Nógrádi Szövetkezetek, 1985 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1985-01-01 / 1. szám

'kS'bQi MEZŐGAZDASÁGI IPARI ÉS FOGYASZTÁSI SZÖVETKEZETEK LAPJA VIII. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM ÁRA: 4,50 FT 1985. JANUÁR Csak akkor válik valósággá... Az év eleji szokásos, és mozgalmas munkanapjait éli megyénk ipari, építőipari, szolgáltatóipari szövetkezete, mezőgazdasági termelőszövetkezeteink, valamint az áfészek. A múlt év összegezésével egyidőben úgy kell az új esztendő első munkanapjainak megnövekedett feladatait elvégezni, hogy azok már az indulásnál megfeleljenek a nagyobb kövtelményeket kikényszerítő közgazdasági szabályozóknak. Vagyis az előző évinél jobban kell emelkedni a hatékonyságnak, növekedni a megye előbb említett termelő és gazdálkodó egységeiben a jövedelemtermelő képességnek. Mindezt a gazdaságirányítás korszerűsítésének jegyében, a demokratizmus újabb formái, de főleg tartalmi jegyeinek kibontakoztatása, a tulajdonosi érzés kézzel fogható erősítésének jegyében. A megyei bizottság legutóbbi ülésén, amikor értékelte az elmúlt esztendő eredményeit és megjelölte az idei tennivalókat, akkor joggal szólt elismerően , megyénk mezőgazdaságában, ipari, építőipari és szolgáltató szövetkezeteiben, valamint a szövetkezeti kereskedelemben elért tiszteletre méltó eredményekről, azokról az új vonásokról, amelyek a követelményekhez való rugalmasabb igazodást jelzik legtöbb termelő-gazdálkodó egységünkben. A tiszteletre méltó eredmények elérése érdekében — a hektáronkénti rekordbúzatermelésben, a szövetkezeti export fokozásában, a lakosság javuló áruellátásban — nagy szerepe volt azoknak a korszerű szervezési és ösztönzési termelési módszerek alkalmazásának, a gyarapodó új kereskedelmi formáknak, a szövetkezeti demokrácia teljesebbé válásának, amelyek hozzájárultak a nyereségesebb gazdálkodáshoz. Amikor a jogos elismerést továbbítjuk, szembe kell nézni önmagunkkal, s ennek kapcsán nem szabad elhallgatnunk, hogy bizony tavaly is voltak olyan szövetkezeti termelő, gazdálkodó egységek, ahol részben objektív, részben szubjektív okok miatt nem sikerült az 1984. évi elképzeléseket maradéktalanul, vagy a tervhez közelállóan teljesíteni. Az ipari, építőipari és szolgáltató szövetkezetben sem hasznosították úgy a belső tartalékokat, ahogy azt szerették volna,illetve ahogy, az adottságok kínálták. A termelőszövetkezeteinkben a rekord-gabonatermelés, a bővülő kiegészítő tevékenység, az állattenyésztés termelése, az állati termékek növekvő értékesítése mellett az őszi betarkarítású növények közül a cukorrépánál, a napraforgónál, a silókukoricánál, valamint a gyümölcsféléknél a termelés elmarad az előirányzattól és az előző évitől. Több termelőszövetkezetünkben pedig pénzügyi nehézségek zavarták a gazdálkodás folyamatosságát és eredményességét. A szövetkezeti kereskedelemben pedig a többcsatornás árubeszerzés előnyeinek jobb érvényesítése, a meglevő kooperációs adottságok értékesebb kamatoztatása hozzájárulhat a hiánycikkek számának mérsékléséhez, az áruellátás színvonalának további javításához. A megye közvéleménye előtt is ismert, hogy az ez évi népgazdasági terv és állami költségvetés irányelvei olyan gazdaságpolitika és gazdaságirányítás megvalósítását tekintik fő célkitűzésnek, amelynek középpontjában a népgazdaság