Szövetkezeti Hiradó, 1989 (12. évfolyam, 1-4. szám)

1989-03-01 / 1. szám

2 Árháborúból győztesen Vállalja a megméretést a magyarnándori­átész Kistelepüléseink ellátá­sára sokáig nem fordítottunk kellő gondot. Néha még az alapvető fogyasztási cikkek is késve­ jutottak el a falusi boltokba. Még ma sem le­hetünk elégedettek, azonban a javulás szemmel látható. Sok függ attól, hogyan szervezik meg a szállítást, a lakosság kiszolgálását. A magyarnándori Galga­­m­enti Áfész szerteágazó te­vékenységet folytat. Üzemel­tet melegkonyhás vendéglőt, szeszfőzdét, Tüzépet, szikvíz-, és cukrászüzemet. Fontos feladatuknak tekintik málna és az uborka felvá­­­sárlását. Az idén gyógynö­vények felvásárlásával bő­vítik tevékenységüket. Fog­lalkoznak vágónyúl átvéte­lével is — Szerződést kötöttünk a termelőkkel, ez előnyös mindkét félnek — mondja Mikus András elnök. — Mi a vállaltakat mindig telje­sítjük, azonban nem ragasz­kodunk mereven a kötött­ségekhez. Azoktól is felvá­sároljuk az árut, akikkel ugyan nincs szerződésünk, de van eladó termékük. A termelési kedv kiegyensú­lyozott. Persze, olykor az időjárás, vagy valamilyen betegség „közbeszól”. Támo­gatjuk a termelőket szakta­nácsadással is. Nagy anyagi ráfordítással kiépítettük a hálózatot, meghonosítottuk az együttműködést. Közben a területünkön megjelentek olyan felvásárlók, akik sem­miféle áldozatot nem hoz­tak, és sokszor az orrunk elől viszik el az árut. Rá­ígérnek egy-két forintot az árainkra és megkötik az üz­letet. Valóságos árháború alakult ki az utóbbi időben. Ennek ellenére múlt évi árbevételük elérte a 270 millió forintot. Nyereségük 3 millió 735 ezer forint volt. Ezt a szép eredményt 140 dolgozóval produkálták. Budapesten működő fémipari szakcsoportjuk gazdaságosan termel. Árbevételük kedvező alakulása lehetővé tette a fejlesztést is.­ Létrehoztak egy sütőüzemet. Ezzel meg­oldódott a boltok friss ke­nyérrel, péksüteménnyel történő ellátása. — Az idén jelentősebb beruházást nem kezdünk — folytatja az elnök. — Meg­lévő eszközállományunkkal szeretnénk jobban, hatéko­nyabban gazdálkodni. Ezt az évet arra szánjuk, hogy fel­készüljünk beruházásra, egy komolyabb Bercelen sze­retnénk létrehozni­ egy me­legkonyhás vendéglőt. Úgy néz ki, a lakosság igényével találkozik az elképzelésünk. Még ebben az évben el­kezdjük az előkészítést. Ap­ró lépésekkel lehet csak ha­ladnunk, nálunk a fokoza­tosság elve érvényesül. A központtól szinte kar­nyújtásnyira található Ma­­gyarnándorban az áfész 1. számú vegyesboltja. Ez az üzlet már nem idézi a régi, kopott, falusi elárusítóhe­lyeket. A polcokon — bolt nevéhez híven — szám­a­talan áruféleség van. Nem véletlen, hogy többen még Balassagyarmatról is ide­utaznak egy-egy hiánycikk után. Magyarnándor lakos­ságához mérten, jelentős forgalmat bonyolít le az üzlet. Havonta 2 millió 600 ezer forint a bevételük. Nyújtott műszakban dolgo­zik a nyolc eladó. — Hétfőn vitték el az utolsó 430 literes fagyasztó­­ládát — mondja Juhász Lászlóné, az üzlet vezetője. — Nem szeretem, ha a vevő nem kapja meg, amit vá­sárolni szeretne. Persze, né­ha hiányzik néhány árufé­leség, mint az országban más boltokban is. Jelenleg nincs például színes televí­ziónk. Most egyébként a fólia a sláger. A termelők viszik, mint a cukrot. Az alapélelmiszerekből soha nincs hiány. Felvágottat he­tente háromszor kapunk Ba­lassagyarmatról. Természe­tesen az áremelések hatása itt is érződik, nem vásárol­nak annyit az emberek. A magyarnándori áfész 14 település lakosságát látja el tisztességes színvonalon. A kereskedelmi tevékenység­ben az árrés egyre szűkül, a