Nyelvtudományi Közlemények 53. kötet (1952)

Tanulmányok - Tamás Lajos: A szókincs kérdése a sztálini elmélet megvilágításában 3

A szókincs kérdése a sztálini elmélet megvilágításában SZTÁLIN elvtársnak „Marxizmus és nyelvtudomány", „Válasz E. Kra­senyinnyikova elvtársnőnek" c. döntő jelentőségű cikkei és júliusi levelei, amelyeket Szanzsejev, Belkin, Furer és Cholopov elvtársakhoz intézett, hatal­mas, forradalmi jelentőségű fordulatot jelentenek, nemcsak a marxizmus béklyóitól megszabadított szovjet­ nyelvtudomány, hanem általában az impe­rialista járom alól felszabadult népi demokráciák és az egész világ haladó nyelvtudománya számára.­ ZSIRAI MIKLÓS megelőző előadásában már részle­tesen méltatta azt a nyelvtudományunkat felszabadító várva-várt segítséget, amelyet a hatalmas Szovjetunió és a béketábor lángeszű vezére nyújtott a dialektikus és történelmi materializmus alkotó továbbfejlesztésével nemcsak az elsősorban érdekelt nyelvtudománynak, hanem általában a társadalom­tudományoknak. Tudományunk elméleti alapjainak és legfontosabb elvi kérdéseinek a marxizmus-leninizmus módszerének mesteri alkalmazásával immár meg­történt tisztázása után, most már a magyar nyelvészeknek is az a feladatuk, hogy a sztálini elveket iránytűnek használva, haladék nélkül fogjanak hozzá a minden metafizikától, idealizmustól és kozmopolitizmustól mentes, a kultúr­forradalom ügyét, a dolgozó nép ügyét önként és szívesen szolgáló magyar nyelvtudomány megteremtéséhez. Tisztában vagyunk azzal, hogy a fejlődés széles országútjára kivezetett szovjet nyelvtudományra támaszkodva, saját hagyományaink legjavát továbbfejlesztve, igen sokat kell tanulnunk ahhoz, hogy egymást támogatva, a bírálat és önbírálat fegyverét forgatva, a sztálini nyelvelmélet elvi tisztaságához méltó munkákat, tanulmányokat írhassunk. Nekem ezúttal az az örömmel vállalt, megtisztelő feladat jutott, hogy a szókincs kérdésével ka­­csolatban méltassam a sztálini elméletet s szerény kísérletet tegyek annak gyakorlati alkalmazására. Mindenekelőtt külön ki kell emelnünk a marxizmus-leninizmus klassziku­sainak s különösen SZTÁLIN elvtársnak a nemzeti nyelvek keletkezéséről, fejlődéséről és történeti-társadalmi szerepéről szóló tanítását, hiszen a marxis­ták a nemzeti nyelv létezésének és szükségességének tagadásával a legsúlyo­sabb hibába estek, amibe vulgarizátorok eshetnek: szembehelyezkedtek a marxizmus tanításával. „A nyelvtudományban elterjesztették a nyelv osztályjellegéről szóló vulgarizáló és tudományellenes elméletet" — írja ALEXANDEOV3 — „tagadták azt a marxista tételt, hogy a nyelvet az egész 1 A Magyar Nyelvtudományi Társaság debreceni vándorgyűlésén 1950. október hó 29-én tartott előadás bővített szövege. 1 Markszizm i voproszi jazikoznanyija. Izdat. „Pravda" 1950. 3 Voproszi dialekticseszkovo i isztoricseszkovo materializma v trude I. V. Sztalina ,,Markszizm i voproszi jazikoznanyija". Moszkva 1951. 6. 1.

Next