Numizmatikai Közlöny, 1965-1966 (64-65. évfolyam)
Soós Gyula: Kiss Kovács Gyula érmei
Kiss Kovács Gyula érmei Képzőművészetünk fejlődésében, az utóbbi években Kiss Kovács Gyula a fiatalok tehetséges gárdájából, a mai legszámottevőbb, legtöbbet foglalkoztatott szobrászaink és éremművészeink sorába került. Számos nagyszabású épületdekoráció és köztéri szobor készült műtermében. Ezeknek fizikailag és szellemileg is megerőltető munkája mellett jónéhány kifejezésteljes portrét és különös gonddal közel kettőszáz érmet mintázott. Az utóbbiak élvezetes pihenést nyújtottak neki munka közben, művészi alkotóerejének kötetlenebb foglalkoztatását tették lehetővé. Művészetének fejlődése, alakulása baráti jellegű, szakmai körökben gyakran kerül szóba, de művészetkritikánk egyes műveinek alkalomszerű ismertetésén túlmenve, még nem foglalkozott Kiss Kovács Gyula művészpályájának áttekintő, összefoglaló méltatásával,a gyűjteményes kiállításának megrendezése sem került mindezideig sorra. Ez főleg túlzottan szerény, minden energiájával munkába mélyedő, közéleti szerepléseket nem kedvelő egyéniségével magyarázható. Szakmai tevékenysége, életpályájának alakulása szorosan összefügg szobrászatunk közelmúlt 15 — 20 évre visszatekintő, ma már más szempontokból megítélt problémáival. Újabb művészi eredményei után ő maga sem mindig szívesen gondol vissza összes korábbi munkáira. Kiss Kovács Gyula elmélyülten gondolkodó, jövőbe tekintő ember, mindegyik műve csak addig érdekli igazán, amíg azon dolgozik s utána nyomban, sőt néha már közben is, a maga elé kitűzött legújabb feladat megoldásának kifejezésbeli problémái kötik le idejének és energiájának zömét. A művészettörténet számára nemcsak az elért eredmény, hanem a hozzávezető út vizsgálata is fontos, mert elősegíti a művek megértését. Budapesten született 1922. január 5-én. Ma már elmúlt 44 esztendős, tehát életének, munkabírásának java korát éli. Ifjúsága küzdelmekkel volt teljes. Egy ideig mint dekorációs rajzoló tartotta el magát. Művészi tanulmányait 1940-ben, Örkényi Strasszer István szabadiskolájában kezdte, ott szerezte meg a mintázás alapelemeit. A Képzőművészeti Főiskolára 1942-ben iratkozott be, ahol Sidló Ferenc volt első mestere. A háború, a kényszerű katonáskodás megszakította főiskolai tanulmányait, melyeket 1945-től Pátzay Pál tanítványaként folytatott tovább. Ezekben az években már sikerrel szerepelt műveivel a tárlatokon, 1947-ben a Szinyei Társaság kiállításán megkapta a fiatal szobrászok díját. A Főiskolát 1949-ben fejezte be, majd 1952-től három évre a Néphadsereg Művészeti Stúdiójához került. Ezekben az években készültek első rajzosvonalú, de gazdag festői elemeket is magukban foglaló, modern ízlésű érmei: Ülő kislány kezében hímzéssel (1951.), Balogh Ádám, Bercsényi Miklós, Martinovics Ignác, II. Rákóczi Ferenc, Vak Bottyán, Zrínyi Miklós stb. emlékét felelevenítő történelmi éremsorozata (1952). Ugyanebben az évben a bukaresti Világifjúsági Találkozón rendezett kiállításon „Béke” c. bájos kislányportrét ábrázoló érmével díjat nyert. A következő nagy méretű szobrokat és épületdekorációkat készítette: Petőfi Sándor emlékmű 1949., Dózsa György mellszobor kétszeres életnagyság, Vak Bottyán emlékmű Budapesten, a Köröndön, 315 cm 1957., Csongrádi felszabadulási emlékmű, 220 cm. 1956., Kétalakos kútfigura Miskolcon, 230 cm 195?-, Játszó mackók Budapesten, a Róna utcai lakótelepen, 300 cm 1957., Anya gyermekével, Budapesten az Üllői úti lakótelepen 250 cm 1959., Ülő nő Budapesten, a Kerepesi úti lakótelepen kb. 230 cm 1960., Női akt kőből Balatonfüreden kb. 250 cm 1961., Lovagló gyerekek fémből, Pesterzsébeten 150 cm 1961., Szentesi fürdő belső kerámia díszítése, 1962., Bécsi Kollégium Hungaricum díszítése 5 figura és embléma, 5 X 4 m vörösrézdomborítás 1963., Oroszlányi iskola díszítése vörösrézdomborítás 150 cm 1963., Ülő leány a budafoki SZTK. Rend. intézetben, fémből 250 cm 1964., Vízköpőfejek az Autó Club budapesti székházán, vörösrézből, 1964., Leányalak a budapesti Véradó Központ épületében életnagyságnál nagyobb, 1964., Thália Színház előcsarnokának domborművei 1964., Kiskőrösi Gyógyfürdő domborművei kőből kb. 100. méter 1964. 2 Munkásságának fontosabb irodalma: Újság 1941. dec. 18. Népszava 1948. okt. 4. — Művészettörténeti Értesítő 1952. 125. — Magyar Nemzet 1953. febr. 28. — Szabad Nép 1954. jan. 18. — Szabad Művészet 1955. 172. — Magyar Nemzet 1956. febr. 23. — Művészettörténeti Értesítő 1957. 322 —Székely László: Budapesti zsebkalauz bp. 1959. 124. — Az Érem, XVII. évf. 1961. 279. — Művészet V. 1963. 31.