költségek pedig növeked­nek. Mégsem esnek kétség­­­be, vállalják a megméretést nehezedő körülmények közepette is. —át— Szandaváralján új üzletet nyi­tott a magyarnándori A vegyesboltban négyszázezer forintos árukészletből áfész­ válo­gathatnak a település lakói. —RT— Döntött a lakásszövetkezet Elnököt választottak Érzékelhetően romlik az utób­bi tíz évben épült tömblakása­ink állapota. A fenntartás, ál­lagmegóvás szövetkezeti gazdál­kodás esetében, szinte elképzel­hetetlen függetlenített elnök nélkül, annyi a teendő. Nem véletlen hát, hogy a 315 lakásos Üvegipari Munkások Lakásfenn­tartó Szövetkezete is önálló munkakörben foglalkoztatja — tavaly májustól — Dohányi Im­rét. — Évente 5—5,5 millió forint­ból gazdálkodunk — nyitja ki dossziéját. — Sajnos az építő­ipar hanyagsága most, tíz év­vel az építkezések után üt vis­­­sza ilyen, vagy olyan formában. Csupán 1988-ban majd’ félmillió forintot jelentett a javításhoz szükséges anyagok költsége, bár ennek ellenére jó évet zár­tunk. Még akkor is ezt mon­dom, ha az ún. kintlévőségünk meghaladja a félmillió forintot. A tartozások behajtása nehéz­kes, hosszú időt vesz igénybe, ezért a pozitív egyenleg az év­közi gazdálkodáson múlott.­­ — A függetlenítésem egyrészt zökkenőmentes ügyintézést, szervezést szolgálja — folytat­ja —, amibe most azt is beleér­tem, hogy a javítási költségek faragása érdekében saját kar­bantartó bázist alakítunk ki. A szükséges helyiséget épp ezekben a napokban újítják fel. S ha már szóltunk a 10 év alatt, „csendben” előkerült problémákról, említsünk is né­hányat. Az egyik épületnél pél­dául most sikerült behatárolni a beázás okát: nem a tető „lyukadt” ki, az oldalfalakat szigetelték rosszul. Vagy: a múlt héten két csőtörés is tör­tént a lakásszövetkezet hatás­­körzetében. T. Németh László SZÖVETKEZETI HÍRADÓ 1989. MÁRCIUS Osuegzia a xtrszámadásról Tovább csökken az eredmény — még kisebb lesz a nyereség Megyénk termelőszövetkezeteiben befejeződtek a ta­valyi évet értékelő és az idei termelési, a pénzügyi ker­­veket fő vonalaiban ismertető zárszámadó, kü­ldött- és közgyűlések. Ebből az alkalomból arra kértem Hon­­ti Istvánt, a TESZÖV gazdaságpolitikai titkárhelyette­sét, hogy válaszoljon­­ a témával kapcsolatos kérdése­imre. —­­Miről tájékoztatnak a végső összegezések? — A bázishoz viszonyítva a termelési érték 7 száza­­lékkal nőtt. Ágazatonként vizsgálva is emelkedést mu­tat. Szinten maradt a növény­termelés árbevétele, az állat­tenyésztésé viszont csak­nem 10 százalékkal kent, mely jól mutatja csak­az állati termékek kibocsátásá­nak mérséklődését. Az évek óta folyamatosan emelkedő kiegészítő tevékenység ár­bevétel-emelkedés e­ladta a 10 százalékot, mégha­en­nek köszönhető, hogy a költ­ségek 11 százalékos emel­kedése mellett az eredmény csak kismértékben rom­lott. A meglévő feszültsége­ket viszont jól mutatja, hogy a 100 forint költségre eső eredmény az 1987. évi 5,9 millió Ft-ról 1988-ban 5,2 mil­­lóra csökkent. Ilyen körül­mények között, — amit a számok is igazolnak, — beruházások szinten marad­a­­ak, ami annak köszönhető, hogy a már megkezdett, szakosított szarvasmarha- és juhtelepi rekonstrukciókat tovább folytatták. A jövőt szolgáló gépi beruházások értéke és mennyisége vi­szont csökkent. Az alacsony jövedelmezőség miatt, fede­zet hiányában, nem tudták kihasználni a bruttósított keresettömeg kifizetésének lehetőségét. Emiatt majd­nem 7 százalékos bértömeg nem került kifizetésre. A megye 34 termelőszövetkeze­te majdnem 328 milliós nye­reséget produkált. Ennek 50 százalékát 7 nagyüzem te­remtette elő. A korábbi gyorsjelentésekkel