külső pénzügyi egyensúlyának, továbbá javításának, a népgazdaság belső egyensúlyi viszonyainak konszolidálása, a gazdasági növekedés szerény élénkítése, a belső felhasználás csökkentésének megállítása, a reálbér megóvása szerepel. Ez, a tavalyinál jobban előremutató, több jót is ígérő program, illetve szándék csak akkor válik valósággá, ha megyénkben is lehetőségeink, adottságaink jobb hozzájárulásával megteremtjük a feltételeket, a hatékonyabb, jövedelmezőbb munkát. A megyei pártbizottság legutóbbi ülésén erőteljes hangsúlyt kapott, hogy a megye iparának is fokoznia kell hozzájárulását a népgazdaság külső és belső egyensúlyának javításához, a nemzeti jövedelem gyorsításához, oly módon, hogy az eddiginél nagyobb ütemben növeli az új, műszakilag, technikailag értékesebb, minőségileg jobb új és régi gyártmányok számát, olyan technológiákat alkalmaznak, amelyek hozzájárulnak a fajlagos anyag- és energiaköltségek csökkentéséhez, olyan munkaszervezési és belső érdekeltséget valósítanak meg, amelyek elősegítik a minden oldalú és ésszerű takarékoskodást. A mezőgazdaságban dolgozók legfontosabb feladata, hogy a gabona- és a húsprogram erőteljes végrehajtásával segítsék a lakosság magas színvonalú ellátását, az exportárualapok növelését. Mivel a kedvezőtlen adottságú termelőszövetkezetek egy részénél csökken a támogatás, ezért ezekben a termelőegységekben az eddigieknél is jóval nagyobb erőfeszítésekre lesz szükség. Reális az a kívánság, hogy őrizzük meg a gabonatermelés eddigi jó eredményeit, növeljük az ipari és egyéb árunövények, valamint a gyümölcsfélék hozamát, az állattenyésztésben pedig a fajlagos mutatók teljesítése kerüljön előtérbe. A megnövekedett feladatok, valamint a külső és belső feltételek nagyobb erőfeszítést igényelnek a párttagoktól és valamennyi dolgozótól. Ezért a termelőegységekben tevékenykedő pártszervezetek agitációs munkájukban értessék meg, hogy a mostani szabályozás a már korábban említett célok elérését, közös ügyünk előbbrevitelét szolgálják. Ennek megfelelően támogassanak minden olyan kezdeményezést, amely hozzájárul az alkotóképesség még jobb kibontakoztatásához, az ésszerű kockázatvállaláshoz. Az idei esztendő a felszabadulás óta eltelt negyedik évtized lezárásának, az új V. évtized kezdetének időszaka, jelentőségét fokozza, hogy az idén kerül sor a XIII. pártkongresszusra, és a választásokra. Az elért sikerektől nagymértékben függ további fejlődésünk, a VII. ötéves terv megalapozása Megyénk minden dolgozójára az a megtisztelő feladat hárul, hogy a maga munkaterületén, tudásának leghatékonyabb alkalmazásával elősegítse gazdaságunk dinamikusabb növekedési pályára történő állítását, hozzájáruljon a jelentős politikai események színvonalas lebonyolításához.' Szabóság a főutcán (2. oldal) Mezőgazdaság és csodaszer (3. oldal) Keresetszabályozás (4. oldal) Hasznosításra kínálkozó belső tartalékok Ülésezett a KISZÖV megyei küldöttközgyűlése Évek óta szerepel a gazdasági sikertémalistán a belső tartalékok feltárása és hasznosítása — s ez egyáltalán nem ok nélkül való. Manapság, mikor fejlesztésre, beruházásra csak szerények a lehetőségek, az erőforrások megsokszorozása végett éppen a belső tartalékokhoz kell nyúlni. Erről tanácskozott decemberi ülésén a KISZÖV megyei küldöttközgyűlése is. teknek mielőbb lépniük kell. A fejlesztési