Az Érem, 1978 (34. évfolyam)
1978 / 1. szám - Pohl Artur: Jolsvai György kamaragrófsága és Steck Gáspár verdejegye
Jolsvai György kamaragrófsága és Steck Gáspár verdejegye POHL ARTUR Nemrég birtokomba jutott a kassai szlovák numizmatikai egyesületi fiók lapjának, a „Správy”-nak néhány száma és érdeklődéssel olvastam bennük Novotny Moimír cikkeit a későközépkori magyar numizmatikára vonatkozóan. Örvendetesnek tartom, hogy foglalkoznak ezzel az egyébként elhanyagolt témakörrel, mert ez csak használhat az ügynek. Ezekhez a cikkekhez — amennyiben újat közölnek — volna néhány megjegyzésem. 1. A „Správy” 1976. márciusi számában Novotny új kamaragrófot állapít meg, Matunák Mihály művében: „Z dejín slobodného a hlavného mesta Kremnica” (uo. 1928/137. old.) közölt következő adat alapján: „Velkomozny Juraj syn niekdejsieho palatina Leustacha de Ilswa (1342—1397) gróf, zupán zvolensky a nasich urbur”. Ez címerként hársfalevelet használt, mely verdejegyként Zsigmond király aranyforintján (D2—3 és D2—4), valamint dénárján (CNH, N 121—24 és —41) is található. A szöveg szerint György gróf azonban nem kimondottan kamaragróf, hanem zólyomi várgróf. Ez viszont ezidőben a bányakerület felügyeleti hatósága volt a király részéről, akire egyébként a kerület katonai védelme is rá volt bízva. A Jolsvai (Ilsvai) család a hatalmas és kiterjedt Rátót rokonsághoz tartozott, kiknek az anyakori pénzverésben nagy szervük volt, ezekkel közös volt a hársfalevél címer (lásd. II. Lajos CHNI. II. 89A—11). György gróf pénzverési jogosultsága lehetséges, dacára annak, hogy nem volt kamaragróf mivel — különösen aranyforintoknál — többször tapasztalható, hogy kincstárosok, pénzverési főnökök, országos főkamaragrófok stb. jegyükkel pénzt verhettek. (p. o. Lorandus, nürnbergi Márkus, Kamerer Ulrik, Redwitz Miklós, Dóczy Orbán, Újlaki Miklós stb.) és ez esetben bizonyos indok is adódik. Ugyanis a törökök előkelő foglyaikért horribilis váltságdíjakat követeltek; a Nikápolynál szintén fogságba került Neversi hercegért p. o. 200 000 a. ft-ot A Jolsvai család is birtokokat adott el a családfő kiváltásáért és Zsigmond alighanem veszteségeik enyhítésére nevezte ki Lesták nádor fiát, Györgyöt bányavidéki főkapitánynak és zólyomi grófnak, pénzverést is engedélyezve. Ez ugyanis mindenkor igen jövedelmező tevékenység volt, amint a Szapolyai család példája is mutatja, akik felemelkedésüket is pénzverési lehetőségüknek köszönhették. 2. A függőlegesen áthúzott Cserdejegyet Schaider Péternek tulajdonítottam, hiszen minden kétségen felül az 1486—1495 évek között a nagytekintélyű Schaider volt a körmöci kamaragróf — erről 1486. X. és 1495 IX. között 14 okmány tesz bizonyságot, őreá bízta Mátyás király az évek alatt a magyar ezüstpénzverést és azon Ulászló sem változtatott. Novotny az áthúzott C jegyet igen tetszetősen bontotta Caspar Steck nevére: C a névbetű és a vonás Steckent (botot) jelent. Tényleg létezik egy adat, hogy Steck Gáspár körmöci bíró 1495. március 13-án mint körmöci