Novum, 1999 (3. évfolyam, 1-9. szám)
1999-07-01 / 7. szám
hol csendesebben zúgnak, viszik tovább 1999 szívdobbanásait, félelmeit s vágyait. Sikerüljön, ezt kívánjuk Nektek. Éljetek nagyobb békességben, mint mi éltünk a XX. században, s alkossatok, hogy Ti is üzenhessetek!" A több ezer egyénileg is üzenő neves közéleti személyiség, politikus, tudós, művész, sportoló, vállalkozó közül természetesen mindenki nem tudott személyesen is részt venni borpalackjának befalazásán. Nem itt látta a napfogyatkozást, s nem lehetett részese annak a sajátos hangulatú eseménynek, amelyre külön zenét is komponált Szakcsi Lakatos Béla és Vukán György, amelyet maguk adtak elő, nagy tetszéssel kísérve. De tudni lehetett, hogy itt vannak. Egy emléktáblába vésett nevükről, a felolvasott üzenetükből, amelyeknek élén Göncz Árpádé áll: „Honfitársaim! Bízom abban, hogy e sorok olvasásakor hazánk már régóta elfoglalta méltó helyét az Európai Közösség nagy családjában, történelmének megfelelően annak megbecsült tagja! Tudom, hogy az általunk megteremtett alapok erősnek bizonyulnak és Ti, az unokáink Magyarország javát szolgáljátok. Kívánom, hogy kultúránk és természeti kincseink változatlan szépségben örvendeztessenek benneteket. Budapest 1999. augusztus II. Göncz Árpád köztársasági elnök”. Természetesen a csodás tihanyi Belső-tó partján megépült apátsági pincébe személyesen is ellátogatók sem titkolták üzeneteik gondolatait, a borpalackok tulajdonlásának egyéni motivációit. íme egy „csokor,, belőlük. A SZÍNÉSZ: TORDY GÉZA - Bár közhelynek tűnhet, mégis tiszta szívvel remélem, hogy a mostaninál békességesebb évszázadban, évezredben lesz része az emberiségnek, gyerekeimnek, unokáimnak, dédunokáimnak. Jó volna ha egyáltalán egyben maradna a föld, ha nem válna kétségessé a megtépázott, de még mindig gyönyörű, s mindennek forrása: a természet jó volna, ha a jövőben is lenne értéke és szüksége a művészetnek, s benne a színészetnek. Bár biztos hogy valamiképpen átalakul majd, de az emberek ösztönös vágya a szépre, az önkifejezésre, valami távolabbinak a megértésére, befogadására semmiképpen sem veszhet ki. Nem tagadom, azért él bennem némi pesszimizmus is a tekintetben, hogy éppen az ember-aki rémisztő dolgokra képes, s ezért valójában szomorúan és kétségbeesetten szemlélem „áldásos” tevékenységét - teszi majd illúzióvá reményeimet. Az üzenet lehetőségét mégis megragadtam, nem azért hogy kézbevevőjének eszébe jusson Tordy Géza a színész, hiszen a mi mesterségünk roppant múlékony, hanem hogy felidéződjön az ember, akinek a Balaton, ez a természeti csoda, s a barátok jelentették a legtöbbet, noha életének nagy részét a „világot jelentő deszkákon” élte. A POLITIKUS: KUNCZE GÁBOR - Akik majd e palackot kézbe veszik, valószínűleg még nem születtek meg, így nem ismerem őket ebben a pillanatban. Persze ők sem engem, az embert, a politikust, ez talán szerencséssé is teszik őket. Ámbár, hogy mi lesz 82 év múlva, arról fogalmam sincs, miként arról sem, hogy miként fognak élni, milyen problémáik lesznek, mi fogja őket foglalkoztatni. Feltehetően semmi abból, ami miatt mi megöregedtünk, ami miatt idegesek vagyunk, vagy ami miatt örülünk, így csak azt üzentem, hogy legyenek boldogok, s főként normálisak. Toleránsak, az életnek örvendezők, fegyelmezettek és szeressék a jó bort, ami nálam hozzátartozik az emberi élet teljességéhez. Egyébként a nagyapámnak Ábrahámhegyen voltak szőlői, ott sokat nyaraltam gyerekkoromban, ma is gyakorta megfordulok itt, így nagyon is kötődöm a Balatonhoz, az itteni emberekhez, ezért hát nem hagyhattam ki azt a nem mindennapi, egyedülálló