Nógrádi Szövetkezetek, 1982 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1982-01-01 / 1. szám
NÓGRÁDI SZÖVETKEZETEK Kiemelkedő sikerekkel dicsekedhet a balassagyarmati szövetkezeti vegyes kar, melynek Ember Csaba a vezetője. Társadalmi, politikai ünnepségeken, kulturális rendezvényeken rendszeresen fellépnek, műsorukkal jelentősen emelve azok színvonalát. Az énekkar fenntartói a Balassagyarmati városi Tanács és a helyi Balassa Ruhaipari Szövetkezet A lakásszövetkezetek költségvetéseiről Minden gazdálkodó szervezetnek szüksége van arra, hogy céljait, a célhoz vezető utat, az ennek megvalósításához szükséges feladatokat, személyeket, határidőket a lehető legnagyobb megbízhatósági fokon előre lássa, egyszóval tervezzen. Nincs ez másképpen lakásfenntartó szövetkezetben sem. Ismertes, hogy az árak az utóbbi időben gyakrabban változnak. Ez alól a lakásszövetkezetek által vásárolt cikkek és szolgáltatások sem kivételek. A lakásfenntartás költségei emelkedtek, egyre fontosabb szerepet kell, hogy kapjon tehát az alapos költségelemzésen nyugvó, meggondolt költségvetési előirányzat készítése. Ez a fajta gazdasági gazdálkodó munka több-kevesebb szokatlan feladatot ró a túlnyomórészt társadalmi munkában működő vezetőségre. Úgy tűnik, még a számviteli munkában gyakorlottak esetében sem mindig könnyű a lakásfenntartás speciálisnak mondható sajátosságait figyelembe vevő költségvetési előirányzat-tervezet kidolgozása. Leghatékonyabban egymás munkáját ilyen oldalról megismerve lehet ezt a fela datot az egyre szigorúbb gazdasági feltételek között évről évre megoldani. Szükség van tehát az egységesebb tervezési munkára. Ennek szorgalmazása, segítése, a módszertan kidolgozása, elsősorban MESZÖV-nek, mint érdekképviseleti szervnek a feladata. Az 1981. évi költségelőirányzatokat már egységesen készítették a szövetkezetek a MÉSZÖV által javasolt formában. Jóllehet még nincs végleges elemzés az elmúlt évről, annyi azonban látható, hogy az új módszer nagyban hozzájárul a tervszerű be- és kifizetésekhez és ahhoz, hogy fizetésképtelen szövetkezet nincs Salgótarjánban. A formanyomtatványon (külön üzemeltetési és felújítási számla) láthatók az elmúlt évi terv- és tényszámok és két külön oszlopban szerepelnek a „tervidőszaki” adatok, majd a gazdasági év végén a tényszámok. Igaz, így minden év adatai kétszer szerepelnek, de ennyit megér a gyors elemzés lehetősége. Kiindulópontot a költségelőirányzat elkészítéséhez az ad, hogy tudomásul vesszük: a lakásfenntartó szövetkezet nem tudja közgazdasági környezetét meghatározó módon befolyásolni. Ezért legcélszerűbb, ha önmagát erősíti meg úgy, hogy a változások ne okozzanak fennakadást. Kevés olyan szövetkezet van, ahol nincsenek hátralékosok. Az elmaradt befizetések nagysága általában az éves üzemeltetési költség 1—3 százaléka, ajánlatos tehát évente egy-másfél százalékos tartalékalapot képezni. Gondolni kell arra, hogy bizonyos közüzemi számlák kifizetése csak negyedévenként, félévenként esedékes. A kifizetéseket úgy kell időzíteni a lehetőséghez képest, hogy likviditási hiány átmenetileg se jelentkezzen. Nem minden költségvetési tétel szerepel egyformán a gazdálkodásban, ezért mérlegelni kell, hogy melyik alakulására fordítsuk a nagyobb figyelmet. Bizonyos tételeknél (elsősorban áramdíj) előfordulhat a túlzott takarékoskodásra való törekvés következtében, hogy a lakásmód színvonala szenved csorbát (rosszul, vagy alig-alig világított lépcsőbejáratok). Úgy tűnik, a jelenlegi sok szövetkezet összességében