgy vélem, sok — a brigádmozgalommal foglalkozó — embernek föltehetnénk. Mivel a brigádok összetétele nem egyforma, természetesen ezért receptet sem lehet adni a vállalásokhoz. De nem is ez a cél. Az igény, az igényesség felkeltésével, a brigádtagok szükségét érezve a tanulásnak, a művelődésnek, egyénenként tudják megtenni vállalásaikat. Nem kell itt nagy dologra gondolni, mert akkor máris valóban formálisakká válnak az elképzelő zésségévések. Mint például „emeljük műveltségünket”. Ez megfoghatatlan," nem kötődik semmihez. A mindennapi élethez kell kapcsolni ezeket a célokat is, a napi teendőkből kell meríteni e vállalásokat is. Mik lehetnek ezek? Csak néhányat villantok fel a lehetőségekből: — Általános, középiskola, vagy politikai iskola, esetleg szakmunkásképző elvégzése — ez 4—5 évre biztosítja a tanulással kapcsolatos vállalást. Rendszeres segítségnyújtás a gyermek, vagy más családtag tanulásához. (Természetesen annak eredményében ez mutatkozzon meg). Önképzőkörben, szakkörben való aktív részvétel. Jó kapcsolat kialakítása a művelődési bizottsággal, iskolával és egyéb művelődési intézménnyel. Segítségnyújtás brigártag építkezéséhez. És sorolhatnánk még számtalan példát, mert a gyakorlatban igen sok akad, csak körül kell nézni. De hogyan értékeljük? — vetik ellent. Valóban, ez nehezebb feladat, de nem megoldhatatlan, különösen nem, ha a vállalások konkrétak, egyéniek, testreszabottak. Ily módon jobban ellenőrizhetők és értékelhetők is, de nem kívülről! A brigád vezetője, tagjaival együtt végezze e feladatot, kritikusan, reálisan és kellő súllyal. Így válik a brigád valóban szocialista emberek köz. Z. Miért kevesebb a nyereség? Csak épp, hogy véget ért a Börzsönyvidéki Egyesült ÁFÉSZ küldöttgyűlése, amikor Demus István elnököt rövid beszélgetésre invitáltuk. — Milyen évet zárnak? — Nehezet, összességében azonban eredményes dtcemberben a tervciklus Deis véget ért, így az elmúlt öt esztendő eredményeit szintén számba vettük. Fejlődésünket jól szemlélteti ez a számadat: nettó árbevételünk 1975-ben 333 millió forint volt, ezt öt év alatt 486 millió forintra ugyanezen idő alatt növeltük, készleteink értéke szinte megduplázódott, eléri az 55 milliót. — Ezek valóban szép számok, de a nyereség úgy tudom, csökkent. — Számításaink szerint igen. öt évvel ezelőtt 12 millió forint fölött volt a nyereségünk, ezért az idei évre közel 19 milliót terveztünk. Úgy tűnik, hogy körülbelül a felét teljesítettük. — Mi az oka a nyereség ilyen nagyarányú csökkenésének? — Az árakban és a szabályozó rendszerben bekövetkezett változások jövedelmezőségünket nagyban befolyásolták. Árbevételi tervünket az idén csak 95 százalék körül tudjuk teljesíteni. — Akadnak gondok az ellátásban a rétsági járás területén. — Bár már ott tartanánk, hogy nincsenek gondok, kisebb településeken az alapvető cikkekből zavartalan ellátást próbáltunk biztosítani, a kiemelt területeken pedig a megnövekedett igényeknek igyekeztünk megfelelni. Ez utóbbi községekbe például májustól szeptember végéig naponta kétszer szállít a tejipar. Tőkehúsból megfelelő árualappal rendelkeztünk, baj volt viszont a mirelittermékekkel, időnként kicsi volt a választék csokoládéból, kávéból, néhány szárazáruból. — Ruházat, konfekció? — A vevők szélesebb skálából válogathatnak. A kedvezményes nyári vásár során egymillió forint értékű árut forgalmaztunk. — A jövő tervei? — Nyitottabb középtávú tervet készítünk, amely lehetővé teszi a gyors és rugalmas alkalmazkodást a gazdálkodásban végbemenő változásokhoz. Egy mondatban ennyi. Bízunk benne, hogy vásárlóink, vendégeink érezni fogják a változást, mert —, eddig is az volt, még az lesz a célunk, ezután hogy az ő igényeiket mind színvonalasabban kielégítsük. H. Z. 1981. január Belső tartalék az energiatakarékosság A megye ÁFÉSZ-einél már kirajzolódnak az 1981. évi és a hatodik ötéves terv fő vonalai. Rövidesen, a tervmunka finisében, konkrét számokban, feladatokban kell megfogalmazni az elérendő tervcélokat. A megyei szövetség igen nagy hangsúllyal vetette és veti fel a belső gazdálkodási tartalékok tervesítésének szükségességét Ennek a követelménynek gyakorlati megvalósulása érdekében teendő intézkedések közül az alábbiakra kívánom felhívni a figyelmet: 1. A tervhez csatlakozó racionalizálási, szervezési, üzletpolitikai és egyéb hatékonyságnövelő intézkedések feladattervbe, programba foglalása. 