Növényvédelem, 1942 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1942-02-15 / 2. szám
pincefelületre 25 gr ként számítunk, ez megfelel 5 szál aszbesztes, vagy 14 szál vászonbetétes kénszeletnek. A pince kénezése alkalmával azonban óvni kell a rézberendezéseket, mint pl. villanydrótokat, lámpafoglalatokat stb., mert ezeket megtámadja a kénessavból képződő kénsav. Ezért legjobb parcellán lámpafoglalatokat és jól szigetelt villanyhuzalokat használni a pincében. A pincét a kénezés után, ha újra dolgozni akarunk bent, előzetesen jól ki kell szellőztetni. A darabban levő bort, melyet előreláthatólag hosszabb ideig nem tudunk feltölteni, vagy nincs módunkban kisebb hordóba lefejteni, azért, hogy esetleg meg ne virágosodjék, vagy meg ne ecetesedjék, a bor feletti üres hordórészt bekénezzük. Az ilyen rákénezés történhetik kénszeletekkel, úgy, hogy a kénező huzal az aknanyíláson a meggyújtott kénszelettel belógatjuk, azonban csak annyira, hogy a bor felületétől az égő kénszelet 4—5 cm távolságban legyen. Abban az esetben, ha a hordóból csak kevés hiányzik, akkor nem tudjuk belógatni a kénszeletet, ilyenkor kívülről égetjük el a ként, az úgynevezett kénező lámpában s a fejlődő kénessavat egy meghajlított csövön vezetjük be a hordóba. A rákénezés a bort pár hétig megvédi a betegségtől, egyrészt a kén dezinficiáló hatásánál fogva, másrészt pedig azért, mivel a levegőt a kénessav kiszorítja a hordóból, így a darabban levő bor nem érintkezhetik levegővel. Bizonyos idő múlva a kénessav egy részét a bor megköti, másik része pedig a hordó likacsain át elillan, ezáltal a hatás megszűnik. Egyszer, legfeljebb kétszer a rákénezést meg lehet ismételni, nem tanácsos azonban többszöri rákénezést végezni, mert könnyen megtörténhetik, hogy a bort túlkénezzük. A rákénezéskor a használandó kén mennyisége egy hektoliternyi üres hordórészre számítva ne legyen több, mint a szál aszbesztes, vagy tiz szál vászonbetétes kénszelet. Ha a rákénezést kívülről végezzük, akkor a kénezést addig kell folytatni, míg a kénessav az üres hordórészből a levegőt kiszorítja. A beteg vagy betegségre hajlamos boroknál is igen sokszor használhatjuk a kénszelettel való kénezést, különösen azoknál a bőrbetegségeknél, amelyeknek megjavítása amúgy is fejtéssel van egybekötve (almasav csökkenés, nyúlosodás). A borok fejtése alkalmával a hordót, melybe a fejtést végezzük, mindig megkénezzük. A kénezésre elegendő 1 hektoliternyi hordóűrre számítva a szál aszbesztes, vagy l/s szál vászonbetétes kénszeletet elégetni. A hordó ilyen mérvű kénezése rendesen fejlett, egészséges bor fejtésére vonatkozik. A beteg s hibás borok fejtésénél mindig a betegségtől függően kell a kénezést végezni. A borok fejtésére használandó borok fenti arányú megkénezése igen fontos, mert egyrészt ezáltal a borban levő káros mikrobák működését, akadályozzuk, másrészt pedig a bor oxidációját mérsékeljük, mivel a megkénezett hordóban kénessav foglalja el a levegő helyét, kevésbbé érintkezik a bor levegővel, így az öregebb boroknak az elévülését késleltetjük. 