szakbizottság 1984-es ülésén megállapította, hogy alacsony a szövetkezetekben a műszaki felsőfokú képzettségűek aránya; a szakmunkáslétszám kedvező ugyan, maga a szaktudás azonban igen differenciált; akadályozza a termelést több hiányszakma, s meglehetősen magas a képzetlen dolgozók aránya. A megújulási készség fokozódása elképzelhetetlen a fenti arányok javítása nélkül. Az ipari szövetkezetek egyik legjelentősebb belső tartaléka továbbra is a munkafegyelem javításában keresendő. Egyaránt vonatkozik ez az igazolt és igazolatlan hiányzások csökkentésére, a balesetek megelőzésére, a munkaidő maximális kihasználására. A munka hatékonyságának növelésében mindezek mellett talán a legjelentősebb szerepet a teljesítménnyel arányos anyagi, erkölcsi elismerés játssza. Ideje volna végiggondolni azt is, hogy a mostani követelményeknek mennyiben felelnek meg a munkaverseny- mozgalom feltételei, mi szorul ezek közül változtatásra. A korábbi eredmények azt igazolják, hogy a munkaverseny-mozgalommal sokkal komolyabban kell foglalkozni. Valamennyi szövetkezet igen fontos tartalékaként veheti számba az emberi tényezőt, a szocialista brigádok szervezettebb, újszerű feladatokra való mozgósítását. Megállapította a KISZÖV megyei küldöttközgyűlése azt is, hogy hatékonyabbá kell tenni a szövetkezeteknél a költségelemzést és minden téren szigorítani a költséggazdálkodást. A szövetkezetek a vezetői és a belső ellenőrzéseken tárják fel a hiányosságokat, s tegyenek időben javaslatot a hibák kijavítására az eredményesebb gzdálkodás érdekében. A nógrádi szövetkezetek már korábban is, de az 1984-es esztendőben különösen nagy súlyt fektettek az ilyen irányú intézkedési tervek kidolgozására és megvalósítására. Többek között optimális anyagkiszabási terveket készítettek, intézkedéseket dolgoztak ki a hulladékanyag hasznosítására, az energiaracionalizálásra, csökkentették az üzemi költségeket. Megállapította a küldöttközgyűlési beszámoló, hogy a megye ipari szövetkezetei 1981-től 1983-ig dinamikusan fejlődtek. A termelési érték korábbi csökkenő tendenciáját sikerült megállítani, majd — a termék- és termelési szerkezet módosítása révén — úgy növelni, hogy a jövedelmezőség annak mértékét jócskán meghaladta. A beruházások jóvoltából javult a technikai színvonal, nőtt a hatékonyság, egyre nagyobb arányt képvisel a gépi beruházások értéke. A ráfordítások csökkentésében nagy figyelmet kaptak az anyag- és energiatakarékossági intézkedések, az ésszerű készletgazdálkodás, előtérbe került az üzem- és a munkaszervezés, nőtt az információellátottság. Az új szövetkezeti romák — kisszövetkezetek, szakcsoportok, átalánydíjas egységek — eredményesen illeszkedtek be a megye *aüv«t4weti megalmába, ugyanakkor serkentőleg hatottak az anyaszövetkezetekre is. A jövedelmezőség 1981-ben és a rákövetkező évben is emelkedett, 1982-ben mind az országos szövetkezeti átlagot, mind pedig a népgazdasági átlagot szinte valamennyi szövetkezetnél meghaladta. Az 1984-es esztendő nem bizonyult könnyűnek a nógrádi ipari szövetkezetek számára: decemberben a termelési érték lemaradását állapította meg a küldöttközgyűlés, a létszám — elsősorban a fizikai dolgozóké — csökken. Több szövetkezet kapacitásgondokkal küzdött, nem egy közülük igen nehéz helyzetbe került. Időben lépni, sőt, felkészülni a nehezebb