2. A számszerű tervelőirányzatok kimunkálásánál, azok végrehajtását alátámasztó — intézkedési tervben, illetve programban szereplő — feladatok költségcsökkentő hatását figyelembe kell venni. 3. A feladatok, intézkedések megfogalmazásánál szakítva a formai elemekkel, törekedjen a szövetkezeti vezetés arra, hogy a végrehajtás anyagi, szervezési, pénzügyi feltételeit, valamint a számonkérés és ellenőrzés formáit, módszereit is előírja. A hatodik ötéves terv készítésénél — tekintve, hogy az energiahordozók és nyersanyagok importjánál a népgazdasági terv koncepciói eleve radikális korlátozásokkal számolnak — megkülönböztetett figyelmet kell fordítani az energiatakarékossági célprogram reális kidolgozására és következetes megvalósítására. Hangsúlyozottan aláhúzza ennek a gazdálkodási területnek fontosságát az energiaköltségek átlagot meghaladó növekedése, viszonylag magas szóródása az ÁFÉSZ-ek között. A mérlegadatok szerinti energiaköltségek 1975—1979 között az összes ráfordítások növekedési ütemét háromszorosan meghaladó mértékben emelkedtek. Az ÁFÉSZ-ek összesített adatai szerint 1975-ben 220 millió forintot kitevő összráfordításból az energiaköltségek 8,2 millió forintot — az összráfordításoknak 3,75 százalékát — érték el. 1979-ben a 309,5 millió forint összes ráfordításból már 18,5 millió forintot, 6 százalékot tettek ki az energiaköltségek. 1981—III. negyedévi adatok szerint az energiaköltségek részesedési aránya 7,25 százalék. Megállapítható, hogy 1975—1979 között a ráfordítások közel 41 százalékkal növekedtek, ezen belül az energiaköltségek 124 százalékkal. A tendenciájában erős növekedés megítélésünk szerint túlzottnak tekinthető, a hálózatfejlesztés, a gépi technikai ellátottság üteménél indokolatlanul magasabb. 1979-től — főleg a nagyobb ÁFÉSZ- eknél (Pásztó, Szécsény) megállapítható, hogy erőteljesebb intézkedések történtek az elektromos, továbbá a folyékony és szilárd energiahordozók felhasználásának csökkentésére. Jó kezdeményezések születtek az 1980. évi üzletpolitikai és intézkedési tervekben szereplő feladatok és a végrehajtás tapasztalatai már tükrözik, hogy az ÁFÉSZ-ek költségérzékenyebbé váltak. A hatodik ötéves tervidőszakban azonban okulva a korábbi hibákból, a formális, nem megfogható feladatok helyett megalapozott és ésszerű energiatakarékossági célprogram kidolgozása szükséges. Ennek keretében az alábbi fontosabb területekre vonatkozó konkrét részfeladatokról van szó: üzemanyag-takarékosság, fűtés- és tüzelőanyag-felhasználás, világítási és technológiai elektromosenergia-felhasználás, villamos hőfejlesztő berendezések energiafelhasználásának csökkentése. Az ÁFÉSZ-ek e feladatok kidolgozása során alakítsanak ki költségfelelősi rendszert, dolgozzanak ki korszerűsített (szigorított) felhasználási normákat és azok alkalmazási körét terjesszék ki minden felhasználási területre, rendszeresen és folyamatosan méressék és ellenőriztessék az alapvető energiahordozók mennyiségi felhasználási adatait, az anyagi érdekeltségi rendszert kapcsolják be az energiatakarékossági feladatok ösztönzésére, ebben az egységvezetők, gépkocsielőadók, a felhasználók képezzék az elsődleges bázist. Törekedni kell továbbá, hogy az energiaköltség-terhelések tényleges, költséghely szerinti