Növényvédelem, 1944 (20. évfolyam, 1-9. szám)
1944-01-15 / 1. szám
Felelős szerkesztő : Dr. KEREKES LAJOS Telefon : 228—600. Postatakarékpénztár csekkszámla : 39.143. M. Kir. Földmívelésügyi Minisztérium Növényegészségügyi Szolgálatának hivatalos lapja. Közismert dolog, hogy az európai vagy hazai szőlő (Vitis vinifera L.) déli eredetű, meleg- és fényigényes növény, amely a mi éghajlatunk alatt csak megfelelő fekvésekben és évjáratokban érik be biztosan, illetve ad jó minőségű termést és érett vesszőket. — Legjobban ott tenyészik, ahol az évi középhőmérséklet 10—12 C° között ingadozik és amellett a három nyári hónap alatt, illetve június közepétől szeptember közepéig a hőmérséklet átlaga 18—20 C° körül van. Tenyészideje, vagyis a rügyfakadástól lombhullásig terjedő idő 180—190 nap átlagosan, míg a termés érési ideje, azaz a virágzástól a fürtök beéréséig szükséges időfajták szerint 50—100 nap között ingadozik. Ha a tenyészidőt, mint táplálkozási időszakot tekintjük, amely alatt a szőlőnövény a talajból s a levegőből felveszi a szükséges tápanyagokat s vizet, a napfény s meleg hatásával lombozata segítségével feldolgozza, átalakítja (asszimilálja, majd a termés és szervezete felépítésére, a fürtök s hajtások, illetve a vesszők és rügyek beérlelésére használja fel azokat, akkor látjuk, hogy a beérés tulajdonképen táplálkozási kérdés. Több s jobb táplálkozás, több tápanyagot, jobb beérést jelent, tehát minden, ami azt elősegíti, vagy időtartamát, vagy intenzitását (ütemét) növeli kedvező, ami viszont hátráltatja, csökkenti , kedvezőtlen tényezőnek mondható. — Lássuk, mit jelent ez a gyakorlatban közelebbről. A beérési tényezők közül a fajta érési ideje olyan adottság, amin nincs módunkban változtatni. E téren a helyes, az adott tenyészeti viszonyoknak megfelelő fajtamegválasztással biztosíthatjuk azt, hogy a szőlő beérésének meglegyenek a kellő előfeltételei. Kései fajtákat csak nagyon kedvező fekvésbe telepítünk, a nálunk bizonytalan beérésű fajták termesztését pedig mellőzzük ! A fekvés olyan tényező, amelyen utólag szintén nincs módunkban változtatni, annak kedvezőtlen voltát azonban figyelembe vesszük és a művelés során némileg ellensúlyozhatjuk. Az általunk befolyásolható és szabályozható tényezők közül döntő fontosságú a szőlőben alkalmazott metszésmód. A termés mennyisége és minősége közötti összefüggés és ellentét, továbbá a termőegyensúly be nem tartásának, vagyis a tőke túlterhelésének hátrányos következményei köztudomásúak. A nagyobb termés beérleléséhez — nem is szólva amellett a hajtások beéréséről — azonos körülmények között és idő alatt mindig jóval több tápanyag kell. Ha pedig ez nem áll rendelkezésre, akkor több idő kell ahhoz, hogy a tőke az azonos minőség eléréséhez, a beéréshez szükséges tápanyagmennyiséget felvehesse, átalakíthassa s elraktározhassa. A tőke hosszabbra metszése tehát mindig az érési idő kitolódását, meghosszabbodását eredményezi, a rövidebbre metszés, a kisebb termés pedig gyorsabb beérést, jobb minőséget jelent. Ezt különösen a rosszabb fekvésekben, későn érő, amúgy is bőtermő fajták termesztésénél ajánlatos szem előtt tartani . A tőke túlterhelése esetén tartaléktápanyagaiból és a hajtások beérésének, a vesszőhozam rovására is igyekszik termését beérlelni. Közben szervezete legyengül, növekedési erélye csökken, gyenge s éretlen vesszőket hoz, a betegségek s időjárási szélsőségek (fagykiállás) iránt érzékenyebbé válik. Kíméletes metszéssel viszont a beérést biztosabbá s tökéletesebbé tehetjük s ezzel a termesztés kockázatát csökkenthetjük. 1944 január