Novum, 1999 (3. évfolyam, 1-9. szám)

1999-07-01 / 7. szám

hol csendesebben zúgnak, viszik tovább 1999 szívdobbanásait, félelmeit s vágyait. Sikerüljön, ezt kívánjuk Nektek. Éljetek na­gyobb békességben, mint mi éltünk a XX. században, s alkossatok, hogy Ti is üzenhessetek!" A több ezer egyénileg is üzenő neves közéleti személyiség, politikus, tudós, művész, sportoló, vállalkozó közül természetesen mindenki nem tudott személyesen is részt venni borpalackjá­nak befalazásán. Nem itt látta a napfogyatko­zást, s nem lehetett részese annak a sajátos hangulatú eseménynek, amelyre külön zenét is komponált Szakcsi Lakatos Béla és Vukán György, amelyet maguk adtak elő, nagy tetszés­sel kísérve. De tudni lehetett, hogy itt vannak. Egy emléktáblába vésett nevükről, a felolvasott üzenetükből, amelyeknek élén Göncz Árpádé áll: „Honfitársaim! Bízom abban, hogy e sorok ol­vasásakor hazánk már régóta elfoglalta méltó helyét az Európai Közösség nagy családjában, történelmének megfelelően annak megbecsült tagja! Tudom, hogy az általunk megteremtett alapok erősnek bizonyulnak és Ti, az unokáink Magyarország javát szolgáljátok. Kívánom, hogy kultúránk és természeti kincseink válto­zatlan szépségben örvendeztessenek bennete­ket. Budapest 1999. augusztus II. Göncz Árpád köz­­társasági elnök”. Természetesen a csodás tihanyi Belső-tó partján megépült apátsági pincébe személyesen is ellá­togatók sem titkolták üzeneteik gondolatait, a borpalackok tulajdonlásának egyéni motiváció­it. íme egy „csokor,, belőlük. A SZÍNÉSZ: TORDY GÉZA - Bár közhelynek tűnhet, mégis tiszta szívvel remélem, hogy a mostaninál békességesebb év­században, évezredben lesz része az emberiség­nek, gyerekeimnek, unokáimnak, dédunokáim­nak. Jó volna ha egyáltalán egyben maradna a föld, ha nem válna kétségessé a megtépázott, de még mindig gyönyörű, s mindennek forrása: a természet jó volna, ha a jövőben is lenne ér­téke és szüksége a művészetnek, s benne a szí­nészetnek. Bár biztos hogy valamiképpen át­alakul majd, de az emberek ösztönös vágya a szépre, az önkifejezésre, valami távolabbinak a megértésére, befogadására semmiképpen sem veszhet ki. Nem tagadom, azért él bennem né­mi pesszimizmus is a tekintetben, hogy éppen az ember-aki rémisztő dolgokra képes, s ezért valójában szomorúan és kétségbeesetten szem­lélem „áldásos” tevékenységét - teszi majd il­lúzióvá reményeimet. Az üzenet lehetőségét mégis megragadtam, nem azért hogy kézbevevőjének eszébe jusson Tordy Géza a színész, hiszen a mi mesterségünk roppant múlékony, hanem hogy felidéződjön az ember, akinek a Balaton, ez a természeti csoda, s a barátok jelentették a legtöbbet, noha életé­nek nagy részét a „világot jelentő deszkákon” élte. A POLITIKUS: KUNCZE GÁBOR - Akik majd e palackot kézbe veszik, valószí­nűleg még nem születtek meg, így nem isme­rem őket ebben a pillanatban. Persze ők sem engem, az embert, a politikust,­­ ez talán sze­rencséssé is teszik őket. Ámbár, hogy mi lesz 82 év múlva, arról fogalmam sincs, miként arról sem, hogy miként fognak élni, milyen problémáik lesznek, mi fogja őket foglalkoz­tatni. Feltehetően semmi abból, ami miatt mi megöregedtünk, ami miatt idegesek vagyunk, vagy ami miatt örülünk, így csak azt üzentem, hogy legyenek boldo­gok, s főként normálisak. Toleránsak, az élet­nek örvendezők, fegyelmezettek és szeressék a jó bort, ami nálam hozzátartozik az emberi élet teljességéhez. Egyébként a nagyapámnak Ábrahámhegyen voltak szőlői, ott sokat nya­raltam gyerekkoromban, ma is gyakorta megfordulok itt, így nagyon is kötődöm a Balatonhoz, az itte­ni emberekhez, ezért hát nem hagyhattam ki azt a nem mindennapi, egyedülálló