elhatárolása, bizonylatolása a realitásoknak megfeleljen. Az energiafelhasználás racionalizálása csak akkor lesz eredményes, ha a vezetői munka középpontjába kerül és megfelelő anyagi, erkölcsi, belső ösztönzési rendszert alakít ki a szövetkezet. O. J. MÉSZÖV Tűzhelyek Nagybárkányból Még tavalyelőtt kezdte meg tevékenységét a nagybárkányi termelőszövetkezet melléküzeme, amely a budafoki ZIM-kel kötött szerződés értelmében nyos, vegyestüzelésű hagyomatűzhelyeket gyárt. Az olaj árának emelkedése miatt egyre nagyobb igény nyilvánul meg a fával és szénnel üzemeltethető termékek iránt, s most ezt a kedvező lehetőséget igyekszenek kihasználni. Tavaly 4000 tűzhelyet állítottak elő, az idén a tervek szerint, az itt dolgozó negyven fő 25 ezer darabot mintegy 12—13 millió készít, forintos értékben. Az új tevékenységnek nagy szerepe van abban, hogy a melléküzemág termelése az idén 13 százalékkal növekszik és meghaladja a 40 millió forintos árbevételt. Kellene egy statisztikát készíteni, a téma gyakoriságát illetően bizonyára előkelő helyet vívna ki a sajtópublikációkban a vendéglátás. Az eltérő hangulatú írásokban — igaz, nem egy közülük már-már válságot emleget! — valami megegyezik: változtatásokat sürgetnek. Az egyszerű nyíltsággal kimondott, vagy nyakatekert módon megfogalmazott teendőknek pedig egy a magja: a vendég, kérem, az vendég! Akit ráadásul manapság nehezebb megszerezni, a megtartásáról meg nem is beszélve. Sajnos, sok esetben kurtán-furcsán, félreérthetetlen magatartással a tudomásunkra adják: nyilatkozatok, tervteljesítések ide vagy oda, nincs is ránk szükség. Mármint a vendégekre i S, hogy van teendő — lehetőség a pénz nélküli változtatásra — a szövetkezeti vendéglátásban is, azt nyítja az alábbi „saláta”: bizomeglehetősen keserű ízű vegyesvágott, amit szívesen mellőznénk a fogyasztásnál. Pásztó, Nyírfácska presszó. Budapestre „szakadt” földinkkel ülök az asztalnál, kávét kérnénk. A babaarcú hölgy minden bizonnyal a korzón érzi magát, felvesz egy rendelést két kólára, beüti pénztárgépbe, a pulthoz séatál, kiviszi a két kólát. Aztán kezdődik minden elölről, ennek a pincérnek bizonyára fogadalma van, hogy egyszerre két rendeléssel ő bizony nem foglalkozik. Talán fél, hogy belezavarodik, vagy úgy gondolja, a vendég ráér, ha már egyszer „presszózásra” adta a fejét. Nemcsak nem ér rá, ez a csigatempó, a legkisebb akarat hiánya még irritálja is. Négy vagy öt rendelés maratoni procedúráját végig asszisztáljuk, majd ismerősöm feláll és magával von: — Menjünk, inkább lemondok a kávéról. Csak egy órám van a vonat indulásáig! Pásztó, Mátra étterem. Két rendezvény közötti lyukas egy óra, éppen elegendő egy ebédre. Az étlap félelmetesen lehangoló és sivár. Fantáziátlan, szürke, semmi újat nem kínáló. Mindenesetre, a rántott hús széle lelóg a tányérról, akkora darab. De minek hallgassam el — ismerősöm a pincér. — Ízlett? — érdeklődik udvariasan. — A hús remek, de ez a pocsék, ehetetlenül ízetlen és mervedt krumpli feledteti a jót is. Tényleg: ebben az étteremben vagy öt éve nem ettem egy normális hasábburgonyát ! A pincér sajnálkozva tárja szét kezét, én pedig adok egy tippet: — Tegnapelőtt egy kis falusi vendéglőben, Kállón, olyan burgonyaköretet adtak, hogy a számat megnyaltam utána. , Igaz is, Pásztó és Kálló már egy cég. Nem kellene a szakácsoknak egy tapasztalatcserét szervezni? A helyszín terem. A pincérhölgy egy asztalnál kaszinózik, nem is igyekszik mérget palástolni, hogy egy kóla és egy kávé kedvéért fel merészeli állítani a kedves vendég (?). Az asztalra löki a rendelést, újra helyet foglal a baráti társaságnál. Mellesleg: a fődre hamuzik, az üdítő italok zárókupakjait pedig makacs következetességgel dobja a földre. Szécsény, Rákóczi étterem, munkánk végeztével a megyei szerv vezetője invitál ide ebédre. Kenyeret nem