Az Érem, 2012 (68. évfolyam)

2012 / 2. szám - Prohászka László: Pátzay Pál Petőfi-jelvénye, -plakettje és -emléktáblája

Pátzay Pál Petőfi-jelvénye,­­plakettje és­­emléktáblája Prohászka László „Meghalt Pátzay Pál. Nagy szobrász volt és nagyszerű ember... Ő csinálta a híres 42-es Petőfi-jelvényt, a magyar resistance jelképét.” -jegyezte fel naplójában Karinthy Ferenc 1979. szeptember 27-én. [1] A Magyar Történelmi Emlékbizottság 1942. februárban alakult meg baloldali és polgári ellenzéki kezdeményezésre. Hivatalosan az 1848-as magyar forradalom és szabadság­­harc századik évfordulójának megünneplését volt hivatva előkészíteni, valójában a háborút ellenző mozgalmak összehangolását célozta. [2] 1942. március 3-án jelent meg az Emlék­­bizottság közleménye, amelyben bejelentet­ték a Petőfi-jelvény kibocsátását: „...úgy gondoltuk, hogy munkánkat méltóbb módon nem kezdhetjük el, mint a Petőfi-jelvény ki­bocsátásával. E lépésünket a közelgő március 15. nemzeti szellemben való megünneplése is indokolja. Petőfi elevenen él a magyar nép lelkében, méltóbb jelvényt nem is választ­hattunk volna, mint az ő arcképét.” [3] Pátzay Pál (1896-1979) neves szobrász vállalta a jelvény mintázását, aki Mihályfi Ernő telefonon történt felkérését követően néhány óra alatt elkészítette a gipszmintát. [4] A nagy példányszámban gyártott lemezjelvé­nyen a költő jobbra néző mellképe látható, a portré alatt az 1848 felirattal. Petőfit magasba tekintő fejjel, kecskeszakállal, felfelé fésült hajjal ábrázolta a művész. A költő arcképe nem idealizált: forradalmi pátosz helyett inkább realista megközelítésre törekedett Pátzay. A szakirodalom szerint a bronzból, illetve fehérfémből préselt jelvényt 1942-ben 25x18 milliméteres méretben gyártották. [5] Apróbb méretbeli eltérések természetesen keletkezhet­tek a gyártás során. Ismert sárgarézötvözetből készült 26x18 milliméteres változat (a hátol­dalára forrasztott tű hossza 34 milliméter). A jelvénynek plakett változata is készült. Apró eltérés, hogy a plaketten a portré alatti 1848-as évszám után pont is van. A kompo­zíció gipszmintáját Mihályfi Ernő őrizte meg. [6] Egy 190x130 milliméteres terrakotta pél­dány magántulajdonban maradt fenn. [7] (1. ábra) Ezzel lényegében azonos, 190x 129 mil­liméter méretű terrakotta példányt őriz a Ma­gyar Nemzeti Galéria [8] és a Petőfi Irodal­mi Múzeum. [9] Kiállításon 1959-ben szere­pelt egy 250x140 milliméteres terrakotta változat. [10] Egy bronzból öntött, 190x130 milliméteres plakett magángyűjteményben I. ábra Az Érem • LXVIII. évfolyam, 2012/2. szám 20

Next