lehetősé­get, hogy innét, az apátsági borpincéből ily módon üzenhessek a jövőnek. Az iizenek között Kuncze Gábor A VILÁGKLASSZIS: PUSKÁS ÖCSI - Az én nevem a jövő századvégi embernek valószínűleg már sokat nem jelent, de a som­lói juhfark csodálatos zamata remélem ámu­latba ejti majd. A palackom mellé tett szemé­lyes üzenetemben azt kívántam, adassék meg mindenkinek, hogy egész életét tehesse fel egy ügynek, legyen az munka, sport, család, és ér­hessen el olyan sikereket, amilyenekben ne­kem volt szerencsém. Legyen annyi barátja, mint nekem, s főként kevesebb ellensége. Bár én már senkire sem haragszom. Jó volna, ha a XXI. században is lenne olyan magyar foci, rémiszthetné olyan csapat a világot, mint amilyenben én felnőt­tem, amilyenben én játszhattam. Bár ebben nem igen reménykedhetem, mert hogy a foci az csapatmunka. A ma embere, a ma játékosai pedig ezt, leg­alábbis is én így látom, nemigen akarják tu­domásul venni. Ettől függetlenül nyolcvan év múlva szívesen drukkolnék egy jó magyar csapatnak, mert a foci az örök marad. Bár még nagyobb öröm lenne számomra, ha ezt már holnap megtehetném. A GAZDASÁGI VEZETŐ, KUKELLY MÁRTON — Üzenetem első felét, mint a MÁV vezérigaz­gatója, a befalazott palackok kibontásakor 235 éves magyar vasút akkori vezetőjének szántam. S bár most igencsak jelentős változásokat él meg a vasút, a hazai vasutasság kissé „borzas” időszakot, mégis hiszem, hogy a jövő század­ban is a gazdasági fejlődés nélkülözhetetlen eszköze, szereplője marad. S ahogy túlélte az eddigi technikai váltásokat, úgy képes lesz az új évezred kihívásaira is válaszolni. Ehhez kíván­tam erőt, elszántságot üzenetemben vala­mennyi vasutas nevében, míg unokáimtól, re­mélve, hogy ők vehetik majd kézbe palackun­kat, azt kértem, gondoljanak ránk. Miként tet­tük ezt mi is, ebben a században. Ne feledjenek bennünket, hisz van némi közünk ahhoz, hogy „sínre” kerültek. A HUMORISTA: FARKASHÁZY TIVADAR — Az utókor minden bizonnyal megbocsátja nekem, hogy a harmadik évezrednek minde­nekelőtt azt kívántam, hogy legyen rádiókaba­réja és Hócipője. S nem is a teljes év­ezrednek, hanem már első évének, mivel hogy ma még nem tudom lesz-e jövőre folytatása a kabaré­nak, az újságnak. Valamikor népgazdaság ter­vezést tanultam az egyetemen, s azóta tudom, hogy nem érdemes tervezni, a mának kell élni, így a fantáziám legfeljebb két hétre terjed ki. Ám ebbe még belefér, hogy higgyek a humor jö­vőjében. A humor görög szó, orvosok is hasz­nálják, életnedvet, testnedvet jelent. Ha az em­berek kiszáradnak és gépekké válnak, akkor nem lesz humor. Ám e nélkül nem lehet élni, mert többek között ez különböztet meg minket az állattól, mely nem tud „röhögni". Persze akadnak kivételek. Mindenesetre jó lenne sze­mélyes bizonyosságot szerezni arról, hogy a jö­vő század végén is elemi szükség lesz a humor. A NAGYVÁLLALKOZÓ: DEMJÁN SÁNDOR . Egyfelől a Vállalkozók Országos Szövetségé­nek majdani elnökének,­­ remélve, hogy akkor is meglesz e szövetség - üzentem, mint a mos­tani elnök. Kívánva, hogy Magyarországon a munkaadók, a tőke teremtsen jóléti társadal­mat. Hiszem, hogy szociálisabban érzékenyeb­bek lesznek az akkori tulajdonosok a maiaknál, így egy szerencsésebb évszázadban a boldogság lesz a jellemzője hazánknak. Üzenetemben ter­mészetesen nem feledkezhettem meg három unokámról, kívánva, érjék meg a napfogyatko­zást, s legyen alkalmuk szólni utódaiknak... A teljes napfogyatkozás alig két percig tartott, a veretes palackok elrejtéséhez két óra kellett, az üzenetekben megfogalmazott remények va­lóra váltásához vajon elegendő lesz a ránk kö­szöntő századb _n Andrássy Antal Cs fotó: Balogi András •

Next