Szövetkezeti Hiradó, 1989 (12. évfolyam, 1-4. szám)
1989-03-01 / 1. szám
2 Árháborúból győztesen Vállalja a megméretést a magyarnándoriátész Kistelepüléseink ellátására sokáig nem fordítottunk kellő gondot. Néha még az alapvető fogyasztási cikkek is késve jutottak el a falusi boltokba. Még ma sem lehetünk elégedettek, azonban a javulás szemmel látható. Sok függ attól, hogyan szervezik meg a szállítást, a lakosság kiszolgálását. A magyarnándori Galgamenti Áfész szerteágazó tevékenységet folytat. Üzemeltet melegkonyhás vendéglőt, szeszfőzdét, Tüzépet, szikvíz-, és cukrászüzemet. Fontos feladatuknak tekintik málna és az uborka felvásárlását. Az idén gyógynövények felvásárlásával bővítik tevékenységüket. Foglalkoznak vágónyúl átvételével is — Szerződést kötöttünk a termelőkkel, ez előnyös mindkét félnek — mondja Mikus András elnök. — Mi a vállaltakat mindig teljesítjük, azonban nem ragaszkodunk mereven a kötöttségekhez. Azoktól is felvásároljuk az árut, akikkel ugyan nincs szerződésünk, de van eladó termékük. A termelési kedv kiegyensúlyozott. Persze, olykor az időjárás, vagy valamilyen betegség „közbeszól”. Támogatjuk a termelőket szaktanácsadással is. Nagy anyagi ráfordítással kiépítettük a hálózatot, meghonosítottuk az együttműködést. Közben a területünkön megjelentek olyan felvásárlók, akik semmiféle áldozatot nem hoztak, és sokszor az orrunk elől viszik el az árut. Ráígérnek egy-két forintot az árainkra és megkötik az üzletet. Valóságos árháború alakult ki az utóbbi időben. Ennek ellenére múlt évi árbevételük elérte a 270 millió forintot. Nyereségük 3 millió 735 ezer forint volt. Ezt a szép eredményt 140 dolgozóval produkálták. Budapesten működő fémipari szakcsoportjuk gazdaságosan termel. Árbevételük kedvező alakulása lehetővé tette a fejlesztést is. Létrehoztak egy sütőüzemet. Ezzel megoldódott a boltok friss kenyérrel, péksüteménnyel történő ellátása. — Az idén jelentősebb beruházást nem kezdünk — folytatja az elnök. — Meglévő eszközállományunkkal szeretnénk jobban, hatékonyabban gazdálkodni. Ezt az évet arra szánjuk, hogy felkészüljünk beruházásra, egy komolyabb Bercelen szeretnénk létrehozni egy melegkonyhás vendéglőt. Úgy néz ki, a lakosság igényével találkozik az elképzelésünk. Még ebben az évben elkezdjük az előkészítést. Apró lépésekkel lehet csak haladnunk, nálunk a fokozatosság elve érvényesül. A központtól szinte karnyújtásnyira található Magyarnándorban az áfész 1. számú vegyesboltja. Ez az üzlet már nem idézi a régi, kopott, falusi elárusítóhelyeket. A polcokon — bolt nevéhez híven — számatalan áruféleség van. Nem véletlen, hogy többen még Balassagyarmatról is ideutaznak egy-egy hiánycikk után. Magyarnándor lakosságához mérten, jelentős forgalmat bonyolít le az üzlet. Havonta 2 millió 600 ezer forint a bevételük. Nyújtott műszakban dolgozik a nyolc eladó. — Hétfőn vitték el az utolsó 430 literes fagyasztóládát — mondja Juhász Lászlóné, az üzlet vezetője. — Nem szeretem, ha a vevő nem kapja meg, amit vásárolni szeretne. Persze, néha hiányzik néhány áruféleség, mint az országban más boltokban is. Jelenleg nincs például színes televíziónk. Most egyébként a fólia a sláger. A termelők viszik, mint a cukrot. Az alapélelmiszerekből soha nincs hiány. Felvágottat hetente háromszor kapunk Balassagyarmatról. Természetesen az áremelések hatása itt is érződik, nem vásárolnak annyit az emberek. A magyarnándori áfész 14 település lakosságát látja el tisztességes színvonalon. A kereskedelmi tevékenységben az árrés egyre