bérköltségre jóval nagyobb összeget fizet ki, mint amennyit kevesebb szövetkezet (esetlegesen egy nagy szövetkezet) függetlenített apparátussal igényelne. El kell érnünk, hogy az elkerülhetetlen költségemelkedések mellett ne a bér- és bérjellegű kifizetések növekedése miatt kelljen emelni a havi befizetések összegét. Néhány szó a felújítási költségekről: gazdaságilag és műszakilag optimális felújítási időpontok és nagyságrendek, és a kivitelező szervezet megválasztásáról egy korábbi cikkben már szóltunk. Annyit azonban megjegyezhetünk, hogy a szövetkezetek bizonyos esetekben bátrabban élhetnének a felújításhoz szükséges OTP-kölcsön felvételének lehetőségével, mivel a felújítási alapon képzett összegek néhol jelentősen elmaradnak a szükségestől, és az ilyen kölcsönfelvétel különösen kedvező, 2 százalékos kamatkondícióval jár. Látható, hogy a lakásfenntartó szövetkezetek költségelemzése nem egyszerűen feladat. Egy-egy probléma túlmutat egy-egy szövetkezet keretén, ami pedig előrevetíti, hogy a továbbiakban jóval nagyobb összefogás, esetleg szervezeti egyesülés lehet a legcélszerűbb, leghatékonyabb összköltségcsökkentő lépés. Nové Zoltán lakásszövetkezeti előadó Nógrádban komoly hagyománya van a szövetkezeti könyvterjesztésnek. A gyarmat és BalassaÁFÉSZ nemrég Vidéke bővítette és korszerűsítette a könyvesboltját a szövetkezet székhelyén. Bartha Miklósné — az üzlet vezetője — kalauzolt a „könyvparadicsomban”. Közel félmilliót költött rá a szövetkezet és a megnyitás után alaposan megnövekedett a forgalom. Az első fél évben — pedig annak első három hónapját szükségből egy hajdani élelmiszerboltban töltötték — egymillió forinttal növekedett a forgalom az előző esztendő hasonló időszakához viszonyítva. Három évtizede boltvezető és negyed százada dolgozik a gyarmati 19-es számú ÁFÉSZ-üzletben. Amikor idekerült, mindössze 600 ezer forint értékű volt az éves könyvforgalom. Most egy „gyenge” hónapban is többet teljesítenek ennél. Jó munkáját háromszor ismerték el „kiváló dolgozó” címmel, kétszer kapott „miniszteri dicséret”-et és a „belkereskedelem kiváló dolgozója" kitüntetés birtokosa. Szép sikerrel zárultak az őszi könyvhetek maton. BalassagyarA hétről külön három kimutatásuk nincs, de önmagáért beszél, hogy októberben és novemberben 310 ezer forinttal több értékű könyvet adtak el az olvasóknak, mint egy évvel korábban ugyanebben a két hónapban. Az igaz, hogy az üzlet eladótere 65 négyzetméterről 130-ra bővült, de ez csak azt jelenti, hogy kényelmesebben válogathatnak a könyvek közül az érdeklődők. Mint a boltvezető elmondta, különösen kedveltek a mai magyar elbeszélők művei, de gyorsan gazdára találnak a fantasztikus regények és az útikönyvek is. Nagy fájdalma, hogy a város 5 ezer iskolását nem tudja ellátni a tanulmányaikhoz szükséges könyvekkel. A Petőfi versei utánnyomásból mindössze százat kapott és hiányzik a polcokról az Ady- és a József Attila-kötet. K. L. Balassagyarmati könyvesboltban Kisterenyei ÁFÉSZ Minden ötödik A Kisterenyei ÁFÉSZ tagjainak száma az elmúlt ötéves terv végén négy híján elérte a hétezret, ami a működési terület lakosságának 20,56 százaléka. Ez egyben azt mutatja, hogy minden ötödik állampolgár tagja a szövetkezetnek. A legutóbbi küldöttközgyűlésen felvetődött, hogy a tagság összetételének javítása érdekében fokozni kell a tagszervező munka ütemét, elsősorban a fiatalok és a nők körében. Az elképzelések szerint a szövetkezet tagjainak száma a VI. ötéves terv végére 7360 fő lesz, azaz a lakosság 