Nyelv- és irodalomtudományi közlemények, 1992 (36. évfolyam, 1-2. szám)

1992 / 1. szám

NYELV- ÉS IRODALOMTUDOMÁNYI KÖZLEMÉNYEK XXXVI. évf. 1992. 1. szám TANULMÁNYOK KÉSEI POZITIVIZMUS A MAGYAR IRODALOMKRITIKAI GONDOLKODÁSBAN A magyar irodalomkritikai gondolkodás ötödfél százados történetében különös hely illeti meg a pozitivizmust. E hely különlegessége, az irány­zat eszmeáramlatok közötti kivételezettsége akkor világítható meg kellőképpen, ha számot vetünk azzal, hogy a kort, melynek meghatározó irányzatává vált, a pozitivizmus jócskán túlélte. Igaz, már nem ural­kodó irányként, nem is oly koherens, összefüggő eszmerendszerként, mint a XIX. század második felében, de bizonyos elemeit s főként mód­szerbeli vívmányait tekintve, annál tartósabban. Ez a tartós túlélés részint a pozitivizmus legbensőbb természetéből, eredendő többarcú­­ságából, mondhatni: önmegújító képességéből következett. Részint pedig abból, hogy a századvégtől a természettudományos gondolkodás és diszciplínái addig soha nem tapasztalt fejlődésnek indultak. A fejlődés nem hagyta érintetlenül a humántudományokat sem. És itt nem csupán a szociáldarwinizmusra vagy az ún. „második pozitivizmusos szenzualista kriticizmusára hivatkozhatunk,­ hanem elsősorban arra a tudományágra, mely éppen a pozitivista kor alkonyán, a századfordulón vált önálló disz­ciplínává: a szociológiára. A comte-i filozófiának ez az egyenesági le­származottja éppenséggel XIX. századi gyökérzetének, gyökérzete vál­tozatosan gazdag táptalajának köszönheti századfordulón inneni, napjainkig tartó fölvirágzását. De múlt századi előzmények éledtek újra az 1920-as évek neopozitiv­izmusában is, akár a bécsi kör verifikációs empirizmusára, akár a későbbi logikai-analitikus iskolákra gondolunk.1­2­­.A spenceri szociológiai pozitivizmus hazai térhódítása, annak liberális — konzervatív és polgári — radikális irányai Századunk első évtizedének magyar szellemi életére ugyancsak rá­nyomta bélyegét a pozitivizmus eszmeköre. Comte, Spencer, Darwin, Renan nevével, műveikre való hivatkozásokkal sűrűn találkozunk a századelő lapjaiban, folyóirataiban.­ ­ A filozófiatörténet „második pozitivizmusnak”1 nevezi a XIX. század 80-as, 90-es éveinek azt a filozófiai irányát, amely Richard Avenarius (1843—1­896) és Ernst Mach-nak (1838—1916) munkásságában jutott kifejezésre, s amely a tapasztalat kri­tikáját helyezte gondolkodásának középpontjába. Mach Analyse der Empfindungen (Jena,1900) című művét magyarul Az érzetek elemzése címen 1927-ben adták ki. 2 Vö.: A bécsi kör filozófiája. Bp., 1972.

Next