szűkül, a költségek pedig növekednek. Mégsem esnek kétségbe, vállalják a megméretést nehezedő körülmények közepette is. —át— Szandaváralján új üzletet nyitott a magyarnándori A vegyesboltban négyszázezer forintos árukészletből áfész válogathatnak a település lakói. —RT— Döntött a lakásszövetkezet Elnököt választottak Érzékelhetően romlik az utóbbi tíz évben épült tömblakásaink állapota. A fenntartás, állagmegóvás szövetkezeti gazdálkodás esetében, szinte elképzelhetetlen függetlenített elnök nélkül, annyi a teendő. Nem véletlen hát, hogy a 315 lakásos Üvegipari Munkások Lakásfenntartó Szövetkezete is önálló munkakörben foglalkoztatja — tavaly májustól — Dohányi Imrét. — Évente 5—5,5 millió forintból gazdálkodunk — nyitja ki dossziéját. — Sajnos az építőipar hanyagsága most, tíz évvel az építkezések után üt vissza ilyen, vagy olyan formában. Csupán 1988-ban majd’ félmillió forintot jelentett a javításhoz szükséges anyagok költsége, bár ennek ellenére jó évet zártunk. Még akkor is ezt mondom, ha az ún. kintlévőségünk meghaladja a félmillió forintot. A tartozások behajtása nehézkes, hosszú időt vesz igénybe, ezért a pozitív egyenleg az évközi gazdálkodáson múlott. — A függetlenítésem egyrészt zökkenőmentes ügyintézést, szervezést szolgálja — folytatja —, amibe most azt is beleértem, hogy a javítási költségek faragása érdekében saját karbantartó bázist alakítunk ki. A szükséges helyiséget épp ezekben a napokban újítják fel. S ha már szóltunk a 10 év alatt, „csendben” előkerült problémákról, említsünk is néhányat. Az egyik épületnél például most sikerült behatárolni a beázás okát: nem a tető „lyukadt” ki, az oldalfalakat szigetelték rosszul. Vagy: a múlt héten két csőtörés is történt a lakásszövetkezet hatáskörzetében. T. Németh László SZÖVETKEZETI HÍRADÓ 1989. MÁRCIUS Osuegzia a xtrszámadásról Tovább csökken az eredmény — még kisebb lesz a nyereség Megyénk termelőszövetkezeteiben befejeződtek a tavalyi évet értékelő és az idei termelési, a pénzügyi kerveket fő vonalaiban ismertető zárszámadó, küldött- és közgyűlések. Ebből az alkalomból arra kértem Honti Istvánt, a TESZÖV gazdaságpolitikai titkárhelyettesét, hogy válaszoljon a témával kapcsolatos kérdéseimre. —Miről tájékoztatnak a végső összegezések? — A bázishoz viszonyítva a termelési érték 7 százalékkal nőtt. Ágazatonként vizsgálva is emelkedést mutat. Szinten maradt a növénytermelés árbevétele, az állattenyésztésé viszont csaknem 10 százalékkal kent, mely jól mutatja csakaz állati termékek kibocsátásának mérséklődését. Az évek óta folyamatosan emelkedő kiegészítő tevékenység árbevétel-emelkedés eladta a 10 százalékot, méghaennek köszönhető, hogy a költségek 11 százalékos emelkedése mellett az eredmény csak kismértékben romlott. A meglévő feszültségeket viszont jól mutatja, hogy a 100 forint költségre eső eredmény az 1987. évi 5,9 millió Ft-ról 1988-ban 5,2 millóra csökkent. Ilyen körülmények között, — amit a számok is igazolnak, — beruházások szinten maradaak, ami annak köszönhető, hogy a már megkezdett, szakosított szarvasmarha- és juhtelepi rekonstrukciókat tovább folytatták. A jövőt szolgáló gépi beruházások értéke és mennyisége viszont csökkent. Az alacsony jövedelmezőség miatt, fedezet hiányában, nem tudták kihasználni a bruttósított keresettömeg kifizetésének lehetőségét. Emiatt majdnem 7 százalékos bértömeg nem került kifizetésre. A megye 34 termelőszövetkezete majdnem 328 milliós nyereséget produkált. Ennek 50 százalékát 7 nagyüzem teremtette elő. A korábbi