11a olyan hordót használunk a fejtéshez, melyet már régebben használtunk s előzőleg már többször megkéneztünk, így a kénessav benne kénsavvá alakul át, ezt előzetesen szódaoldattal ki kell mosni, nehogy a kénsav a borba kerülve felszabadítsa a többi savat, miáltal a bor éles savanyú ízű lesz. A szódaoldattal kimosott hordót vízzel jól kiöblítjük s a fentebb leírt módon újra megkénezzük. A bortörvény által megengedett másik kénezési eljárás a folyékony kénessavval való kénezés. Előnye a kénszelettel való kénezés felett, hogy gyorsabb kénezési eljárás és hogy mindig pontosan tudjuk, mennyi kénsavat adagoltunk be a borba, mert nincs csepegési veszteség és nincs a hordóba való befejtéskor kénessav elillanás, azonkívül nem szükséges a bort átfejteni másik hordóba, ha kénezni akarunk. Hátránya azonban az, hogy a kénezőkészülék kezelése nagy gyakorlatot igényel és drágább, mint a kénszelettel való kénezés. Általában csak nagyobb pincegazdaságokban kifizető a használata. Különösen alkalmas nagyobb mennyiségű mustok bekénezésére, ha meg akarjuk bizonyos időre akadályozni az erjedést, akár besűrítésre szánjuk a mustot, akár lenyálkázás céljából. A kénezést a Meidinger—Schimbs-féle adagolókészülékkel végezzük, melyet technikailag tiszta, folyékony kénessavval töltünk meg. Ez a kénessav 99-9 % kénessavas hidridet tartalmaz. Az adagolásnál a mérőhenger mellett levő skála minden beosztása 1 g1 kénessavnak felel meg. Tehát, ha a sűrítésre szállítandó mustot 400 mgr kénessavval akarjuk megkénezni, akkor 40 skálarész folyékony kénessavat kell hektoliterenként hozzáadagolni. Természetesen a folyékony kénessavat úgy az üres hordók, mint a beteg és betegségre hajlamos borok kénezésére is használhatjuk, de mint, már fentebb írtam, csak nagyobb pincegazdaságokban fizeti ki magát és ott, ahol megfelelő szakember is van a készülék kezelésére A folyékony kénessavat kisebb pincegazdasáokban pótolja a káliummetabisulfit, melynek asználatát a m. kir. Fölmívelésügyi Miniszter Úr 86.305—933. számú rendelete szabályozza. Ugyanazon előnyei megvannak, mint a folyékony kénessavnak, de előnye még az is, hogy kezelése könnyű. Hátrányul csak azt lehet felhozni, hogy vele a bor hamutartalmát növeljük, mert káliumot viszünk bele, de ez az elem úgyis van a bor hamujában, tehát idegen alkatrészt nem vittünk a borba, csak a meglevőt szaporítottuk. A káliummetabisulfit rendesen pasztillaalakban kerül forgalomba, 1, 10 és 100 gr-os pasztillákban. A káliummetabisulfit-pasztilla 50—52 % kénsavat tartalmaz, tehát egy 10 gr-os pasztilla 5—52 gr kénessavat tud leadni, ami megfelel, ha egy hektoliterbe adagoljuk, literenkénti 50—52 mgr kénezésnek. A kénezésre szánt pasztillákat előzetesen 1—2 liter borban fel kell oldani s úgy belekeverni a kénezendő borba. Gyakorlati alkalmazása igen széleskörű, alkalmas szállításra kerülő mustok megkénezésére, nyálkázására, de különösen tág tere van olyan beteg vagy betegségre hajlamos borok kénezésénél, amelyeket vagy nem tanácsos lefejteni (pl. a barnatörésű ecetes bor), vagy fejtés nélkül is meg lehet javítani (kénhidrogénszagú bor) kénezéssel. Nem használható azonban üres hordók kénezésére, kádak, edények stb. öblítésére, mert a káliummetabisilfitból a kénessavat a bor savai szabadítják fel. A háromféle kénezési eljárás mindegyikének, mint fentebb láttuk, megvan az alkalmazási tere, azonban sokszor az egyik a másikkal helyettesíthető, ezért szükségesnek tartom a különböző kénezőszerek kénezési értékeit összehasonlítva megadni : 2 szelet aszbesztes kén megfelelő szelet vászonbetétes kénnek, vagy 20 skálarész folyékony kénessavnak, vagy 40 gr káliummetabisulfitnak. Ilyen kénezést végezve, egy hektoliter borban 200 mgr kénessavt eredményez literenként. Befejezésül még csak azt akarom megjegyezni, hogy bár a kénezés szükséges és elengedhetetlen feltétele a helyes borkezelésnek, de mindig mértékkel kell vele bánni, a mértéktelen és a nem maga helyén való kénezéssel helyrehozhatatlan hibát követhetünk el. Soós István.