kapunk, de még szalvétát sem, szánkat megtörölni. A parányi csemege sertéssülthöz adott burgonya valami mirelitfajta, olyan hideg. A párolt káposzta lehet vagy kéthetes, isten tudja, hányszor melegítették, azaz: égették meg. Amikor hozza a pincér, már messziről érezni a „pörkölt” káposzta fanyar illatát. Asztaltársam a maga ebédjét egyetlen szóval intézi el: kriminális! Közben mesél: — Rendszeres külföldi vendégeim egyike mondja: nálatok két dolgot utálok igazán. A pincéreket, akik előttem megfordítják az abroszt, meg a vendéglátó helyek mellékhelyiségeit, ahol gyomorrontás nélkül is kijön az ebéd. Bólogatok, közben figyeljük a Rákóczi étterem pincéreit. Majdnem annyian vannak, mint a vendégek, igaz, úgyis viselkednek. Csevegnek, sétálnak a teremben. Zavartalanul cigarettáznak. Akárcsak a közös bejáratból nyíló Omnia presszóban. A pincér a pénztárgéptől böffent az asztal felé. Mit kér? „Azért is megvárom, amíg idejössz!” — gondolom magamban, de a vendég gyáva. A távrendelést megkapom és reménykedem, talán a hamutartót is kiüríti a pincér, ha már egyszer az asztalomhoz fárad. Csalfa remény, a tudja hány vendég által megkipúpozott hamutartó továbbra is ott éktelenkedik a frissen érkezett asztalán. Utána kellene szólni — „Ezt vigyem haza én?” — de a vendég megint csak gyáva. A pénzéért. A kávéfőző kivesz valami szőr- vagy hajszálat a darált kávéból — számolom, vannak a pult mögött —, öten pincérek szívják a bagót. Haa mű a földre — igaz, a vendégek asztalán tornyosuló halomba nettó is férne. Szécsény, Omnia presszó — és káprázik a szemem. Váltás lehet, mert egy új pincér babrál a pénztárgéppel. Elegáns, nadrágja alja nincs letaposva. A hamutartókat nemcsak kiüríti, ki is törli, kínos precizitással takarítja a és igazítja meg az asztalokon terítőket. Megfigyelem: nemcsak most, hanem minden vendég távozása után. Hallom , Istvánnak szólítják, a kellemes megjelenésű, nett, s tüsténkedő fiatalember úgy viselkedik, mint ahogy pincérnek viselkednie kell. Irigykedve nézem, hogy kellemes környezetet teremt a placcon, aztán fizetek is. Néhány asztallal odébb meg újra leülök. Végül egy bánatos sóhaj: fájdalom, nincs mindenütt egy „másik placc”, ahová át lehetne ülni. Kelemen Gábor SALATA (Keserű vegyesvágott, amit szívesen mellőznénk) Célravezetőbb módszerekkel Nem véletlenül a legszélesebb tömegmozgalom a Hazafias Népfront; aktivistái között ott találjuk a szövetkezetek dolgozóit is. Számosan közülük részt vettek a népfront VI. kongresszusa óta végzett munka értékelésében, a feladatok meghatározásában is. Kubinyi Attilával például a megyei küldöttértekezleten találkoztunk. A 24 éves borász a pásztói Béke Termelőszövetkezetben helyettes, aki a pincemestertanácskozás szünetében így idézte fel a mozgalommal való kapcsolatát: — Véletlenül kezdődött. Egy távozó kollégám helyére léptem, s e munka révén lettem tagja a népfront megyei bizottságának is. A sok szabad időt lekötő, mégis szép társadalmi munka természetesen nincs egyéni „haszon” nélkül sem. Erről is véleményt mondott az ifjú közéleti munkás: — Mindenekelőtt, jelentősen kiszélesedtek információs lehetőségeim. Kubinyi Attila „kezdő” népfrontosnak minősítette magát, a mozgalom azonban igen jó közéleti iskola. — A legaktuálisabb teendők egyike? — A fiatalok bevonása népfrontmozgalomba, — válaszolt határozottan. — Nem véletlenül, a megyei küldöttértekezleten is szó esett erről. Kubinyi Attila ízig-vérig közéleti ember, tagja munkahelyén a KISZ-vezetőségnek is. Jó lehetőség ez a népfrontos akciók és a fiatalok közelítésére. Véget ért a szünet, a megyei küldöttértekezleten folytatódott a munka, amely a népfront vezető testületeinek újjáválasztásával fejeződött be. Kubinyi Attila, a szünetben meghallgatott 24 éves borász pedig újra tagja lett a Hazafias Népfront megyei bizottságának. —k~