lehetőséget, hogy innét, az apátsági borpincéből ily módon üzenhessek a jövőnek. Az iizenek között Kuncze Gábor A VILÁGKLASSZIS: PUSKÁS ÖCSI - Az én nevem a jövő századvégi embernek valószínűleg már sokat nem jelent, de a somlói juhfark csodálatos zamata remélem ámulatba ejti majd. A palackom mellé tett személyes üzenetemben azt kívántam, adassék meg mindenkinek, hogy egész életét tehesse fel egy ügynek, legyen az munka, sport, család, és érhessen el olyan sikereket, amilyenekben nekem volt szerencsém. Legyen annyi barátja, mint nekem, s főként kevesebb ellensége. Bár én már senkire sem haragszom. Jó volna, ha a XXI. században is lenne olyan magyar foci, rémiszthetné olyan csapat a világot, mint amilyenben én felnőttem, amilyenben én játszhattam. Bár ebben nem igen reménykedhetem, mert hogy a foci az csapatmunka. A ma embere, a ma játékosai pedig ezt, legalábbis is én így látom, nemigen akarják tudomásul venni. Ettől függetlenül nyolcvan év múlva szívesen drukkolnék egy jó magyar csapatnak, mert a foci az örök marad. Bár még nagyobb öröm lenne számomra, ha ezt már holnap megtehetném. A GAZDASÁGI VEZETŐ, KUKELLY MÁRTON — Üzenetem első felét, mint a MÁV vezérigazgatója, a befalazott palackok kibontásakor 235 éves magyar vasút akkori vezetőjének szántam. S bár most igencsak jelentős változásokat él meg a vasút, a hazai vasutasság kissé „borzas” időszakot, mégis hiszem, hogy a jövő században is a gazdasági fejlődés nélkülözhetetlen eszköze, szereplője marad. S ahogy túlélte az eddigi technikai váltásokat, úgy képes lesz az új évezred kihívásaira is válaszolni. Ehhez kívántam erőt, elszántságot üzenetemben valamennyi vasutas nevében, míg unokáimtól, remélve, hogy ők vehetik majd kézbe palackunkat, azt kértem, gondoljanak ránk. Miként tettük ezt mi is, ebben a században. Ne feledjenek bennünket, hisz van némi közünk ahhoz, hogy „sínre” kerültek. A HUMORISTA: FARKASHÁZY TIVADAR — Az utókor minden bizonnyal megbocsátja nekem, hogy a harmadik évezrednek mindenekelőtt azt kívántam, hogy legyen rádiókabaréja és Hócipője. S nem is a teljes évezrednek, hanem már első évének, mivel hogy ma még nem tudom lesz-e jövőre folytatása a kabarénak, az újságnak. Valamikor népgazdaság tervezést tanultam az egyetemen, s azóta tudom, hogy nem érdemes tervezni, a mának kell élni, így a fantáziám legfeljebb két hétre terjed ki. Ám ebbe még belefér, hogy higgyek a humor jövőjében. A humor görög szó, orvosok is használják, életnedvet, testnedvet jelent. Ha az emberek kiszáradnak és gépekké válnak, akkor nem lesz humor. Ám e nélkül nem lehet élni, mert többek között ez különböztet meg minket az állattól, mely nem tud „röhögni". Persze akadnak kivételek. Mindenesetre jó lenne személyes bizonyosságot szerezni arról, hogy a jövő század végén is elemi szükség lesz a humor. A NAGYVÁLLALKOZÓ: DEMJÁN SÁNDOR . Egyfelől a Vállalkozók Országos Szövetségének majdani elnökének, remélve, hogy akkor is meglesz e szövetség - üzentem, mint a mostani elnök. Kívánva, hogy Magyarországon a munkaadók, a tőke teremtsen jóléti társadalmat. Hiszem, hogy szociálisabban érzékenyebbek lesznek az akkori tulajdonosok a maiaknál, így egy szerencsésebb évszázadban a boldogság lesz a jellemzője hazánknak. Üzenetemben természetesen nem feledkezhettem meg három unokámról, kívánva, érjék meg a napfogyatkozást, s legyen alkalmuk szólni utódaiknak... A teljes napfogyatkozás alig két percig tartott, a veretes palackok elrejtéséhez két óra kellett, az üzenetekben megfogalmazott remények valóra váltásához vajon elegendő lesz a ránk köszöntő századb _n Andrássy Antal Cs fotó: Balogi András •