Az Érem, 1978 (34. évfolyam)

1978 / 1. szám - Pohl Artur: Jolsvai György kamaragrófsága és Steck Gáspár verdejegye

Jolsvai György kamaragrófsága és Steck Gáspár verdejegye POHL ARTUR Nemrég birtokomba jutott a kassai szlovák numizmatikai egyesületi fiók lapjának, a „Správy”-nak néhány száma és érdeklődéssel olvastam ben­nük Novotny Moimír cikkeit a későközépkori magyar numizmatikára vonatkozóan. Örvendetesnek tartom, hogy foglalkoznak ezzel az egyébként elhanyagolt témakörrel, mert ez csak használhat az ügynek. Ezekhez a cikkekhez — amennyiben újat közölnek — volna néhány megjegyzésem. 1. A „Správy” 1976. márciusi számában Novotny új kamaragrófot állapít meg, Matunák Mihály művében: „Z dejín slobodného a hlavného mesta Kremnica” (uo. 1928/137. old.) közölt következő adat alapján: „Velko­­mozny Juraj syn niekdejsieho palatina Leustacha de Ilswa (1342—1397) gróf, zupán zvolensky a nasich urbur”. Ez címerként hársfalevelet használt, mely verdejegyként Zsigmond király aranyforintján (D2—3 és D2—4), valamint dénárján (CNH, N­ 121—24 és —41) is található. A szöveg szerint György gróf azonban nem kimondottan kamaragróf, ha­nem zólyomi várgróf. Ez viszont ezidőben a bányakerület felügyeleti ható­sága volt a király részéről, akire egyébként a kerület katonai védelme is rá volt bízva. A Jolsvai (Ilsvai) család a hatalmas és kiterjedt Rátót rokonsághoz tartozott, kiknek az anyakori pénzverésben nagy szervük volt, ezekkel közös volt a hársfalevél címer (lásd. II. Lajos CHNI. II. 89A—11). György gróf pénzverési jogosultsága lehetséges, dacára annak, hogy nem volt kamaragróf mivel — különösen aranyforintoknál — többször tapasz­talható, hogy kincstárosok, pénzverési főnökök, országos főkamaragrófok stb. jegyükkel pénzt verhettek. (p. o. Lorandus, nürnbergi Márkus, Kame­­rer Ulrik, Redwitz Miklós, Dóczy Orbán, Újlaki Miklós stb.) és ez esetben bizonyos indok is adódik. Ugyanis a törökök előkelő foglyaikért horribilis váltságdíjakat követeltek; a Nikápolynál szintén fogságba került Neversi hercegért p. o. 200 000 a. ft-ot A Jolsvai család is birtokokat adott el a családfő kiváltásáért és Zsigmond alighanem veszteségeik enyhítésére ne­vezte ki Lestá­k nádor fiát, Györgyöt bányavidéki főkapitánynak és zólyomi grófnak, pénzverést is engedélyezve. Ez ugyanis mindenkor igen jövedel­mező tevékenység volt, amint a Szapolyai család példája is mutatja, akik felemelkedésüket is pénzverési lehetőségüknek köszönhették. 2. A függőlegesen áthúzott C­serdejegyet Schaider Péternek tulajdonítottam, hiszen minden kétségen felül az 1486—1495 évek között a nagytekintélyű Schaider volt a körmöci kamaragróf — erről 1486. X. és 1495 IX. között 14 okmány tesz bizonyságot, őreá bízta Mátyás király az évek alatt a ma­gyar ezüstpénzverést és azon Ulászló sem változtatott. Novotny az áthúzott C jegyet igen tetszetősen bontotta Caspar Steck nevé­re: C a névbetű és a vonás Steckent (botot) jelent. Tényleg létezik egy adat, hogy Steck Gáspár körmöci bíró 1495. március 13-án mint körmöci

Next