Nyelv- és irodalomtudományi közlemények, 1980 (24. évfolyam, 1-2. szám)
1980 / 1. szám
EGY MŰFAJ VÁLTOZÁSAI 25 rendszerint egyetlen alakra épülő (a hajdani tanyavilágot feltérképező) Tömörkény-novellák bensőségességének titka jórészt ezzel magyarázható. A hős és környezete kapcsolatának érzékeltetésével. Azzal, ahogy a külvilág ezeknek az embereknek a tudatszintjén tükröződik. íme, a pusztai ember egyik ilyen megfigyelése: „Bíborfényben ment le már két este az őszi nap, szél van ennélfogva a pusztaszélen. Hűvös, éjszakai szél, amely a nagy térségeken hol ide, hol oda rohan. A sötét égen szakadozott, rongyos fekete fellegek kergetik egymást, olykor előbukkan mögülök az újhold vékony, aranysárga szarva. Itt-ott foltokat világít meg az őszi éjszaka. (Házásás közben). Tömörkény novelláiban az előkészítés csaknem mindig elnyújtott, aprólékosan rögzítő, mintha az író (a pontos megfigyelést kiegészítő magyarázatokkal, megjegyzésekkel) mindent el akarna mondani hőse szűkebb világáról. Tömörkény etnográfiai hűséget és emberábrázolást egyesítő novellisztikájának bensőségességére egyébként már Krúdy Gyula felfigyelt az írót búcsúztató cikkében. A magyar Alföld költőjének nevezte, aki „verset érzett, költeményt mondott".15 Újabb monográfusa, Kispéter András szerint: Tömörkény a cselekményes novellát túlhaladta, a lélektani novelláig nem jutott el.16 A novellát is író, de jelentősebbet regényben alkotó Török Gyula tárgyiassága másfajta. Sok novellája önarckép, ahogy egyik méltatója megfogalmazta : hősei inkább önmaga szerepei. Török Gyula Kemény Zsigmond, illetve Petelei István analitikus módszerével kutatja az emberi lélek titkait úgy, hogy a tárgyias, realisztikus láttatást mesei fantasztikummal szövi át. Igen gyakran az emlékezés szintjén, íme a Fehér Virág kis szolgálólánykájának rövid életéről és „csodálatos" haláláról szóló történet indítása: „Tisztán látom magamat, amint ott ülök a reggeliző asztalnál, és belebámulok a levegőbe. Kis kék ruhám van, fehér ingfodrom és takaros lakkcsizmám. Arcom olyan fehér, mint a porcelán, két oldalt pedig rózsaszínű foltok virulnak rajta." Ebben a múltidézésben (mint annyiszor majd Krúdynál) egy régebbi múlt elevenedik meg: „A pusztai iskola ingyenfával fűtött kályhája pirosra váltan pörkölte a levegőt. Az ebédre hozott fekete kenyér, fokhagymás kolbász, a csizmák, kendők, ködmönök, zsíros kalapok, tintások, nedves palatáblák szaga lengedezett a forróságban, és a fekete téli reggelen mély bánattal töltött el, amint a fiúk és lányok kórusban, vontatottan mondták fel a kis katekizmust. A krisztusbajuszú tanító háttal állt mindkét padsornak, és jégvirágos ablakon nézett a kopár erdő felé, ahol tavasszal a majális volt." A pontos megfigyelés alapján megteremtett, festő vásznára kívánkozó képet később a mesei fantázia úgy színezi, hogy a képzelet irreális szférába csap át. Amikor saját sírját meglátta a kis „vereshajú": „Az ibolyaszemek csodálkozva tekintettek szét. Virág végignézett fehérruhás alakján, észrevette, hogy az egyik csuklójára rózsafüzér van csavarva. Elindult a 15 Krúdy Gyula, Tömörkény István: Írók, arcképek. 1957. II.k. 463. 16 Kispéter András, Tömörkény István. 1964. 188.