gyorsjelentésekkel ellentétben kettő szövetkezet 30 millió veszteséggel zárt. Az egyikben — nagyoroszi ,— a szanálás már a múlt év közepén megtörtént. A másikban — a nézsai — a veszteség mértékének megfelelő volt az aszálykár, amelynek a rendezése a múlt év végén megkezdődött. — Milyen problémák vetődnek fel, elkezdődött-e nagyüzemeinkben az önfelélés folyamata? — Az elmondottakból is kitűnik, hogy az eredmények döntő része a kiegészítő tevékenységből származik, tehát az alaptevékenység jövedelemtermelő rendkívül gyenge képessége Ez a fő probléma, amelynek kiváltó oka, a több éve tartó aszálykár mellett az elvonások növekedése, az ellenőrizhetetlenné vált, begyűrűző ipari árak jelentős emelkedése. Ezt a helyzetet tovább súlyosbított a mezőgazdaság sajátosságát figyelmen kívül hagyó pénzügyi politika, melynek következtében megindult korábban oly sok műszaki és szellemi tudást felhalmozott, magába foglaló, intenzív termelési mód csökkenése. Ezt a folyamatot jelzi a minőségi vetőmagfelhasználás erőteljes visszaesése, a búza vetésterületének mérséklődése, a műtrágya-felhasználás csökkenése, az anyagi-műszaki ellátottság romlása, a gépek, a járművek elhasználódási fokának emelkedése. Az önfelélődési folyamat azért nem indult meg, mert a kiegészítő tevékenység fokozásával valamelyest ellensúlyozni tudták az alaptevékenységet sújtó gondokat. — Ismerve az idei, nem éppen szívderítő szabályozási követelményeket, milyenek az ez évi kilátások? — A nagyüzemek pénzügyi terveiket folyamatosan készítik, ezért sített adatokon alapuló összevéleményt mondani nem lehet. Egyértelmű, hogy a szabályozóváltozás hatására a gazdálkodás eredményessége tovább csökken, a nyereség elmarad az előző évitől. Nagy feladatot jelent a 200 milliós kigazdálkodása, amely elvonása különböző módon érinti a termelőszövetkezeteket. Előfordulhat, hogy egyes gazdaságok ezzel a feladattal nem tudnak megbirkózni. Miután a mezőgazdasági termelés jövedelemtermelő képessége továbbra sem javult, a lehetséges kiút a nyereséget hozó kiegészítő tevékenység bővítése, amely egyre nehezebb feladatot jelent — fejezte be gondolatait Honti István. — Köszönöm a válaszokat. V. K. Horváth György hamarosan betölti 73. életévét. Neve napján, április 24-én ünnepli születésnapját is. A Horváth famíliában — családja újabb kori történetét ismerve — ő az ötödik, akit Györgynek kereszteltek, és a névnapon látta meg a napvilágot. Gyuri bácsi korát meghazudtoló módon még ma is aktív tagja Bátonyterenye közéletének. Amikor érdeklődöm, hát a nyugdíjas is találom meg útbaigazítónak. férfit, azonnal ki ne ismerné őt Nagybátonyban? Hisz sokáig a Vöröskereszt aktívája volt, munkahelyén, a Nógrádi Szénbányáknál is a megbecsült, elismert dolgozók közé tartozott, s ha a megye szövetkezeti mozgalmának utóbbi 45 esztendejét vizsgáljuk, innen sem hiányzik Horváth György neve. Távol a település központjától, Nagybátony egyik csendes ,,peremrészén”, szolidan berendezett lakásában ülünk le, hogy a szövetkezeti mozgalomban szerzett tapasztalatairól, élményeiről beszélgessünk. Jól árad a szó. Gyuri bácsiMindenre szinte napi, percnyi pontossággal emlékezik. Öröm hallgatni élménygazdag „előadását”. — Még apámtól tudom — mondja —, hogy Bátonyban 1912-ben alakult meg a Hangya szövetkezet. Jómagam véletlenül csöppentem bele a mozgalomba: 1944. július 27-én, a helyi közgyűlésen kerültem kapcsolatba a Hangyával. Ez az időpont egyben szövetkezeti munkám kezdetét jelenti. Azóta — bár az elmúlt 45 évben sok változás