Nógrádi Szövetkezetek, 1987 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1987-01-01 / 1. szám
7 WÖGRAW SZÖVETKEZETEK Nógrádiak véleménye a mezőgazdasági szövetkezetek kongresszusán Kalász Árpád: Időtálló szabályozás legyen! A szurdokpüspöki termelőszövetkezet fiatal főkönyvelője, elöljáróban elmondta, hogy a foglalkozni mezőgazdálkodással sohasem volt könnyű. Főként nem azokon a helyeken, ahol a természeti adottságok kedvezőtlenek. Ilyen körülmények között különösen fontos az előrelátó gazdálkodás. — Megyénk termelőszövetkezetei az elmúlt években, jelentős erőfeszítéseket tettek az ár- és pénzügyi szabályzókhoz való rugalmas alkalmazkodásért, a szabályozás nyújtotta lehetőségek kihasználásáért. A kedvezőtlen termőhelyi feltételek ellenére is eredményesen vettek részt a gabona, és húsprogram teljesítésében — mondotta a továbbiakban, majd arról szólt, hogy a mezőgazdasági tevékenység eredményeinek csökkenése, a kedvezőtlen természeti és közgazdasági viszonyok kényszerítő hatása szükségessé tette az ipari és szolgáltató tevékenység fejlesztését. Főként, a megye ipari üzemeivel való szorosabb együttműködés eredményeként jelentősen növekedett a községekbe települt üzemek száma. Az ágazat árbevétele, csaknem megháromszorozódott, az összes termelésből származó részaránya meghaladja a hatvan százalékot. Ezt követően szólt a gazdálkodást befolyásoló szabályzókról, előírásokról. Hangsúlyozta, hogy a termelőszövetkezetekben azt várják: a szabályozás alapvető elemei időtállók legyenek, mert jelenleg túl gyakran, olykor utólag változnak. Így a nógrádi szövetkezetek is elsősorban a „túlélés”, a környezethez való rövid távú alkalmazkodás, az állami szabályozás melletti fennmaradás stratégiájára kényszerülnek. — Talán, nem kell bizonygatnom, hogy az ilyen szemlélet kisebb szövetkezeti és népgazdasági eredményhez vezet, mint a termék, és termelésfejlesztés piaci igényekhez igazodó, illetve a piacot befolyásoló stratégiája — folytatta Kalász Árpád. Azt is elmondta, hogy a munkát nehezíti a hasznosabb területektől elvont kapacitás, a szabályozás rendelkezéseinek nem egyértelmű, nem közérthető megfogalmazása. Ezt igazolja, hogy 1985-ben a 741 szövetkezetben végzett pénzügyi-gazdasági ellenőrzés során, csak tizenegy zárult jegyzőkönyv felvétele nélkül. Azaz, a többi helyen valamilyen szabálytalanságot tártak fel. Felvetette a kérdést: lehetséges-e olyan szabályok és számonkérési gyakorlat fenntartása, amelynek a gazdálkodók alig több mint egy százaléka képes megfelelni? A továbbiakban példán keresztül érzékeltette, hogy a szabályozás olykor üzemekkel szembeni bizalmatlansága hogyan nehezíti a népgazdaságilag fontos célkitűzések megvalósítását. — Hozzászólásom célja nem az állami akaratot megtestesítő szabályozók bírálata, hanem olyan rendszer kialakításának az igénye, amely okszerűbbé, egyszerűbbé tenné az amúgy is nehéz gazdálkodást — mondotta végezetül a Nógrád megyei küldött. KSiro Spiklós: Ma már létezik a szövetkezeti húsipar... A hatvanas évek közepétől a tsz-ekben, állami gazdaságokban, fogyasztási szövetkezetekben a kisvágóhidak és húsfeldolgozó üzemek sokasága jött létre. Az ellátási érdekek indokolták az úgynevezett regionális húsüzemek létrejöttét. Ezért alapították egy évtizeddel ezelőtt a Karancshúst is, amely ma közel fél megyénk lakosságának napi hús- és húskészítményellátásáról gondoskodik. Természetesen a regionális húsüzemek szerepe megyénként jelentősen szóródik. Minden igyekezetünk ellenére fejlődésünk sajnálatos velejárója, hogy a szövetkezeti üzemek egymástól és az állami húsipartól függetlenül fejlődtek ki, és jelenleg is jóformán minden érdemi kapcsolat nélkül léteznek egymás mellett. A legfőbb ellenfelünk a hibás szemlélet volt, melynek ma is számos jele van. Vannak, akik az állami és a magyar húsipar közé egyenlőségjelet tesznek, „iparon kívüli” húsfeldolgozó üzemekről beszélnek. Meggyőződésem, hogy a többszektorú húsgazdaságon belül ma már létezik szövetkezeti húsipar is, csak még nem mertük egymás előtt bevallani. Mi az egységes magyar húsipar szerves részének valljuk magunkat, mely azonban nem jelenti azt, hogy az alapvető érdekek azonossága mellett ne volnának olyan sajátos részérdekek, melyek meg is különböztetnek bennünket egymástól. A narancshús