21,6 százaléka. A tagság és a szövetkezet kapcsolatainak egyik jelzője a részjegy, célrészjegy. Jelenleg Kisterenyén az egy tagra jutó részjegy összege 126 forint, amit a tervidőszak végére szeretnének megközelítőleg 300 forintra növelni. A korábbinál jobban támaszkodnak majd a tagok vagyoni hozzájárulására a szövetkezet fejlesztési célkitűzései megvalósításában is. 1982. Jat Ifjúsági parlament Nógrádmegyerben Szóból ért az ember Az ország egyetlen cigányszövetkezetében — Nógrádmegyerben — közelmúltban tartották meg az ifjúsági parlamentet. Ezúttal — mint a KISZ-szervezet titkára, az a Rácz Anikó elnökölt, aki az ipari szövetkezetek kongresszusán sikeres hozzászólásával hívta fel magára a figyelmet. Mindkét alkalommal lehetőségem volt megfigyelni őt és úgy tapasztaltam, hogy „hazai” környezetben elfogadottabb volt, mint az országos fórumon. Hiába! Nehezebb beszélni a munkatársak, az elnök, no meg a család előtt! Igen, a család előtt, mert csak a hozzászólók között szerepelt még négy fiatalember a Rácz famíliából és többször emlegették a nagybátyját is, aki az alapítástól a haláláig — negyedszázadon át volt elnöke a cigányszövetkezetnek. Szóval a 19 éves KISZ-titkár ezúttal nehezebben fogalmazta a mondatokat, annál határozottabb volt viszont az az ugyancsak KISZ-es elnök, Botos Attila. Először a tanulásról szólt, nem a gazdasági munkáról, pedig most nem áll valami jól a szövetkezet. Nehezen tudják elhelyezni a piacon a termékeket, kevés a szakember, elavultak a gépek, most keresik a termékváltás lehetőségeit, no és azt sem szabad elhallgatni, hogy bajok vannak néhány dolgozó munkafegyelmével is. Ennek ellenére a tanulásra — pontosabban a továbbtanulásra — buzdította a fiatalokat az elnök. Írástudatlan ugyan nincs köztük, de olyanok vannak szép számmal, akik nem végezték el a nyolc általánost. Meg olyanok is, akik nem járatják rendesen a gyereküket iskolába. Nekik szóltak elsősorban a korholó szavak. Meg azoknak, akik nem tisztelik az idősebbeket. Az öregek aztán hamar általánosítanak és néhány „komiszkodó” ifjonc viselkedése alapján jelentik ki, hogy „lám, ilyenek a mai fiatalok!” Azokat sem dicsérte az elnök, akik mindent az államtól és a szövetkezettől várnak. Begyűjthetnék például a hulladékot, eladhatnák a MÉH-nek és mindjárt több pénz jutna kulturális célokra és sportszerekre! Azért egyre többen tanulnak — ezt bizonyítja a statisztika — miszerint 35 évnél fiatalabb a három vezető: az elnök, a műszaki vezető és a főkönyvelő. A középvezetők fele is az ifjú korosztályhoz tartozik. A vitában tizenhatan kaptak szót a már említettek mellett az is kiderült, hogy a többség szorgalmának legfőbb gátja az elhanyagolt géppark. Egységesek voltak a hozzászólások abban, hogy a lógósoknak nincs helyük a szövetkezetben. Tapasztalható volt az is, hogy vezetőellenes hangulat van a fiatalok körében. Hogy miért? Ezt nehéz lenne pontosan körülírni. Talán az lehet az ok, hogy a műszaki vezető — aki két hónapja tölti be posztját — látja a hibák okait, munkát követ el. Ez nem is lenne baj, ha megfelelő lenne a hangnem! Felszólalt a vitában Krisch Árpád, a KISZÖV elnöke. Utalt az előző öt esztendő mulasztásaira és arra, hogy a nehéz helyzetből csak összefogással lehet kilábalni! Figyelmeztetett arra, hogy nem szabad túlhangsúlyozni a jogokat és nem lehet előjogokat élvezni abból, hogy cigányok alkotják ezt a szövetkezetet. Azt kell elérni, hogy stabil szövetkezet legyen Nógrádmegyeren! Úgy kell kialakítani a munkarendet, hogy aki többet — és