Nővilág, 1862. október-december (6. évfolyam, 28-36. szám)
1862-10-10 / 28. szám
Előfizetési dij : Vidékre postán, vagy helyben házhoz hordásva . Egész évre (jan.—dec.) 6 ft. Félévre (jan.—jan. 3 ft. Negyedévre (apr.—jan.) 1 ft. 50 kr. ■ 'Т-Чочг Oktober 10-kén 1862. 28-dik szám. Hatodik évi folyam. EGY KORONA UTOLSÓ VIRÁGA, I. régi torony nagy órája épen hetet ütött; az esti szürkület kezde a földön terjedni; a fák kedves illata, a tavasz első csemetéinek balzsamától áthatva nyomulának be a lélek legbensőbb rejtekébe : ez a természet ifjúsága, a legfényesb és legfűszeresb, mindenek között. Az ablak melletti kalitkában levő kis kanári madárka esti danáját kezdé hallatni, kedélyesen ugorván egy helyről a másikra. 1798. april hava volt. A Tournelles kastély , régi földesúri épület, a Maine és Touraine folyamok egyesülési pontjánál, keletkezése, azaz a tizenegyedik század óta a Touraille család urai és uralkodói tulajdonukhoz tartozott. Elbeszélésünk idejében e nevezetes család utolsó sarjai lakták e kastélyt, mely a forradalom viharaitól egész akkorig meg volt kimérve. A rendkívüli termek, melyek még mindig úgy valának berendezve, mint a nagy király idejében, nem viszhangoznak többé az örömriadások és a készülődések zajától; egy vak öreg és két gyermek voltak csupán e hatalmas nemzetség végsarjadékai, néhány elaggott és félénk szolga, egy más gyermek, ki szintén elárvult és azok barátságára bízatott, kik már nem éltek, valának egyedüli asztaltársai e háznak, mely egykor vendégszeretete és ünnepélyeiről oly híres volt. Ez estén a terem ablakai nyitva voltak, a kandallóban élénk láng lobogott föl, az ablak mellett Touraille Izaura és Jacquelin egy levelet félig fönhangon olvasának, egyik a másikra hajolva, mintha félni látszottak volna, hallgatók annak tartalmát. A kandalló mellett, tágas kabátba burkolva, mellén a kereszttel és ujján a lelkészi gyűrűvel állott Touraille abbé, a gazdag pini apátság főnöke Poitouban, kezeit és lábait a tűz rsezgő lángjánál melengetvén. Touraille abbé , Izaura és Jacquelin nagybátyja, kilenczvenhat éves volt. Magas kora daczára, szivét és szellemét oly ifjan tartá meg, minek egykor voltának és mint vonásaiból kivenni lehetet ép, egészséges agg kora, nyugalmas és rendes életnek volt jutalma. Tisztaságának és becsületességének természetes gyümölcse, a végetlen szívjóság, mely az értelmet sem zárja ki, mindenki becsülése és szeretetét megnyerő és tiz mértföldnyi kevületben nem volt hazafi, ki, daczára a névnek, melyet visel, daczára