ellentét­ben kettő szövetkezet 30 millió veszteséggel zárt. Az egyikben — nagyoroszi ,— a szanálás már a múlt év közepén megtörtént. A má­sikban — a nézsai — a veszteség mértékének meg­felelő volt az aszálykár, amelynek a rendezése a múlt év végén megkezdődött. — Milyen problémák vetődnek fel, elkezdő­dött-e nagyüzemeink­ben az önfelélés folya­mata? — Az elmondottakból is ki­­tűnik, hogy az eredmények döntő része a kiegészítő te­vékenységből származik, te­hát az alaptevékenység jö­vedelemtermelő rendkívül gyenge­ képessége Ez a fő probléma, amelynek kivál­tó oka, a több éve tartó aszálykár mellett az elvoná­sok növekedése, az ellen­őrizhetetlenné vált, begyű­­rűző ipari árak jelentős emelkedése. Ezt a helyze­tet­ tovább súlyosbított a mezőgazdaság sajátosságát fi­­­gyelmen kívül hagyó pénz­ügyi politika, melynek kö­vetkeztében megindult korábban oly sok műszaki­­ és szellemi tudást felhal­mozott, magába foglaló, in­tenzív termelési mód csök­kenése. Ezt a folyamatot jelzi a minőségi vetőmag­­felhasználás erőteljes vissza­esése, a búza vetésterületé­nek mérséklődése, a műtrá­gya-felhasználás csökkenése, az anyagi-műszaki ellátott­ság romlása, a gépek, a jár­művek elhasználódási foká­nak emelkedése. Az önfel­­élődési folyamat azért nem indult meg, mert a kiegé­szítő tevékenység fokozá­sával valamelyest ellen­súlyozni tudták az alapte­vékenységet sújtó gondokat. — Ismerve az idei, nem éppen szívderítő szabályozási követel­ményeket, milyenek az ez évi kilátások? — A nagyüzemek pénz­ügyi terveiket folyamato­san készítik, ezért sített adatokon alapuló össze­vé­leményt mondani nem le­het. Egyértelmű, hogy a szabályozóváltozás hatásá­ra a gazdálkodás eredmé­nyessége tovább csökken, a nyereség elmarad az előző évitől. Nagy feladatot je­lent a 200 milliós kigazdálkodása, amely elvonása kü­lönböző módon érinti a ter­melőszövetkezeteket. Előfor­dulhat, hogy egyes gazdasá­gok ezzel a feladattal nem tudnak megbirkózni. Mi­után a mezőgazdasági ter­melés jövedelemtermelő ké­pessége továbbra sem ja­vult, a lehetséges kiút a nyereséget hozó kiegészítő tevékenység bővítése, amely egyre nehezebb feladatot jelent — fejezte be gondo­latait Honti István. — Köszönöm a vála­szokat. V. K. Horváth György hamaro­san betölti 73. életévét. Ne­ve napján, április 24-én ün­nepli születésnapját is. A Horváth famíliában — családja újabb kori történe­­­tét ismerve — ő az ötödik, akit Györgynek keresztel­tek, és a névnapon látta meg a napvilágot. Gyuri bácsi korát megha­zudtoló módon még ma is aktív tagja Bátonyterenye közéletének. Amikor érdek­lődöm, hát a nyugdíjas is találom meg útbaigazítónak. férfit, azonnal ki ne is­merné őt Nagybátonyban? Hisz sokáig a Vöröskereszt aktívája volt, munkahelyén, a Nógrádi Szénbányáknál is a megbecsült, elismert dol­gozók közé tartozott, s ha a megye szövetkezeti mozgal­mának utóbbi 45 esztende­jét vizsgáljuk, innen sem hiányzik Horváth György neve. Távol a település köz­pontjától, Nagybátony egyik csendes ,,peremrészén”, szo­lidan berendezett lakásában ülünk le, hogy a szövetke­zeti mozgalomban szerzett tapasztalatairól, élményeiről beszélgessünk. Jól árad a szó. Gyuri bácsi­Mindenre szinte napi, percnyi pon­tossággal emlékezik. Öröm hallgatni élménygazdag „elő­adását”. — Még apámtól tudom — mondja —, hogy Bátony­­ban 1912-ben alakult meg a Hangya szövetkezet. Jóma­gam véletlenül csöppentem bele a mozgalomba: 1944. jú­lius 27-én, a helyi közgyű­lésen kerültem kapcsolat­ba a Hangyával. Ez az idő­pont egyben szövetkezeti munkám kezdetét jelenti. Az­óta — bár az elmúlt 45 év­ben sok változás