gazdálkodási körülményekre azok a szövetkezetek voltak képesek, melyek korábban is jól szervezettek voltak, megfelelő stratégiával, piaci ismeretekkel, technikai színvonallal és kvalifikált munkásgárdával rendelkeztek. Ugyancsak éppen e nehéz esztendő igazolta egyértelműen, hogy a kisszövetkezet milyen eredményes, a gazdálkodásra nagyon odafigyelő, a magasabb bérekkel arányban álló teljesítményt nyújtó forma. Tovább bővült a szövetkezetek kooperációja. A munka jellege szerint a közös gyártás, bérmunka dominál. Még ma is elsősorban a nem megyei vállalatoké a döntő súly a szövetkezeti kooperációban, de növekedést mutat a megyei vállalatokkal, illetve más szövetkezetekkel való kapcsolat is. A szabályozó rendszer további szigorodása még jobban előtérbe tolja az ipari szövetekezetek belső tartalékainak feltárását, hasznosítását. A küldöttek közgyűlésein folytatott eszmecsere is felhívta a figyelmet arra, hogy van még keresnivaló a gazdálkodás optimális formáinak megteremtésében. Ahol a gazdasági számítások is alátámasztják, újabb kisszövetkezeteket lehet alakítani, vagy más úton-módon kisebb, mozgékonyabb egységeket létrehozni. További komoly tartalék a nógrádi ipari szövetkezeteknél a termelő — nem termelő létszám helyes arányának kialakítása. A hatékonyság javításában a jövőben is gondolni kell a műszaki fejlesztésre, még akkor is, ha a fejlesztési lehetőségek erősen beszűkültek. Elsősorban a termelékenységet, az anyagtakarékosabb eljárásokat eredményező gépi fejlesztéseket kell előnyben részesíteni, az építőiparban pedig a kisgépesítési, az élőmunkát kiváltó kisebb fejlesztéseket, a korszerűbb anyagok alkalmazását, az energiatakarékosabb eljárások bevezetését kell kezdeményezni. Mindeddig kevés figyelmet áldoztak az ipari szövetkezetek az újítómozgalomra, pedig igen komoly tartalék ez is. Aktív újítótevékenység jobbára csak a STÉSZ-nél és a Pásztói ÉPSZER-nél tapasztalható, 1984-ben a Pentamer és a Ladge Cipő is iparkodott felzárkózni. Több nagy szövetkezetnél viszont évente alig egy-két hasznosítható ötlet születik. A Palóc Népművészeti Szövetkezet esetében más a helyzet, itt az újítás szervesen beépül a termelésbe, hiszen a dolgozók terveit zsüriztetik és valósítják meg, s ilyen tervből évente mintegy 150 készül. Lelassult az utóbbi időszakban a termékváltás: az új termékek aránya évente pár százalékra tehető csupán. A piacorientált, eredményes termékváltás alapja természetesen csak a jó minőségű munka lehet, mely egyben el is dönti az értékesítés esélyeit. Kiváló minőségű terméket jó technikai színvonal és képzett dolgozó kollektíva nyújthat, s éppen ez az utóbbi, melyben az ipari szövetkeze SZOFE-alapból Szövetkezetek támogatása A Nógrád megyei Tanács szolgáltatásfejlesztési célokra bizonyos pénzügyi rendelkezik, amelyből alappal szolgáltató vállalatok, szövetkezetek kezdeményezéseit, beruházásait igyekszik ni. A megyei tanács támogattavaly decemberben megtartott ülésén ítélte oda a SZOFA-támogatásokat, amelynek értéke az idén ötmillió forint. Ebből az összegből részesedett a Salgótarjáni Egyesült Lakásépítő és Fenntartó Szövetkezet a lakáskarbantartó tevékenység fejlesztéséhez 100 ezer forinttal, 90 ezer forintot kapott a rétsági áfész gépkocsi beszerzéséhez, ugyanerre a célra az érsekvadkerti szövetkezet 120 ezer forint tájmogatásban részesült.