történt — én és a mozgalom, mint két testvér, úgy egymás mellé nőttünk. Negyvennégyben Gyuri bácsi a szorospataki bánya üzemírnoka volt. Felelősségteljes beosztása mellett — sógora unszolására — váltatta el a Hangya szövetkezet felügyelőbizottsági tagságát, majd alig egy hónap múlva az ügyvezetést is átvette. Szívesen emlékszik arra az időre, no persze nem a háború miatt. Vallja, hogy a Hangya, a szövetkezeti mozgalom ábécéje volt. — Tudja — folytatja az öreg —, itt, Bátonyban munkáskezekben volt a szövetkezet, önállóan gazdálkodtunk, senki, semmilyen felsőbb szervezet nem szólt bele a munkánkba. Kielégítettük a helyi igényeket, megoldottuk a falusi lakosság szervezett ellátását. Mégis '48—'49-ben a központi irányelveknek megfelelően meg kellett szüntetni a Hangyákat. . . A szövetkezeti mozgalom azonban nem szűnt meg. Megalakultak a földművesszövetkezetek, pontosabban a Hangyák fuzionáltak azokkal. Nagybátonyban Horváth György vezetésével és a lelkes aktívahálózat segítségével szinte 24 órán belül megtörtént a fúzió. Ez 1949. február 19-én volt. — A fúziókor ügyvezetőnek kértek fel — említi beszélgetőtársai 1—, de én nem vállaltam. Akkor már irodavezetői beosztásban dolgoztam a bányánál, és fél emberként nem tudtam volna egyik tevékenységet sem végezni. Végül a földszögnél a főkönyvelőséget vállaltam el,mert azért arra gondolni sem mertem, hogy a szövetkezeti munkámat feladom. .. Az ötvenes esztendők elején elkezdődött a körzetesítés, azaz több kisebb települést egy irányítás alá vontak. Ezzel egy időben az általános fogyasztási szövetkezetek, az áfészek szervezése is elindult. Horváth György ebben a folyamatban is a legaktívabb szövetkezeti tagok közé tartozott. Hívták is őt a MESZÖV-höz, mondván, hogy legyen a megyei irányítás alkalmazottja, de ő nemet mondott az invitálásra. — Tudja, a bányát nem akartam elhagyni — meséli —. Már munkaügyi vezető voltam akkoriban, megbecsült dolgozóként. Meg aztán jól jött az a kevés szénjuttatás is, hisz így család melegét meg tudtam a kiadások nélkül oldani. A gyerekeknek pedig, akik nyolcan voltak, no meg nekem, a feleségemmel, kellett a meleg otthon. Az már nem is hogy — noha Gyuri meglepő, bácsi nem lett főállású szövetkezeti alkalmazott — az áfész szervezésében, munkájában is részt vett. És az örök szerelme, a szövetkezeti munka azóta is tart. Szakértelemmel, odaadással, lelkesedéssel és hittel végzi. — Ma négy funkcióm van a szövetkezetnél. A bátonyi intézőbizottság elnöke, körzeti igazgatóság, az áfész a megyei választmánya és a megyei küldöttgyűlés tagja vagyok. Most, hogy immáron 18 esztendeje nyugdíjas vagyok, e fenti vállalásaimnak maradéktalanul eleget tudok tenni. Én azt vallom, hogy addig értelmes dolog az élet, amíg az ember abban érdemi munkát fejt ki. Én pedig a szövetkezeti tevékenységemben — sok más irányú elfoglaltságommal párhuzamosan — érzem, látom ezt az értelmet. Igaz ugyanakkor, hogy ha eddigi mozgalmista múltamra gondolok, elmondhatom: sikerélményekben volt olyan részem, amelyek alapján büszkén vállalhatom múltamat. Horváth György 73 esztendősen is a helyi szövetkezet egyik aktív mozgatója, tagja. Munkájáért két alkalommal kapta meg a SZÖVOSZ Kiváló dolgozója kitüntetést. Mint búcsúzásunkkor mondja, olyan ezt a szövetkezeti ügy számára, mint a kábítószeresnek a heroin. Megszokta. Enélkül már nem tudna élni. Így hát ehhez a szerelemhez, ehhez a szokáshoz csak minden jót, erőt, egészséget kívánhatunk neki. Vaskor István 45 esztendő a szövetkezeti mozgalomban