és az állami húsipari vállalatok együttműködése rendezett, ebből a szempontból is az irányítás modellüzemként tart számon bennünket. A szerződéses együttműködés kereteit kitöltöttük és megteremtettük vagyoni érdekeltségen nyugvó a együttműködés alapjait. Azt azonban furcsának tartom, hogy az egyik szervezet minden feltétellel rendelkezzen, a másik nem, sőt az egyik versenytárs kizárhassa a másikat bizonyos feltételek megszerzéséből. Az egész magyar húsiparra közel egy évtizede jellemző jövedelmezőségi gondokkal küszködünk. A meghatározó állami ipar belföldi tevékenysége az utóbbi években veszteséges és mi is napi filléres gondokkal küszködünk. közgazdasági szabályozás folyamatában mindig és ma is azt hangsúlyozzuk, hogy ha egy szövetkezet az állami vállalattal azonos tevékenységet folytat, azonos kötelezettségeket vállal, jogai is legyenek azonosak.Küszködünk fejlesztési gondokkal is, melynek nem mindig a forráshiány az oka. A rekonstrukciók, felújítások, műszaki fejlesztésekkel foglalkozó tervezőintézetek — méreteiknél fogva — kombinátokban és 100 milliókban gondolkodnak. A kis- és középüzemek ez irányú igénye nő, a mai is kielégítetlen. Több közép- és kis teljesítményű feldolgozógépekre lenne szükségünk, megoldatlan speciális járműveink javítása. Teljes biztonságra lenne szükségünk, hogy a húsipari tevékenységhez szükséges speciális eszközökhöz, sokhoz hozzájuthatunk. amajól felfogott érdekünk, hogy tapasztalatainkat kicseréljük, műszaki, gazdasági, értékesítési kérdésekben segítsünk egymásnak. Pongrácz József: Szerényen nőtt a nyereség A kiküldött írásos anyagot részletesen áttanulmányozva és elemezve — figyelembe véve a szóbeli kiegészítésben is elhangzottakat — megállapítható, hogy reális tájékoztatást kaptunk a termelőszövetkezeti mozgalom helyzetéről, az elért eredményekről, a problémákról. Az eredmények köszönhetőek pártunk következetes agrárpolitikájának és a termelőszövetkezeti parasztság szorgalmas, becsületes, méretes munkájának. lelki isismét bebizonyosodott, hogy az ország biztosan számíthat a termelőszövetkezeti parasztság munkájára a nehezedő körülmények ellenére is. Jogosak azok a felvetések, hogy egyes termelőszövetkezetek tűrőképességük határán vannak és a jövőt illetően, szükségszerű dönteni abban, hogy különösen a gyenge termőhelyi adottságú termelőszövetkezetek termelésére a népgazdaságnak továbbiakban szüksége van-e? Amennyiben a válasz igen —, márpedig jelenlegi ismereteink szerint erre változatlanul szükség van —, akikor ezen kérdés részletes vizsgálata, elemzése állandó jelleggel indokolt. Nógrád megye termelőszövetkezetei és társulásai a IV. kongresszuson meghatározott feladataikat teljesítették annak ellenére, hogy a megye szántóterületének átlagos aranykorona-értéke, mintegy 16 aranykorona és a megye 36 mezőgazdasági termelőszövetkezete közül 32 gyenge termőhelyi adottságú, ugyanakkor, az előző tervidőszakhoz mérten, a költségvetési befizetések 1,5 milliárd forinttal növekedtek. Az elmúlt öt évben jelentős, mintegy 76 százalékos termelésiérték-növelés mellett azonban figyelmeztető, hogy az alaptevékenység növekedése csak 16 százalékos. Tudom, hogy a mezőgazdasági termelésben nem Nógrád megye országosan, területe a meghatározó, de szakmai körökben mégis bizonyos féltő szándékkal, gonddal vizsgáljuk az arányok ilyenfajta alakulását. A termelési érték 76 százalékos növekedése mellett, számunkra figyelmeztető, hogy a nyereség növekedése csak 14,5 százalékos. Megvizsgálva a nyereség viszonylagos szerényebb mérvű növekedésének megállapítható, hogy az okait, országosan jelentkező aszályos időjárás megyénkben is éreztette terméscsökkentő hatását, ugyanakkor az is egyértelműen kitűnik, hogy az elvonások 316 százalékkal növekedtek, míg a támogatások növekedése, csak 54 százalékos. Az írásos anyagban, valamint a szóbeli kiegészítésben szereplő feladatok megvalósítása úgy gondolom, nem lesz könnyű, mégis úgy ítélem meg, hogy közepes időjárást feltételezve a szigorúbb közgazdasági körülmények ellenére, a feladatok reálisan teljesíthetőek. A célul kitűzött feladatok teljesítésére garanciát biztosít pártunk következetes agrárpolitikája és termelőszövetkezeti parasztságunk korábban is bizonyított szorgalmas, becsületes, lelkiismeretes munkája. _ ■JWUPPII .11 987. január Jobb a kistermelök kedve • ISnavekosi ffoEsBcsőrlős SicaSegofe^rfcskalsciEi A Salgótarján és Vidéke Áfésznél nagy hagyományai vannak a mezőgazdasági termékek felvásárlásának és értékesítésének. Már a Zöldértvállalat egyes tevékenységeinek átvétele előtt is, 1982-ben 57,5 milió forint volt a szövetkezet felvásárlási bevétele. 