jobban dolgozik — azt többet is kapjon a ..borítékba” Az elnök — Botos Attila — az összefoglalóban úgy „nyugtázta” a hallottakat, hogy kritikus volt a tanácskozás, ha több lehetett volna az önkritika a hozzászólásokban. Mert bizony, sok az állásidő, ami gyakran abból adódik, hogy a munkás nem hajlandó másik gépre „átállni”. Bizalmatlanul fogadnak egy-egy intézkedést. Amikor például lábrácsot kezdtek gyártani, többen úgy nyilatkoztak, hogy „törjön el a lába annak, aki ezt a terméket idehozta”. Később most mindenki csak rácsot akart gyártani, mert rájöttek, hogy jól lehet vele keresni. Azt is kifogásolta — joggal —, hogy elmaradt a név szerinti bírálat. Pedig ugye szóból ért az ember! Kőhidi László / Hegyven év a szakmában Az elisme kereskedő Pásztón aligha akad ember, aki ne ismerné Tóth Károlyt, az ÁFÉSZ-áruház osztályvezetőjét. Nem véletlenül: közel negyvenkét éve dolgozik a kereskedőszakmában... — Hogyan kezdődött? — Édesapám —, aki Handlovától Nagybátonyig végigjárta a bányaüzemeket — végül is cipész lett Pásztón, a büfében, s elvitt Csépe Károly textilüzletébe. Tanuló lettem — 1940. április 1-től. Aztán három év múlva felszabadultam. Időközben, magánúton elvégeztem az általános iskola hetedik, nyolcadik osztályát is. A kilenctagú családnak jól jött a segédfizetés is . . . — Később? — A felszabadulás után a népbolthoz kerültem. A volt főnököm üzletében — az úgynevezett 6-os áruházban — lettem beosztott segéd, ötszázhetven forint volt a fizetésem. Egy év elteltével ruházati bolt „lettünk”. S én lettem a vezetője. 1961-ben a kiskereskedelmi vállalat átvett minket, majd 1964-ben az FMSZ lett a gazda. — Mikor került jelenlegi beosztásába? — Az áruház megnyitásakor, 1968 augusztusában. Kezdettől ellátom az igazgatóhelyettesi teendőket is. Természetesen az igazi reszort: a méteráru- és lakástextilosztály vezetése. Itt egyébként nyolcan dolgozunk. — Hogy telik el egy munkanapja? — Inkább egy hetet „mutatok” be. Kétszer utazom Budapestre áruért. Intézem az árurendelést, a számlákat, foglalkozom az áruátvétellel és miegyébbel. És itt van az igazgató gyakori helyettesítése, és természetesen a kiszolgálás is. Még valamit: tíz éve irányítom a vállalati munkaügyi döntőbizottságot. Ezer ember közül mindig akad, aki hozzánk fordul. Jelenleg is három „témánk” van. — Azt mondják: önnek könnyű, mert ismeri a szakmát, az embereket . . . — Ez igaz. Szép lenne, ha ennyi év után ne „érezném” a hivatást. — Hivatás? — Annak tulajdonítom! S a nyugdíjkorhoz közeledve, visszagondolva az életre — ismét ide jönnék dolgozni. — Mennyit forgalmaznak? — Az áruház 1981. évi terve 130, az osztályé 22 millió forint volt. Teljesítettük ötvennégy dolgozótól nem kis dolog. S a forgalmazás mellett ellátjuk áruval a járás üzleteit is. Ez új funkciója áruházunknak. — Részesült elismerésben? — Több alkalommal voltam kiváló dolgozó. De a legnagyobb jutalom, hogy közel félszáz szárnyára bocsátott kolléga messziről köszön és kedves. Sokan itt dolgoznak nálunk . . . — ön is elismeri volt mestereit? — Tánczi Kálmánt és Zentai Józsefet igen. Ők még ma is példaképeim. — Szabad idejében mit szokott csinálni? — Unokáimmal foglalkozom. Már négyen vannak. Karcsi fiamnak. —, aki szintén kereskedő — egy lánya, Erzsinek pedig három kőce van. Hogyne lenne, gyere maga pedagógus. Korábban tanultam is. Elvégeztem például a kereskedelmi szakiskolát. Tóth Károly ismert és elismert kereskedő. Vallus István áruházigazgató azt mondotta róla: „Szaktekintély”. S milyen igaz... (tóth)