Nővilág, 1860. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)

1860-01-15 / 3. szám

Vasárnap jan. 15-én 1860. 3-ik SZálll. Negyedik évi folyam. HETILAP 1 Hifii illlfll SZAaAll. Előfizetési díj : Vidékre postán, vagy helyben házhoz hordat­va . Félévre (januártól junius végéig) 4 ft. uj pénz. Negyedévre (október—december végéig) 2 ft. uj pénz. KÉT HÖLGY SZERELME. Irta HECKENAST-BAJZA LENKE. (Folytatás.)Ш х idő múlt, s oly helyen mint Füred, lehetlen leven bárkinek nden léptét nyomát nem tudni, kés nap múlva szájról szájra ment, az Barcsay a szép özvegy Valón­­ak elfogadott udvar­lója, és Vilma menyasszonyságáról hallgatott a hir, miután Barcsay egészen másként viselé magát, mint hogy őt valaki vőlegénynek tarthatná. Modora szíves, előzékeny volt a hölgyek­hez, de Olga iránt hideg, s Vilmát fel sem vevő. Természete szenvedélyes lévén min­denben; haragja is szenvedélytelien égett szemeiben, midőn Valentinéval beszélt, ki oly jól, oly ügyesen vive barátságosan kö­zönyös szerepét, miként Barcsay a legfí­r­­készebb vigyázat után sem látható benne, mást, mint egy egészen közönyös ismerőst. Ő többször megpróbálá a beszédet az elmúlt időkre vezetni. Lassan, finoman, de érthetően czélzott még mindig hiven meg­­tartott szerelmére, de Olga részvétlenül válaszolt mindenre, s hangja elfogulatlan, arcza szelid, nyugodt maradt. A bokrétákat, miket Barcsay minden bál vagy estélyalkalomra küldött mindkét hölgynek, Vilma mindig, Olga soha sem vitte magával. S a füzértánczot, mely leány­korában neki annyi boldogságot okozott, és mely akkor rendesen Barcsayé volt, most soha sem tánczolt, mert Barcsayval nem óhajtotta, mást pedig fölötte kitüntetni nem akart. Félvén, miként azt daczolásnak, ingerkedésnek vehetné, s fölfedezné az elrej­tett titkot.­­És mi legtöbbet tett ezen viseletre, mi mind jobban és jobban kényszerité­tt Bar­­csaytól visszavonulni az Vilma volt, ki szive egész szerelmével függött az ifjú vőlegé­nyen, ki minél hidegebb és közönyösebb vala iránta, annál inkább fölidézé szivében a szenvedélyt. — A virágillatot csak távolban szeretem, de magamon nem — viszonzá Olga Barcsay azon kérdésére, miért nem tartja virágait egyetlenszer sem méltónak a bálba magával hozni. — És leánykorában oly őszintén tudott örülni a virágnak, egyetlen báli alkalommal sem jelent meg virág nélkül. — S azokat mindenkor önnek köszönöm, mely jóságát mostanig oly barátságosan C v V / л]) Г

Next