1985-ben a felvásárlási árbevétel meghaladta a C1 millió forintot. Ennek ellenére az 1986. évi felvásárlási árbevételt csak 59 millió forintra tervezte a szövetkezet, igazodva a változó igényekhez. Sierzösici szerint Tavaly a fő cél volt a lakosság burgonya, zöldség, gyümölcs megfelelő ellátása, az exportálható termékek mennyiségének növelése, valamint a feldolgozásra kerülő mezőgazdasági termékek növekvő felvásárlása. A főbb mezőgazdasági termékekre szerződést kötöttek, úgy a termelőkkel, mint a vevőpartnerekkel. Burgonya, zöldség, gyümölcsből a szerződött 1944 tonnával szemben 1978 tonna mennyiséget sikerült felvásárolni. Terven felül sikerült a burgonya- és a gyümölcsfelvásárlás, míg a zöldségféléknél némi elmaradás van. Nem sikerült a tervezett mennyiséget felvásárolni fejes káposztából,ból, sárgarépából, kelkáposztapetrezselyemgyökérből, uborkából és paradicsomból, míg vöröshagymából, zöldpaprikából és görögdinnyéből a tervet meghaladó volt a felvásárlás. Nagyon sok kistermelő, szakcsoporti tag is elősegítette a zöldségfélék felvásárolható mennyiségének növelését, dacára az aszályos időjárásnak. Gyümölcsfélékből a tervet meghaladó volt a felvásárlás, meggyből, málnából, csemegeszőlőből, feketeribizliből és pirosribizliből A bogyós gyümölcsök zöme a kistermelőktől került felvásárlásra. A szövetkezet tartósítóüzemében cseresznye- és meggybefőttek, vegyes szörpök, csemegeuborka, almapaprika, vegyes savanyúság készült nagy mennyiségben. Az exportra szállított termékek értéke tőkés relációban meghaladta a 28 millió forint értéket, míg szocialista relációban a 33 millió forint értéket. Téli ellátásra A tartósított termékekből természetesen jut a hazai boltokba is. Különösen keresett és kedvelt a szövetkezet csemegeuborkája, melynek minősége messze meghaladja konzervgyári termékek minőségét. A szövetkezet vezetése gondolt a lakosság téli ellátására is. Burgonyából 150 tonna, zöldségfélékből 136 tonna, gyümölcsből 60 tonna került téli tárolásra. A tárolás részben a szövetkezet tárolóiban, részben pedig a termelőknél lett megoldva Az úgynevezett vegyes cikkek felvásárlása is jelentős a szövetkezetnél. Ezek felvásárlási értéke meghaladja a 35 millió forintot, alapvetően kistermelőktől. Legnagyobb volument az élő nyúl felvásárlása jelenti A szövetkezet 290 tonna nyúlra szerződött, s a felvásárolt mennyiség 288 tonna, s ez kizárólag kistermelőktől. Sertés, méz, vad Ugyancsak kistermelőktől lett felvásárolva 1080 darab hízott sertés is, majdnem elérve a tervezett hu0 darab mennyiséget. A méhészkedők sem panaszkodhatnak az 1986- os évre, hiszen a szövetkezet 123 tonna mennyiségű tudott tőlük felvásárolni. mézet A kistenyésztők táját segítette takarmányelláa szövetkezet 630 tonna szemes termény felvásárlásával. Nyersbőrből 17 tonna, tokból 8 tonna mennyiség került felvásárlásra. A főtt vad felvásárlását és értékesítését 6 millió forint értékben tervezte a szövetkezet, de ez csak sikerült. Az történt 4,5 millióra ugyanis, hogy az 1986-ban a megyében több helyen nyílt lettvadfelvásárló telep, s így a felvásárlás megoszlott. A szövetkezet 1986. évi felvásárlási árbevétele eléri a 64 millió forintot, tehát az előző évhez és a tervhez képest is növekedés van. A kistermelők értékesítési kedvét növelte a jobb árpolitika és a szövetkezet visszatérítési rendszere. Dudás Pál *SSSSSSSSASSSfSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS£ Az elmúlt évben mintegy kilencvennégymillió forint forgalmat bonyolított le a szécsényi Palóc-Skála Áruház élelmiszerosztálya A helybeli áfész által üzemeltetett egység bőséges árukínálattal áll a vásárlók rendelkezésére. Bizonyíték erre, hogy több ezer vevő keresi fel naponta az osztályt. Hatvan ember dolgozik a Salgótarjáni Szolgáltató Szövetkezet zabari szereldéjében, ahol a budapesti ILLKV részére évente megközelítőleg egymillió-ötszázezer darab nagyfeszüpságú betétet állítanak össze. —ri»*—