történt — én és a mozgalom, mint két testvér, úgy egymás mellé nőttünk. Negyvennégyben Gyuri bá­csi­ a szorospataki bánya üzemírnoka volt. Felelősség­teljes beosztása mellett — sógora unszolására — vál­tatta el a Hangya szövet­kezet felügyelőbizottsági tag­ságát, majd alig egy hónap múlva az ügyvezetést is át­vette. Szívesen emlékszik arra az időre, no persze nem­ a háború miatt. Vallja, hogy a Hangya, a szövetke­zeti mozgalom ábécéje volt. — Tudja — folytatja az öreg —, itt, Bátonyban munkáskezekben volt a szö­vetkezet, önállóan gazdál­kodtunk, senki, semmilyen felsőbb szervezet nem szólt bele a munkánkba. Kielégí­tettük a helyi igényeket, megoldottuk a falusi lakos­ság szervezett ellátását. Még­is '48—'49-ben a központi irányelveknek megfelelően meg kellett szüntetni a Han­gyákat. . . A szövetkezeti mozgalom azonban nem szűnt meg. Megalakultak a földműves­­szövetkezetek, pontosabban a Hangyák fuzionáltak azok­kal. Nagybátonyban Hor­váth György vezetésével és a lelkes aktívahálózat segít­ségével szinte 24 órán belül megtörtént a fúzió. Ez 1949. február 19-én volt. — A fúziókor ügyvezető­nek kértek fel — említi beszélgetőtársai­ 1—, de én nem vállaltam. Akkor már irodavezetői beosztásban dol­goztam a bányánál, és fél emberként nem tudtam vol­na egyik tevékenységet sem végezni. Végül a földszög­nél a főkönyvelőséget vállal­tam el,­­mert azért arra gon­dolni sem mertem, hogy a szövetkezeti munkámat fel­adom. .. Az ötvenes esztendők ele­jén elkezdődött a körzetesí­tés, azaz több kisebb tele­pülést egy irányítás alá von­tak. Ezzel egy időben az általános fogyasztási szö­vetkezetek, az áfészek szer­vezése is elindult. Horváth György ebben a folyamat­ban is a legaktívabb szö­vetkezeti tagok közé tarto­zott. Hívták is őt a ME­­SZÖV-höz, mondván, hogy legyen a megyei irányítás alkalmazottja, de ő nemet mondott az invitálásra. — Tudja, a bányát nem akartam elhagyni — mesé­li —. Már munkaügyi veze­tő voltam akkoriban, meg­becsült dolgozóként. Meg aztán jól jött az a kevés szénjuttatás is, hisz így család melegét meg tudtam a kiadások nélkül oldani. A gyerekeknek pedig, akik nyolcan voltak, no meg ne­kem, a feleségemmel, kellett a meleg otthon. Az már nem is hogy — noha Gyuri meglepő, bácsi nem lett főállású szövetke­zeti alkalmazott — az áfész szervezésében, munkájában is részt vett. És az örök szerelme, a szövetkezeti mun­ka azóta is tart. Szakérte­lemmel, odaadással, lelkese­déssel és hittel végzi. — Ma négy funkcióm van a szövetkezetnél. A bátonyi intézőbizottság elnöke, körzeti igazgatóság, az áfész a megyei választmánya és a megyei küldöttgyűlés tagja vagyok. Most, hogy immá­ron 18 esztendeje nyugdíjas vagyok, e fenti vállalásaim­nak maradéktalanul eleget tudok tenni. Én azt vallom, hogy addig értelmes dolog az élet, amíg az ember ab­ban érdemi­­ munkát fejt ki. Én pedig a szövetkezeti te­vékenységemben — sok más irányú elfoglaltságommal párhuzamosan — érzem, lá­tom ezt az értelmet. Igaz ugyanakkor, hogy ha eddigi mozgalmista múltamra gon­dolok, elmondhatom: sikerélményekben volt olyan ré­szem, amelyek alapján büsz­kén vállalhatom múltamat. Horváth György 73 eszten­dősen is a hely­i szövetkezet egyik aktív mozgatója, tagja. Munkájáért két alkalommal kapta meg a SZÖVOSZ Ki­váló dolgozója kitüntetést. Mint búcsúzásunkkor mond­ja, olyan ezt a szövetkezeti ügy számára, mint a kábító­­szeresnek a heroin. Megszok­ta. Enélkül már nem tudna élni. Így hát ehhez a szerelem­hez, ehhez a szokáshoz csak minden jót, erőt, egészséget kívánhatunk neki. Vaskor István 45 esztendő a szövetkezeti mozgalomban

Next